Trump és Netanjahu: két őrült, aki Istent játszik (Jeffrey D. Sachs elemzése)
- dombi52
- ápr. 11.
- 9 perc olvasás
fordítása félerészben frissítve: 2026.04.11., 16:30
Eredei cikk:
Trump and Netanyahu: Two Madmen Playing God, By Jeffrey D. Sachs, Common Dreams, April 9, 2026
Schiller Mária küldeménye
Amikor elmebeteg vezetők isteni katasztrófát hívnak segítségül politikai eszközként, nem csak ellenségeiket emészti el a pusztítás. Ha nem állítják meg őket, mindannyian e két pszichopata áldozatai leszünk.
Íme Donald Trump húsvéti üzenete a világnak:
Kedden Iránban az Erőmű Napja és a Híd Napja lesz, mindkettő egyben. Ilyet még nem látott a világ!!! Nyissátok ki azt a kibaszott szorosot, ti őrült rohadékok, vagy a pokolban fogtok élni – Csak figyeljetek! Dicsőség Allahnak. DONALD J. TRUMP elnök
Donald Trump és háborús bűncselekményekben részt vevő társa, Benjamin Netanjahu, közösen gyilkos agressziós háborút folytatnak Irán ellen, egy 90 millió fős nemzet ellen. egymásba láncolódó kóros elváltozás szorításában vannak. Az első a személyiség: mindketten rosszindulatú nárcisztikusok. A második a hatalom arroganciája: olyan emberek, akiknek birtokukban van a nukleáris megsemmisítés parancsolásának hatalma, és ennek következtében semmilyen gátlást nem éreznek. A harmadik, és a legveszélyesebb a vallási téveszme: két férfi, akik hiszik, és akiket környezetük nap mint nap arról biztosít, hogy ők a Messiás, akik Isten munkáját végzik. Az egyes kórok egymást erősítik, így együttesen példátlan veszélybe sodorják a világot.
Az eredmény a nácik vezetői óta nem látott erőszak dicsőítése. A kérdés az, hogy a világ kevés felnőttje – azok a felelősségteljes nemzeti vezetők, akik továbbra is elkötelezettek a nemzetközi jog iránt, és hajlandók ezt kimondani – képesek-e megfékezni őket. Nem lesz könnyű, de meg kell próbálniuk.
Kezdjük az alapul szolgáló pszichológiai rendellenességgel. A kóros narcizmus klinikai kifejezés, nem sértés. Erich Fromm szociálpszichológus 1964-ben alkotta meg a kifejezést Adolf Hitler leírására, mint a kóros megalománia, a pszichopátia, a paranoia és az antiszociális személyiség egyetlen jellemstruktúrába való összeolvadását. A kórosan narcisztikus személy nem csupán hiú. Alapvetően képtelen a valódi empátiára, alkatilag immunis a bűntudatra, és azt a paranoiás meggyőződést hajtja, hogy ellenségek veszik körül, akiket meg kell semmisíteni. Már 2017-ben John Garnter pszichológus és sok más szakember figyelmeztetett Trump kóros narcizmusára.
Amikor a hatalomnak nincs határa, az egyetlen megmaradt belső gát a lelkiismeret. A pszichopatának pedig nincs lelkiismerete.
Több elismert pszichológus és pszichiáter értékelte Trumpot mint pszichopatát a szabványosított Hare-skála segítségével, és a diagnosztikai küszöbértéket jóval meghaladó pontszámokat kaptak. Lásd például itt. A pszichopátiát legjobban a lelkiismeret vagy más emberek iránti együttérzés hiánya jellemzi.
Trump és Netanjahu is pontosan illeszkedik ehhez a profilhoz. Trump pszichopátiája teljes mértékben megnyilvánult, amikor az amerikai erők megsemmisítettek egy Teheránban található, katonai szempontból jelentéktelen polgári hidat, és ez legalább nyolc civil halálát és 95 vagy annál több sérülését okozta. Trump nem gyászolt. Kárörvendett és további pusztítással fenyegetőzött. Netanjahu húsvéti beszédében hasonlóképpen egyetlen szó sem esett az elhunytakról. Semmi szünet. A legcsekélyebb kétség sem. Csak a diadalmas felsorolás azokról az ellenségekről, akiket megsemmisített.
