Székely volt-e Hunyadi János? – Bakk István (PhS) és Bakk Erzsébet (PhS) írása

„Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, munkálkodhass a jövőn.” Széchenyi István

Hunyadi János, Magyarország kormányzója 

(Forrás: Hadtörténeti Múzeum és Levéltár) 

Az egyik történelmi előzménye a székelységnek Szent István idején a mezőségben levő Csigla mező, amelyet kiürítettek. Ez a terület volt Árpád vezér időszakában a szkíták hun ágának nemzetségi területe. A székely vezetőréteg a királyságban állandóan harcolt a királytól független székely terület létrehozásáért. A jog-alapja a székelységnek az Árpád előtti királyszkíta múlt első foglalási múltja, ami a későbbiekben törvénybe is rögzítve lett. III. rész, 4. czim: „Az erdélyi scithákról, kiket székelyeknek hivunk…”

II. András Árpád-házi király a külföldiek segítségével az ország egész területének urává és tulajdonosává lesz. II. András uralkodásával elindul az ősi nemzetségeknek, így a székelységnek kiszorítása a hatalomból. Átgondolatlan gazdaságpolitika miatt szembe került a magyar hatalmi elit nagy részével, többek között a nádorával, a székely származású Mokkal is.

Mok nádor, aki III. Béla és Imre nádora is volt II. András időszakában, a Merániai politika miatt elindította a székelységnek Erdély keleti részeibe húzódását. Ez az átmozgás az ország különböző immunitási (önnáló grófság) területeken élő székelységet érintette. Erre azért volt szükség, mert a királyszkíta múlt és a székelység nemzeti függetlensége, területe és a gazdasága veszélybe került. II. András ezzel próbálta pótolni az elpazarolt királyi vagyont, amit az idegeneknek átadott. A XIII. században területi immunitás (független grófság) a magyar királyságban Székelyföld. Székelyföldön a területek tulajdonosai a birtoknagyság viszonylatában a primorok, lófők és székely nemesek voltak, a magyar királyságban a szabad urak. Székelyföldön kívül ezek példájára aztán minden olyan immunitási területet, melyen a földesúr maga gyakorolta a jogszolgáltatást jobbágyai felett, comitatusnak (grófság) neveztek. A Comitátussal rendelkező főnemeseket nevezik grófoknak, nem voltak alárendelve a nádornak, országbírónak és a bánnak. Hüségesküt tettek a királynak. A grófoknak volt váruk, sőt ennek köszönhették az ilyen jogaikat is. A zászlós urak, mint nagybirtokosok a különböző oklevelekben magukat hol nemzetség nevükön, később birtok és családnevükkel, vagy ezek variánsaként írták magukat. A latin írás, mely az ősi rovásírásunk helyébe lépve az új írás egységességé válása az írástörténetünknek, hosszú folyamata, mely megváltoztatta az írás irányát is.  A nevek írása ezekben a századokban ki voltak téve a tájegység nyelvjárásának.           

A kételemű családnév kialakulása az egyeleműből fejlődött ki a 13. század közepe táján és a 15-ik század vége között. Helységeink nagy része a 11-13. században a birtokosoknak a személyneveiből alakultak ki, „1312/1315 Bokfya Benedekfolua.” A másik forma, az egyelemű név melletti helynév latinos formában a „de” szó közbeiktatásával jelenik meg, „Leonardus Filius Mochvcv de Varasza”. Megjelenik e gyakorlat mellett az „i” képzővel ellátott helynév. Fontos tényező a 14. században a feudalizmus e korszakának az általános történeti-gazdasági politikai alakulásában a nevet viselő személyek társadalmi állásának jelenléte „1214/1550: Pousa de villa Nadal impetint convillanum iudece Boc comite, domino eurem.” Ez látható a Frangepán családbeliek különböző ágainál, mind a váraik után nevezték magukat, modrusi, cetini, szluini, tersaci, brinyei és ozoli grófoknak. A Korbáviai Bag családbéliek különbözö ágai: zákányi Zákányi Budiszló 1380, (aki korábban Korbáviai Budiszló), a másik ág a korbáviai Cseklészi Károly (Karlovics) horvát bán 1387, (aki korábban Korbáviai Károly) a nemzetség nevet megtartó páznádi Bak György 1393, (aki korábban Korbáviai György). A váruk után vették nevüket szintén a Brebiriek, mikor Zrínyiekké lettek, a Blagayak, kik előbb Vodicsaiak voltak; a Németújvári grófokat előbb Güssingeknek hívták; Athinai Lőrinc Nyéki gróf néven is szerepelt. Akiknek ezen különállásuk megvolt, azok ezt természetesen átörökítettek az utódokra is, s így ezzel a nevek és címek is öröklődtek. Ebben az időszakban e címek nemcsak címet jelentettek, hanem főleg hatalmat, amit a leszármazók örököltek. Öröklődtek a címek a birtokkal együtt. Ilyen volt a székely származású Hunyadiak Székely-Hunyadvára, amit később Vajda Hunyadnak (Vajdahunyad) hívnak.

(Balthasaris Adami Kercselich, de Corbavia: De Regis Dalmatiae Croatiae Slvavoniae notitiae Praeliminares Periodis IV. Distinctae quibus ex scopo et fine Poſt veteris Pannoniæ..., Zagrabiae, 522. p. In: Notitiæ Præliminares Pannoniæ Veteris Periodus III, In: Hunyadi János = Secula p. 270.)  

Hunyadi János Európa legnagyobb keresztény harcosa (1386-1387, 1407, 1441-1446; 1456. augusztus 11-én Zimonyban, Nándorfehérvár a mai Belgrád mellett.), és berendi Bak János Konstantinápoly eleste után a két család nemzetségi szövetsége felerősödik. Berendi Bak János királyi ember kúriai,  (DL 14775 (1453. augusztus 15.; Berendi Bak János familiáris Hunyadi Jánosé  DL 37617 1451. augusztus 7.; Johanne de Bak mint kormányzói ember DL 29805 (1451. július 25.) aki bizalmasa Hunyadinak. A Hunyadi utódokat ő helyezi az Arad vármegyében levő falvakba és arany bányákba. Ezzel egymás mellé kerültek a Bakk és Hunyadi birtokok. Corvin Hunyadi Székely János, Mátyás király apját is különböző név variánsokkal írták. A nevében a Corvin a nemzetségnév, a Hunyad a birtok neve, a Székely a családi név és a János a keresztnév. Mátyás király fia a Corvin nemzetség nevet kapta azért, mert őt a Holló szkíta dinasztia tagjaként kívánta uralkodóként elindítani Mátyás király.

A XV-ik században a királyi tisztséget viselőket, a várak tényleges tisztviselőit, mint az előző korszakban is comeseknek hívták. Ezek legelőször Horvátországban és a tengerpart vidékén váltak függetlenné az uralkodótól és az egész comitatust a királyi vármegyétől független grófságok, mint immunitási területek, magán tulajdonba vették, vagyis a megyét. Ilyen a Székely-Hunyadvár a Hunyad megyével. Ezek a comitatusok, azaz a grófságok azon területen keletkeztek, ahol a környezet székely, vagy a vezetője székely (szkíta) eredetű, a magyar királyság területén keletkeztek, melyek nem lettek vármegyékké.

Erdély 1541-ig külön földrajzi-történeti egységnek számított, élén a király által kinevezett vajda állt. Zsigmond 1437 uralkodása után állandósult a rendiség a „három nemzet”: Székely előkelők, – akik a király után az elsők (primorok) – és szász patriciusok és a magyar nemesség unióján alapult.        

Mátyás király uralkodásának időszakában a székelység vezető rétegéből kiemelkedő, középkorba benyúló hatalmas primoroknak a családjai magyarországi nagybirtokkal rendelkező zászlós urak voltak, mint a Hunyadiak és a Bakkok. Magyarország és Erdély jogrendszere is őrizte ezt a múltat. A székely nemzetről „natio Siculica” a legrégebbi okirat I. (Nagy) Lajos király idejében 1344-ből ismert. Törvényükkel „lex Siculorum”. Ennek a szellemiségnek a hatása a székely családoknál mint királyszkíta dinasztia leszármazott népnél egészen a mai napig érezhető. A székelység a történelem folyamán csak ritkán élt békében, többnyire harcban élt. A székelység, mint hatalmi erő a sajátos ősi aktualizált jogrendszerével (Hármas Könyvében, a Tripartitumban ősi Szkíta származásunkat rögzíti.). A magyar királyságban társ-uralkodói státusszal mindvégig jelen volt, ez látható Korbáviai János (1470 k-1531. augusztus 9.) grófnál, mint főrendet és nagybirtokost az Ő különállása határozottabban az 1495: XXV. t.-cikkben nyert szabályozást, mely arra kötelezi a királyt, hogy az országgyűlés összehívása előtt tartozik a főpapokat és főurakat összehívni, hogy az országos főtisztekkel és tanácsosokkal az országgyűlés tárgyait megtárgyalja. A báróknak – akiket e korban még consiliariusoknak is neveznek – e joga azonban a 16-ik század elején már mindenki által elismert és alkotmányunkba illesztett.     

Az igazi magyar rendi állam létrejötte a Hunyadiak időszakában keletkezett. A kisszámú, viszonylag jól körülhatárolható primorok, hercegek, grófok és bárók csoportja, amit „nagybirtokos főnemességnek" (potentiores) nevezhetünk. Ezen a rendi korszakhoz tartozó 1444-es országgyűlés az ott résztvevő országnagyokat (bárók) és előkelők neveit tartalmazza, többek mellett Hunyadi János és berendi Bak János nevét is. Később a törvény, az országnagyokat 1498. évi 22. törvénycikk alapján saját bandérium tartására jogosít fel, akik a nevezetes 1505-i rákosi országgyűlésen barones cím alatt immár külön rendként (proceres és primores) sorakoznak fel és a megyei nemesség küldöttei előtt.

Mátyás király 1463-ban a már előzőleg kialakult önálló székely grófságokat tudja biztosítani, mint Corvin János hunyadi grófságát, a Szilágyiak besztercei grófságát, a Bakkok korbáviai grófságát, 1481-ben Mátyás király pedig a szabadalmas okleveleiket átírta és megerősítette, kénytelen a nem székely zagorjai főispánságot grófságnak és a Szapolyaiak szepesi főispánságát grófságnak elismerni.

Személyükre nézve a grófok különös jogállása abban nyilvánult, hogy ők külön hűségi esküt tettek a királynak s hogy ők személyükre nézve mindig ki voltak véve a nádor, az országbíró, a vajda stb. jogszolgáltatása alól.

A többi grófságnál nem tudjuk biztosan, hogy nem egyszerűen csak főispánságot jelent-e a comes elnevezés. Az 1495: XV. t.-cikk azonban a grófoknak, illetve mindenkinek ilyen külön jogát megszüntette. E korszak végéig több grófi címet, s jogot nem is adományoztak. A következő korszak grófi címeinek pedig már semmi közük a grófságokhoz.

Nógrád vármegyében, Mohora helységben a Bakk nemzetség egyik ága és a gróf Hunyadi Corvinus János felmenőinek a birtoka szintén a Nógrád vármegyei Hollókő vár és Vereb.

(1398: Dl. 8316; 1483: Dl. 19030.) Werebel. (1482: Dl. 18658. V. ö. 1484: Dl. 18944.) 

Mátraverebély község címerében fekete holló látható. A Verebély helységnek az első őse: Zacharias de Veréb,

(Wenzel Gusztáv: Újokt. VI. k. 445. 1.) 

fia, kinek fiai: Comes Henche. Domonkos és István,

(DL 2690 Lásd: DL >HU-MNL-OL-DL) Domonkos fia, János (sic dictus Chenk DL 2726. Lásd: DL >HU-MNL-OL-DL) 

és ennek négy fia van: György, Pál, Bekus és Domonkos, 1290-ben ök vannak, a Vereb-birtokban,

(DL 1302. Lásd: DL >HU-MNL-OL-DL)  

István fia: János,  Jánosnak a fia György.

(DL 3742, 4640 stb. oklevelekben is. Lásd: DL >HU-MNL-OL-DL) 

Ez a György a síremlékkel bíró Péter alvajda Péter 1380 körül Mátraverebélybe költözik és ott élt 1403-ig. Ott is van eltemetve az általa újjáépített templomban. A templom falába beillesztett sírkövön a következő van feljegyezve:

„HIC REQIESCIT CORPUS STRE(nui) IMVI(eti) MILITIS MAG(ist) RI” atyja, Péter alvajda fia Hunyadi János.

A fent említett Comes Henche 1227-ben neje, Száth (= Zách) nb. Szik leány. egy Csák-nembeli ággal találkozunk. Bizony a vajdafi vagy vajda fia formát 1488-ban Thuróczy is használja munkájában. Hiába akarták ezzel megcáfolni Fráter Lérnárt. 

Előadás: Bakk István – Székely volt-e Hunyadi János?

Bővebben:

Bakk István – Bakk Erzsébet
https://csomaegyesulet.hu/korosi_csoma_sandor_magyarok_es_europa/