Tudatunk védelme (20) – MELYIK A LEGANTISZEMITÁBB ÁLLAM? (6/6) – Sütő Gábor tanulmánya

A szerző közíró, nyugalmazott nagykövet

„Az igazságtól való legkisebb kezdeti

eltérés később ezerszeresére nő” – Arisztotelész

6/6 Magyarabb jövőnkért

A jelenlegi politikai helyzet miatt ez az alcím is magyarázatra szorul. Semmi köze a nemzetidegen erők honfoglaló nyomulását egyengető Magyar Péterhez és tiszavirág-brancsához. Mi több, „Magyar Péter-mentes magyarabb jövőnkért!” a tartalmi értelme. Bizony, nem szeretnénk, hogy az EU-zsoldos, gazdaellenes, idősellenes, pornós, kidobó-emberes, szedett-vedett, hazaáruló, magyarellenes klikknek akár egyetlen képviselője bekerüljön az Országgyűlésbe. A kormányzati munkát akadályoznák, ahogy most is teszik, sajnos, sikerrel. Önmagát milliomossá kiárusító EU-képviselő hölgytagja beismerte, hogy Magyarország ellen dolgozik, sőt „szégyelli magát”, hogy magyar! Köznyelvi szófordulattal ez még viccnek is rossz, hát még valóságnak. Ám ők naponta bizonyítják, hogy tényleg ilyenek. Bosszantó is, hogy mi meg csak panaszkodni tudunk rájuk. Szavak bőven vannak, tettek alig. A kétharmad birtokában, s a jogállam, valamint önmaga védelmére a kormánynak már a szavakon túl foganatosítania kellett volna a hazaárulók elleni kellő intézkedéseket. Minél közelebb 2026, ez annál parancsolóbb.   

Nem makulátlan tehát a kormánypolitika, igaz, ezt nem is állította senki. Tőkés társadalomban ilyen kormány lehetetlen is. A szocializmusban megszokott, de nem elfelejtett igényeinket hiába is várjuk el tőle, viszont méltatandó, hogy a hibásnak, tévesnek tartott lépéseit viszonylag szabadon bírálhatjuk, kisebb változásokat elérhetünk. Hasznos lenne, ha ez a „viszonylag” is eltűnne. Példának okáért, nem tisztességes eljárás elítélendőnek, agresszornak tekinteni, s az immár alig-magyar tömegtájékoztatásban országos tragédiának beállítani, hetekig vegzálni az államalkotó állampolgárokat, akik akár színjózanon, akár kissé vidámabb hangulatban, elég ritkán és halkan, de jogosan, nem a minden alap nélkül elvárt hódolattal beszélnek a hibázó, vádaskodó, bűnöző cigányokról, zsidókról, az immár hozzájuk csatlakoztatható ukránokról, kínaiakról, vagy más nemzetidegenekről. Avagy országos, sőt nemzetközi ügyet csinálni abból, ha egy külföldi művészegyüttes a Sziget fesztiválon élteti a palesztinokat, de észre sem vesszük az LMBTQP, a kábítószerek és egyebek valóban kártékony műveleteit ugyanezen a fesztiválon.

A palesztinpárti megnyilvánulások miért lennének tilosak nálunk, mikor már jó ideje jogosan elborítják a fél világot?

Budapesten és tíz környező országban palesztin nagykövetség működik! Az ENSZ közgyűlés nemrég elsöprő többséggel fogadta el a határozatot, hogy a BT vizsgálja felül és támogassa Palesztina teljes jogú tagságát. 143 ország támogatta, mindössze 9 szavazott ellene, köztük a magyar képviselő, de nem Magyarország. A WHO hasonló arányban jóváhagyta a palesztin delegáció jogát, hogy felvonja zászlaját a szervezetben, de mi ott is ellene szavaztunk. Még az EU is próbálkozik Izrael fékezésével, de Magyarország ezeket is vétózza. Franciaország, valamint Anglia most jelentette be, hogy elismeri a palesztin államot, amit még Trump sem mert nyíltan kifogásolni.

E világtendenciával szembeforduló külpolitikai lépéseinknek, a közismert, de társadalmilag nem elfogadott gyakorlat ismeretében, egyetlen oka feltételezhető: öntelt kihívó izraeli-zsidó igény, amit ismertetlen okból, de vakon teljesítenek. Állandóan halljuk is vezető politikusainktól, sőt dicsekedve világgá is kürtölik, hogy „Magyarország a legbiztonságosabb hely a zsidók számára”.

A magyar hazafiak nem értik és nem is fogják megérteni, hogy országuk miért egy másik nép számára a legbiztonságosabb, nem pedig az ő számukra.

