Vajda Miklós: A népességszabályozás titkos indokai és módszerei (1)

Amit a hazai sajtó sem mond el nekünk

Nők tömegeit sterilizálták jogsértő módon a világ több országában a Kissinger-jelentés alapján, mely a botrányok ellenére még mindig alapvető dokumentumnak számít az amerikai nemzetbiztonságban. Az évtizedekre titkosított, ma már nyilvános dokumentum segít megérteni jó néhány globális problémát, melyekkel ma szembe kell néznünk: népességfogyás, migráció, klímavédelem. Lelepleződnek az USA világuralmi szándékai és alattomos módszerei, és megjelennek a képben a kötelező védőoltások is.

A szigorúan titkos Kissinger-jelentést 1974-ben állították össze amerikai állami szervek. E tanulmány szerint az Amerikai Egyesült Államok nemzetbiztonságára veszélyt jelent a fejlődő országok gyors népességnövekedése. Mivel az USA jelentős importra szorul nyersanyagokból, gazdasági stabilitása és nagyhatalmi helyzete nagymértékben múlik a beszállító országok helyzetétől és az azokhoz fűződő viszonyától.

Az USA birtokolni akarja ezeknek a fejlődő, de ígéretes gazdasági potenciállal rendelkező országoknak a természeti kincseit, s ennek érdekében csökkentenie kell népességük nyomását, elsősorban a lázadásra hajlamos ifjúság arányát. A jelentés megnevez 13 konkrét célországot, valamint eszközöket is: mint például az abortusz legalizálása, pénzjutalom felajánlása a célország kormányának, a gyermekek ránevelése kisebb családok tervezésére, ugyanezzel a céllal szexuális oktatás és propaganda programok a felnőttek részére (akkor is, ha az adott nemzetnek kifejezetten érdeke lenne a népesség növekedése), illetve különböző kényszerítő eszközök, akár élelmiszersegély és katasztrófasegély megvonása vagy visszatartása is az adott országtól. Az Egyesült Államok lakossága a Föld népességének 1/16 részét teszi ki, mégis a világ erőforrásainak egyharmadát ők fogyasztják el.

Az egy főre jutó energiafogyasztás az USA-ban a legmagasabb. Bár Indiát és Kínát is a legnagyobb energiafogyasztók közé sorolják, egy főre leosztva egy amerikai háromszor annyi energiát fogyaszt, mint egy kínai, és tizennégyszer annyit, mint egy indiai.

A Kissinger-jelentés Richard Nixon elnök megrendelésére, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA), az USA Nemzetközi Fejlesztési Hivatala (USAID), valamint az állami, védelmi és mezőgazdasági minisztériumok összefogásával készült. A Henry Kissinger nemzetbiztonsági tanácsadó vezetésével összeállított tanulmány tartalmát 1975-ben Gerald Ford elnök hivatalos irányelvvé tette. Szigorú titkosságát fokozatosan oldották fel, így a kutatók az 1990-es évek elején olvashattak bele először.

A Human Life International (HLI) abortuszellenes szervezetnek a kutatási igazgatója, Brian Clowes 2004-ben, a Kissinger-jelentés 30. évfordulóján visszatekintést publikált.

Ebben felszólította az akkori amerikai elnököt, George W. Bush-t, hogy fejezze ki elhatárolódását a Kissinger-jelentéstől és attól a gondolkodásmódtól, melyet az irat képvisel. Ez nem történt meg akkor sem és azóta sem: 45 évvel keletkezése után is alapvető dokumentumnak számít a népességszabályozás és az amerikai nemzetbiztonság témájában, és az USAID honlapján is olvasható.

A Human Life International szerint a jelentés felfedi a mai népességszabályozási mozgalom motivációinak és módszereinek etikátlanságát, és hogy korántsem a harmadik világ „megváltása” a cél, ahogyan azt beállítják.

A Kissinger-jelentésben felsorolt célországok: India, Bangladesh, Pakisztán, Indonézia, Thaiföld, Fülöp-szigetek, Törökország, Nigéria, Egyiptom, Etiópia, Mexikó, Kolumbia és Brazília. Előrejelzések szerint ezek az országok a Föld népességnövekedésének 47%-át fogják kitenni. A HLI szerint az USA egy új, rejtett gyarmati rendszer létrehozását dolgozta ki a Kissinger-jelentéssel.

A dokumentum szerint az Egyesült Államoknak el kell érnie, hogy a legfontosabb fejlődő országbeli vezetők elköteleződjenek a népességszabályozási terv iránt, kikerülve népük akaratát. A végrehajtás során álcázni kell a szándékot és önzetlennek kell tűnni. A vezetőket és a lakosságot meg kell győzni arról, hogy az ő érdekük a népességcsökkenés.

El kell terelni a figyelmet arról, hogy a fejlesztési és egészségügyi programok anyagi támogatása fokozatosan zsugorodik, míg a népességszabályozó programoké nő.

Szükség lehet a kötelezőség bevezetésére, de a valódi szándékot el kell rejteni.

A népességszabályozó programok során tulajdonképpen az történt, hogy jól pénzelt nyugati szervezetek a legmodernebb felszereléssel és technológiával szó szerint megszállták az aluliskolázott lakosságú országok falvait és otthonait. Élelmiszersegéllyel és anyagi juttatások kilátásba helyezésével (melyekkel tartós anyagi krízisből állhatott fel egy család), vagy éppen anyagi megvonásokkal ellenállhatatlan nyomást gyakoroltak a sterilizálás vagy a fogamzásgátlás felé. A nyomásgyakorlás nem csak a páciensek, hanem az őket toborzó személyek és a lebonyolítók felé is irányult.