A paranoia táplálja azt a fenyegetést, amelyet Trump és Netanjahu kreáltak. Trump saját nemzetbiztonsági igazgatója, Tulsi Gabbard, írásban tanúskodott arról, hogy Irán nukleáris programját „megsemmisítették”, és hogy a hírszerző közösség „továbbra is úgy értékeli, hogy Irán nem épít atomfegyvert”. Az IAEA egyértelműen kijelentette, hogy nincs bizonyíték a bomba létezésére. Trump saját terrorizmusellenes tisztviselője tiltakozásul lemondott, és azt írta, hogy „ezt a háborút Izrael és annak hatalmas amerikai lobbija nyomására kezdtük el”. A paranoiásnak nincs szüksége valódi fenyegetésre. Ha kell, kitalál egyet, hogy az illeszkedjen a túlzott félelméhez.
A machiavellizmus szégyentelenül működik. Trump azt mondta a világnak, hogy a diplomácia mindig az ő „első választása” volt, eközben egy szuszra azzal dicsekedett, hogy felrúgta az Iránnal kötött nukleáris megállapodást: „Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy megtehettem. Nagyon büszke vagyok rá.” Saját kezével rombolta le a diplomáciai keretet, majd Iránra hárította a felelősséget a romokért. Ezután lazán elismerte, hogy a háborúnak nincs önvédelmi indoka: „Nem kell ott lennünk. Nincs szükségünk az olajukra. Nincs szükségünk semmire, ami náluk van. De ott vagyunk, hogy segítsünk szövetségeseinknek.” Az ENSZ Alapokmány szerint az önvédelem az erőszak egyetlen jogalapja. Trump bevallotta, hogy itt nincs meg ez a jogalap.
Van egy sajátos torzulás, amelyet a hatalom bizonyos személyiségekre gyakorol, és ez különösen éles, ha a szóban forgó hatalom korlátlan, vagy annak tűnik. A nukleáris arzenálok feletti uralommal Trump és Netanjahu nem úgy élik meg a világot, ahogy mások. A nukleáris fegyverek birtoklása ezeknek a kórosan narcisztikusoknak nem a felelősség terhe, hanem megalomániás énjük kiterjesztése: bármit megtehetek. Bármit elpusztíthatok. Nézzétek csak! Netanjahu és Trump nem fogják vissza magukat ebben a téveszmés megalomániában.
Trump és Netanjahu nem úgy élik meg a világot, ahogy mások.
Trump teljesen magáévá tette ezt a büntetlenségérzetet. Április 1-jén a kamerák elé állt, és megígérte, hogy Iránra olyan bombázást indít, amely „visszaveti őket a kőkorszakba, ahová tartoznak”. A „ahová tartoznak” kifejezés egy olyan ember ítélete, aki isteni felhatalmazást érez arra, hogy megítélje 90 millió ember értékét, és habozás nélkül kétségbe vonja emberi mivoltukat. Ismételten azzal fenyegetőzött, hogy megsemmisíti Irán polgári villamosenergia-infrastruktúráját – ez pedig a fegyveres konfliktusokra vonatkozó jogszabályok szerint háborús bűncselekmény –, és ezt nyíltan tárgyalási pozícióként hirdette a globális közönségnek, amelynek figyelme már másra volt terelve.
Netanjahu egy olyan államot irányít, amelynek becslések szerint 200 nukleáris robbanófeje van, soha nem írta alá a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződést, és nem áll semmilyen nemzetközi ellenőrzési rendszer alatt. Figyelte, ahogy Trump ellenőrizetlen agresszióval él az amerikai katonai hatalommal, és egyetért azzal, hogy ennek nincsenek következményei. A második őrület táplálja a harmadikat: amikor a hatalomnak nincs határa, az egyetlen megmaradt belső fék a lelkiismeret. A pszichopatának pedig nincs lelkiismerete.
A lelkiismeret hiánya a három közül a legveszélyesebb patológia, mert ez távolítja el az utolsó lehetséges belső féket. Az a stratéga, aki igazságtalan háborút folytat, esetleg kiszámíthatja, hogy a költségek meghaladják a nyereséget, és ettől leáll. Az a kóros narcisztikus, aki az egója miatt folytat háborút, esetleg kimerítheti az ego igényeit, és leáll. A pszichopata pedig tovább fokozza a helyzetet, mert nincsenek korlátok.
És akár hiszik, akár nem, ez még rosszabb lesz. Trump és Netanjahu egyaránt leendő messiások. Önmagukat Isten képviselőinek nyilvánítják. Számukra az Irán elleni háború leállítása azt jelentené, hogy Isten tévedett. Az önjelölt messiás pedig szintén nem tévedhet, mert a messiás és Isten a megalomániás pszichében gyakorlatilag egy és ugyanaz lett.
Trump és Netanjahu egyaránt kifejezetten hivatkoztak erre a messiási identitásra. Trump „a kiválasztottnak” nevezte magát. A 2024-es merényletkísérlettel kapcsolatban kijelentette: „Akkor is éreztem, és most még inkább hiszem, hogy az életemet okkal mentették meg. Isten mentett meg, hogy Amerikát újra naggyá tegyem.” Netanjahu a pészah előestéjén tartott beszédében nem csupán Istenre hivatkozott. Magához ragadta Isten szerepét az Exodus-történetben – felsorolva a tíz „beteljesülést”, amit ő „megváltási háborúnak” nevez, és mindegyiket csapásnak nevezve. Khamenei ajatollah meggyilkolását „az elsőszülöttek halálámak csapásaként” értelmezte. Ezután figyelmeztette a világot:
Egyiptom tíz csapása után emlékeztetem önöket, hogy a fáraó még mindig megpróbálta bántani Izrael népét, és mindannyian tudjuk, hogyan végződött az.
Az Exodus könyvében ez a vég a fáraó teljes seregének vízbe fulladásával zárul. Netanjahu a televízióban, a szentírás nyelvén fenyegetett Irán megsemmisítésével.
E férfiak mindegyikét hízelgők és fanatikusok udvara veszi körül, akiknek a feladata a téveszme fenntartása és annak megakadályozása, hogy a valóság behatoljon a tudatukba.
Trump udvara: Hegseth, Huckabee és a keresztény nacionalisták
Pete Hegseth, a védelmi miniszter, a Pentagont szent háború színterévé változtatta. Mellkasán egy jeruzsálemi kereszt tetoválás látható, karján pedig a „Deus Vult” („Isten akarja”) felirat, a középkori keresztes hadjáratok harci kiáltása. Havonta keresztény istentiszteleteket tart a Pentagon előadótermében. Arra kérte az amerikai népet, hogy „minden nap, térdre borulva” imádkozzanak a közel-keleti katonai győzelemért „Jézus Krisztus nevében”. Az egyik ilyen istentiszteleten hangosan imádkozott azért, hogy az amerikai csapatok:
túlnyomó erőszakot alkalmazzanak azok ellen, akik nem érdemelnek kegyelmet … Ezeket a dolgokat merész bizalommal kérjük Jézus Krisztus hatalmas és erőteljes nevében.
Az iráni háborúval kapcsolatos sajtótájékoztatón Hegseth azt mondta, hogy az Egyesült Államok „bombákkal tárgyal”. Irán vezetőit „vallási fanatikusoknak” nevezte, akik „valamilyen vallási Armageddon” céljából törekednek a nukleáris képességekre, miközben havi imádságokat vezet a Pentagonban, és kijelenti, hogy „mindenható Istenünk gondviselése ott van, és védi azokat a katonákat”. Úgy tűnik, nincs tudatában annak a tükörnek, amelyet maga elé tart. Egy védelmi miniszter, aki Jézus nevében „túlnyomó erőszakért” imádkozik, miközben ellenségeit vallási fanatikusoknak nevezi, megadta a „kivetítés” szó definícióját.
Mike Huckabee, az Egyesült Államok izraeli nagykövete biztosítja a teológiai alapot. Huckabee, aki baptista lelkész és lelkes keresztény cionista, úgy véli, hogy az Izrael–Irán konfliktus a bibliai prófécia beteljesülése – egy szükséges lépés az elragadtatás és Krisztus második eljövetele felé. Üzenetet küldött Trumpnak – amelyet Trump aztán közzétett a közösségi médiában –, amelyben a pillanatot 1945-ös Trumanhoz és a Japánra ledobott atombombákhoz hasonlította, és arra sürgette Trumpot, hogy hallgasson „AZ Ő hangjára”, vagyis Istenre.
Egy interjúban Huckabee-t megkérdezték a Nílustól az Eufráteszig terjedő bibliai földterületről – amely magában foglalja Libanont, Szíriát, Jordániát, valamint Szaúd-Arábia és Irak egyes részeit –, és arról, hogy Izraelnek van-e isteni joga mindehhez. Válasza egyértelmű volt: „Semmi baj nem lenne, ha mindet elvennék.”
