Sütő Gábor: Tudatunk védelme – Történelempolitikai szemléletet a csőlátás helyett (1)
Én nem születtem arra, hogy megmentsem azt az emberiséget, amelyik, mikor nem sújtja tűzvész, árvíz, és döghalál, háborúkat rendez és mesterségesen idézi elő a tűzvészt, árvizet és a döghalált.
– Kosztolányi Dezső: „Esti Kornél”
A szerző közíró, nyugalmazott nagykövet
Nehéz lenne találóbb mottót választani a világhelyzet jelenleg átélt fejleményeinek, tartalmilag az emberiségellenes háttérhatalom mesterkedéseinek érzékeltetésére, mint e három emberöltővel ezelőtt íródott sorok. Ám akármire születtünk, akárkikké lettünk is, tudatában kell lennünk, a jelen parancsa szerint ezúttal mégiscsak az emberiség megmentése van a napirendünkön. Akarjuk, nem akarjuk, valamennyiünkén! Életünkről van szó, kétségtelen, hogy mindenekelőtt önmagunkat kell megmentenünk a háttérhatalomtól! E történelmi feladat, horderejének okán, különösképpen megköveteli, hogy tetteinken a tudatunk uralkodjon. Sürgeti mindannyiunk erőfeszítését, s minden eszköz késedelmeskedés nélküli bevetését, mivel az emberiségtől elidegenült háttérhatalmi ellenségeink – akiknek a haszon mindig fontosabb volt, mint az ember, akit hallgatólag mindvégig, a robotizálás előrehaladtával pedig immár nyíltan eldobható kelléknek tekintenek – nemcsak bejelentették, elkötelezettek az emberiség nagy részének kiirtására, hanem durva és kifinomult eszközökkel hozzá is láttak. Megdöbbentő, de mégsem tudatosul bennünk, hogy a napjainkban bekövetkezett minden nem természetes halálért ők a felelősek. Senkitől nem fogadható el olyan érvelés, hogy a klímaválság, az egymást követő járványok, a nemi őrület, a muszlim és más idegen betolakodók, a gazdasági és az energetikai válság, avagy az orosz különleges hadművelet fenyegeti az emberiséget. Mindegyik hatékony, de csak eszköz, s mögöttük a háttérhatalmasok állnak, ők szervezik meg, vagy provokálják ki.
Az emberiségre ráerőszakolt sorsrontó tévútra figyelmeztető mottó színigaz voltát napjaink szellemi tudati történelme tanúsítja is. Azzal a lesújtó ténnyel, hogy a világ, főleg Európa, legátfogóbb értelemben vett értelmiségének jelentős, félő hogy nagyobb és fiatalabb részét, éppen tudatilag, önazonosságilag tájolták el, hogy biológiailag, fiziológilag is tönkretehessék. A digitálissá másított életmód kényelmi csapdái, a fősodratú sajtó téveszméinek, hazugságainak akadálytalan sulykolása, a koronavírus járvány egyre vitathatóbb olvasata, az önmagában cselekvőképtelen vírusra fogott művi gazdasági-társadalmi válság, a szemük előtt meglebegtetett kényelmes, avagy elborzasztó boldogulási-megélhetési választási kényszer, Európának a háttérhatalmi kulisszák mögött betervezett, s általa szertartásosan elfogadott öngyilkosságának nyomasztó hatásai, a tudatukra nyomasztó következményekkel járó kormányzati ukranizálás kihatásai alatt tévelyegnek, szenvednek. A történelmi feladatukat képező nemzeti útkeresés helyett ide-oda csapódnak, alkalmazkodásra adják a fejüket, vagy erre kényszerülnek, avagy visszavonulnak. E bonyolult, napjainkat mind fenyegetőbben eluraló nemzetidegen háttérhatalmi erők által összehangolt tudatromboló hatásmechanizmus körülményei között sokan a szellemi önvédelem helyett, a „tűzvész, árvíz, döghalál, háború” mellé, a történelem rossz oldalára állnak. Nemcsak elhiszik a fősodratú bebeszélést (engedelmesen még narratívának is nevezik), hanem el is fogadják valóságnak, elveszítik, vagy elárulják értelmiségi mivoltukat; akaratilag letesznek igazi társadalmi szerepükről, sőt hirdetik, védelmezik az őket rászedő, politikai csőlátásra rábíró háttérhatalmi téveszméket. Szomorú rádöbbenni, bőven akadnak sorainkban is, akik láthatólag tényleg nem arra születtek, vagy letettek róla, hogy megmentsék az emberiséget.
