2023. febr. 14.

Sütő Gábor: A csőlátás a háttérhatalom fegyvere (2)

Előző rész:

Sütő Gábor: Tudatunk védelme – Történelempolitikai szemléletet a csőlátás helyett (1)

A szerző közíró, nyugalmazott nagykövet

A 2022. február 24 óta zajló világpolitikai fejlemények elemzéséből levonható következtetés, hogy a nemzetidegen ukrajnai[1] kormány, valamint odaadó nyugat-európai és kényszerűen lelkes közép-európai szövetségesei az emberiség érdekei által megkövetelt, a saját sorsukra is döntő hatással lévő követelménynek nem tesznek eleget. Elmulasztják az előzmények okait, okozatait, s az ezeket mozgató érdekeket egységben, összefüggéseik és következményeik felmérésével kezelő történelempolitikai szemlélet alkalmazását.[2] Nekünk viszont féltékenyen vigyáznunk kell rá, hogy elemzéseinkben, állásfoglalásainkban ne engedjünk ebből. A háttérhatalom puszta eszközeinek szerepét vállaló mások, másságok, ügynökök elvárásaitól függetlenül tudnunk kell összekötni a tegnap eseményeit a mai fejleményekkel és a holnap követelményeivel. Csak akkor leszünk képesek helyesen dönteni, ha a köztük fennálló valós ok-okozati viszonyt és annak fejlődési irányát felismerjük. Jelenleg biztonsággal csak így kerülhetjük el az elvakult szövetségi rendszerünk által erőszakolt globális csőlátást, aminek kényszerét szenvedjük. Tetézve azzal, hogy sok politikusunk, közéleti személyiségünk nem tudja, vagy akarja függetleníteni magát tőle. Holott a háttérhatalom terveinek nyílt meghirdetése, emberirtó „végső” terveinek nyilvánosságra hozása, sőt hivalkodó és kihívó reklámozása félreérthetetlenül emberiségellenes, és szövetségi rendszerünk egy szót ki nem ejt ellene, holott egyértelmű szembeforduló állásfoglalást követel tőlük.

A szemük előtt valósulnak meg világuralmi rögeszméjének a javak újrafelosztását célzó elemei. Európa felszámolására szervezett eszelős migránsroham, a sokoldalú amerikai-zsidó háttérhatalmi agresszivitás még a NATO-n belül is Európa, főleg Németország ellen, az USA által az EU-ra kényszerített, formailag Oroszország ellen hirdetett, de Európát tönkretevő szankciós politika, a most csak pislákoló koronavírus világjárvány, az energiaválsághoz vezető álságos klímavédelem, a természetellenes gender politika, a világpolitika művi elukránosítása, s ezzel messze nem zárul a sor. Végcélja az emberiség drasztikus csökkentése és világkormányuk létrehozása, amit a fasisztoid nagytőkés totalitárius, emberen túlinak (transzhumán) nevezett, metaverzumbeli („Nagy újrakezdés”) terveikben ki is fejtettek. Milliárdok kiirtását tervezve és hirdetve, de önmaguk luxusbunkeres megmaradását biztosítva, feladták emberi létüket, közveszélyessé váltak, amit az emberi civilizációt fenyegető tetteikkel bizonyítanak is.