Izrael szélsőjobboldali pénzügyminisztere, Smotrich, a közösségi médiában így írt: „I ♥ Huckabee.”
John Hagee keresztény cionista lelkész, akinek a Christians United for Israel nevű szervezete az amerikai evangélikusok Izrael háborúi iránti támogatásának egyik fő mozgatórugója volt, az iráni háborúra tekintve egyszerűen így fogalmazott: „Prófétai szempontból pontosan a megfelelő pillanatban vagyunk.” Franklin Graham egy Fehér Házbeli húsvéti imádkozáson táplálta Trump messiási téveszméit:
„Ma az irániak, ennek a kormánynak a gonosz rezsimje, minden zsidót meg akar ölni és atombombával elpusztítani őket. De te emelted fel Trump elnököt. Felemelted őt egy ilyen időre. És Atyám, imádkozunk, hogy adj neki győzelmet.”
Netanjahu udvartartása: Ben-Gvir, Smotrich és a messiási telepesek
Az izraeli oldalon a belső udvar két olyan személyiségből áll, akiknek a radikalizmusa olyan szélsőséges, hogy politikai kitaszítottaknak számítottak, amíg Netanjahu nem használta fel a szavazataikat a hatalomban maradáshoz. Itamar Ben-Gvir, a nemzetbiztonsági miniszter, a néhai Meir Kahane rabbi csodálója, akinek a Kach pártját terrorista szervezetnek minősítették. Bezalel Smotrich, a pénzügyminiszter ideológiáját Zvi Yehuda Kook rabbi tanításából meríti, aki szerint Izrael 1967-es katonai győzelme isteni megbízatás volt, és a palesztin területek betelepítése Isten akarata. Együtt 20 helyet foglalnak el Netanjahu 67 fős koalíciójában. Nem csupán tanácsot adnak a miniszterelnöknek, hanem osztoznak messiási hitében és víziójában is.
Ben-Gvir az izraeli rendőrség feletti ellenőrzését arra használta fel, hogy lehetővé tegye a telepesek félkatonai csoportjainak a Ciszjordániában a palesztinok ellen folytatott tevékenységét. Következetesen blokkolta a tűzszüneti tárgyalásokat, és nyíltan magának tulajdonította azok elhalasztását. A több évtizede fennálló status quo ellenére a zsidó rituális jogok érvényesítését szorgalmazta a Templomhegyen, ami az izraeli biztonsági tisztviselők figyelmeztetése szerint közvetlenül vérontáshoz vezetne. 2023 augusztusában kijelentette: „Az én jogom, valamint feleségem és gyermekeim joga, hogy szabadon közlekedjünk a Júdea és Samária utain, fontosabb, mint az arabok mozgásszabadságához való joga.” Az Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Norvégia, Szlovénia, Hollandia és Spanyolország mind szankcionálták őt erőszakra uszításért, az Egyesült Államok azonban Marco Rubio vezetésével védelmébe vette Ben-Gvirt, és bírálta ezeket a szankciókat.
Smotrich a kettő közül a módszeresebb: kevésbé színpadias, de annál veszélyesebb. Szisztematikusan átvette a Ciszjordánia polgári kormányzását az izraeli hadseregtől a saját minisztériumára, több száz millió sékelet irányítva a telepesek infrastruktúrájába, miközben a Palesztin Hatóság költségvetését szándékosan megfojtják. Utasította hivatalát, hogy dolgozzon ki „műveleti tervet a szuverenitás érvényesítésére” Ciszjordániában. Az iráni háború alatt felszólította Izraelt, hogy csatolja magához Dél-Libanont a Litani-folyóig, kijelentve, hogy a háborúnak „teljesen más valósággal kell végződnie”. Smotrich ideológiája Kook tanítására épül, miszerint a telepes vállalkozás nem politikai, hanem szent – egy isteni kötelesség, amelyet a nemzetközi jogtól, a palesztin jogoktól vagy a világ véleményétől függetlenül teljesíteni kell. Ebben a teológiában az 1967-es határok nem ideiglenes katonai valóságot jelentenek. Isten befejezetlen ügyei.
A világ felnőttjeinek meg kell próbálniuk megállítani ezt az őrületet.
Sem Ben-Gvir, sem Smotrich nem volt több, mint egy szélsőséges marginális figura, mielőtt Netanjahu legitimálta őket azzal, hogy bevonta őket a kormányba és a belső körébe. Hatalmat adott nekik az izraeli társadalom felett, ők pedig megadták neki azt a vallásos-nacionalista tűzerőt, amellyel háborúit isteni küldetésnek nevezheti.
