Simonné Schuck Mária Magdolna: MENTSÜK MEG A SZÉKELY LOVAT!
Forrás:
ZSARÁTNOK (Az ősvallás követők lapja), 148. lapszám, 2024. május-június – Igéret és Napisten hava.
Utánközlés a szerző hozzájárulásával.
Kis ország vagyunk, nagy kincsekkel! Történelmi megpróbáltatásaink során a kincsek nagy része elveszett, de hála Istennek a bennünk élő és minket tápláló gyökereinket nem sikerült kitépni. Sorolhatjuk az értékeinket, a kultúránkat, a benne élő nyelvünket, szokásainkat, dalainkat, a lerombolt, majd újjáépített várainkat, kastélyainkat, a könyveket stb. Kevesebb szó esik hozzánk nőtt társainkról, a hűséges háziállatainkról, lovakról, kutyákról, juhokról stb. Idetartoznak az őshonos, nagyszerű és időtálló gyümölcsfajtáink, gabonaféléink is. Ők is részesei a kincseskamrának! Egy ilyen ősi, még velünk élő háziállatunk, a székely ló megmentésére vállalkoztunk!
Trianon után megpróbálták elfelejtetni velünk a felejthetetleneket! Így történhetett meg, hogy a XX. század rémtettei után az emberek „mellett” nagyüzemi módon kiirtották a lovakat is. Senki nem figyelt arra, mi történik a honfoglaláskori, sőt a honfoglalás előtti lovainkkal, a székely lóval. A sírleletekből is tudjuk, tehát bizonyítható, nagy eleink kistermetű, de hihetetlenül nagy munkabírású, igénytelen, emberhez kötődő lovakon érkeztek. Ezekkel a lovakkal szereztek földet, hazát vagy akár világhódító útra indultak, mint például a hunok. A korszellem, a geopolitikai és politikai törekvések azonban szerették volna kitörölni, még emlékezetünkből is, ezeket a lócsodákat.
Erdély a történelméből és földrajzi helyzetéből eredően is valahogy mindig jobban meg tudta őrizni kincseit, mint az anyaország. Ez történt a székely lóval is! Kis, eldugott falvakban, nehezen járható hegyek között, az elszigeteltségben élő székely és magyar cigány családoknál akkor is nagy becsben tartották a családtagnak számító lovat, amikor már a „fejlettebb” világban, a mutatósabb, nagyobb, sportló lett a divat. Azt is mondhatnánk, hogy a székely ló Trianon öröksége! Kurucos rebellistermészetünkből eredően meg kellene mutatnunk, hogy az örökséget megőrizzük, felvirágoztatjuk! Használjuk ki a „zöld világ” és a PC adta lehetőségeket és ezeket a „parányi” lovakat arra használjuk fel, amit ennek az új világnak a lehetőségei tálcán kínálnak.
A család, a gyermekszeretet reneszánszát éli. A székely ló alkatánál és jelleménél fogva kiválóan alkalmas gyermekek lovagoltatására, fogathajtásra, túralovagoltatásra és terápiás célra. Csak összefogás és akarat kérdése, no meg némi adományé, hogy összegyűjtsük, tovább tenyésszük, pontosabban tenyésszük ezt az okos és hűséges állatot. Ezt a célt szolgálja a „Mentsük meg a székely lovat” jótékonysági rendezvény és mozgalom a „Székely Lovat Tenyésztők Egyesülete (SZÉLTE)” támogatásával. Az első pátyi rendezvényen, a kibővített jótékonysági napon, bemutatjuk a székely lovat, az egyéb eseményekkel és programokkal pedig összefoglaljuk feladatainkat és ismertetjük céljainkat. A „Mentsük meg a székely lovat” mozgalom több mint mozgalom, mert magában hordozza a magyarság nemzet- és hazaszeretetét, a székely magyarok kikezdhetetlen ragaszkodását az anyanemzethez és hagyományaink, kincseink megőrzését is.
„Egy vérből valók vagyunk!”
