top of page

SZÓZAT A PUSZTÁBA (Pécsi Sándor verse)





Mint elszánt ikerharcosok

a zord pusztaságban,

egymásnak vetik hátukat,

tarts össze társaddal!





 

Vérző sebesültet az út

mentén nem hagyhatod,

élünk a puszta törvénye

szerint, bátran, szabadon.

 

Nincs semmid, de van mindened,

az tiéd, amit adsz.

Lelked el nem veszítheted,

és mindig  feltámadsz.

 

Ha süvít a szél és sárba

merül a kocsikerék,

ha elindultál egy úton,

soha vissza ne nézz!

 

A  görög és a római

barbárnak mond téged,

cirkuszban oroszlánok

elé vetik néped.

 

Fajtalankodó buja a

latin, mindene van,

de csak rabszolgaságot ad

néked a napnyugat.

 

Tanító mestereinket

keresztre szegezték,

és a megvilágosodott

Buddhát nem értették.

 

Mostanra tán megváltoztak

keresztelő víztől?

Mi lettünk pogányok?

Egy az Istenünk fönn!

 

Romulus ikertestvérét,

Remust meggyilkolta,

Káin Ábelt kegyetlenül,

kővel agyoncsapta.

 

Irgalmatlan vaddá válhat

ember a pusztában,

de alázatos megtérhet

ősvilágosságra.

 

Durran a végén az ostor,

egy pillanat alatt

hirtelen megértesz mindent,

látsz jövőt és múltat.

 

Őrségen rendületlenül

állj meg a helyeden;

csacsogó regös, harcos,

bármi mesterséged.

 

A te véred az én vérem,

hátad a hátamnak,

íj feszül kemény kezünkben,

megvédjük fajtánkat.

 

Ez a porba szúrt pásztorbot

a világ tengelye,

nap, hold, csillag forog, és te

visszaszületsz ide!

 

82 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK