Sütő Gábor: Kedves Unokaöcsém! (Negyedik levél) – 5. A zéró tolerancia visszaszól
A szerző közíró, nyugalmazott nagykövet
Szerzőnk legutóbbi írásához (Sütő Gábor: Tudatunk védelme (10) – Az „orosz–ukrán” háború tágabb nézőpontból) főszerkesztői megjegyzést fűztem. Egyebek mellett leszögeztem: „Úgy tapasztalom, hogy valakinek a zsidó származása vagy kötődése önmagában nem dönti el, hogyan viszonyul magyar sorskérdéseinkhez – mint ahogy a nem zsidó származása sem –, ezért ennek a feszegetése vagy emlegetése többet árthat, mint amennyit használ.” Sütő Gábor egy régebbi írásának elküldésével válaszolt. Ha nem késztetett is álláspontom megváltoztatásra, annyi fontos tény közölt és annyi jelentős gondolatot, szempontot vetett fel, hogy engedélyt kértem a szerzőtől a Szilaj Csikón való megjelentetéséhez. Figyelemre méltó, hogy elemzése 2017-ben született, abban az évben látott először napvilágot előbb a Kapu c. folyóiratban, majd a Magyar Megmaradásért honlapon. Az elkövetkező napokban fejezetekre bontva tesszük közzé a teljes írást. – VDGy)
Soros-intelmek
Része vagyunk-e a magyar nemzetnek?
Történelmi jelentőségű?
V4 – Oszd meg és uralkodj?
A zéró tolerancia visszaszól
5. A zéró tolerancia visszaszól
Intelmeim befejezéseként kitérek az általad felvetett lelkiismereti kérdésre. Nem csodálkozom, hogy megalapozatlan követeléseink szolgai teljesítése és érdemtelen sikereink láttán, néha felébred bennetek a lelkiismeret, s szeretnétek odakiáltani a gójoknak: Nyissátok már ki a szemeiteket! Örülök neki, hogy önmagatok belátjátok, nem tehetitek, mert veszélybe sodornátok távlati céljainkat.
Ámde magunk között elismerhetjük, önkéntelenül is az igazság tör fel a lelkiismeretetek háborgásában. Talán nem sejtitek, milyen mélyről, a tudatalattitokból ered, ezért fel is vázolom. Ha a zsidó problematikánk bármelyik részletében elmélyülünk, rájövünk, hogy szinte semmi nem úgy van, ahogy bebeszéljük magunknak és láttatjuk másokkal. Gátlástalanságban, ügyeskedésben, mesterkedésben, jobb anyagi körülmények elérésében otthonosabban mozgunk, de nem vagyunk felsőbbrendűek, csak ennek belénk nevelt hamis tudatában élünk, és képmutatóan próbáljuk elhitetni a gójokkal. Netanjahu látogatása során például mindkét fél a menybe menesztette Herzl Tivadart, mint aki magyar zsidóként 1896-ban kidolgozta a cionizmus, Izrael Állam megteremtésének eszméjét. Ám Magyarországon jóval előtte, 1875-ben Istóczy Győző főszolgabíró, az Országos Antiszemita Párt alapítója és parlamenti képviselője vetette fel és dolgozta ki először. Hivatalosan a magyar parlamentben, sőt nemzetközi fórumon is.
Ezzel kapcsolatban engedjetek meg egy kis kitérőt. Ugye milyen groteszk: az akkori demokrácia elfogadhatónak vélte antiszemita párt létezését, amely be is került a parlamentbe, a mostani demokrácia pedig zéró toleranciát hirdet még a gondolati antiszemitizmus ellen is. Ám mondjátok meg, mi jobb nekünk. Ha pontosan tudjuk, kik fordulnak szembe velünk, vagy pedig ha mindenkit burkolt antiszemitának tartunk, amiből rengeteg kellemetlenség adódhat? Magyar szemmel nézve pedig, mi a tisztességesebb? Ha őszintén megnyilvánulhatnak, vagy ha a „Zéró tolerancia az antiszemitizmusnak!”-szájkosárban csak moroghatnak és vicsoroghatnak? A gójokat jogosan felháborította, hogy a tárgyalások alatt a fideszes Magyar Idők napilap első oldalán, magyar győzelemnek feltüntetve, féloldalt betöltő öles betűkkel írva azt látták, hogy „ZÉRÓ TOLERANCIA AZ ANTISZEMITIZMUSNAK!” Holott ők réges-rég azt követelik, hogy az ő győzelmükként végre a „ZÉRÓ TOLERANCIA A MAGYARELLENESSÉGNEK!” jelszó jelenjen meg és érvényesüljön. Mivel azonban ahhoz nekünk is van néhány szavunk, azt hiszem, várhatják. (Örülünk viszont annak, hogy a hagyományosan mélymagyar Magyar Nemzet megszűnt magyarnak is és nemzetinek is lenni). Ez a pro, de keressük csak meg e helyzetben is a kontrát.