Mire vár hát az emberiség? E kérdést fel kell tennünk akkor is, ha a háttérhatalmi fősodor gigászi tudatromboló ellenszelében nem egyszerű még feltenni sem, nem beszélve a tudatos eligazodásról, a jövőt nyomozó megválaszolásáról. Ámde egyáltalán nem lehetetlen, sőt történelmileg kötelező, hiszen a tettekben megnyilvánuló válasz egyre inkább nemcsak az egymástól elszakíthatatlan egyéni és a társadalmi megmaradásunknak, hanem magának az emberiség jövőjének biztosítéka. Ennek okán a tőlünk megkövetelt engedelmesség a „politikailag korrekt” csőlátásnak, a súlyos tévedésnél is több; önmagunkra szegezett fegyver, emberiség elleni bűntett. Ezért a hamis bebeszélések (narratívák) folyamatos terjesztése, elfogadtatásának kényszerítése így minősítendő. Nem lehet elégszer figyelmeztetni rá, példának is hozzuk fel ismét a legfelsőbb politikai körökben eluralkodott a megdöbbentő beállítást, miszerint az orosz-ukrán konfliktus február 24-én és az orosz különleges hadművelettel kezdődött. Nem hihető, hogy az érintettek ne ismernék az Oroszország által mintegy évtizedig tűrt véres ukrajnai előzményeit, az ottani oroszok módszeres gyilkolását, valamint NATO támaszpon-tokkal történt bekerítését. Egy szó nem sok, de mindezek ellen annyit sem szólt az EU, az ENSZ, a V4-ek, de Magyarország sem! Nem elgondolkodtató? Elhallgatta a világ, most meg egytől egyig jajveszékelnek, sajnálkozva az „újukránokon”.

Újságírók, tömegtájékoztatási eszközök, elemzők, politikusok nagy része keményen és egyértelműen csőlátásban szenved, avagy tudatosan ebbe menekül, amikor az előzményeket, az okokat elhallgatja. A történelem számukra is 2022. február 24-én kezdődött, amikor az addig, a nyugati ígéretekben bízva, türelmesen, de tévesen kiváró Oroszország megkésve lépett. Méltóságaink, vezető politikusaink is fújják, hogy Oroszország agresszor, ok nélkül támadta meg Ukrajnát, megsértette a nemzetközi jogot, az ország szuverenitást és integritását, „elfelejtve”, hogy a háttérhatalom által felkészített Ukrajna provokálta ki e lépését. Vezető politikusoktól hallhattuk még a Konzervatív Politikai Akció Konferenciáján (CPAC) is, hogy „vitán felül áll, Oroszország agressziót követett el Ukrajna ellen”, más nemzetközi fórumokon és itthon is, hogy „Semmiképpen sem akarjuk a Szovjetunió helyreállítását”. Közvéleményünk és a világ azt hallja magyar politikusok szájából, amit a háttérhatalom és újukrán ügynöke akar elhitetni mindenkivel. Az összefüggések figyelmen kívül hagyása hihetetlen szakpolitikai tévedés, tudatos becsapás, rászedés, avagy műkedvelő szint. Vezető politikusok esetében megbocsáthatatlan. A szégyen a legenyhébb kifejezés, amivel illethetjük mindezt! És így is kell tennünk, nemcsak sajátmagunk, hanem az ő védelmükben is. Ugyanis veszélyesek, mivel törlik a saját emlékezetükből, közvéleményünkéből még a velünk közösen átélt történelmi előzményeket is, amelyek nélkül valóban másképpen nézne ki a helyzet. Eltörlik a múltat, amivel nem szűnnek vádolni az előző rendszert a nevetségesen gyenge érveléssel, amikor az internacionálé véletlenszerű magyar fordításának egyetlen félmondatával („a múltat végképp eltörölni”) vitatkoznak bőszen, s azt a látszatot keltik, hogy ezzel kimondták az igazságot mindenről, az orosz-ukrajnai szembenállásról is, amelynek ezzel a leglényegesebb okviszonyait éppen ők törlik. Szót sem ejtenek arról, hogy az amerikai-zsidó háttérhatalom által 2014-ben puccsal a saját ügynökeit ültette az ukrán nép nyakára. Népirtást követtek el az évszázadok óta ott élő sokmilliónyi orosz kisebbség ellen. Elhallgatják, hogy Ukrajna bábkormánya indított háborút a Donbaszban élő saját állampolgárai ellen, s bizonyított, hogy háborúra készültek Oroszország és a geopolitikai környezet, benne hazánk ellen, – biológiai hadviselést és atomfegyver előállítását központba helyezve – amit az oroszokon kívül senki nem akart észrevenni, utólag elismerni sem, még azok sem, akiknek ez a feladatuk! Mindez annyira átlátszó, megalázó, bűnösen dezinformáló eljárás, hogy több is ez, mint szégyen, a magyar közvélemény tudatos megtévesztése, történelmi felelőtlenség!

