Pokol prof: Az államfő kényszerítéséről ‒ Ma van a határidő! (Tallián Hedvig posztajánlója)
- dombi52
- 7 nappal ezelőtt
- 5 perc olvasás
A köztársasági elnöknek ma van a normakontroll-kéréshez a végső határideje... (T. H.)
Az államfő kényszerítéséről
Várjuk az államfő lépését a 17. alaptörvény-módosítás AB-kontroll elé küldésére, mert többszöri nyilatkozata szerint is ez alkotmányellenes és jogállamellenes szabályozásokat tartalmaz, melyek eljárási akadályok voltak az elfogadás előtt, mégis megszavazták.
Közben a miniszterelnök többször is megfenyegette, hogy ha nem írja alá. akkor megfosztják a hivatalától, melyet Index, HVG stb. úgy interpretált, hogy a módosítás AB-kontroll elé küldése már be is váltja a fenyegetést.
Ez azonban az államfő alkotmányos jogainak gyakorlásától elrettentést jelent, és Tényi István néhány napja már meg is tette feljelentést az ügyészségnél a hivatali hatalommal visszaélés bűncselekményét megnevezve ebben. De ott lenne a hivatalos személy elleni erőszak is, mint ennél súlyosabb bűncselekmény, és ne hagyjuk ezt se ki.
(Az általam korábban felvetett 254. § szerinti minősítéshez erőszakkal fenyegetés kilátásba helyezése kellene, és azt itt talán nem lehetne megállapítani, ezért elégedjünk most meg ezekkel.)
Nézzük, hogy miként elemzi ezt a helyzetet a mai legfejlettebb AI-verzió.
A magyar köztársasági elnök számára az Alaptörvényben biztosított joga és hatásköre, hogy a már elfogadott és aláírásra elé terjesztett alaptörvénymódosítást öt napon belül aláírás helyett elküldje AB-kontrollt elé, ám most a miniszterelnök megfenyegette, hogy ha öt napon belül nem írja alá, akkor a 2/3-os többségével az Országgyűlésben megindítja ellene a megfosztási eljárást. Kérdésem, hogy ez kimeríti-e a Btk 310. § rögzített hivatalos személy elleni erőszak büntetőtényállását, vagy az ennél kevesebb büntetéssel fenyegetett hivatali hatalommal visszaélés tényállását?
Jogi következtetés
Az Ön által leírt, szűkebb tényállás esetén — vagyis ha bizonyíthatóan az volt az üzenet, hogy „ne élj az Alaptörvényben biztosított AB-kontrollal, hanem írd alá a módosítást, különben a kétharmados többséggel felfüggesztünk és megfosztunk a tisztségedtől” — elsődlegesen a Btk. 310. § (1) bekezdés b) pontja szerinti hivatalos személy elleni erőszak merül fel, nem pedig pusztán a hivatali visszaélés. Az a) pont szerinti akadályozás is szóba jöhet.
A nyilvánosan közölt mondat ugyanakkor ennél valamivel óvatosabb volt: a beszámoló szerint a miniszterelnök azt írta, hogy az elnöknek öt napja lesz aláírni a módosítást, és „ha nem teszi meg, akkor megindítható ellene a megfosztási eljárás”. Ez nem teljesen azonos azzal, hogy „ha az Alkotmánybírósághoz fordulsz, megindítom ellened az eljárást”. A passzív „megindítható” megfogalmazás akár közjogi álláspont közléseként is értelmezhető;
az elhangzás teljes kontextusa ezért büntetőjogilag döntő.
1. Pontosan milyen joga van az államfőnek?
Az Alaptörvény S) cikk (3) bekezdése szerint az államfő főszabály szerint öt napon belül aláírja az Alaptörvény módosítását. Ha azonban úgy ítéli meg, hogy a módosítás megalkotására vonatkozó, Alaptörvényben rögzített eljárási követelményeket nem tartották meg, az Alkotmánybíróságtól kéri ennek vizsgálatát. Ez tehát nem általános, tartalmi alkotmányossági vétó, hanem kizárólag eljárási — formai — kontroll. Ha az AB nem talál eljárási szabálysértést, az államfőnek haladéktalanul alá kell írnia a módosítást.
A miniszterelnök tehát formálisan nem rendelkezik egyoldalú megfosztási jogkörrel. Politikai befolyása és a parlamenti kétharmad feletti tényleges kontrollja ugyanakkor a fenyegetés komolyságának, hihetőségének megítélésénél jelentős lehet.
2. Miért merül fel a Btk. 310. §?
A Btk. 310. § (1) bekezdése szerint büntetendő, aki hivatalos személyt
jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályoz, vagy
jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel intézkedésre kényszerít.
A büntetési tétel alapesetben egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés. A fizikai erőszak tehát nem szükséges: a törvény önálló elkövetési módként tartalmazza a fenyegetést.
Az Ön által feltételezett helyzetben a tényállási elemek így illeszthetők egymáshoz:
A sértett hivatalos személy. A köztársasági elnök közhatalmat gyakorló hivatalos személy.
Jogszerű eljárásról lehet szó. Az eljárási alkotmányossági aggály miatt kezdeményezett AB-vizsgálat az államfő Alaptörvényben rögzített eljárása. Az elnöki aláírás és az AB-hez fordulás egyaránt közhatalmi, közjogi aktus. Közvetlen kúriai precedenst ilyen, két alkotmányos szerv közötti helyzetre nem találtam, ezért az „eljárás” és az „intézkedés” fogalmának erre az esetre való alkalmazása bírói értelmezést igényelne. A Kúria általános megközelítése szerint azonban a 310. § a hivatalos személy jogszerű működését védi, az akadályozás pedig minden olyan aktív magatartás lehet, amely az eljárást gátolja vagy megnehezíti.
