Tudatunk védelme (20) – MELYIK A LEGANTISZEMITÁBB ÁLLAM? (2/6) – Sütő Gábor tanulmánya
- szilajcsiko
- aug. 10.
- 4 perc olvasás

A szerző közíró, nyugalmazott nagykövet
„Az igazságtól való legkisebb kezdeti
eltérés később ezerszeresére nő” – Arisztotelész
2/6 Szemitizmus – antiszemitizmus okviszony
A politikai irodalomban e két fogalomhoz kötődően egyre többet találkoztunk a hozzájuk kapcsolódó neokon és neokohn kifejezésekkel, valamint dodonai magyarázataikkal. A nehéz jelző megközelítőleg sem fejezi a szövevényes akadályokat, amelyekbe a kíváncsi érdeklődő ütközik, akármilyen tudásszomjas is, ha el akar igazodni bennük. Valami kifizetődőnek remélt mesterségességet érez ki itt is. Az a benyomása, hogy a különbség csak a „h” betű, s nem érti, miért nagyzolnak e kis eltéréssel. De ne üljön fel senki e tárgyszerűtlen következtetésnek. Ha alaposabban utánanéz, a tagadhatatlan lényegi azonosság mellett akadnak nem elhanyagolható különbségek. A neokon, azaz neokonzervatív, zsidó uralmi befolyás alatti amerikai, a tagjait álcázó politikai mozgalom, azaz nem nyíltan megnevezett párt, vagy inkább csak klán, amelynek vezetői szervezték meg és hajtatták végre 2001-ben a „9/11” néven elhíresült gyalázatos amerikai-izraeli, ám egyre inkább izraeli-amerikainak minősíthető önprovokációt, hogy rá hivatkozva beindíthassák a sokmilliós emberi áldozatot követelő, világméretű „terrorizmus elleni harcot”. A „Neokohn” pedig önmagát zsidónak nevező internetes portál Magyarországon, saját szavai szerint „neokohn zsidó, konzervatív-liberális hír- és véleményportál.” A neokohn és neokon nyelvtanilag mindkettő újzsidót jelent, aminek önmagában értelme sincs, ahogy az újpalesztinnak sem lenne. Politológus legyen hát a talpán, aki e kettő között a tartalmukat, céljaikat illetően lényeges különbségeket tud felfedezni. Az azonosságaik viszont szembeszökőek. Mindketten rettenetesen harcos szemiták, s vérremenően antiszemitizmussal vádolnak mindenki mást, aki nem az ő nézeteikkel azonosul, pláne, még ha ki is meri mondani. A „h” betűre visszatérve pedig, Kohnról el akarják hitetni, hogy emiatt „új”, azt is, hogy az ismét felfedezett zsidó anticionizmus is „új”, vagy, hogy a kazárok is zsidók, de még a „harmadik út” is a sajátjuk, azaz félrevezetnek. Magyar út kell, amely tisztességesen kimondja, Kohn, a szemitizmus és a rokon izmusok ugyanazok maradtak és maradnak minden körülmények között, amik voltak; múltjuk, jelenük, jövőjük is lényegében ugyanaz. Akárcsak a palesztinokéi.
A politikának mindezt nem lenne szabad szem elől téveszteni. Ahogy azt sem, hogy a „konzervatív-liberális” eleve összeférhetetlen párosítás, s a nemzetidegenekre jellemző pro és kontra taktikázgatás burkolt megjelenése, amelynek célja és tartalma, hogy a kormányzati és ellenzéki pártokba egyaránt beférkőzve mindig a hatalom közelében maradjanak, ha fordul is a kocka. Napjainkra vonatkozóan érdemes megismerkedni egy igencsak elgondolkodtató névtelen internetes véleménnyel:
„A szélsőséges cionista neokohn, mivel nem képes megcáfolni a Gázában folyó vérengzés és szándékos kiéheztetés gyomorforgató tényeit, inkább szokás szerint minősítget, főleg zsidógyűlölőzget, mivel az ’antiszemita’ jelző már teljesen lejáratódott és kiüresedett a sok értelmetlen használattól, így teljesen hatástalanná vált. A neokohn tehát tételes cáfolat helyett személyeskedik és gyűlölködik, mert ugye a saját téves hiedelmeit nem hajlandó felülvizsgálni. Inkább körömszakadtáig ragaszkodik hozzájuk, egészen a dicstelen végig.”
Ugyanilyen fontos látni, hogy mindazok, akik a magyar közvéleménytől elrugaszkodott, elfogult nemzetidegen szemlélettel „terrorszervezetnek” minősítik az országukért, nemzetükért harcoló palesztinok szervezeteit, mivel a posztjaikat a szavazatainknak köszönhetően foglalják el, ne vezessenek félre bennünket ennek vak ismételgetésével, mert ez további tragédiákhoz vezet.