Helyezzünk is súlyt e körülményre, mert tették ezt annak ellenére, hogy a valóság kezdettől fogva közismert volt, és folytatják annak ellenére, hogy százával állnak a világ rendelkezésére az oroszok által az ENSZ Közgyűlésein és a BT-ben számtalanszor előterjesztett bizonyítékok, amelyekről ugyancsak hallgat mindenki Magyarországon, azok a hírközlő, sőt kormányszervek is, amelyeknek kötelességük tájékoztatást adni róluk! Elhallgatják azt is, hogy az ENSZ-beli szavazásoknál az utóbbi időben a nyugati javaslatok csak egyharmadnyi szavazatot kapnak, azaz kétharmad nem támogatja őket. Kinek áll mindez érdekében? A háttérhatalomnak és magyarországi nyúlványainak! Ha tőlük függene, azt is csak kósza hírekből tudnánk, hogy az ébredező Európa már unja a grasszáló, élősködő, követelődző, maffiózó, hálátlan ukrajnaiak immár milliós párhuzamos saját társadalma építését (az EU-ba 2022 első kilenc jónapjában 4,4 millióan érkeztek), a segítségként kapott fegyverekkel üzérkedő, s javaikat – Zelenszkij példáját követve, aki luxus körülmények közé kitelepítette a szüleit Izraelbe – az adóparadicsomokba mentő ukrajnai menekülteket.

Sem az EU, sem mi merjük mégsem kimondani, hanem politikailag korrekten elhallgatjuk, hogy az ukrán menekültek semmilyen tekintetben nem jelentenek kisebb veszélyt, ha nem nagyobbat, mint az ázsiai-afrikai betolakodók, vagy betelepült és betolakodó más nemzetidegenek. A háttérhatalom által irányított USA és EU viszont ömleszti a pénzt a nemzetidegen ukrajnai vezetés segítésére (Az Ukrán Nemzeti Bank szerint 2022 végéig 31 milliárd dollárt kaptak), a tagállamaitól viszont megtagadja, sőt utólagos kiagyalt feltételekhez köti még azt is, ami jogszerűen jár. Mi meg immár egy éve naponta tízezernyi (volt olyan nap, amikor huszonháromezer) ukrajnai menekültet fogadunk és látunk el minden földi jóval, akik közül többszáznyian itt is ragadnak egészségügyünk, oktatásunk terhére. Ma már az okmányirodáinkban és más helyeken is egyre több ukrán nyelvű tájékoztató felirat is szerepel. Mire fel? A közterületeken is egyre sűrűbben ütközünk ukrajnai betolakodókba, egyes vidéki városokban már közbiztonsági kockázatot jelentenek.

Kormányhatározatot hoztunk, hogy az EU által Ukrajnának nyújtandó, 18 milliárd eurós hosszúlejáratú hitelből hazánkra kirótt 187 millió eurót (mintegy 75 milliárd forint), ugyan nem közös hitelfelvételként, hanem kétoldalú pénzügyi támogatásként nyújtsuk. Húzódzkodunk, de láthatólag készséggel hozunk újabb áldozatot a kárpátaljai magyarsággal és velünk ellenségként bánó nemzetidegen ukrajnai vezetés érdekében. Félelmetes, hogy az ál-ukránok lekezelő válasza sem rendíti meg illetékeseink mellettük kitartóan tanúsított elkötelezettségét. Ugyanis az ukrán Külügyminisztérium válasza így hangzott: "Számunkra az EU támogatása az elsőrendű és ennek keretein kívül nem kívánunk tárgyalásokat folytatni, csak ennek keretében". Milyen alapon állítja ezt Ukrajna, vagy az EU, mikor Ukrajna nem tagja az EU-nak, az orosz-ukrán viszony nem minősíthető európai kérdésnek. A nem-ukrán Ukrajna közvetlen és bőkezű anyagi támogatása, a politikai támogatás, amit Novák Katalin elnök Zelenszkijhez zarándoklása szemléltet, azt jelenti, hogy Magyarország nyíltan az ő oldalán avatkozik be a NATO és az EU által háborúvá növesztett FÁK-on belüli konfliktusba. Az elnök, az újév alkalmából a budapesti diplomáciai testületnek is úgy fogalmazott, minden előzményt feledve, hogy Oroszország támadta meg Ukrajnát.

