Szamosvári Zsolt: Az orosz-ukrán háború magyar vonatkozású előzményei. Tisztelt Olvasó!
Háború van! Az orosz támadás szerintem nagy baklövés volt Putyin részéről. Minden nézeteltérést, vitát rendezni lehet(ne) tárgyaló asztal mellett, nem kell mindjárt ajtóstól rohanni a házba. Csakhogy...
Ukrajna, mint a neve is mutatja, határvidék, így tekintett rá mind a Nyugat, mind a Kelet. Kezdetektől két erő viaskodott a hatalomért Kijevben, a Nyugat-barát és az oroszbarát. Az előbbiek 2014-ben győztek az elhíresült Majdan téren. Az ország vezetésébe bekerültek olyan politikusok, akik miniszteri kinevezésükkel együtt vették át állampolgárságukat is. Nyugati hatalmak, élükön az Egyesült Államokkal szabadon lerabolható területnek tekintették az országot, és ezt becsülettel el is végezték. Így került többek között a jelenlegi elnök fia, Hunter is az ukrán energetikai óriásvállalt igazgatgató tanácsába. De nem ő volt ez egyetlen külföldi, aki fontos ukrán pozíciókat töltött be. Így fordulhatott elő, hogy Ukrajnában megszaporodtak a világszinten is számottevő vagyonnal rendelkező milliárdosok. A gazdasági válság mélyülésével egy időben – ahogy azt már a történelem számos példán bizonyította – megerősödnek a szélsőséges nacionalista erők. Éppen így történt most is.
Ezekre támaszkodva az ukrán vezetés, maga mögött tudva a nyugati országokat, elkezdett izmozni a területén élő kisebbségekkel, amelyekből van néhány, de főleg az oroszok voltak a célpontok. 2014-ben Odesszában egy tüntetés – amelyen ukrán szélsőségesek és oroszok csaptak össze – 46 halálos áldozatot követelt. Egy évvel később a bűnösök tárgyalását úgy akadályozták meg ukrán szélsőségesek, hogy felgyújtották a törvényszék épületét, miközben folyt a tárgyalás. A túlnyomóan oroszok által lakott donbasszi régiókban is ekkor kezdődtek a fegyveres harcok. Az ellenségeskedések már odáig fajultak, hogy tavaly januárjában az ukrán vezetés internálni akarta az ország orosz ajkú lakosságát.
De nézzük inkább a magyar kisebbséggel szembeni fellépéseket, csak felsorolás szinten, mert kifejteni igen hosszú lenne:
2020.08. „Magyar kutyák! A ti enklávétokra és közösségetekre nincs szüksége Ukrajnának!” tartalmú üzenet kaptak augusztus 20-án a kárpátaljai magyar szervezetek.
2020. 11. Ukrán Biztonsági Szolgálat fegyveresei házkutatást tartanak a KMKSZ és több kárpátaljai magyar civil szervezet székházában és Brezovics László KMKSZ elnök lakásán.
2020.12. Bocskor Andrea kárpátaljai magyar képviselőnőt ukrán hatóságok rendszeresen zaklatják, fenyegetik.
Hazaárulás címén eljárás indult a kárpátaljai Szürte település önkormányzata ellen, mert beiktatásukkor elénekelték a magyar himnuszt.
Fenyegető üzenetet kapnak a kárpátaljai magyar szervezetek és magánszemélyek, sőt a magyar külképviselet is (!) az alábbi tartalommal: „Egy hetet kaptok arra, hogy elhagyjátok az ukrán földet. Ellenkező esetben mindannyiótokat megmérgezünk, akár a patkányokat. A túszaink vagytok. Az első fecske hét nap múlva érkezik. Várjátok!”.
2021.01. Az ukrán vezetés és nacionalisták megfenyegetik a magyar kisebbséget és a magyar külügyminisztert is, az interneten halállistákat tesznek közzé.
Ugyanezen a napon Brezovics László a KMKSZ (Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség) elnöke arról számolt be, hogy Kárpátalján rendszeressé váltak a magyarellenes atrocitások.
2021.02. Betiltják a magyar himnuszt.
2021.03. Csak ukránul tanulhatnak a kárpátaljai magyar gyerekek, aki magyarul beszél, súlyos bírsággal számolhat. Azaz még a boltban sem lehet anyanyelven kérni egy kiló kenyeret.
Aztán voltak még korábban olyan „apróságok”, hogy a KMKSZ székházát felgyújtották, a Vereckei hágón álló Honfoglalás emlékművet rendszeresen megrongálták, és a sort még lehetne sokáig folytatni.
Ezek csak az utóbbi két év történései nagy vonalakban, amelyek a magyar kisebbség ellen irányultak. Mit kaphattak az oroszok?
Összességében az ukrán politikai elit és az árnyékukban működő szélsőséges, nacionalista szervezetek sokat tettek azért, hogy most háborúban állnak. Azonban – mint minden háborúnak – az igazi kárvallottjai az egyszerű emberek, akik csak szeretnék élni az életüket, együtt akarnak lenni a családjukkal – most pedig otthonuk rommá válik, kénytelenek elhagyni szülőföldjüket.
A nacionalizmus légkörét még csak-csak ki lehet bírni, a háborút már sehogy sem.