Napjaink politikai tudati történelme hasonlóképpen tanúsítja a mottó gondolatvilágát. Azzal, hogy a válságoknak, a háborúknak a háttérhatalmi fősodor által szertartásosan, s már-már hivatalosan elrendelt okai, okozói mögött nem az emberiség, hanem, mint mindeddig, az egyazon természetű háttérhatalmi érdekcsoport áll emberiségellenes célokkal. A legkorszerűbb tudományos eredmények szülte eszközök, módszerek, fegyverek titkos, álcázott bevetésével, a szemünk előtt „mesterségesen idézi elő a tűzvészt, árvizet és a döghalált”. Egyelőre csak tizedelve az emberiséget. Hosszú ideig világszerte hihetetlen naivitással nem létezőnek hitt háttérhatalomról, emberiségellenes bűnözők összeesküvéséről van szó. Az okok, célok, fejlemények láttán, taktikájuk és stratégiájuk körvonalazódása nyomán, az értelmiség másik része, a gyarapodó hazafias értelmiségiek és politikusok által felvállalt eszmei harc eredményeként, nagyrészt személyesen is azonosítottakká váltak. Mindezek okán immár nem érintethetetlenek. De kik is ők?
Részünkről lenne csőlátás csak az amerikai kormányt emlegetni, bár fő végrehajtóként az emberiség elleni bűnözők legaktívabb élcsapatát képezi. A hazafiaiak, a világsajtó közlései, elemzései, minősítései alapján, összefoglalóan az amerikai zsidó-szabadkőműves globális pénzügyi háttérhatalmi maffia, valamint az általa kulcspozíciókba juttatott, a Világgazdasági Fórumon (a Klaus Schwab vezette WEF), a Közép-európai egyetemen (a Soros György által pénzelt CEU) kiképzett ügynökeik. Általában elmulasztják említeni, hogy a fenti jellemzőikkel szoros kapcsolatban álló titkostársasági, talmudista, kabbalista, vallásilag ószövetségi elkötelezettségeik alapján meg vannak győződve, kizárólagos előjoguk az emberiség sorságnak meghatározása. Mindegyik jelzőjük súlyos tartalommal bír, de továbbiakkal is kiegészíthető, ha pedig a dolgok mélyére akarunk látni, nem csak szemtanúiknak lenni, egyikről sem feledkezhetünk meg.[1] Ők azok, akik nem elégednek meg azzal, hogy provokálhatnak számukra jövedelmező háborúkat, mesterségesen előidézhetnek tűzvészt, árvizet, döghalált.[2] Emberi mivoltukon túllépve, beleszólnak mindenki sorsába, nyíltan sokallják az emberiséget, s el is kezdték az irtásunkat.
A kormányok lényegesen több információval rendelkeznek róluk, de felelőtlenül, félénken, vagy cinkosként igyekeznek még a létüket is elhallgatni, pedig mindezen semmit nem lehet félreérteni. A new-yorki Világkereskedelmi Központ lerombolása, a 9/11 néven futó gyalázatos amerikai-izraeli önprovokáció, a háttérhatalmasok nyílt színrelépése óta, ezt az újfajta történelmi időszakaszt éljük. A globális háttérhatalmi politika és fősodor média elválhatatlanul szövetséges kettőse a 9/11-nek pont ezt az alapvető minősítését hallgatja el, próbálja elfeledtetni, törölni a múltból, jelenből, jövőből. Tisztelet a kevés és még halk szavú kivételnek, sajnos, ezt teszi a magyar sajtó, sőt politikusaink is. Időnként még az Országgyűlésben is arab terroristák USA elleni támadásáról papolnak, ami embertelenül fáj a tudatnak. Hiszen a világ rég rádöbbent, NEM az afganisztáni hegyekben bujkáló bin Laden által irányított arab terroristák követték el, ahogy elhitették az emberiséggel, hanem a háttérhatalom globális nyomulásának, az idegen zászló alatt elkövetendő támadásoknak indoklásául szolgáló galád amerikai-izraeli önprovokáció volt. Világunknak a rávett tudatot még le nem vetkőzött része, legyen baloldali, vagy jobboldali, engedelmesen a ráerőszakolt politikai korrektséghez tartja magát, nem mondja ki az igazságot, holott rég tudja. Jóllehet enélkül a 9/11 óta végbemenő világőrületet, az Ukrajnában folyó orosz különleges hadművelet világpolitikai rendeltetését, a törvénytelen amerikai-zsidó ukrajnai bábkormány NATO felügyelte biológiai háborús előkészületét, vállalhatatlan céljait és eszméit, az EU önpusztító balfogásait, s a magyarországi nemzetidegen ellenzék hazaárulását is hazugságok özönével magyarázzák félre, védelmezik, folytatva a világközvélemény félrevezetését.