Immár egy év fejleményei bizonyítják, e történelempolitikailag súlyosan téves lépések nem a szilárd világos alapon megteremtendő békét szolgálják, hanem a háború folytatását, eszkalálódását, akár egyéni véleményről van szó, akár hivatalos politika megnyilvánulása. Sajtónk, politikusaink nagyobb része is kezdettől „orosz agresszióról”, „putyini agresszióról” beszél hazai és külföldi fórumokon, és tettekkel is érteti a világgal, hogy ennek a nem-ukrán Ukrajnának a pártján állunk. Mármint állnak ők, de ideje észrevenni, hogy a magyarság nem! Sűrűn szereplő egyikük szájából hallhattuk, az ATV kérdésére, hogy "A háborúért csak Oroszország a felelős". Másik vezető politikustól, hogy mi megmondjuk az oroszoknak, elítéljük a háborút, nagyon sok kárt, nehézséget okoz nekünk, Európának. Ám mindezt nem (vagy legalábbis nemcsak) Oroszországnak, hanem az USA-nak, a háttérhatalomnak, a NATO-nak kellene a szemére vetni! Van ugyan igaz magva az efféle állításoknak, de akármilyen jól hangzanak is, történelempolitikailag nem igazak, az eluralkodott csőlátást erősítik. Biztos jövőnk érdekében ezzel „lent” MINDENKINEK tisztában kell lennie, és „fent” MINDENKINEK el kell fogadnia, s ki is kell mondania.

Meg kell találni a szövetségi rendszerünk által elfogadható módot is annak megértetésére, hogy az európai és más nemzeteknek is csak az igazság kimondása és gyakorlati érvényesítése segít, elhallgatása pedig háborúhoz vezethet. Ezért ebben az értelemben kell átfogalmazni nemcsak az ilyen mondatokat, hanem minden más csőlátásos állítást, főleg pedig a politikánkat. Ugyanis aszerint senki nem hibás, sem a háttérhatalom, sem a nem-Ukrajna, sem az USA, sem a NATO, sem az EU, „csak Oroszország”. A közvéleményünkben a közösen átélt közelmúltat, s még a jelent is eltörlő kijelentésekért is elkerülhetetlenül viselni kell a felelősséget.

Hihetetlen, de mindezek ellenére nemcsak Zelenszkij és bandája, meg a nyugat-európai kormányok nagy része, hanem egyes V4-beli szövetségeseink is „oroszbarátnak” ítélik a magyar kormány politikáját. Ők sem átgondolt véleményt hangoztatnak, amit mutat, hogy néha visszaállnak mellénk, majd ismét eltávolodnak. Visszatérve az ukrajnai menekültekre, intézményeink, hivatalos nyilatkozataink szinte csalogatják őket, akiknek jó része nem is ukrán, csak ukrajnai, s olyan ellátásban részesítik őket, amire magyarok százezrei csak áhítozhatnak. Betolakodásuk áldozatkész és önsorsrontó támogatása nemcsak nemzetünkre jelent terhet, hanem a schengeni EU-határ védelmét is semmibe veszi. Délen védjük, keleten nem? Holott mindkettő kifejezetten veszélyt jelent nemzetünkre, de az EU-ra is. Ha ezek még zsidók is, akkor „életünket és vérünket”, de még zabot is adunk; sőt mindezt nem megduplázzuk, hanem megsokszorozzuk, ahogy a Balatonőszödön kialakított kóser falu példázza.

