Tisztelt olvasó! ‒ Mi marad magyar kézen? (Székely Idő)
Ma egy új lapot elindítani nemcsak a hatalmas anyagi költségek miatt lenne nehéz, hanem azért is, mert az a fajta kollektív lelkesedés és önzetlen civil összefogás, ami az Európai Idő(ma Székely Idő) indulásakor jelen volt Erdélyben, ma már elképzelhetetlen.
Az Európai Idő kezdeti sikere és a hihetetlenül gyors, szinte minden települést elérő terjesztési hálózata mögött két olyan kulcsfontosságú tényező állt, ami ma már aligha áll rendelkezésre:
Az önkéntes alapú közösségi összefogás: Az emberek nem pusztán fogyasztói voltak a lapnak, hanem a küldetés részesei. Az önkéntes terjesztők a saját idejüket és energiájukat áldozták fel, mert tudták: a magyar identitás és kultúra megmaradása a tét.
A figyelem és az elkötelezettség monopóliuma: Akkoriban a nyomtatott sajtó volt az elsődleges kapocs az információhoz és a kultúrához. Nem volt közösségi média, sem végtelen mennyiségű online tartalom, amely elvonta volna az emberek figyelmét és idejét.
A rendszerváltás utáni időszak, a kommunizmus béklyóitól való megszabadulás egy olyan egyedülálló, megismételhetetlen történelmi pillanat volt, amikor a szabadságvágy és a magyar írott szó iránti szomjúság elképesztő közösségi energiákat mozgósított.
Ha megengedik, az azóta eltelt időszakot és a folytonosságot egy hatalmas, történelmi léptékű teljesítményként könyvelem el. Az Európai Idő magánkiadásként indult és Székely Időként is az maradt a mai napig. Mögötte nem álltak állami milliárdok vagy biztos oligarchikus tőke. Minden egyes lapszámért, a túlélésért és a terjesztésért nap mint nap meg kellett küzdeni.
Minden egyes nap hálás vagyok és rendkívül büszke, hogy ennek a folyamatnak részese lehettem.
Kellemes olvasást!
Simon Ildikó
Székely Idő
Sepsiszentgyörgy
Mi marad magyar kézen?
Nem maradt erőnk és emberi erőforrásunk a 30-50 ezer fő feletti külhoni magyar települések megtartására? Szétnéztünk egy kicsit kárpát-medencei szinten, hogy külhonban mi a helyzet. Trianon után 106 évvel mi maradt ténylegesen magyar kézben?
Felvidéken a legnagyobb lélekszámú, magyar többséggel rendelkezõ város Komárom.
Népesség és arányok: A 2021-es népszámlálási adatok szerint Komárom lakossága kb. 33 000 fő, amelynek több mint 53%-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek.
A második legnagyobb magyar többségű felvidéki város Dunaszerdahely, ahol mintegy 23 000 lakos él, és a magyarok aránya a 70%-ot is meghaladja. (Megjegyzés: Pozsonyban és Kassán számszerűen szintén jelentős magyar közösség él, de ott a magyarság kisebbségben van a szlovák többséggel szemben).
Kárpátalján a legnagyobb magyar többséggel rendelkező város Beregszász.
Népesség és arányok: A legutóbbi hivatalos (2001-es) népszámlálási adatok szerint Beregszász lakossága mintegy 26 000 fő volt, melynek közel 50%-a (48,1%-a) vallotta magát magyar nemzetiségűnek, ezzel a járási székhely Kárpátalja magyarságának legfontosabb kulturális és szellemi központja.
Magyar többségű települések: Bár Kárpátalján több olyan község és nagyközség is található, ahol a magyarok aránya a 80-90%-ot is eléri (például Mezővári vagy Nagydobrony), a városok közül Beregszászban a legmagasabb a magyar lakosság létszáma és aránya.
(Megjegyzés: Ungváron és Munkácson számszerűen szintén élnek magyarok, de ott a város teljes népességéhez képest kisebbséget alkotnak.)
Erdélyben a legnagyobb ténylegesen magyar többségű (50% feletti magyar arányú) város Sepsiszentgyörgy.
Népesség és arányok: A legutóbbi (2021-es) népszámlálási adatok szerint Sepsiszentgyörgy lakossága mintegy 50 000 fő, és a nemzetiségükről nyilatkozók több mint 70%-a magyar.
A többségi erdélyi magyar városok sorrendje nagyság szerint:
Sepsiszentgyörgy (~50 000 lakos, ~70% magyar)
Csíkszereda (~34 000 lakos, ~78% magyar)
Székelyudvarhely (~31 000 lakos, ~90% magyar)
(Megjegyzés: Marosvásárhelyen él a legtöbb magyar ember számszerűen, de ott a magyarok aránya már csak kb. 38–40%, így a városban a románság képez többséget). Továbbá Kolozsváron, Szatmárnémetiben és Nagyváradon is jelentős magyar kisebbség él.
Délvidéken a legnagyobb ténylegesen magyar többségű város Zenta.
Népesség és arányok: A 2022-es szerbiai népszámlálási adatok szerint Zenta városának lakossága mintegy 14 000 fő, és a lakosság több mint 75%-a magyar nemzetiségű.
A legnagyobb többségi magyar városok és települések a Délvidéken:
Zenta (~14 000 lakos, ~77% magyar)
Topolya (~11 000 lakos, ~55% magyar)
Magyarkanizsa (~8 000 lakos, ~83% magyar)
(Megjegyzés: A délvidéki magyarság központi városa Szabadka, ahol számszerűleg a legtöbb magyar él – mintegy 30 000 fő –, de ott a magyarok aránya a ~88 000 fős városi népességben kb. 34%, így relatív többséget/kisebbséget alkotnak a szerbek és más nemzetiségek mellett).
Szlovénia (Muravidék)
Lendva: A Muravidék központi és legnagyobb települése, de ott a magyarok már kisebbséget alkotnak (kb. 35% magyar, míg a szlovének száma meghaladja az 50%-ot).
Községek/Falvak: Szlovéniában a legnépesebb ténylegesen magyar többségű települések falvak, mint például Göntérháza, Csente vagy Lendvavásárhely (Dobronak) község központi falvai, ahol a magyar lakosság aránya 50–70% közötti.
Horvátország (Drávaszög és Szlavónia)
Horvátországban nincs magyar többségű város. A legnagyobb magyar többségű települések történelmi falvak a Drávaszögben és Kelet-Szlavóniában.
Szentlászló és Kórógy: Kórógy az egyik legismertebb színmagyar református falu volt, míg a Drávaszögben Laskó és Vörösmart számít a legnépesebb magyar többségű/relatív többségű településnek.
Ausztria (Burgenland / Őrvidék)
Alsóőr (Unterwart): Burgenlandban Ausztria egyetlen önálló, magyar többségű községe/települése, ahol a lakosság több mint 50%-a magyar nemzetiségű (kb. 1000 fős lakosságból).
Őrisziget (Siget in der Wart): Szintén magas (>70%) a magyarok aránya, de ez a település közigazgatásilag Vasvörösvár alá tartozik.
Felsőőr (Oberwart): A régió központi városa, de ott a magyarság ma már csak kisebbséget alkot (kb. 15-18%).
Kiss Ervin, történész
Forrás: Nemzetpolitikai Iránytű
