Vajda Miklós: Iránytű a hazai és a globális háttérhatalom betájolásához (2)

Amit a hazai sajtó sem mond el nekünk

A háttérhatalom

A háttérhatalom, vagy globális elit (melynek országonkénti civil leképződéseit soft power, azaz a puha hatalom, a tömegtájékoztatásban pedig mainstream, azaz fősodor elnevezéssel illetik), ugyancsak illegális hatalmi alakzat, amelynek ügynökei a nemzetközi porondon ténykednek.

Juncker EB elnök, például, a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseivel ellentétben a háttérhatalom beépített embereként, s faltörő kosának, Soros Györgynek a támogatásával bitorolhatta éveken át a kormányfőkből álló Európai Tanács politikaformáló jogkörét, s fordulhatott szembe a nemzetállami kormányokkal.

A háttérhatalom lényeges megkülönböztető eleme tehát, hogy nem egyetlen államon belüli, hanem globális jellegű képződmény, a pénzügyi magánszféra, s az általa létrehozott és pénzelt ál-civil szervezetek, tömegtájékoztatási eszközök nemzetközi összeesküvése.

Mindazonáltal nem hiányzik mögüle az állami szervek közvetett titkolt támogatása. A háttérhatalmat alkotó bankároknak, óriásvállalatoknak, pénzhatalomnak, kereskedelmi bankoknak, multinacionális vállalatoknak, ál-civil szervezeteknek, megvásárolt politikusoknak, azaz a globalizmusnak a pénz és az információ a fő fegyvere. A pénz, amivel szinte mindent, mindenkit, akár országokat képesek megvenni, valamint az információ, amellyel uralják az érdekeiket szolgáló tömegtájékoztatást. Szűk csoport, amelynek kezében összpontosul tőke, erőforrás, ingatlan, termelés, szolgáltatás, tömegtájékoztatás. Ijesztő becslések szerint az emberiség csupán 1%-át teszik ki, de a világvagyon 90%-át birtokolják. Ez megállapíthatatlan, de elképzelhetetlen vagyonuknak köszönhetően döntési jogokkal bírnak a nemzetközi intézményekben, sőt alapvető helyi pénzügyi, politikai, kulturális, oktatási, szociális kérdésekben.

Pusztán megközelítően körvonalazható, hogy a háttérhatalom mikor és hogyan formálódott. Az elemzések szerint a mai globális elit elődei az illuminátusok formájában már az 1700-as évektől kezdve szervezik a világkormány létrehozását.

Mivel e törekvésük nem változott, a hosszú és véres történetet mellőzve, kezdjük a titkosítás alól feloldott amerikai okmányokkal, amelyek bizonyítják, hogy a titkosszolgálatuk folyamatosan tervezte a nehezen befolyásolható nemzetállamok helyett könnyebben ellenőrzés alatt tartható egyesült Európa kialakítását. Már 1949-ben megalakult a beszédes elnevezésű “Amerikai Bizottság az Egyesült Európáért” (American Committee for United Europe – ACUE) főleg bankárok, magas rangú kormánytisztviselők, jogászok részvételével, de a háttérben az irányítója W. J. Donovan (a CIA elődjének vezetője), később maga Allen Dulles, a CIA igazgatója, majd utódjai voltak.

Donavan 1950. július 26-i emlékeztetője az egyik nyilvánosságra került legkorábbi okmány, amely a nemzetállamok ellen irányuló amerikai geopolitikai stratégia módozatait fejtegeti. Folyamatos nyomást gyakoroltak az európai politikusokra a föderális törekvések érdekében. Ez az ösztönző-finanszírozó CIA-háttér máig megmaradt.

Ennek tudatában átgondoltabban, átértékelésre hajlamosan kell értelmeznünk a francia Robert Schuman sokszor helybenhagyóan idézett történelminek minősített kijelentését, miszerint „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz”. Az említett okmány értelmében ugyanis úgy ő, mint az EU ugyancsak alapító atyáinak tartott belga Paul-Henri Spaak a CIA-n keresztül Rockefeller, Ford és egyéb amerikai alapítványok pénzügyi támogatásában részesültek, hogy dolgozzanak a föderatív Európa létrehozásán.

Ez magyarázza, hogy a többi alapító atyával együtt – a német Konrád Adenauer, a francia Léon Blum, az olasz De Gasperi – soha nem európai nemzetállamokról, hanem „Európáról” beszéltek, azzal enyhítve (félrevezetve), hogy ők még kereszténynek nevezték. Mivel az őket pénzelő és irányító amerikai elit célja a nemzetek feletti egységesítés volt, semmilyen társadalmi, állampolgári konföderatív kezdeményezést nem karoltak fel.