A Kissinger-jelentés a fejlődő országok népességszabályozásának piszkos munkáját többek között a Tervezett Szülőség Alapítvánnyal (Planned Parenthood) kívánta elvégeztetni, mely az „abortuszgyár” csúfnevet viseli. (Ez a szervezet már hazánkba is betette a lábát: a Momentumos Cseh Katalin adományokat gyűjtött a részükre.) A fajnemesítő szándékkal alapított Planned Parenthoodnak egy időben elnökségi tagja volt idősebb Bill Gates, a világ egyik leggazdagabb emberének azonos nevű édesapja. A szoftvermágnás ifjabb Bill Gates a védőoltások legbőkezűbb támogatója a világon, aki hatalmas adományaival bevásárolta magát az Egészségügyi Világszervezetbe is. Ezen tevékenysége nem független az édesapjától, hiszen idősebb Bill Gates is ott ül a Bill és Melinda Gates Alapítvány elnökségében. 

A Kissinger-jelentés a harmadik világ népességének a csökkentését a következő szervezetek feladataként jelölte meg:

UNFPA (Az Egyesült Nemzetek Népesedési Alapja)

USAID (Az USA Nemzetközi Fejlesztési Hivatala)

Planned Parenthood („Tervezett Szülőség Alapítvány”)

UNICEF (Az Egyesült Nemzetek Gyermekalapja)

WHO (Egészségügyi Világszervezet)

Világbank

Három botrány

A HLI három esetet emel ki, amikor is az Egyesült Államok népességszabályzó alapjából finanszírozott szervezetek (elsősorban az USAID és az UNEFPA) a nők jogainak széles skáláját sértették meg.

Peru: 1995-1997. Közel negyedmillió nőt sterilizáltak. Elsősorban a szegény, bennszülött, kecsua nyelvű közösséget célozták meg, akik nem is értettek spanyolul. A nyomásgyakorlás leginkább úgy történt, hogy ingyen ételt ajánlottak fel a kezelésért cserébe, vagy alultáplált gyermekeiktől megtagadták a kormányzati élelmiszersegélyt, amennyiben az anyák nem akartak engedelmeskedni. Gyakran nem is tudták, mi történik velük:

a sterilizálást más műtéttel együtt hajtották rajtuk végre, a beleegyezésük nélkül. A végrehajtást megtagadó orvosokat közalkalmazotti állásuk elvesztésével fenyegették, más egészségügyi dolgozókat a toborzott nők számától függően anyagi bónuszokkal láttak el. Történtek emberrablások, erőszakos sterilizálások is.

Legalább hat nő meghalt, több százan olyan maradandó sérüléseket szereztek, melyek kezelésének költségeivel magára hagyták őket. A kampányt az UNFPA vezette, a sterilizáló műtétekkel foglalkozó szakmai képzéseket pedig az USAID finanszírozta. A hetvenes és a kilencvenes évek között az USAID több tízmillió dollárt költött Peruban a „családtervező” központok létrehozására.

Még televíziós hirdetésekre is futotta, melyekben kormányzati tisztviselőket járattak le, például az egészségügyi minisztert, amiért ellenezte a népességszabályozó programot.

Kínában 1979-ben indult a népességszabályozó program.

Az „egy gyermek” politika ideje alatt több kínai gyermeket abortáltak, mint amennyi az Egyesült Államok lakossága.

A kényszerű, nem ritkán előrehaladott terhességi stádiumban elvégzett abortuszok és sterilizáció mögött az UNFPA közvetítésével az Egyesült Államok állt, több mint 100 millió dollárral.

Az UNFPA biztosította az informatikai hátteret a népességszabályozó program monitorozására, és a szakértőket, akik kiképezték a kínai népességszabályozó tisztviselőket. Az UNICEF Kínát a leginkább baráti nemzetnek nevezte. Az UNFPA szerint Kína büszke lehet a teljesítményére, sőt, felajánlhatja tapasztalatait és szakértőit, hogy más országoknak segítsen a népességszabályozásban.

Őszerintük kényszer nem történt. Amit mi nyugaton annak vélünk, az a kínai kultúrában elfogadható feltétel nélküli engedelmesség. Mikor a szörnyűségek napvilágra kerültek, az Egyesült Államok leállította az UNFPA finanszírozását. (Kína az Egyesült Államok legfontosabb ásványkincs-importőre.)

Uganda. Az ugandai elnök, Yoweri Museveni a 90-es évek elején meghirdette az ABC programot az AIDS megfékezésére. Az ABC mozaikszó három betűje a „tartózkodj, légy hűséges és használj óvszert” jelszavak kezdőbetűi. Az óvszert azonban a legtöbb ugandai nem volt hajlandó használni vallási és erkölcsi okokból. Mégis, Afrikában elsőként Ugandában sikerült csökkenteni az AIDS-es esetek számát, mégpedig nagyságrendekkel: alig több mint 10 év alatt 70%-kal. Tulajdonképpen egy „AB” program vezetett eredményre: az önmegtartóztatás és a hűség. Az aktuális amerikai elnök, George W. Bush kapott a biztató eredményeken, és 15 milliárd dollár tőkével elindított egy 5 éves programot 15 országban az AIDS visszaszorítására.

Az önmegtartóztatás és a hűség azonban érthetetlen módon kikerült a tervből, és a pénzből inkább fogamzásgátlókat és óvszereket forgalmaztak alacsony áron.

(Folytatjuk)