A megfosztási eljárás kilátásba helyezése minősülhet fenyegetésnek.
A fenyegetés a Btk. szerint olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas komoly félelem kiváltására. Egy olyan eljárás, amelynek parlamenti megindítása az államfő összes hatáskörének azonnali felfüggesztésével jár, objektíve igen súlyos hátrány. A Kúria szerint mindig a konkrét körülményeket, a közlés tartalmát, a sértett helyzetét és az akaratra gyakorolt hatást kell vizsgálni.
Különösen fontos, hogy a kilátásba helyezett hátrány nem azért esik ki a „fenyegetés” fogalmából, mert egyébként jogszerű eljárási formában lenne végrehajtható. A Kúria például a hatósági feljelentés vagy terhelő adatok hatóságnak való átadása kilátásba helyezését is a fenyegetéssel történő kényszerítés tipikus módjának tekinti, amikor azt valaki a saját akaratának kikényszerítésére használja. Vagyis egy formálisan jogszerű eszköz rendeltetésellenes, kényszerítő felhasználása is lehet büntetőjogi fenyegetés.
3. A 310. § melyik fordulata alkalmazható?
A b) pont — intézkedésre kényszerítés — a közvetlenebb minősítés, ha a cél az volt, hogy az államfő az AB-kontroll mellőzésével írja alá a módosítást. Az aláírás ebben az összefüggésben az államfőtől követelt közhatalmi intézkedés.
Az a) pont — akadályozás — akkor merülhet fel, ha a fenyegetés célja vagy hatása az volt, hogy az államfő elálljon a jogszerű AB-indítvány előterjesztésétől, vagy annak gyakorlását lényegesen megnehezítse. A Kúria az akadályozás körébe nemcsak az eljárás teljes meghiúsítását, hanem annak gátlását és megnehezítését is bevonja.
A befejezettségnél különbség lehet:
ha az államfő a fenyegetés hatására ír alá, a b) pont szerinti kényszerítés befejezett alakzata erősen felmerülhet;
ha nem enged a fenyegetésnek, de az elkövető a kényszerítést már közvetlenül megkezdte, kísérlet jöhet szóba;
ha a fenyegetés ténylegesen hátráltatta vagy megnehezítette az AB-eljárás kezdeményezését, az a) pont szerinti akadályozás akár befejezett is lehet.
Ez részben dogmatikai következtetés, mert ilyen államfői tényállásról közzétett közvetlen precedens nem ismert.
4. Mi a helyzet a hivatali visszaéléssel?
A Btk. 305. § szerint az a hivatalos személy követ el hivatali visszaélést, aki jogtalan hátrány okozása vagy jogtalan előny szerzése céljából megszegi hivatali kötelességét, túllépi hatáskörét, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél. Ez célzatos bűncselekmény: bizonyítani kell a jogtalan hátrány vagy előny elérésére irányuló egyenes szándékot.
A 305. § alkalmazásának legnagyobb kérdése itt az lenne, hogy a miniszterelnök miniszterelnöki hivatali helyzetével élt-e vissza, vagy csupán pártpolitikai vezetőként, egy parlamenti többség politikai magatartását jelezte előre. A Kúria szerint a hivatali visszaéléshez a magatartásnak közvetlen összefüggésben kell állnia a hivatali működéssel; a hivatali helyzethez tartozó jogok rendeltetésellenes gyakorlása viszont megvalósíthatja a tényállást.
Mivel a megfosztási eljárás kezdeményezése nem a miniszterelnök saját alkotmányos hatásköre, a 305. § szerinti „hivatali” kapcsolat bizonyítása adott esetben nehezebb lehet. Erősítené ezt a minősítést, ha bizonyítható lenne például, hogy a miniszterelnök kormányfői tekintélyét, hivatalos utasítási lehetőségeit vagy az állami szervek feletti hivatali befolyását használta a kényszerítéshez, nem pedig kizárólag pártvezetői politikai befolyását.
A 305. § ezért nem egyszerűen a 310. § enyhébben büntetett változata. Más tényállási elemeket követel meg. Ha a fenyegetéssel történő, jogszerű elnöki eljárásba való beavatkozás valamennyi eleme bizonyítható, akkor a 310. § a magatartást közvetlenebbül megragadó tényállás. A 305. § inkább alternatív vagy — további, önálló hivatali visszaélésszerű cselekmények esetén — esetleg külön is vizsgálandó minősítés lehet.
Végső válasz
Az Ön által megfogalmazott tényállás igazolása esetén a Btk. 310. § (1) bekezdés b) pontja szerinti hivatalos személy elleni erőszak a legerősebb elsődleges minősítés; az a) pont szerinti akadályozás is felmerülhet. A hivatali visszaélés másodlagos, bizonyítási szempontból részben nehezebb lehetőség.
Ezért a helyes megfogalmazás az, hogy a részletesen feltételezett ultimátum alkalmas lehet a 310. § megvalósítására, míg a sajtóban idézett, önmagában álló „megindítható” kijelentés még nem elegendő a büntetőjogi felelősség biztos megállapításához.