Ennek tükrében ma bizony a magyar állampolgárok Magyarországon másodrendűek a zsidók és az ukrajnaiak mögött. Miközben egészségügyünk és oktatásunk forrás- és szakemberhiányban szenved, százezrek élnek a létminimum alatt, „Magyarország történetének legnagyobb humanitárius segítségét nyújtjuk” naponta tízezreknek, még azt sem tudva, hogy kiknek; kik ezek ma, s kik lesznek holnap? Így lehet kizsigerelni, csendben megszállni és elfoglalni egy országot!

Senkinek nem áll jogában mindezt még elnézni sem, nemhogy lelkesen és elérzékenyülten elősegíteni a nemzetidegenek általi megszállásunkat. Mindezt csak a MHM, HVIM, MVSZ és a Munkáspárt, néha a Hír TV egy-egy bátrabb szereplője mondja ki. S a hazafiak velük éreznek. Elismerik és támogatják a kormány szociális erőfeszítéseit, küzdelmét az ország energiaellátottságának biztosítására, a látható és láthatatlan ellenfeleink magyarellenes szándékaival szemben, de nyugtalanul figyelik, s nem hagyhatják szó nélkül, hogy történelempolitikailag az is egyre kevesebb magyart szolgál. Minderről is parancsoló nemzeti konzultációt szervezni minden késedelem nélkül. Ha nem követeljük ki, mindez folytatódik, a nemzeti konzultáció viszont társadalmi hátteret biztosít a kormánynak az említett kártékony fejlemények korlátozására, majd megszüntetésére.

Ukrajnára visszatérve, 2014 óta miért menekültek el úgy tizenhét millióan ebből az országból? Nem 2022 február 24 óta, azaz jelentős részük még a hadi helyzet előtt![3] Miféle nemzet ez és miféle ország? Azt várják el, hogy mások harcoljanak érettük? Zsidó vezetői, áldozattal vállalt segítségünk ellenére miért fenyegetik létében a kárpátaljai magyarokat és bennünket is? Ők is a múltat akarják eltörölni, Kárpátalja magyar múltját. A magyarok és más kisebbségek embervadászattal felérő kényszersorozása és biztos halálba küldése emberiségellenes bűntett, de eddig ugyancsak az előzőleg említett szervezetek, valamint a Magyar Békekör tiltakozott ellene. Bizony, szeretnénk magyarázatot kapni minderre a kormányszervektől, bár tudjuk, hogy még az eredetileg nem is vállalt szövetségi „kötelezettségek” teljes megkerülése is kérdéses lehet, de az önkéntes alázkodó érzelmi körítés keltésével végzett fényűző túlteljesítés, az emberiségellenes bűnök elítélésének mellőzése hazafiatlan eljárás.

Az országossá erőszakolt ukránosítás tehát nem magyar érdek, de valakiknek nagyon is érdeke. Azoknak, akik még ma is rendszeresen lövik az oroszok lakta településeket, amiről a magyar sajtóban szintén nem esik szó! Ennek elhallgatása már nem is törlés, hanem vészesen több. Sőt az orosz támadásokhoz mindig hozzáteszik, hogy gyermekáldozattal járt, lakóházat rombolt le, stb. „Érzékenyítés” LMBTQ módra. A szükségtelenül idegen média szóra keresztelt hírközlés, tömegtájékoztatás is áruvá vált. Eszközei a háttérhatalmi fősodrás nyomása alatt messze túlléptek a szabványos társadalmi szerepükön, félrevezetik, elkábítják a legsebezhetőbb fiatal korosztályokat, zombikká, kiborgokká akarják nevelni őket. Elismerően közölnek mindent, amit Zelenszkij kijelent és az ukrajnai hadsereg tesz, s ellenszenvet keltve, amit Putyin mond és az orosz hadsereg tesz. Tudatipar, amely hatalmi ágazattá küzdötte fel magát. Hol van ez Deák Ferenc intésétől: „Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad.”

