top of page

SORSOK… Idegenben is magyarnak maradni. Dr. BOBULA IDA emlékére a trianoni-diktátum 104. évfordulóján (Barna Beatrix)

szilajcsiko




 

Dr. Bobula Ida magyar történész, író, egyetemi tanár (1900-1981) a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte meg történész diplomáját 1923-ban, kitűnő eredménnyel és summa cum laude avatták doktorrá. Ő volt az első nő, aki Magyarországon egyetemi magántanári képesítést nyert.



Badiny Jós Ferenc mellett Dr. Bobula Ida a nemzetközileg is a legismertebb kutatója, hirdetője a sumír‒magyar nyelvrokonság kérdésének. Sorsának alakulását a történelemi és politikai változások befolyásolták, mint sok kortársának. 1947-ben emigrált Amerikába. Ennyi idő múltán is átérezhető, mit jelenthetett a trianoni területek önkényes elcsatolása, milyen drámaian alakulhattak életek, sorsok ennek következtében. Ezt ő maga írta meg nagyon hitelesen ‒ az alábbiakban olvasható. Személyes életrajza is megismerhető a csatolt forrásból részletesen, ezért én inkább arról mesélek, hogy mikor és milyen körülmények között találkoztam először a nevével.


 Forrás: itt



Emlékeim szerint gyerekkoromban, Dr. Oláh Béla bácsitól hallottam először a nevét, aki szüleim baráti köréhez tartozott. A jogi diploma az 1950-es, -60-as években nem volt a legjobb ajánlólevél, azaz nem lehetett megélni belőle. De élni, boldogulni kellett, ezért ki fizikai erejét használta, ki szellemi képességeit a túlélés érdekében. Az 1960-as években Dr. Oláh Béla idős, nehezen mozgó, bottal járó, testes, szemüveges ember volt. Európai műveltségét, nyelvtudását hasznosítván, tanítványai voltak, akik heti rendszerességgel jártak el hozzá. Gondolom, ezt szerény órabér fejében vállalta. Ő tartott kapcsolatot levelezés útján az akkor már amerikai emigrációban élő Dr. Bobula Idával. Ő fordította le magyarra az angolnyelvű cikkeket, amelyeket Bobula Ida küldött. Az akkori levelezés nem volt túl gyors vagy egyszerű: ma már, az internet korában, szinte hihetetlen, de egy légipostai levélváltás egy hónapnál is hosszabb időt igényelt! A híradások a sumír‒magyar nyelvrokonság témakörében zajlottak, ezeket a leveleket mindig nagy izgalommal várta Béla bácsi és értelmiségi baráti köre. Abban az ingerszegény időszakban ez igazi kulturális csemege volt, elindult az izgatott nyelvészkedés, s mi, gyerekek fél füllel figyeltük, hallgattuk beszélgetésüket. Emlékszem, ebben az időben kaptunk ajándékba testvéremmel egy élénk, játékos kis fekete pulikutya-kölyköt ‒ nagy örömünkre ‒, aki ennek hatására kapta  a Sumi nevet.



Dr. Oláh Béla ( A családi fotó-hagyatékból, 1960 körül.)



Béla bácsi Árpádföldön élt albérletben, fekvő beteg feleségét is ápolta, egy szobában laktak, amihez a társbérlőkkel közös konyha- és fürdőszoba-használat is tartozott. A világos szoba egyik sarkában könyvtár és nagy íróasztal volt, a másik fele hálószobaként funkcionált. Eleinte ide jártak a tanítványok, de emlékszem, később, miután feleségét elvesztette, egy homokbányában éjjeliőr-állást vállalt, akkor ide is mehettünk az őrbódéba. Okos, szellemes ember volt, mindenben tudott nekünk, kisdiákoknak segíteni, jól és türelmesen magyarázott, szerettünk hozzá járni, figyelt ránk, bíztatott, dicsért, de néha korholt is. Jobb volt, mint a „napközis foglalkozás”, pedig még házi feladatot is kaptunk tőle, amit mindig számon kért,  ellenőrzött.


Ezek voltak a múló időn átszűrt emlékeim. Nincs már senki, akitől kérdezhetnék. Sok-sok évre rá, amikor kezembe került Dr. Bobula Ida: A magyar nép eredete és más rövidebb tanulmányai című kötete magyarul ‒ eredetileg 1966-ban, Amerikában jelent meg, gazdag képanyaggal, a Danubian Reserch Center kiadásában, később Mexikóban, spanyol nyelven is ‒, akkor döbbentem rá, hogy kitűnő történészünk, több társához hasonlóan, a magyar tudományos élet számkivetettje lett. Mindőjük nevét elhallgatták, kitartó munkájukat magányosan, hazájuktól távol voltak kénytelen végezni, ennek ellenére halálukig magyarok maradtak. Azokat a tudósokat, akik a hivatalosan erőltetett finn-magyar nyelvrokonságon kívül szerettek volna vizsgálódni, ellehetetlenítették, gúny tárgyává tették.


Ebben a kötetben leltem rá a következő levélre, egy megrázó korrajzra, amelynek megismerése különös időszerű Trianon évfordulóján.