Trianon „öröksége” volt, hogy majdnem kipusztult a székely ló, de Trianon öröksége az is, hogy megmentjük őket!…
A régészeti kutatások alapján úgy tudjuk, őseink ilyen apró termetű lovakon érkeztek a Kárpát-medencébe. Nagyméretű, nyugat-európai társaikhoz képest sokkal kitartóbbnak bizonyultak, és egyenletesebb teljesítményre voltak képesek. A 19. század elején Wesselényi Miklós is híres lótenyésztő volt, aki elismerően nyilatkozott róluk, és arra hívta fel a figyelmet, hogy sajnos már kevés van belőlük, és semmi-kép’ sem szabad veszni hagyni őket. Utoljára a II. világháború előtt indult komoly törekvés a székely ló tenyésztésére a Zsuki Ménes-ben, ám a háború teljesen elpusztította azt, a méneskönyvek is megsemmisültek. A székelyló 130-147 cm marmagasságú, filigrán, elegáns, arabos kinézetű. Méretéből adódóan kevesebb zabot és szénát eszik, nyáron nomád módon tartható a hegyekben. Nyugodt természetű, szívesen és keményen dolgozik, nyereg alatt és fogatban is használható. Kiválóan alkalmas lovasoktatásra és terápiára. Hosszú, több ezer kilométeres lovas túrákra is szívesen mennek vele, ugyanis hamar regenerálódik, pihenőidőben annyit legel, amennyi a súlya fenntartásához szükséges. Vele ellentétben a nagyméretű lovak hamar „kikészülnek”, mert több pihenésre van szükségük, ezenkívül a túra során külön meg kell szervezni az abrakoltatásukat. Olyan sok pozitív tulajdonsággal bír a székely ló, hogy vétek lenne veszni hagyni ezt a fajtát, tulajdonképpen a huszonnegyedik órában járunk már.
Az eddig olvasott tájékoztató és összefogásra serkentő gyönyörű szöveg Andor Ákos lelkéből, tudásából és ügyszeretetéből fakadt. Ő a Pátyon létesített Bellandor Lovaspark tulajdonosa, aki helyszínt biztosított egy halasztást nem tűrő jótékonysági nap megszervezésére. A székely-magyar kulturális örökségünkből még megmaradt értékeink megőrzését létkérdéseink közt fontosnak tartó lótenyésztők és pártoló tagok részére szakmai bemutatót, szórakoztató programot állított össze, amit műsorvezetőként le is vezetett.
A rendezvény védnökei Dr. Nagy István agrárminiszter és Böjte Csaba ferences rendi szerzetes voltak. Csaba testvér nem tudott eljönni az elfoglaltságai miatt, ezért a kettős köszöntő helyett Dr. Nagy István megidézte őt egy példás történettel: A Dévai Szent Ferenc Alapítvány részére igényelt tizenhárom székely lovat Csaba testvér az agrárminisztertől, aki semmi olyan megoldást nem talált a hivatalos adakozásra, ami ezt lehetővé tette volna. De! Megszületett benne egy gondolat: kitett a munkatársai részére egy ládikát és közhírré tette ezt a kérést. Várta, hogy mi lesz az eredmény. Azóta vannak az erdélyi gyermekmentő szervezetnek is székely lovai.
Dr. Bodó Imre szakértőként mutatta be a közönségnek a székely ló rendkívül értékes, sokoldalú, honfoglalásunk korát is jóval megelőző és abban résztvevő, sőt meghatározó szerepét. Kiemelte a többi lótól eltérő tulajdonságait példákkal alátámasztva. Pl. vészhelyzetben összefog a ménes és támadnak, nem menekülnek. Ha csikó van velük, akkor körbefogják, együtt védik. Ha csak az anyakanca van a csikóval vészhelyzetben, feláldozza magát a kicsinye megmentéséért. Tenyésztési körülményeik is egyszerűbbek, gazdaságosabbak. Pótolhatatlan kincsei a magyar lóállománynak, amit kötelességünk megőrizni.
