VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Trump elment, de a polgárháborús állapotok megmaradtak az USA-ban



Közel egy éve már, amikor George Floyd halála után Minnesotában több ezer tüntető vonult utcára, egy részük pedig elfoglalta az egyik helyi rendőrőrsöt, az épületben és a bejárat közelében pedig tüzet gyújtott. Akkor a bent állomásozó rendőröket a város polgármesterének utasítására evakuálták és az amerikai zászlót is levették. A városban később fosztogatásokba torkolló tüntetések kezdődtek, amelyek nemcsak a többi amerikai városra, de Európába is átterjedtek. Akkor Donald Trump amerikai elnök tweetjében élesen bírálta a zavargások elleni fellépés hiányát:


„Nem ülhetek hátratett kézzel, hogy végignézzem, mi történik ezzel a remek amerikai várossal. A vezetés teljes hiánya látszódik. Vagy összeszedi magát a gyengekezű baloldali polgármester, vagy én küldöm oda a nemzeti gárdát.”


Emellett beszélt a minnesotai kormányzóval, és közölte vele, hogy a hadsereg minden pillanatban mellette áll.

A Twitter már akkor közölte, hogy szerinte Trump ezzel a megjegyzésével megsértette az erőszak dicsőítésére vonatkozó szabályaikat, mert azt sugallta, hogy lelövik azokat, akik fosztogatni kezdtek Minneapolisban. A bejegyzést mégsem törölték, mert közérdekűnek tartották. Akkor a városa polgármestere úgy reagált, Trumpnak fogalma sincs a város erősségéről. „Nagyon erősek vagyunk, és biztos lehet abban, hogy túllendülünk ezen” – írta.

Egy héttel később Lisa Bender, a városi tanács elnöke bejelentette, hogy a történelemben egyedülálló módszert találtak az erőszak csitítására: feloszlatják a rendőrséget. Akkor Bender, a baloldali többségű városi tanács több tagjával együtt egy minneapolisi parkban rendezett nagygyűlésen jelentette be a döntést.


„Eltökéltek vagyunk abban, hogy véget vessünk városunk és a minneapolisi rendőrség mérgező viszonyának, véget vessünk az eddig ismert rendőri politikának és újrateremtsük a közbiztonság rendszerét.”


Bender bejelentése után Jacob Frey polgármester közleményt adott ki. Ebben leszögezte, hogy fáradhatatlanul munkálkodik a mély, strukturális reformon és a rendőrség soraiban tapasztalható rendszerszerű rasszizmus megoldásán, de nem támogatja a rendőrség feloszlatását. Ezután Jacob Frey háza előtt tüntetők ezrei jelentek meg, és követelték a rendőrség finanszírozásának teljes megszüntetését és aztán a rendőrség azonnali feloszlatását.

Néhány nappal később Bill de Blasio, New York város demokrata párti polgármestere bejelentette: csökkenti a rendőrség költségvetését, s az összeget a városban élő afro-amerikaiak szociális helyzetének javítására fordítja. Hasonló döntést hozott Los Angeles szintén demokrata párti polgármestere, Eric Garcetti is, aki 250 millió dollárral csökkentette a rendőrség költségvetését és a felszabaduló pénzt szintén a feketék és más kisebbségek helyzetének javítását szolgáló programokra fordította.

Akkor Paul DiGiacomo, a New York-i rendőrség nyomozói részlegének elnöke azt nyilatkozta: bármely rendőrség finanszírozásának megvonása "recept az eljövendő katasztrófára".

A minneapolisi rendőrségnek nincs szerencséje. A polgármester által végrehajtott reformok (a költségvetés és a létszám csökkentése, a vezetés leváltása, a rasszok és a társadalmi nemek arányának megváltoztatása, a büntetett előélettel rendelkező „társadalmi kapcsolattartók” alkalmazása) ellenére

újabb zavargások törtek ki egy újabb rosszul sikerült rendőri akció miatt.

A város rendőrei vasárnap délután igazoltatták az autóval közlekedő Daunte Wrightot, aki ellen elfogatóparancsuk volt. Wright az igazoltatást követően visszaült az autójába és megpróbált elmenekülni a helyszínről. A rendőrök ezt követően tüzet nyitottak a járműre. Az egyik lövés eltalálta Wright-ot, aki még pár háztömbnyi távolságra képes volt vezetni az autóját, majd beleütközött egy másik járműbe. Wright a helyszínen életét vesztette, utastársa pedig könnyebb sérüléseket szenvedett.

Az amerikai baloldali média az esetet minden híradásban úgy tálalta, hogy a rendőrök „egy fegyvertelen fekete férfit lőttek le az igazoltatás során”. A hírműsorok újra felhozták az egy évvel korábbi eseményeket és újból a rendszerszintű rasszizmust nevezték meg felelősnek.


A híradások hatására immár második napja lángokban áll a város.

Amíg a rendőrség a tüntetők többségének megfékezésével foglalkozik, addig egy részük a tavalyi évhez hasonlóan elkezdte módszeresen kifosztani a város üzleteit. Mike Elliot, Brooklyn Center polgármestere kijárási tilalmat vezetett be reggel 6 óráig.

A vállalkozók egy részében mély nyomokat hagytak a tavalyi események, és a tétlenkedő városi vezetéssel szemben, azonnal cselekedtek.


A tulajdonosok egy része tisztában van a városi rendőrség lehetőségeivel, ezért automata fegyverekkel felszerelt civil őröket alkalmaz a fosztogatások megakadályozására. A rendőrtisztek a kijárási tilalom megszegése miatt több tucat embert vettek őrizetbe.

Az tüntetők megfenyegették az NBC News fehér tudósítóit. Bár a tudósítók folyamatosan azt ismételgették, hogy a tüntetőket jöttek meghallgatni, nem éppen „colorblind” válaszokat kaptak tőlük.

Joe Biden azt ígérte, hogy mindent megtesz a rasszizmus felszámolásáért. Biden az elnöki székéért folyó verseny során Trumpot az Egyesült Államok történelmének első rasszista elnökének nevezte. Trump azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a demokrata vezetés során feketék milliói veszítették el a munkájukat, mert a nagyvállalatok kiszervezték a termelést Amerikából. Trump szerint a feketék felemelkedésének legfontosabb eleme a jól fizető amerikai munka és a stabil gazdaság. A megfelelő munka és a megfelelő jövedelem adja meg az esélyt a feketék felemelkedésére. Saját bevallása szerint nála többet csak Lincoln tett a feketékért.

Közben az is borzolja a kedélyeket, hogy az amerikai járványügyi hatóság, a CDC adatai szerint a feketék körében arányaiban 3,7-szer, a latinóknál 4,1-szer többen vannak azok, akik a COVID-19 miatt kórházi kezelésre szorulnak, mint a fehéreknél. A fekete közösségekben százezer lakosra 269 koronavírus miatti halálozás jut, a latinóknál 291, míg a fehér lakosoknál 150. Nap mint nap osztanak meg a feketék és a latinók olyan bejegyzéseket, amelyek azt bizonyítják, hogy a fehérek által ritkán lakott településeken is elsősorban a fehéreket oltják be.

A globalizmus érdekében fellépő legnagyobb tőkés vállalatok óriási pénzekkel támogatják a fekete jogvédő szervezeteket, a szélsőbalos csoportokat. Az óriáscégek teljes elköteleződést ígérnek a rasszalapú igazságtalanságok elleni harcban, miközben ezzel egyidejűleg a latinók és a feketék többszörösen elszenvedői a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeknek,

Ibram X. Kendi (1982) a Bostoni Egyetem Antirasszista Kutató és Közpolitikai Központjának igazgatója szerint a rasszizmus melegágya a kapitalista önérdek. Néhány kutatótársa még tovább megy Kendinél. Szerintük a nyugati kapitalizmus története során arra törekedett, hogy elfogadhatóként tüntesse fel más, nem fehér emberek – vagy az angolszász, germán, latin népcsoportok közé nem tartozó fehér népcsoportok (pl. szlávok) – leigázását és kizsákmányolását. Vagyis, hogy azok állítólagos alacsonyabb rendűségével igazolja elnyomásukat és alávetésüket. Egy népcsoport megbélyegzése azzal, hogy kulturálisan visszamaradott, barbár és ellenséges, arra szolgált, hogy legitimáljon más rasszú embereket leigázó gazdasági és politikai stratégiákat, melyek alapvető részét képezték a fehér nyugati hatalmak térnyerésének.

A rasszizmus gyökere tehát a gazdasági és politikai önérdek, a gyűlölködés és az ellenségesség pedig már csak az ésszerűsítés eszközei, a nagy cégek pedig ennek a szemléletnek köszönhetik a sikerüket. A teljesen kizsákmányolt afrikai kontinens lakói, Ázsia gyermekmunkásai hizlalták naggyá ezeket a cégbirodalmakat, akik most lelkesen játsszák el a társadalom megmentőinek szerepét.

Ráadásul a feketék megmentésérét nem az USA-ban kellene kezdeni. Egy tipikus szegény államban (például Libériában vagy Nigerben) az egy főre jutó éves jövedelem mintegy ezer dollárt tesz ki, szemben a tipikusan gazdag országok (USA) 65 ezer dolláros értékével.

Egy szegény államban élő gazdag ember évi 5 ezer dolláros jövedelemmel rendelkezik, miközben egy gazdag országban élő szegény ember 13 ezer dollárt keres. Az anyagi életszínvonal alapján mérve kijelenthető, hogy egy gazdag államban élő szegény ember több mint kétszer nagyobb jómódban él, mint egy szegény államban élő gazdag ember.


A szegény országokban élő vagyonos emberek nem olyan mágnások, akik kastélyokban élnek, seregnyi szolgájuk van és méregdrága autókat vezetnek. Néhány kivételtől eltekintve a nagyon szegény országokban a felső jövedelmi 5 százalékhoz tartozó emberek leginkább egy középvezetőt jelentenek az állami bürokráciában. A szegény országokban elvégzett munka, a kitermelt nyersanyag haszna ugyanis a nagy cégóriásoknál landol.

Ha alaposan visszabontjuk a gazdaság elemeit, akkor megállapíthatjuk, hogy az amerikai demokraták „antirasszista” politikája – a fehérek megregulázása mellett – arról szól, hogy a déli latinókkal, az afrikaiakkal, az ázsiaiakkal és az „árják közé be nem fogadott fehérekkel” fizettetné ki a múltban és a jelenben elkövetett igazságtalanságok árát. Vagyis újabb hazugságot kreál és újabb igazságtalanságot termel ki.

Trump pedig közben megkezdte az adományok gyűjtését a következő választásra. Az újságíróknak pedig a múlt héten azt nyilatkozta, hogy a republikánus párt problémáira a ”több trumpizmus” az egyetlen megoldás.

Forrás: 




MOGY-embléma_2019.png
Blogos rovatok
Kiemelt cikkek