Nem kedveltem Kádár Jánost, de odafigyeltem mikor ki-kimondott dolgokat. Az a nevezetes kiszólása jut most eszembe, amin inkább nevetgélnek, pedig, ha belegondolunk, meghúzódik benne valamifajta bölcsesség: „A krumplileves legyen krumplileves!” Azaz, ide vonatkoztatva, a fennen hirdetett szólásszabadság legyen szólásszabadság, a véleményszabadság pedig véleményszabadság. Így mindannyiunk helyzete és ezzel maga „a helyzet” is javulna. Egyébként is ma Magyarországon akárki nyíltan lehet oroszellenes, amerikaiellenes, németellenes, törökellenes, sőt kihívóan magyarellenes is (Emlékezzetek csak a két Kertész – Imre és Ákos – és Spiró György íróinkra, Landeszman György budapesti főrabbinkra, és sorolhatnám vég nélkül), miért kizárólag csak zsidóellenes nem lehet? Kíváncsi vagyok, akik elrendelték, meg tudnák-e magyarázni elfogadhatóan ezt a szemet szúró, sőt – mondjuk ki – a magyar társadalmat sértő kivételezést. Ugyanakkor látják-e, hogy rendelkezésük joggal szüli az antiszemitizmust, ezért – hüledezzenek csak! – végső soron nem más, mint a legkifinomultabb, s ennek okán a leghatékonyabb burkolt antiszemitizmus. Az őshonos nép hátrányára, azaz a betelepültek javára korlátozni a véleményszabadságot gyakorlatilag ugyanaz – tehát detonátor –, mint a betolakodó muszlimok kedvére lerombolni a kereszténység ősi jelképeit. Szerintem ezt Netanjahu is tudja, de nem tette szóvá, mert úgy vélheti, akik nem gondolják végig a dolgokat, felelőtlenül mellőzik a másodlagos, harmadlagos hatások vizsgálatát, rá fognak fizetni, de ez az ő dolguk.
Visszatérve a cionizmusra, Herzl tehát az Istóczy által kifejtett és kidolgozott eszmét vette át, csak módosította a saját beállítottságának megfelelően. Úgy is felfoghatjuk, hogy Istóczy, ahogy a magyarok többsége is, cionistább, mint mi magunk, hiszen tiszta szívből kívánják, hogy alijázzunk Izraelbe. Mi meg inkább itt szeretnénk maradni, azaz rossz cionisták vagyunk. De láthatjátok, a legkegyetlenebb antiszemiták sem a magyarok, vagy más gójok, hanem maguk az izraeliek, hiszen félévszázada a saját fajtestvéreiket, az ugyancsak szemita palesztinokat és az arabokat irtják. (A miniszterelnököktől nem követelhető meg, hogy a számtalan sürgető napi feladataik mellett ilyesmiben elmélyüljenek. Ám az apparátusaiktól, a beszédíróiktól megkövetelendő, hogy a valóban történelmi jelentőségű dolgokra, s ne csak a közvetlen okokra, okozatokra hívják fel a figyelmüket, hanem a hatékonyabb közvetettekre is, hogy minél pontosabban, tényleg történelmi felelősséggel tudjanak állást foglalni).
No, ha adódik rá alkalom, élek a meghívásotokkal, leutazom hozzátok, és Cinikus cionizmus címmel kiselőadást rögtönözök nektek minderről. Bár tartok tőle, hogy ha kiokosítalak benneteket, kitértek a hitetekből, ezért, amilyen gyorsan jött a gondolat, olyan gyorsan le is mondok róla.
Legyetek nyugodtak, hiszen kimosdat bennünket, hogy nem csinálunk titkot a nyomulásunkból. Persze, fékezni kellene magunkat, ám e magatartás oly idegen tőlünk, hogy fel sem merem vetni. Egyébként is, a magyarok miért hagyják? Miért nem működik a szellemi, biológiai, nemzeti önvédelmi ösztönük? Szemléltetésként elmondok még valamit. Nemrég, mivel már nehéz indokot találni újabb zsidó emlékhelyek építésére, hiszen az ország, különösen a főváros tele van velük, elhatároztuk, hogy botlatóköveket rakatunk le a járdákon minden egyes elhurcolt, vagy eltűnt zsidó volt lakhelye előtt. Folyik is az egész országban, és egy sor váratlan gondot okoz a járókelőknek. Ám ezúttal sem akadt egyetlen magyar önkormányzat, vagy hatóság, amely felemelte volna a szavát e már szerintem is zabolátlan nyomulásunk ellen. Akkor miért ne csinálnánk? Ez az a beidegződött különbség közöttünk, amely szinte már gépiesen javunkra fordítja a dolgok menetét!
Bár a jelen helyzetet még nem az jellemzi, hogy mi vagyunk erősebbek, hanem hogy szerencsénkre ők ügyködnek gyengén és rászedhetően. Nem akarom elkiabálni, de olyan kedvező helyzetbe mesterkedtük magunkat, hogy már szinte csak mi magunk okozhatjuk a vesztünket. Nem ok nélkül nyilatkoztok hát lesújtóan a gójokról, de látnunk kell, ők is tudják, mi az a pro és kontra, s nehogy óvatlanul ráébresszétek őket, hogy ma még képesek lennének rekontrázni. Ezért legyetek roppantul körültekintőek, szemfülesek, kétkedők és agyafúrtak. Pro és kontra!
Jahve áldjon!
Nagybátyád