Kitűnő volt a hangtechnikai megoldás a szabadtéri körülmények között, ahol a szakmai jellegű programoknál bejátszották hangfelvételről Radnóti Miklós 1944-ben írt, honszerelemmel ihletett versét: Nem tudhatom…
„Dalok a lovon” címmel Sasvári Sándor és Léna lánya együtt adtak énekes műsort külön-külön és duettben is énekelve. Sajnos a színész, musical-énekes lova megbetegedett, de a Bellandor lovardától kölcsön kapott, első találkozásra barátságos kapcsolatba kerülő kisbéri fajtájú, Sebaj nevű lóval teljes összhangban szerepeltek és gyönyörködtették a nézőket tiszteletkörükkel. Sasvári Sándor így akár spontán műsorszámként is bizonyította, hogy nagyon ért a lovakhoz. Léna huszonöt éven keresztül kedves lovának földi élete a közelmúltban véget ért, így a duett énekes szerepkörében Sasvári Sándor a fegyelmezetten álló lovon ülve, Léna lánya mellettük, a terepen állva énekelt.
A Bellandor Lovas Klub egyesület „A lovaskultúra múltja, jelene és jövője” címmel az oktatást mutatta be gyermekszereplőkkel hat képben:
Tisztelet, kapcsolat, mozgás, dinamika, tempóváltás, irányváltás, hajtás, tiszta, autentikus, nonverbális kommunikáció a lóval
Összhang és elengedettség szinkronmozgásban minden jármódban, egyszerű patanyom figurákon
Jóga a lóval – együtt lélegezni, ritmus, nyugalom, elengedettség
Futószárazás és szabadföldi munka
Játék, barátság, kreativitás, életkedv
Összetartás, harmónia – egy földön élünk
Andor Ákos a képeken belüli mozgások közvetítésén kívül hangsúlyozta, hogy az érzelmi intelligencia kifejlődése az ember és ló folyamatos kapcsolatában elkerülhetetlen. Arra a gyakori kérdésre, hogy miért vannak a lányok többségben az oktatás résztvevői között, a válasz: a gondoskodás ösztönét meg tudják élni. Az ember mindig tanul a lótól.
Nagyon szépen fejeződött be a díjlovagló terepen bemutatott délelőtti program. Magyar és székely zászlókkal ékesített, kétlovas fogattal az élen vonultak fel a szereplők. Tiszteletkörüket bezárva a közönséggel együtt elénekelték a székely himnuszt.
A továbbiakban „Népdalok lovakrul és asszonyokrul” címmel hallhattunk Kádár Ferenc operaénekestől remekül válogatott énekcsokrot. Kitűnő humorral, bájjal megformált, szeretetet sugárzó kerámiáiból mini kiállítást is láthattunk. Novelláskötetében lapozgatva egy polihosztor sejlett fel bennem.
„A székely ló” címmel Andor Aáron, a középiskolás-korú, zsenge fiatalember gondolattöredékekkel megírt verssel lepte meg édesapját, a házigazdánkat:
Ülök a vonaton, hallom zakatolását,
szinte hallom a székely lovak dobogását.
Kinézek az ablakon a Pilisre.
Három hegyet látok, három helyet idéz fel,
amelyek beillenek a „magyar vitrinbe”
és eggyé válnak a magyar éggel.
Felvidék, Délvidék és a csodás Székelyföld,
kultúrát teremtő, lovakat mentő békeföld.
Ülök, én jelentéktelen, az üres vagonban,
látom ezernyi család meséjét az ablakokban.
Wesselényi motoszkál a fejemben:
miért volt küldetése, hogy a lovakat megmentse?
Közben a pilisi hegyek szépen egybefolynak,
a három hegy Magyarországává összeforrnak.
Mert a végén mind egyek vagyunk,
mindannyian egyet gondolunk,
egyet érzünk, akár állat, akár ember,
a nap Székelyföldön mindig felkel!
Idesüti ezernyi, magyar érzésű sugarát.
„Hampel Katalin és modelljeinek a divatbemutatója” is meglepetéssel bővült, mert Miklósa Erika operaénekes modellként is szerepelt az éneklés és a másik közreműködő, Sasvári Sándor mellett. A bemutató keretén belüli dalválogatást az Ismerős Arcok együttes Nélküled című „himnuszával” fejezték be.