Különösen hallgatnak arról, hogy orosz részről a kölcsönös biztonság szellemében tucatnyi rendezési javaslat, figyelmeztetés hangzott el, két minszki megállapodás is született, amit a háttérhatalom és ukrajnai régensei figyelmen kívül hagytak. Több mint 17 milliárd euró orosz vagyon került jogellenesen zár alá az EU által elrendelt szankciók következtében. A szankciópolitika, a feltüzelt migránsok feltétel nélküli befogadása, a NATO-terjeszkedés, az EU nemzetállamok elleni harca, idegen tulajdonok lefoglalása, stb. nemcsak a nemzetközi jog súlyos megsértése, hanem kifejezett kalózkodás. A további és hatékonyabb fegyveres, pénzügyi és politikai segítség ígérgetése mellett a február eleji EU-Ukrajna csúcstalálkozó tüntető megtartásán Kijevben, Charles Michel, az Európai Tanács elnöke felbujtóan szónokolta: "A Kreml nem félemlített meg bennünket, mert az EU és Ukrajna egy család… Az ukránok egyértelműen a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság mellett döntöttek. Az Önök jövője velünk van a mi közös Európai Uniónkban. Az Önök sorsa a mi sorsunk." Az ugyancsak jelen lévő Ursula von der Leyen szintén megerősítette, s biztosította Zelenszkijt arról is, hogy Ukrajna az EU tagja lesz.

E provokatív és pökhendi eset újfent bizonyítja, az EU politikája vészjósló minőségi változáson megy át. Egyrészt sorozatban fogad el önbüntető szankciókat, másrészt katonai tömbként kezd viselkedni. Egyikre sincs tagállami felhatalmazása és legfőbb szerve az Európai Tanács sem hozott ilyen határozatokat. Mindez beláthatatlan veszélyeket szült máris, de ezt sem mondja ki senki, pedig előrevetíti, mire készül a háttérhatalom világkormánya. Ám nem késett az orosz válasz; D. Medvegyev pár szóban tárgyszerűen közölte: „Egész Ukrajna égni fog, azok a területek mindenképp, amelyek a kijevi kormány irányítása alatt maradtak." Hozzátette, bármilyen fegyvert bevethetnek, s a Krím megtámadása esetén. „a válaszunk gyors, kemény és határozott lesz!"

A csőlátást bizonyítja a gyakran ismételt állítás is, hogy az energiaválságot az orosz-ukrán háború okozta. A súlyosbodásához közvetve hozzájárulhatott, de az előző tudatosan téves klímapolitika, a kicsúcsosodott öngyilkos európai szankciós politika és a világtudat ukranizálása okozta. Az energiaárakat sem a háború verte fel, s a várható tartós áramszüneteket és egyéb fennakadásokat sem a háborúra lehet fogni, hanem ugyancsak az Oroszországra kivetett, de az európai nemzetállamok ellen irányuló szankciókra. Nem is lehettek sikeresek, hiszen a következmények felmérésére sem került sor, hanem háttérhatalmi kamarilla-döntésről van szó. Az egészben a legérdekeltebb az USA kormánya mögött megbúvó háttérhatalom, amely lemondatta Európát az energiabiztonságát szavatoló orosz olajról és gázról, még függőbbé téve őket az amerikai méregdrága cseppfolyósított gáztól. Európa ezt megtette, sőt szankciót szankció után fogadott el Oroszország ellen, s most álságosan nem győz panaszkodni, hogy Oroszország miatt nincs elég gáz és olaj. A csőlátó EU olyan felmérhetetlen károkat okoz önmagának és tagállamainak, hogy a leginkább európaellenes nemzetközi szervezetté vált. A látnok Csurka István nem használta a csőlátás kifejezést, de a lényegét még 2003-ban figyelmeztetően megfogalmazta: „Az EU-csatlakozás egy újabb, az előzőnél is rosszabb végzetes rendszerváltás, amelyben most már minden nemzeti törekvést, megújulást, rendteremtést a brüsszeli szabályokkal fojtanak el! Ez az új uralom rosszabb és aljasabb lesz, mint a szovjet uralom, mert ez a <demokrácia> köntösében jelenik meg. A magyarságot az elnyelés veszélye fenyegeti! A nyakunkon élősködő, balliberális elitünk, a sorsunk iránt közömbös, a privatizációból meggazdagodott, idegen zsoldban álló réteg, élve akarja eltemettetni a magyarságot egy Uniós sírhant alá”.