Ebben a szent háborúval teli tájban egyetlen hang szólalt meg világmegmentő kegyelemmel és világossággal. XIV. Leó pápa következetesen a erőszak befejezését szorgalmazta. A római Nagycsütörtöki szentmisén szóba hozta a hatalom arroganciáját:
Hajlamosak vagyunk hatalmasnak tekinteni magunkat, amikor uralkodunk, győztesnek, amikor elpusztítjuk egyenrangúinkat, nagynak, amikor félnek tőlünk. Isten példát adott nekünk – nem arra, hogyan uralkodjunk, hanem arra, hogyan szabadítsunk fel; nem arra, hogyan pusztítsunk el életet, hanem arra, hogyan adjunk életet.
Virágvasárnapon a pápa ismét egyértelmű volt, mondván, hogy Jézus „nem hallgatja meg azok imáit, akik háborút folytatnak, hanem elutasítja őket.” Hegseth ezt követően újabb istentiszteletet tartott a Pentagonban, ahol ismét Krisztus nevében imádkozott a „túlnyomó erőszakért”.
John Mearsheimer professzor pontosan kijelentette, hogy a Trump és Netanjahu által jelenleg elkövetett bűnök ugyanazok, amelyekért a náci vezetést Nürnbergben felakasztották: agresszív háború, idegen területek annektálása, polgári infrastruktúra szándékos megcélzása és kollektív büntetés. Ez nem retorikai túlzás. Ezek jogi kategóriák. A nürnbergi törvényszék az agresszió bűncselekményét „a legfőbb nemzetközi bűncselekménynek” nevezte – amely „magában hordozza az egész felhalmozódott gonoszságát” –, mert ez az a bűncselekmény, amely minden más bűncselekményt lehetővé tesz. Ezek az emberek nyilvánosan, nemzetközi műsorszolgáltatók által közvetített beszédekben vallották be ezt.
Azokat az intézményi mechanizmusokat, amelyek pontosan az ilyen katasztrófák megelőzésére léteznek – ideértve az ENSZ Biztonsági Tanácsát, a Nemzetközi Büntetőbíróságot, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására irányuló rendszert és a fegyveres konfliktusokra vonatkozó jogszabályokat –, az Egyesült Államok aktívan aláássa.
Ennek ellenére a világ felnőttjeinek meg kell próbálniuk megállítani ezt az őrületet. Az iszlámábádi multilaterális erőfeszítés, amelyben Pakisztán, Törökország, Egyiptom és Szaúd-Arábia külügyminiszterei is részt vesznek, a kínai-pakisztáni ötpontos békeiniciatívával párhuzamosan, fontos kezdet. Ehhez csatlakoznia kell a BRICS-országok teljes súlyának, az ENSZ Közgyűlésének és minden olyan államnak, amely szabályok által irányított világban kíván élni, nem pedig két rosszindulatú nárcisztikus személy téveszméi által.
Amikor elmebeteg vezetők isteni katasztrófát hívnak segítségül politikai eszközként, nem csak ellenségeiket emészti el a pusztítás. Mindannyian áldozatai leszünk Netanjahu csapásainak és Trumpnak, aki Iránra a kőkorszakba bombázza vissza az országot, hacsak más vezetők nem szabnak határt ennek a két őrültnek.
Ez a cikk eredetileg a Common Dreams oldalon jelent meg.
Jeffrey D. Sachs egyetemi professzor és a Columbia Egyetem Fenntartható Fejlődés Központjának igazgatója, ahol 2002-től 2016-ig az Earth Institute-ot vezette. Emellett az ENSZ Fenntartható Fejlődési Megoldások Hálózatának elnöke és az ENSZ Fejlesztési Szélessávú Bizottságának tagja. Három ENSZ-főtitkár tanácsadója volt, jelenleg pedig Antonio Guterres főtitkár mellett SDG-szószólóként tevékenykedik. Sachs legújabb könyve a „A New Foreign Policy: Beyond American Exceptionalism” (2020). Egyéb könyvei: „Building the New American Economy: Smart, Fair, and Sustainable” (2017) és „The Age of Sustainable Development” (2015), amelyet Ban Ki-moonnal közösen írt.deepl.com/en/translator – VDGy