Teszik mindezt büntetlenül, annak köszönhetően, hogy a háttérhatalom fő fegyvere a hangsebességet meghaladó információ, dezinformáció. Az a körülmény viszont, hogy ennek eszközei másoknak is rendelkezésére állnak, továbbá, mert a reménykeltően emberbarátiként jellemzett ellen-háttérhatalom is kialakulóban van, a világformáló körülmények, kellő tudatosság mellett, vezethetnek más irányba is, mint ahogy a háttérhatalom eltervezte. Ehhez szükségeltetik tudatunk történelempolitikai szellemmel felvértezett védelme. Mivel a háttérhatalom által uralt sajtó és hírközlés elhallgatja, ez sem tudatosult még eléggé az emberiségben, holott a fejleményei úgyszintén a szemünk előtt zajlanak. Ez az erő nem bújik a háttérbe, s roppant és növekvő alkotóelemei nincsenek a háttérhatalom kezében. Mindenekelőtt Oroszország. Önvédelmi különleges hadművelete, a háttérhatalom által kiépített ukrajnai háborús tűzfészek felszámolását célzó bátor lépése, amelynek világpolitikai jelentősége van. A háttérhatalom ezért mozgósít ellene mindenkit, aki nem ismeri fel a kialakuló helyzetet. Továbbá a BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrikai Köztársaság, amelyekhez már mintegy húsz másik ország is csatlakozni kíván), a SCO (Sanghaji Együttműködési Szervezet: Kína, Kazahsztán, Oroszország, Tádzsikisztán, Üzbegisztán, India, Pakisztán, Irán) egyre inkább erőre kapó emberiségpárti lépései. Valamint ezek nyomán a háttérhatalmi összeesküvők érinthetetlensége megszűnésnek érzékelhető folyamata. Mindezt mintha a politikusok nagy része nem látná, vagy nem merné kimondani, s ezért a tömegtájékoztatás sem. Hallgatás övezi a magyarországi sajtóban is.
Az előbb induló előnyével rendelkező globális tudatrombolás miatt sokan mások sem merik meglátni e világtörténelmi folyamatot, hanem a háttérhatalmi fősodor által megkövetelt csőlátással kezelik világunk több helyszínén zajló, de egymással összefüggő említett fejleményeit. A háttérhatalom sem beszél róla, viszont érzékeli, s azért kockáztat és vet be mindent, hogy megakadályozza kibontakozását. Ám ha akadályokon át is, de érzékelhetően annak a világerőnek a formálódása indult be, amely megmentheti az emberiséget. Fel kell ismernünk, s idejében mellé kell állnunk. Ez a mi nemzeti érdekünk is. Mintha ez a gigászi nehézségek és kényszerlépések ellenére sem lenne idegen a magyar politikától. A kormányzati politikát jelenleg mégis inkább a kényszerű csőlátás, a magyarországi álbaloldali ellenzéket pedig a tudatos árulás jellemzi. Tartalmilag ma ezt úgy is megfogalmazhatjuk, mint társadalmunk és tudatunk ukranizálása. Uralkodó volta miatt parancsoló a róla, valamint a nemzetidegen betolakodásról szóló nemzeti konzultáció haladéktalan megrendezése. Eredménye minden bizonnyal megerősítené a kormányzati és a társadalmi szinten meglévő hazafias törekvéseinket. Ennek biztosítására szövegezésébe, megszervezésébe célszerű bevonni a Mi Hazánk Mozgalmat (MHM), a Munkáspártot, a Magyarok Világszövetségét (MVSZ), a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat (HVIM) más hazafias erőket és személyeket. Annak okán, hogy Ukrajna figyelmeztető példa számunkra, mi történhet egy országgal, ha nemzetidegenek uralják el.