Annyi mindent kéne még elmondanom
S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk
S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk
Mint a villám tépte magányos fenyő
Mint a vízét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér
Otthont, házat, Hazát, nyugalmat már többé nem remél
S bár a lényeget még nem értheted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk
Mint a leszakított haldokló virág
Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág
Mint porba hullott mag, mi többé nem ered
Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled.
S bár a lényeget még nem érthetted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk
Az ebédszünetet egy kétszintes torta koronázta meg a székely ló fényképével a tetején, amelyből mindenkinek jutott egy-egy szelet. Három székely lovat is ekkor nézhettek meg közelebbről az érdeklődők. Zircről érkezett Bolha, a Bellandor lovarda tulajdona volt Kikelet és Lurkó. A lovak baloldalán jól látható volt a minősítési védjegyüket igazoló besütés.
A délutáni „Kerekasztal konferenciát” a lovasklubban Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár és Dr. Bodó Imre agrárminisztériumi főosztályvezető nyitották meg. Az Agrárminisztériumban benyújtották a székely ló fajtarekonstukciós tenyésztési programját, amit 2022 júliusában hivatalosan jóváhagytak. Tizenkilenc gazda 114 székely lova vesz részt 2024 márciusától a fajtarekonstrukciós programban: 57 tenyészkanca, 5 törzsmén, 38 csikó, 14 herélt.
Potápi Árpád fontos áttörésként említette, hogy a minisztériumban támogatják azokat a célokat, amelyek megőrzik, megerősítik a magyar nemzeti kultúrát. A hagyományos világ felborult. A nemzeti lovasprogram hangsúlyos része az, hogy olyan egyesületek alakuljanak, amelyek egyre több gyereket hoznak be a lovassportba heti több alkalommal. Erősíteni fogják a magyar lovasnemzetet. A pünkösdi lovaszarándoklat regisztrációját előírták a székelyeknek. Pénteken együtt indultak a csíksomlyói búcsúba.
Prof. Dr. Sótonyi Péter, az Állatorvostudományi Egyetem rektora a székely ló fantasztikus teherbírását, rendkívül jó idegrendszerét emelte ki. Nagyon fontos minden tenyésztő számára az ősi gének megőrzése. Régészeti leletekből, koponyamérésekkel következtetni lehet pl. arra, hogy nézhetett ki? A történelmi leírásokból arra, hogy enyhe takarmányozás mellett hogy tudtak óriási távokat megtenni? Nyolcvan éve nem volt tudatos tenyésztés, igazi munkalovak voltak. Ma nagyrészt sporttevékenységben, de sok más területen is használhatóak. Száz évvel ezelőtt a székely ló is inkább típusfajta volt. Az arab lovak mellett a lipicai lovak is hatottak fajtára. Az angol telivért ráhozták az ősi magyar lóra, ezt fel kell fedezni, megőrizni.
Kappel Edit díjlovas versenyző a székely ló kiválóságára felfigyelő szakemberektől hozott múltidéző gondolatsorokat is, amelyek alátámasztják a jelenkori összefogás szükségességét:
Báró Wesselényi Miklós (1796-1850) a székely lóról:
„Leginkább fenn maradott az a parasztoknál, főként Hazánk azon egyes részein, ahol idegen lovak nemigen juthattak, p.o. Erdélyben a Csíki, s Hátszeg-vidéki havasok tájékain… A paraszt lovak nagy részében látszik is napkeleti eredetek, mind formájokban, mind győzős voltokban. Csak derék csontjaik, s a bennek levő jó vér teheti azt, hogy ezek az apró lovacskák oly nagy terheket húzván, vagy hátukon vivén, valóban többet tesznek, mint azokról csak fel is lehetne tenni.”