  

Dr.BOBULA IDA

Gaffney, 1969.V. 21.


Kedves Szerkesztőnk:


Adatokat kért édesanyámról, hogy írhasson róla. Az adatok a gyászjelentésben vannak és nem sokat mondanak. Legfeljebb annyit, hogy elment egy asszony, aki közel egy század magyar történelmének tanúja volt, és eltemettük Amerikában.

Most azon gondolkodom, megszólaltassam-e a tanúkat arról, hogy valamikor világszép asszony volt? Hogy jó volt, hű volt, kivételesen derűs és kedves volt, bajban erős, veszedelemben nyugodt? Hogy csodálatos bátorsággal nézett szembe a halállal is mindvégig?

Inkább a magam ezer meg ezer emléke közül fogok egyet idézni.

1919. Még otthon voltunk, együtt a felvidéki házunkban, amit apám épített a Vág völgyének egy kiugró sziklájára. Az a ház megfagyott zene volt, egy építész ihletett alkotása szerelmes asszonya számára: Saskő. Még ott voltunk, de körülöttünk felfordult a világ, az első világháború elveszett, bejöttek a csehek…

Apám az amerikai térképeket nézegette. „Nehéz idők jönnek” – mondta nekem. – „Itt végig fogjuk verekedni a dolgot, és ha minden elveszett, elmegyünk Amerikába. Ott is magyarok maradunk.”

Körénk kerekedett Csehszlovákia. Liptószentmiklóson a régi főispán hivatalában új zsupán intézkedett. Meglepett minket, hogy a zsupán meglátogatta apámat és sokáig beszélgettek. Miután elment, ebédhez ültünk. Anyám tette fel a mindnyájunkban feszülő kérdést:

„Mit akart a zsupán?”

„Nagyon barátságos volt” – válaszolta apám, nyájasan kanalazva a levest. „Megcsodálta a régi cserepeket a kandallón, meg a függönyöket, ‒ konstatálta, hogy ez mind szlovák népművészet. „Hiszen a Bobulák Lengyelországból jöttek, a nagy szláv testvériségből”, és mert tudta, hogy apám, az idősebb Bobula János építész, annak idején népszerű magyarbarát szlovák újságot szerkesztett, még azt is mondta: „a magyarok ideje lejárt, most a szlávok kora következik”. Elmondta, hogy a fiatal köztársaság most rendezkedik be, és nincs elegendő emberük, aki több nyugati nyelvet is beszél, akinek külföldi összeköttetései vannak. Megkérdezett, hogy nem akarnék-e állami szolgálatba lépni, külügyi szolgálatba?”

Anyám, húgom, öcsém és én megdermedve hallgattuk. Rettenetes volt. Apám sietve beszélt tovább: „Gondoljátok csak meg, mi minden járna ezzel? Diplomata élet valamelyik nyugati fővárosban, nagyúri kellemes, gondtalan élet. A legjobb társaság. Mit jelenthetne ez a lányoknak, Jánosnak? Mit gondoltok, igent mondjak?” Négyen egyszerre, együtt kiáltottunk: NEM!

Apám szomorkásan mosolygott. „Nyugodjatok meg, már nemet mondtam. De ezért fizetni fogok és ti mind velem együtt. Jólesik tudnom, hogy ezt velem együtt vállaljátok.”

„Vállaljuk!” – mondta anyám.

A fizetséget aztán könyörtelenül behajtotta a sors. Menekülnünk kellett, mindenünk elveszett.

Apám akciót és légiót szervezett, komoly lengyel segítséggel a Felvidék visszaszerzésére. A magyar kormány ezt hallgatólag jóváhagyta. De a kormányzat változott és az új kormány az akció leszerelését követelte. Apám 52 éves korában, agyvérzésben meghalt. Mikor virrasztottam felette, a budapesti hotelszobában, tudtam, hogy most fizetünk. Vállaltuk volt!

Mindkét testvérem idő előtt, fiatalon halt meg. Ketten maradtunk anyámmal. Ő most fizette az utolsó részletét, mikor közel félévszázados hősiesen viselt özvegység után, szeretett unokáitól kegyetlenül távol, az amerikai kórházi ágyon kilehelte lelkét.

Elfáradt, hazavágyó tagjait letettük a délkarolinai vörös agyagba. Hanem a lelke, hiszem, hogy elment a sötétségből a világosságba, a fájdalomból az örömbe, a földi életből az örök életbe. Hiszem, hogy megtalálta párját és most együtt vannak. Annál, aki a halálig híveknek ígérte az élet koronáját.

 

Lejegyezte: Barna Beatrix újságíró, 2020. augusztus 15

Forrás: Dr. Bobula Ida: A magyar nép eredete (Origin of the Hungarian Nation) és más rövidebb tanulmányai

Angolból fordította, az Előszót írta: Dr. Oláh Béla. Szerkesztette: Babinecz László. Kiadó: Anahita – Ninti – 2000

 

Bővebben: Friedrich Klára tanulmánya:


143 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
Blogos rovatok
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page