Utódaik, a Lisszaboni Szerződés kidolgozását vezető francia Giscard d’Estaingtől Jean-Claude Junckerig, valamint a nyugat-európai államok vezetői már elvetették a kereszténységet. Még a saját népeikkel szemben is engedelmesen végrehajtják a globalista háttérhatalom, minden nemzettől idegen, nagyrészt faji alapon összetartó pénzügyi elit előtérbe tolt képviselőjének, Soros Györgynek az utasításait, akinek pedig jogilag semmi köze az EU-hoz, de még csak érdekelt kívülállónak sem tekinthető. (Félrevezető a beállítás, hogy Soros magánszemélyként politizál. A Rothschild-okkal és a Goldschmidt-ekkel áll a legszorosabb kapcsolatban. Nyíltan hirdeti, pénzt csinálni erkölcsi alapon nem lehet: egy személyben zsidóként és pénzemberként játssza a háttérhatalom által rábízott szerepet.) Mivel pénzhatalmuknak köszönhetően elérték, hogy mindentől és mindenkitől függetlenek, a legkisebb lelkiismeret furdalás nélkül okoznak kárt, akár tragédiát bárkinek.

Bár a politikai elemzések többsége meg sem említi, vagy csak félénken céloz rá, nem lehet kétely afelől, hogy az EU és a nyugat-európai országok többségének mai vezetői a CIA-val összefonódott pénzügyi elit kezében vannak, engedelmesen végrehajtják az időközben amerikai-izraelivé kerekedett háttérhatalmi tervet.

E tervről soha meg nem kérdezték a saját népeiket, attól tartva, ami Angliával történt; népszavazáson a nép a kilépés mellett (brexit) szavazott.

Történelempolitikai álláspontunk kialakításakor nem veszíthetünk hát szem elől két fontos körülményt.

1. Az Európai Egyesült Államok létrehozása eredetileg az amerikaiak (azaz euro-idegen érdekek) álma, geopolitikai célja volt, s ma is az, függetlenül attól, hogy a nyugat-európai országokban érzékelhetőek voltak, ha nem is rokonítható, de hasonló irányú saját törekvések. Ma is azért találjuk furcsának a német, francia és más politikusok megnyilvánulásait, mert nem német, vagy francia színezetet viselnek, hanem amerikai-izraelit.

2. Izrael minden NATO tagállamnál fontosabb, mi több egyenrangú szövetségese az USA-nak, s a CIA és a Moszad a legszorosabban együttműködik, ahogy tették azt a Világkereskedelmi Központ toronyház-együttese elleni 2001. szeptember 11-i gyalázatos önprovokációjukkal, amelyet a sorozatos amerikai leleplezések ellenére, Európában, sajnos nálunk is, a politikusok szégyenletes módon még mindig arab terrortámadásnak neveznek. Ismerik, tudják, de nem merik kimondani az igazságot.

A világkormány megalakítására irányuló háttérhatalmi összeesküvés részét képezi az ellenfélnek kinevezettek korrumpálása, vagy célzott likvidálása. Ez utóbbi mindenekelőtt Izrael politikájának hivatalosan bejelentett, s az oly érzékeny nyugati politikusok által képmutatóan eltűrt módszere.

Az amerikaiak, illetve a franciák már elismerik, hogy a segítségükkel meggyilkolt iraki Szaddam Huszein és a líbiai Moammer Kadhafi sem azért volt útban, amivel hamisan vádolták őket, hanem mert országaik érdekében merészeltek nem dollár alapon kereskedni az olajukkal, s ez gyengítette a dollárt. Ugyanerre az útra lépett a venezuelai Nicolas Maduro, akivel szemben az USA és Nyugat-Európa (úgy tűnik, sajnos a magyar külpolitika is) a párját ritkító módon önmagát elnökké nyilvánító Juan Guaidot támogatja, akit a CIA szemelt ki e szerepre, akárcsak Porosenkót Ukrajnában, vagy Macront Franciaországban.

Több mint gyanús, hogy Latin-Amerikában az elmúlt két évtized alatt sorozatban több olyan elnök halt meg, vagy betegedett meg rákban, akik kisebb-nagyobb mértékben, ideológiai beállítottságuktól függetlenül, a saját nemzeti érdekeiket próbálták követni az USA érdekeinek vak kiszolgálása helyett. 2006-ban Nestor Kirchner argentin elnök vastagbélrákot kapott, ugyanebben az évben mintegy száz elismert, de a kubai elhárítás által kivédett CIA-kísérletet követően Fidel Castrónál is gyomorrákot állapítottak meg. 2009-ben Dilma Rouseff brazil elnök, 2010-ben Fernando Lugo paraguayi elnök kapott limfómát, 2011-ben pedig Lula brazil elnök torokrákban betegedett meg. 2013-ban Hugo Chavez venezuelai elnököt rákos sejteket célba juttató fegyverrel fertőzték meg halálosan. Rafael Correa ecuadori elnöknél, Daniel Ortega nicaraguai elnöknél és Evo Morales bolíviai elnöknél is diagnosztizáltak rákot, akik azonban túlélték a betegséget.

Nem véletlen, s az említett, sőt más országok sajtója írt is róla, hogy az akadékoskodó latin-amerikai elnökök elleni merényletekben a CIA keze volt benne.