Azt viszont világosan értik, hogy miért nem Izrael a legbiztonságosabb a zsidók számára.

Úgy egy évtizede maga Kissinger jósolta meg, hogy Izraelnek jó esetben tíz éve van hátra, s tizenhat titkosszolgálattal egyeztetett, amelyek vezetői egyetértettek állításával.

Úgy vélték, az izraeli vezetők annyit hibáztak az elmúlt évtizedekben, hogy azt már nem lehet helyrehozni, s az arab világ közepén nem képes kitartani tovább.

Félő, de törvényszerű, hogy ha e hibákban mi továbbra is lelkesen osztozunk, 2026-ban ez is megbosszulja magát.

További tragédiákhoz vezet, ha a közvéleményünktől elrugaszkodott, elfogult szemlélettel „terror-szervezetnek” minősítik az országukért, nemzetükért harcoló palesztinok szervezeteit. Tekintsék át a tárgyilagosan a történelmet, különösen a harmadik világbeli nemzeti-felszabadító mozgalmak sikereit, s gondolkodjanak el róla, hogy nem hasonló nemzeti felszabadító mozgalmak-e, amelyeket a háttérhatalmasok megfosztottak minden demokratikusnak tartott lehetőségtől, ezért nem ők igényelnének-e támogatást, nem pedig azok, akik gyilkolják őket. Mindenki ember, mindenki tévedhet, és akár vicces, akár civilizált, akár haragos formában bárki szóvá teheti a tévedéseket, főleg ha még véres következményekkel is jár. Viszont az elfogult minősítgető eljárásokkal rosszabb lesz a helyzete palesztinoknak, zsidóknak, magyaroknak egyaránt, míg egyenrangú, az ok-okozat viszonyoknak megfelelő rendezéssel mindhármójuknak jobb lehetne. Az alaptalan bírálatnak, vádaskodásnak, gyűlöletbeszédnek, fenyegetésnek, alkotmányos rend elleni uszításnak nincs helye, de a bizonyítottakat nem szabad tiltani akárkire is vonatkoznak, mert az már „kezdeti eltérés” és mindenkit távolra elvezet a valóságtól.

Nem véletlen, hogy a magyarországi tömegtájékoztatás elhallgatja mindezt. Akárcsak azt is, hogy a népirtás erkölcsi súlya alatt a nyugati sajtó szerint a Gázában bevetett izraeli katonák között egyre többen választják az öngyilkosságot a gyilkolás helyett, s Tel-Avivban tüntetések kezdődtek a gázai népirtás ellen. Az ENSZ vizsgálóbizottsága, az Amnesty International, a Human Rights Watch és az Orvosok Határok Nélkül nemzetközi szervezetek is ugyanerre a következtetésre jutottak,

sőt két vezető izraeli emberi jogi szervezet is azzal vádolja Izrael Államot, hogy „népirtást követ el a gázai palesztinok ellen”.

Akik ennek az ellenkezőjét vélik látni, ne egyetlen nap mindentől elvonatkoztatott eseménye alapján, hanem történelempolitikailag ítéljenek, s ennek megfelelően tájékoztassák a közvéleményünket, mert a félrevezető, immár nem is „kezdeti eltérések” vezetnek eltájolódáshoz, emberi tragédiákhoz, amelyeket pedig nyilván ők sem akarnak okozni. Ám ma mégis ez a tömegtájékoztatás, sőt a döntő kérdésekben helyes és támogatandó külpolitikai megnyilvánulásainkkal ellentétes szégyenteljes, kigyomlálandó gyakorlat! 

Nem nehéz pedig meglátni, hogy nem a népükért, hazájukért harcolók az agresszorok, hanem ugyanaz a politikai, szellemi, etnikai, vagy más természetű kör, erő, szervezet, amelyet felelőtlenül olyan helyzetbe hoztak, hogy képes a saját érdekei szerint célzatosan elhallgatni, túlhangsúlyozni, meghamisítani a történelmi tényeket. Uralni nemzeteket, s a saját szemléletét átültetni a tudományos élettől kezdve a napi politikán át a tankönyvekig mindenbe, azaz szellemi-politikai diktatúrát gyakorolni a „befogadó” ország közéletére.

Aki ennyire uralja a jelent, uralni fogja a jövőt is. Ha hagyjuk. De ne hagyjuk, s igényeljünk is töretlenül, meghátrálás nélkül ügydöntő nemzeti konzultációt a témakörben.