A leplezett céllal előtérbe ármánykodott neokon és neokohn fogalmakkal ellentétben a háttérhatalmi fősodor viszont „elfelejtette”, s a világgal elfeledtette a hozzájuk szervesen kapcsolódó szemita és szemi-tizmus kifejezéseket, mintha nem is léteznének alanyai. A Wikipédiával is „elavult kifejezésnek” nevezteti, s főleg nyelvészeti fogalomnak akarja elhitetni. Ez már csak azért is megkérdőjelezhető, mert akkor a vádaskodó izgágasággal túlhasznált antiszemitizmusuk mindössze egy elavult nyelvészeti kifejezés ellen irányulna, azaz politikailag tárgytalan lenne, s nem volna mi ellen hadakozniuk akkora dühvel. Ez esetben tárgytalan lenne a filoszemitizmus fogalma is, márpedig a mindennapos tapasztalatunk szerint egyáltalán nem az egyik sem. A zsidók, arabok, palesztinok etnikailag, vallásilag, de nyelvileg is szemiták voltak és azok ma is. De ez nem zavarja a fősodor harsogóit abban, hogy vádaskodva használják a szemitizmus nélkül létre sem jöhető, tehát hozzá okszerűen, egészen pontosan a következményként megalkotott antiszemita, antiszemitizmus minősítést azokra vonatkozóan, akik nem igenelnek engedelmesen a mindenhová betolakodó, diaszpóraként, mélyállamként mesterkedő szemitáknak. A zsidóság, elkülönülve, elhatárolódva a többi szemita néptől, politikailag kisajátította önmagának az antiszemitizmus kifejezést, amely ma már alapvetően csak zsidóellenességet jelent. Így áll elő a nevetséges helyzet, hogy nemegyszer leantiszemitázzák az arabokat, palesztinokat is, sőt megjelent az anticionista zsidó is. Mindenképpen világos azonban, hogy az anti előtag nyelvtanilag, politikailag eleve azt jelenti, hogy valami előzőleg létrejöttnek a következménye. Kiváltó oka nem is más, mint a hozzá tartozó szándékosan feledtetett szemitizmus, azaz a zsidó diaszpórák nyomulása, terjeszkedése, hatalomszerzése, ami ugyancsak a gyakorlati tapasztalat szerint az őslakos nemzetek ellen irányul, méghozzá nemcsak objektíve, hanem tudatosan. Megtévesztésül „befogadó” nemzetnek nevezik őket, ami történelmietlen, ugyanis egyetlen nemzet sem hívta őket, hanem betolakodtak. Többek között az antiszemitázással vádolva az őslakosokat, fokozatosan hatalmat szereztek, gyakorlatilag háttérhatalommá, mélyállammá szerveződtek. E folyamat okozza, és váltja ki az antiszemitizmust. Ezért a társadalmak természetes védekező igényével megy szembe zéró tolerancia törvényesítése az antiszemitizmus, mint következmény ellen, eltüntetve a szemitizmust, mint kiváltó okot.
A hazai politikában, ha van valami állandó és következetes, sőt törvényre van emelve, az nem a magyar országunkban parancsoló magyar-ellenességgel szembeni, hanem az antiszemitizmus elleni, idegen tekintélyelvet, büntetlenséget, jogi felsőbbséget szülő és védő zéró tolerancia. Mint ilyen, megfosztja a magyarokat a védekezés jogától, mert évszázados gyakorlat bizonyítja, elég a szemiták által elkövetett hibát, pláne bűnt szóvá tenni, az illetőre azonnal ráégetik az antiszemita billogot, s gondoskodnak róla, hogy rajta is maradjon. Ez, a saját hazájukban a magyarokat másodrangúvá soroló, egyre uralkodóbbá váló mindennapos zaklató kánon, akár kormányzati, akár nemzetidegen hang énekli, törvényszerűen szüli a jogos antiszemitizmust. Azaz, van ilyen is. Jelentős szavazatveszteséget okoz azoknak, akik mindezt szorgalmazták és szorgalmazzák, mintha elfeledkeznének a közelgő 2026-ról. Ezért az illetékesek számára is hasznos lehet a kérdéskör hazai vonatkozásainak körültekintőbb, részletesebb vizsgálata.
Következik
3/6 A magyarellenesség ellen törvényesítsünk zéró toleranciát!
Kapacsolódó cikkeink
Tudatunk védelme (20) – MELYIK A LEGANTISZEMITÁBB ÁLLAM? (1/6) – Sütő Gábor tanulmánya