Rázósnak tűnik, mégis ajánlatos e szempontból is minősíteni a világszerte erősödőben lévő békeköveteléseket. Érthetőek, támogatandóak, de hangoztatóik behozhatatlan késésben vannak. Akkor kellett volna fellépniük, amikor az ukrajnaiak gyilkolták az oroszokat, fasiszta szervezeteik a kormány leplezetlen támogatása mellett nyilvános véres leszámolási pogromokat hajtottak végre. Amikor a háttérhatalom biológiai háborút készített elő Ukrajnában Oroszország és a közép-európai geopolitikai térség ellen. Nem tették. Mindez még ma is magyarázatot követel, hogy az áldozatoknak kiszemeltek legalább utólag értesüljenek róla, hiszen a veszély nem múlt el. A béke követelése nem jelent elkötelezettséget, sőt egyenlőségjelet tesz Oroszország önvédelmi, emberbaráti fellépése és az ukrajnai-zsidó kormányzat soviniszta-cionista emberellenes politikája között. Túl általános és semleges. Fel kell ismerni, e világos helyzetben a béke követelése ugyanolyan kevés és szegényes, mint az EU hamis és kártékony jogállamisági követelődzése velünk szemben. Milyen béke és kik között? Túl könnyű a béke világszerte egyből és őszintén elfogadott jelszavával operálni, feledni, hogy a béke konkrét felek között konkrét kérdésekről szól. Béke a fasizálódott, amerikai-zsidó gyarmattartóvá vált nem-ukrán Zelenszkij kormánnyal? A csőlátás itt is bezavar: inkább a háttérhatalmi-ukrajnai törekvések előtt nyit utat, amelyekkel szemben a leghatározottabb politikai és gyakorlati kiállás mozdítaná elő a békét.
Ne legyen félreértés, a béke követelése fontos, de elkésve, konkrétumok és pártos állásfoglalás nélkül erőtlen, ugyannyit ér, mint a másik ösztönös jelszó, hogy „Csak nem háborúval!” Először is mindenkinek, aki politikával foglalkozik valamilyen szinten, de különösen a politikusoknak, politológusoknak és újságíróknak kötelességük lenne tudni, hogy Oroszország nem háborút indított Ukrajna ellen, ahogy felelőtlenül ismételgetik, hadüzenet sem történt, hanem a Független Államok Közösségén (FÁK) belüli különleges hadműveletet, korlátozott célokkal és nem az ország elfoglalásának szándékával, ami fontos különbség.[3] Tudniuk kellene, hogy nem agresszió, hanem önvédelem. A különleges hadművelet elnevezés azt jelenti, hogy konkrét céljai vannak, megvédeni az orosz embereket, akik az elmúlt nyolc évben népirtásnak volt kitéve. Ezt Ukrajna demilitarizálásával és nácitlanításával lehet elérni. Oroszország nem tervezi Ukrajna megszállását, nem visel háborút az ukrán nép ellen. Ukrajna viszont háborút folytatott a Donbaszban élő orosz lakosai ellen, sőt Zelenszkij még arról is beszélt, hogy területi követeléseik vannak Oroszországgal szemben. Egyre inkább kiderül, hogy más országokkal szemben is és más messzemenő követelései is vannak. A felek egy ideig még közvetlen tárgyalásokat is folytattak, de ezt az ukrajnaiak amerikai parancsra felrúgták, ezért ma esetenként közvetítőkön keresztül folyik, s részkérdésekben kötnek is megállapodásokat.[4] A békekötés rég megtörtént volna, ha a NATO-országok, ugyancsak az amerikai-zsidó háttérhatalom parancsait követve, nem avatkoztak volna be. Létfontosságú megérteni, hogy ezzel ők tették háborúvá a különleges hadműveletet, ami kényszerűen megváltoztatja Oroszország eljárását is! Ám Oroszország tudtul adta, a különleges hadművelet végig vitelével, befejezi a beavatkozók által kikényszerített háborút. Tehát legyenek akárkik, történelmi hibát, félretájékoztatást, bűnt követnek el, a háttérhatalmat és Zelenszkijt szolgálják, ha az orosz lépést átgondolatlanul háborúnak nevezik. E megtévesztés a helyes tájékozódást akadályozza, a tudati zavart növeli, annál inkább, minél magasabb szinten hangzik el. Mindennek okán a béke követelése akkor lehetne hatékony, államférfiúi kivitelezésű, ha megnevezve a különleges hadműveletet háborúvá mesterkedőket, a fegyverszállítókat, az újukránokat és az őket forrófejűen és önfeláldozóan segítőket, a csőlátókat, akiknek február 24-én kezdődött a történelem, és velük szemben támasztanák.
(folytatjuk)
[1] Lényegüket illetően rövidebben is meg lehet nevezni őket, de éber hazai és nemzetközi ügynökeik, azonos mivoltuknál fogva, antiszemitizmusnak minősítenék, s ez a meghatározás, bár egyre satnyul, egyeseket még megriaszt. [2] AIDS, madárinfluenzák, sertésinfluenza, majomhimlő, koronavírus, illetve aszály, özönvíz, földrengés [3] Ld. e cikksorozat másutt megjelent 7. fejezetét [4] A NATO nemtetszésére török közvetítéssel megindult ukrán gabonaexport, amit azonban az EU úgy intézett, hogy nagyobb része nem az éhező országokba irányul, hanem az exportpiacainkról szorít ki bennünket!
Comments