Követelésünk mellett tartsunk ki rendíthetetlenül, mert országunk, népünk, nemzetünk sorsáról van szó, aminél nincs lényegesebb társadalompolitikai kérdés. A történelempolitikai szemlélet ugyanakkor megköveteli, hogy legyünk tisztában a valós helyzettel, s úgy próbáljuk ezt elérni, hogy ne nehezítsük kormányunk helyzetét. Számításba kell vennünk, hogy az EU, tehát egy jelentős nemzetközi szervezet, hivatalosan bejelentette, hogy a nemzetközi joggal szembemenve a választott kormányunk megdöntésére tör és az utódját is kiszemelte! Részéről ennek érdekében folyamatos politikai, gazdasági nyomás, büntetőintézkedés, jogtalanságok, tisztességtelenségek, hazug vádak sorozata hárul kormányunkra, amelyek ellen kitartóan és nem is sikertelenül, sőt növekvő nemzetközi elismerés mellett hadakozik. E háttérhatalmi nyomás ellenében különösen fontos törhetetlenül harcolnunk a történelempolitikai tudati szemlélet fenntartásáért, a napirendre kerülő kérdések okviszonyainak történeti áttekintéséért, szemben egy-egy adott pillanat mindentől elvonatkoztatott értékelésével és abszolutizálásával, ami sajnos nemcsak a Tisza nevet bitorló brancsra jellemző, hanem a tömegtájékoztatás nagyobb részére, sajnos egyes politikusokra és politológusokra is.

A nemzeti konzultációt e kérdésben más oldalról indokolja az is, hogy a nemzetközi és a hazai nemzetidegen háttérhatalmi nyomás, valamint az álhírgyártás, nemzetidegen rögeszmék elfogadása, a közérdek figyelmen kívül hagyása olyan mértékű, állandósult és mindenre kiterjedő, hogy

össztársadalmi tudatunk mintha egyre kevésbé magyarrá, egyre kevésbé egészségessé válna. 

Holott, és ezt is látjuk, a kormányszervek is tesznek bizonyos erőfeszítéseket védelmére. Mintha meguntuk volna a rendszerváltások okozta csalódásokat, felednénk a múltunkat, s fontolgatás nélkül vonzódnánk a digitális kényelem felé. Márai Sándor, éles szemmel, már érzékelte az efféle világméretű folyamatot:

"Ötezer éve, tízezer éve nem változott az emberi anyag. Csak a jelmezek változtak, az együttélés rendszerei és feltételei. Az, ami az ember – a lélek és a jellem –, nem változott. Ur városában, Babilonban ugyanazok az emberek éltek, mint ma Budapesten: s lelkükben ugyanúgy érzékelték a világot és pontosan úgy feleltek a világra. Csak éppen – műszerek nélkül – közelebb voltak a világ titkaihoz, az időhöz, a csillagokhoz, a természet jelbeszédéhez. Hallásuk finomabb volt, látásuk – távcső nélkül is – élesebb, érzékelőbb, sejtőbb, megragadóbb. Az emberi anyag nem változott, de az ember – hála néhány lángésznek és műszernek – vakabb és süketebb a civilizációban, mint volt az emberi idők elején. Tunyább és bambább. Értesültebb és ugyanakkor tudatlanabb. Azt hiszi, gombnyomásra igazgatja a világegyetemet. Ez az óriási szerkezet, a civilizáció, száműzte az embert a világ nagy, titkos, bensőséges közösségéből."

Társadalmi egyetértésre törekedve, „fent” és „lent” egyaránt meg kell értenünk, hogy a jövőnkért folyó harc csak akkor lehet sikeres, ha közösen és minden körülmények között kitartunk a valós igazság mellett, valós életet követünk és nem a máris végtelen sok problémát okozó, a társadalmi életből tömegeket eleve kiiktató elfogultat, félreértelmezettet, avagy virtuálist, digitalizáltat, mesterségest. Tévedhetünk, de ha történelempolitikailag vizsgáljuk az eseményeket, tényeket, folyamatokat, helyesbíthetünk, eljutunk a teljes igazsághoz. A jelenlegi politikában azonban az igazságtól eleve eltérő napi érdekek és a tudatos félrevezetések miatt mindinkább a lehetetlennel határos a történeti igazsághoz és igaz szándékunkhoz tartani magunkat. De ne fogadjuk el lehetetlennek ezt sem. Ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy az iránytévesztett tömegtájékoztatással elfogadtassuk végre a történelempolitikai szemléletet az időszerű hazai és nemzetközi kérdésekben, ami viszonylag gyorsan a helyére rakná a dolgokat. A mai magyarországi tömegtájékoztatás, amelyet nem is nevezhetünk magyar tömegtájékoztatásnak, ugyanolyan, vagy még veszélyesebb, és nem csak választási ellenfélként, mint Magyar Péter, Karácsony Gergely, Hadházy Ákos, s az egész álbaloldali neoliberális ellenzék együttvéve, de ennek tudata láthatólag még nem teljes a kormányzati szellemi háttérben, avagy más súlyos körülmény forog fenn, amibe nem látunk bele. Az önállósult tömegtájékoztatás oly sok „kezdeti eltérést” érvényesített a saját javára, hogy mára hatalmi ágazattá vált, s jelentős része nem a Fidesz-KDNP-kormány mellett áll, ami igencsak rossz előjel 2026-ra.

