Sz. Bálint olvasónk verse az örökkévalósághoz

Kép forrása: itt.

Jó reggelt, Örökkévalóság!

Jó reggelt, Ewigkeit!

Minden rendben, mondhatnám.

Ám bár itt az angol OK-é,

Kurtább szó, mint magyaroké.

Jön a német kevert foka,

Bizony hosszú, a-lles OK-a.

Bele bódul már az elménk.

Marad még itt nyelvi emlék?

Német és az angol tudta,

Ami hosszú, az lesz bukta.

Nyelvét veszi minden népnek,

Ne érezze ízét szépnek.

Rászoktatjuk lassan nyelvünk,

Mi magunk, hogy időt nyerjünk.

Gyermekeink továbbadják,

Szüleiktől amint hallják.

Árpád apánk! Mit szólsz ehhez?

Ez lenne, mit terveztetek?

Mennyi időt adtál nekünk?

Megjön végül majd az eszünk?

Lám, Te haltál országodért,

Nem adtad azt kincsért, borért.

Megtartottad magyarjaid,

Kárpátoknak nagy karjait.

Időt adtál nem keveset,

Ezer évet, vagy eleget.

Fennmaradjon titkos nyelvünk,

Büszkeséget abból nyerjünk.

Érted, kedves Magyar Testvér?

Mi, itt folyik, nem vérfestés.

Nyugatról jön minden kukta,

Halált hozó ízes bukta.

Úgy járunk, mint Hófehérke,

Megetetnek egy végtére.

Nagyok vannak mind mögötte,

A kicsi meg mind megette.

Nem akármi nyelv a magyar,

Megtudhatja mind, ki akar.

Ősi forrás rejlik benne,

Rajtad is bíz erőt venne.

De ha mégsem értesz semmit,

Magyarázva éppen ennyi.

Mert aki a magát rázza.

Maga magát magyarázza!

Ültetgeti magát benne,

Csírát is hoz növekedve.

És ha látod termést hozni,

Nem kell tovább magyarozni.

Másképp mondva, van ki veri,

Szemed közé lő, mint Feri.

Gumi botja, gumi magja,

Töketlen, de magát adja.

Édes hazánk szégyenfoltja,

Nyelvbotlása méreg torka.

Nem nyughatik asszonyával,

Oltja népünk hat-almával.

Rút boszorka főzi tervét,

Nyelvünkbe ölt méreg nedvét.

Szépsége akár a lelke,

Almájával egyetemben.

Mit keres e népnek élén?

Olyan féreg, ami él még?

Mi pénzünkből bennünket fúr,

Kívül-belül orcátlanul.

Fejetlenül méreg nyelve.

Feje helyén Brüsszel s...gge.

Amikor csak megszólalnak,

Árulások jönnek onnan.

Ó, mikor lesz vége ennek?

Mikor tér meg már a lelke?

Vajon van még benne lélek?

Imádkoznom kéne érte.

De hát, Uram, mit kérsz tőlem?

Éltessem az ellenségem?

Úgy értsem, mint vetted Te is?

Nem tudja most mit cselekszik?

Bocsáss meg hát nekik, kérlek!

Szívem próbája ez, érzem.

Ne legyen több adok-kapok,

Legyen meg az akaratod.

2022.11.10