A csőlátásban szenvedő politikusok elfelejtik azt is, Oroszország hosszú éveken át tárgyalások útján akarta elérni, hogy az ukrán fennhatóság alatt álló terülteken élő sokmilliónyi orosz kisebbségi és emberi jogokat kapjon. Erről született az ENSZ által is határozattá emelt két Minszki megállapodás is, amiről viszont Merkel később elismerte, hogy a rendezés alapjának állították be, de valójában kísérlet volt rá, hogy esélyt adjanak Kijevnek a megerősödésre, s hogy "a béke soha nem volt lehetőség". Putyin, az Eurázsiai Gazdasági Unió csúcstalálkozóján beismerte, ez "abszolút meglepetés" volt a számára, mert, Moszkvában bíztak benne, hogy Berlin őszintén gondolja a rendezést. Az ukrajnai zsidó vezetés viszont ennek tudatában folytathatta az oroszok elleni pogromokat, rendszeresen lőtte az orosz lakta területeket. Betiltott egy tucat politikai pártot, de egyetlen szélsőjobboldali vagy fasiszta szervezet betiltására sem került sor, sőt Zelenszkij az Ukrajna Hőse címet adományozta az Azov elnevezésű neonáci ezred parancsnokának, amely Donyeck és Luganszk térségében több mint ötezer helyi orosz lakost ölt meg. Mindezt tudta az EU, az USA, minden most jajveszékelő, de sem akkor, sem később nem tették szóvá. A 2018-ban létrehozott Nép Pártja vezetője, a cionista vezér Zelenszkij nyugodtan készülhetett a háborúra Oroszország ellen. Nem tettek egy lépést sem a minszki egyezmények érvényesítésére. Nem volt visszhangja a Nyugatnak tett több orosz tárgyalási kezdeményezésnek sem. Ehelyett a nyugati hatalmak, azaz a háttérhatalom, Ukrajna felfegyverzésével és sokoldalú előkészítésével párhuzamosan Putyin személyére összpontosította a világ figyelmét. Most pedig, népeiket megtévesztve, úgy beszélnek az orosz-ukrán konfliktusról, mintha az tőlük függetlenül tört volna ki. Azoknak az uniós, vagy nemzeti politikusoknak és méltóságoknak, akik mindezt és az ugyanezen irányba mutató számtalan fejleményt törlik az előzményekből, azaz törlik a múltat, semmi erkölcsi alapjuk sincs rá, hogy a „putyini agresszióról” hangoskodjanak, akármilyen magasra is röpítették őket ismeretlen meggondolások és erők.

Az „orosz agressziót” oly vehemensen elítélgető nyugat- és közép-európai politikusok azt is elhallgatják, hogy ha Oroszország, önmagát és a geopolitikai környezetét is védve, áldozatokat hozva, bár megkésve nem cselekszik, azóta már vele együtt mi is a háttérhatalmi biológiai fegyver veszélyeztetettjei, vagy áldoztai lennénk. Meg kell hát értenünk, életveszélyes játszmába merészkednek mindazok, akik figyelmen és számításon kívül hagyják e közismert tényeket; legyenek akárkik, akarva-akaratlanul, de a háttérhatalom kezére játszanak.

[1] A jelen írásban az ukránok számára is nemzetidegeneket értjük alatta [2] Ld. Tudatunk védelme - 7, valamint A történelempolitikai tudatosságról c. írásokat [3] Ukrajna soha nem létezett, amit ma így neveznek, annak nincs történelmi legalitása, s ezt az ENSZ-főtitkár bejelentése is alátámasztja: Ukrajna 1991.12.25 óta nem jegyeztette be határait, tehát jogszerűen sem az ENSZ, sem a nemzetközi gyakorlat nem is kezelheti szuverén államként. Miféle legitimitást, integritást és szuverenitást védelmezgetnek hát naponta és fensőbbséggel a politikusok?