Másik rossz előjel 2026-ra, bár nem látunk bele, de kívülről nézve a Fidesz-KDNP szövetségi politikájának hiánya, illetve ha a háttérben mégis van ilyen politika, a jövő szempontjából átgondoltabb és komolyan vett, főleg kinyilvánítottan magyarabb szövetségi politikára van nagy szükség. Leszűkítve a kört, egyre fontosabbnak látjuk, hogy a Fidesz-KDNP, valamint a Mi Hazánk és a Munkáspárt kölcsönösen törekedjen legalább választási szövetségre. 

Az előbbiekben kifejtett valamennyi esetre vonatkoztatható meglátásunk, hogy ha az igazsághoz tartjuk magunkat, nem kell minden megnyilvánulás előtt azon tépelődnünk, hogy közvéleményünknek, partnereinknek mikor mit és hogyan magyaráztunk meg, netán kissé füllentettünk is nekik. Az igazság vezérelte tudatos eljárás nem lehet idegen tőlünk. Fogadjuk el iránymutatónak Mark Twain megfogalmazását: Ha igazat mond, nem kell semmire sem emlékeznie. Legyen aranyszabály, hogy ne tekintsünk szövetségesnek olyanokat, s ne nyújtsunk nekik egyoldalú gesztusokat, támogatást, akikről történelmileg és tapasztalatilag egyaránt lerí, hogy az első kritikus pillanatban elárulnak bennünket.

Minden kérdésben tartsunk ki nyíltan, következetesen magyar keresztény igazságaink mellett, amikre mindig emlékszünk, s nem kell bizonygatnunk, hogy igazak. Ez úton haladva erősíthetjük a közép-európai szövetséget, amely létfontosságú számunkra, s így fogadnak el bennünket partnerek, barátok és ellenfelek egyaránt, s nyerhetjük el minél több szavazó bizalmát. Mindenkivel könnyebb lesz szót értenünk, s ha vonakodva is, de egyre többen elkerülik a „kezdeti eltéréseket” az igazságtól, s emberi jövőjük biztosítására, sorsuk megkönnyítésére az igazi és valódi igazságért állnak ki. Amikor pedig a magukat Magyarországon „a legnagyobb biztonságban érzők” és ezt hangoztató kiszolgálóik leantiszemitáznak bennünket, mutassunk rá, az ő szándékuk eleve nem toleráns, fordítottan rasszista, tekintélyelvű, véleménydiktatúra, magyarellenesség is rejlik benne. Nem a békés asszimilálódás, hanem a harcos elkülönülés jele.

A jó szándék pedig egyszerű, egyenes, igaz. A jelen elemzést azért fogalmazzuk meg így, ahogy olvassák, magyar-pártian, mert a jó szándékunk is csak akkor hasznos, ha indítéka őszinte, s ez kimondásra és bizonyításra is kerül. Ha kisebb-nagyobb „kezdeti eltérések” is keverednének benne, s ezerszeresére nőhetnének, lehet, hogy egyes helyeken jobb elfogadtatásra találna. Ámde közvéleményünk, társadalmunk számára kevésbé, vagy egyáltalán nem lenne hasznos.

2025-08-05

---

Kapacsolódó cikkeink

• Tudatunk védelme (20) – MELYIK A LEGANTISZEMITÁBB ÁLLAM? (1/6) – Sütő Gábor tanulmánya

• Tudatunk védelme (20) – MELYIK A LEGANTISZEMITÁBB ÁLLAM? (2/6) – Sütő Gábor tanulmánya

• Tudatunk védelme (20) – MELYIK A LEGANTISZEMITÁBB ÁLLAM? (3/6) – Sütő Gábor tanulmánya

• Tudatunk védelme (20) – MELYIK A LEGANTISZEMITÁBB ÁLLAM? (4/6) – Sütő Gábor tanulmánya

• Tudatunk védelme (20) – MELYIK A LEGANTISZEMITÁBB ÁLLAM? (5/6) – Sütő Gábor tanulmánya