A nemzetközileg terjeszkedő háttérhatalom elleni harcot egyéb körülmények is nehezítik. Politikus kiszolgálóival, szolgasajtójával gúnyosan összeesküvés-gyártóknak, szélsőjobboldalinak, antiszemitának, fajgyűlölőnek, populistának neveztet és ekként elítéltet mindenkit, aki akár említeni, pláne bírálni meri. Igyekszik tiltani az összeesküvés elméleteket, az USA-ban komoly törekvés van a törvényi betiltásukra. Bár ez is mindinkább hiábavaló, mert a folyamatosan kiderülő, leleplezett világméretű és helyi összeesküvései rendre igaznak bizonyulnak, napról-napra egyre többeket győznek meg nemcsak a létezéséről, hanem az emberiség számára kártékony és veszélyes mivoltáról is. Mégis e körülmények, valamint megtévesztő és álcázott akciói miatt nehéz, ám elkerülhetetlen kiinduló feladvány legalább körülíróan szavakba önteni, hogy ki-mi az a háttérhatalom.

Legáltalánosabban fogalmazva, annyit bizonyossággal leszögezhetünk, hogy leginkább szabadkőműves, és/vagy rokoni-faji alapon szövetkező milliárdosok, bankárok, pénzemberek, politikusok, közéleti személyek viszonylag kis, de a világot behálózó csoportja, amely a világhatalom megszerzésére, új világrend kialakítására tör válogatás nélküli eszközökkel.

Szűk csoportérdekei bármi áron történő érvényesítése érdekében rejtőzködés, álcázás, titkolódzás és áttekinthetetlenség, gátlástalanság, kíméletlenség jellemzi. Amit látunk a háttérhatalomból, az tehát igaz, de csak a felszín; éppen azért nevezzük háttérhatalomnak, mert a háttere áttekinthetetlen.

A legtöbb elemzés háromszáz családot tekint a háttérhatalom magjának, aláhúzva, hogy bár különböző állampolgárságúak, a nagy többségük zsidó származású.

A legbefolyásosabb a Rothschild család, amelynek 1913 óta magántulajdonként a kezében van a FED, az amerikai jegybank.

A háromszázak többségének zsidó származása tudvalévően ténykérdés, de ők és a filoszemiták a bírálatok kivédésére antiszemitizmusnak minősítik ennek említését is. Ezzel álcázva, hogy az emberiségellenességen túl, tevékenységük szerves része a rasszizmus. Csurka István találóan nevezte mesterkedésük lényegét „pánjudaista világhódításnak”. Sok országban ugyanilyen jellemzőkkel bíró nemzetidegen alcsoportjai működnek, leginkább busásan pénzelt diaszpórák és ál-civil szervezetek formájában. Térnyerésüket mutatja a jobb- és baloldali, migránssimogató, gender és más szélsőségek egyidejű nyomulása főleg Nyugat-Európában.

Fellazító, lázító, bomlasztó tetteik egyrészt viszonylagossá teszik a demokratikus értékrendet, másrészt pusztító szabadosságot teremtenek.

Az illegális háttérhatalom létrehozta a nem-hivatalos, de legális háttérszervezeteit, amelyek viszonylagos nyilvánosság mellett rendszeresen üléseznek. A csak amerikaiakból álló (Rothschild-ok, majd a Rockefellerek irányítják) Külkapcsolatok Tanácsa (1921), valamint a nemzetközi Bilderberg csoport (1954) és a Trilaterális Bizottság (1973), amelyben haláláig David Rockefeller játszott főszerepet. A Bilderberg csoportba időnként meghívnak „megbízhatónak” tekintett magyar személyeket is, nevezetesen Bokros Lajost, Bajnai Gordont, Martonyi Jánost (egy-egy alkalommal), valamint Surányi Györgyöt (három alkalommal). Létezik a Háromszázak Bizottsága (Commite of 300) és egy sor más szervezetük, s jelentős befolyással bírnak olyan nemzetközi szervezetekben, mint a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), a Valutaalap és a Világbank, a Nemzetközi Fizetések Bankja, az Európai Központi Bank, a nemzetközi hitelminősítő szervezetek, a G20 és a G7.

A háttérhatalom látványosan befurakodott a vallási életbe is, mert az új emberfajta kialakításához fontos, hogy lejárassa, ha lehet, fel is számolja az erkölcsi tartást nyújtó vallásokat. Látnivalón jelzi ezt, hogy az elmúlt időszakban, a Vatikánban túl sok szokatlan, a keresztényeket megbotránkoztató esemény történt. Valamennyit mégis két szóban össze lehet foglalni: Ferenc pápa. Ez az argentin jezsuita – egyes források szerint zsidó származású, de mindenképpen filoszemita – olyan személy, aki homályos módon került a Vatikánba. A kereszténység mindeddig tudott alkalmazkodni a nemzeti keretekhez; a nemzet- és vallásellenesség azonban, amelyet a jelenlegi pápa is képvisel ugyanolyan őszinteséget mímelő ájtatossággal, mint a háttérhatalom által lefizetett, vagy kényszerített nyugat-európai politikusok, mindent elárul.

Kontinensünk ma egyrészt szenvedő alanya a háttérhatalom emberellenes garázdálkodásának, másrészt harcban áll velük, ezért célszerű külön is áttekinteni a helyzetét.

(folytatjuk)