Graf Carl von Lindenau (1755-1842) porosz királyi tábornok az erdélyi lóról:
„Minden legkülönbfélék fajták koronája, amelyet megismertünk, messze kimagaslóan az erdélyi ménesek lovai voltak, amelyek nemes alak, erő és könnyedség mellett sok nemességet mutattak, ezért is is lovagolt II. József ilyen fajtájú lovakat. Már ez időben is igen magas volt az áruk.”
Hankó Béla (1886-1959) természettudós, egyetemi tanár:
„Általában arabos küllemű, középmagas állatok, jó testtartással, aránylag rövid lábakkal, hosszú, erős törzzsel, igen széles szüggyel és csípővel és aránylag kis és száraz fejjel, melyet arányos, nem rövid és vastag nyakon magasan hordanak. Egészében véve tehát szép állatok, melyek éber fültartással, nagy szemekkel és táguló orrcimpákkal figyelik a világot, és a szekerek sokszor igen nehéz terhe elé fogva megadással és nagy kitartással viselik az igát… mindegyiken meglátszik, hogy igen sok arab vér van bennük…”
Pettkó- Szandtner Tibor (1886-1961) tábornok, a Méneskar parancsnoka:
„… most, az utolsó órában akarjuk a hegyi lakók és a hegyi honvéd csapatok egyik leghasználhatóbb lófajtáját megmenteni, és a leendő száz anyakancából álló Székely ménesben új életre kelteni.”
Kappel Edit beszélt arról, hogy Magyarországon is, világviszonylatban is egyre nagyobb érdeklődés van a kis lovak iránt. Klasszikus, sokszínű idomító lovaglásra is, Working Equitation munkalóversenyre is alkalmasak. Sokkal olcsóbb az eltartásuk, mint a nagyméretű lovaké. A négyszögű terepen zajló díjlovagláshoz engedelmesség, fegyelmezettség szükséges. A díjlovaglás akadályok között látványos, gondolkodó sportág, stílusverseny, amelyben egyforma hangsúllyal számít a lovas és a ló bátorsága, a sokrétű idomítottság stb. A gyorsasági akadálypályán a sok iramváltás és fordulat teszteli a ló gyorsaságát, engedelmességét, fordulékonyságát és együttműködését. A kis lovak a munkalovaglásban ideális családi lovak. Emberközpontúak, megbízhatóak. Nagyon nehéz, valóságos munkavégzés pl. a marhaterelés. Ezer évig kb. csak ilyen állatok lehettek a házaknál.
Andor Ákos a nemzeti lovasprogram céljaként kiemelte: fontos, hogy egyre több magyar iskolás gyermek számára elérhető legyen a lovaskultúra oktatása. A székely lovak okosak, könnyen betaníthatók, szabadidősportra és kikapcsolódásra alkalmasak. A kettős honfoglalás részesei és a székely-magyar egyvérűségből való szimbólumok, amit meg kell menteni. A székely ló legfőbb értéke, hogy a mienk.
A székelyeké.
VOLT EGYSZER EGY LOVASNEMZET – Végh Alpár Sándor 2017-es kiadású könyvének a címe, amelynek a tartalmát mindenkinek meg kellene ismernie. A hátsó borítón olvasható rövid írásánál ideillőbb zárszót nem írhatnék:
Magyarország hol nagy volt, hol kicsi, időnként szétszakított, majd három tengerre néző, ma meg itt van ez a maradék, bár bőven elférne rajta a tízmillió, sajnos megbújnak bozótosában bűnök és bűnösök. Köztük e könyv számos szereplője, akik vágóhídra küldtek, olasz kupecek kezére adtak, a néppel föletettek és számos más gyalázattal elpusztítottak hatszázezer lovat. Számon kérte-e bárki azt a hatszázezret? Van-e emlékműve a magyar lovak vértanúságának? Tudja-e az elbutított nép, kiknek a sírját kéne megbotoznia?
Simonné Schuck Mária Magdolna
Támogatáshoz szükséges adatok:
SZÉLTE
BANKSZÁMLA: RAIFFEISEN BANK
12011265-01745313-00100003 (HUF)
IBAN: HU13 1201 1265 0174 5313 0010 0003
SWIFT: UBRTHUHB
Comments