Pokol prof 2x: Viktor és Péter ‒ Pázmányosok (Tallián Hedvig ajánlója)
- dombi52
- 13 órával ezelőtt
- 2 perc olvasás
Két Pokol-i bejegyzés: az egyik az ezer éves mintázatra hívja fel a figyelmet, a másik pedig óvatosan az idegrendszeri problémákra és emberi szakmai alkalmatlanságra, nagyon elegánsan. (T. H.)
Viktor és Péter
Olvastam az előbb valahol itt a kísérteties hasonlóságot Orseolo Péter és most a Viktort követő Péterünkről, hát utánakerestem. Tényleg, eddig stimmelt.
Orseolo Péter (1011 körül – 1046/1059) Magyarország második és negyedik királya volt, aki Szent Istvánt követte a trónon, és két időszakban (1038–1041, valamint 1044–1046 között) uralkodott. Történelmünk egyik legellentmondásosabb alakja, akit a krónikák külföldiekre támaszkodó, zsarnoki uralkodóként mutattak be.
Származása és útja a trónig
Velencei gyökerek: Apja III. Orseolo Ottó velencei dózse volt, anyja pedig Géza fejedelem egyik lánya (Szent István király testvére).
Menekülés Magyarországra: Miután apját egy lázadás elűzte Velencéből, Péter 1026-ban anyjával együtt nagybátyja, Szent István király udvarába menekült.
Katonai karrier: István hamar megkedvelte a művelt, itáliai kultúrájú ifjút, és a királyi testőrség/sereg parancsnokává tette.
Trónöröklés: Imre herceg 1031-es tragikus halála után István őt jelölte ki utódjául. A pogánygyanús unokatestvért, Vazult megvakíttatta, fiait pedig száműzte, hogy biztosítsa Péter és a keresztény államrend jövőjét.
Az első uralkodás és bukás (1038–1041)
Külföldiek előtérbe helyezése: Trónra lépése után háttérbe szorította a magyar főurakat, a fontos tisztségeket pedig német és olasz kegyenceivel töltötte be.
Konfliktus az özvegy királynéval: Megfosztotta javaitól és házi őrizetbe zárta Gizellát, Szent István özvegyét.
Elűzetése: Az elégedetlen magyar nemesség összefogott ellene, és 1041-ben elűzte az országból. Helyére Aba Sámuelt választották királlyá.
Menekülés és a második uralkodás (1044–1046)
Német segítség: Péter a Német-római Birodalomba, Regensburgba menekült, és III. Henrik császártól kért katonai támogatást.
A ménfői csata: A császári seregekkel megerősített Péter 1044-ben a ménfői csatában legyőzte Aba Sámuelt, akit kivégeztek.
Hűbéri eskü: Hálából a segítségért, Péter 1045 pünkösdjén hűbérül ajánlotta fel Magyarországot a német császárnak, amivel feladta az ország függetlenségét.
Bukása és halála
Uralma és a külföldi befolyás miatt 1046-ban kitört a pogány elemeket is mozgósító Vata-féle lázadás. A hazahívott Árpád-házi hercegek (András, Béla és Levente) csapatai elől Péter Ausztria felé próbált menekülni, de elfogták, megvakították és fogságba vetették.
Halálának pontos időpontja bizonytalan: egyes források szerint nem sokkal a megvakítása után, 1046 őszén meghalt.
Pázmányosok
Mai hír: „Csak egy új miniszterelnöki viselkedésre hívnám fel a figyelmet: miközben az ellenzéki politikusok felszólalása zajlik, a kormányfő végig hangosan kommentál, időnként mutogat.” (Mandiner, Török Gábor)
Én is elhűlve figyeltem felszólalása közben a Ház pulpitusán a miniszterelnök arcára és indulatában néha pengevékonyra szűkülő ajkán süvítő hangjaira. Ez egy folyamatos gyalázkodás volt, és a frakcióvezetői válaszokban a számomra mindig is a pázmányos katolikus szelídséget mutató Gulyás Gergely és a szintén pázmányos Rétvári Bence a gyalázkodások ellenére is szinte kérlelőek voltak, „ne használja ezt a stílust, miniszterelnök úr!” A nem pázmányos Toroczkai László még inkább vállalta az ütközőbb stílust, de persze fel sem merült nála a kifogásolt kormányfői kocsmai verekedői felhang. Hát hogy volt ez ott a Pázmányon?! Voltak ott a kulturális szelídek részlegei, és az egyszemélyes kocsmai verekedő részleg kormányfővé avanzsálva? És egyáltalán, hogy tudott a Gulyás Gergő és Magyar Péter ott évekig nem hogy egy légtérben, de barátok lenni?
Szóval, lesz még itt látnivaló.
