Pokol prof: Verekedős képviselők (Tallián Hedvig posztajánlója)
Professzor úr a „közeledő bunyóról” egy visszatekintés mentén. Egyébként az alábbi történet is benne van Pokol Béla Életpályám című, számos izgalmas politikai kulisszatitkot tartalmazó könyvében, amelyből egyébként alapvető politika és jogtudományi összefüggésekre is szert lehet tenni. (T. H.)
Verekedős képviselők
Toroczkai elnök úr‒honatya nyilatkozta a minap, hogy a Házban már csak idő kérdése lett az első verekedés kitörése, és ahogy láttam, ő érdeklődve várja a fejleményeket. Én az ezredfordulón voltam egy ciklusra képviselő, de akkoriban odabenn semmi nem fenyegette az ember testi épségét, legfeljebb az, hogy a rázúduló közhelytömegtől halálra unja magát. Én pedig különösen nem voltam soha verekedős, mondjuk, egészen kisfiúkoromtól eltekintve, akkor is csak lebirkóztam a kötekedőt, hogy tisztázzuk a hierarchiát, de csak ennyi.
Itthon tehát nem is volt gondom e téren soha, de mivel a Ház állandó küldöttségének tagjaként négy éven át kijártunk egy képviselői csapattal Strasbourgba az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének egy-egy hetes üléseire, egyszer ott azért kényelmetlenül éreztem magamat.
Történt ugyanis, hogy a Közgyűlés egyik témája a szélsőjobboldali pártok elítélése volt, és hozzászólva, teoretikusan
ékesszóval bíráltam a mindenkori politikai ellenfelek szélsőjobbra tolását a főáramú globalista média által.
Ám mögöttem nem messze nyújtózkodott szólásért kuncsorogva az orosz Zsirinovszkij, és a levezető elnök vaknak tettetve magát nem engedte felszólalni. Ami nagy disznóság volt már csak azért is, mert rajtam kívül a legtöbb felszólaló épp az orosz szélsőséges pártokon köszörülte a nyelvét. Egyszer aztán nem türtőztette magát tovább Zsironovszkij, felpattant és üvöltve elkezdte szidni a levezető elnököt, mondván, hogy épp egy magyar kapta meg a szót előtte már harmadik magyarként, és eddig egyetlen orosz sem, kapott szót.
Épp azelőtt néhány hete láttam a hazai TV-híradóban egy orosz képviselői verekedést a Duma ülésén, és Zsirinovszkij balegyeneseit tanítani lehetett volna. Így amikor az ülés szünetében a büfénél sorban állás közben nem messze a hátam mögött állt, azért igyekeztem szemmel tartani.
Hát ennyit verekedős képviselői múltamról.
