Vajda Miklós: Putyin-dosszié (5) – Ukrajna

Amit a hazai sajtó sem mond el nekünk

Ukrajna és Oroszország gazdaságilag, társadalmilag és kulturálisan annyira összefonódott, különösen az ország keleti részén, hogy szinte megkülönböztethetetlenek voltak egymástól. A Nyugat-Szibériából induló orosz földgázvezetékek nagy része Ukrajnán keresztül haladt Németországba, Franciaországba és más európai államokba. Katonai stratégiai szempontból egy nem semleges Ukrajna a NATO-ban végzetes biztonsági csapást jelentene Oroszország számára. A fejlett amerikai fegyverek és rakétavédelmi rendszerek korában Washington éppen ezt akarta.

Egy pillantás az eurázsiai földrajz térképére feltárta a CIA által szponzorált színes forradalmak 2000 utáni jellegzetes mintáját. Ezek egyértelműen Oroszország elszigetelését és végső soron gazdasági mentőövének elvágását célozták – a csővezeték-hálózatait, amelyek Oroszország hatalmas olaj- és gázkészleteit szállították az országból. Urál és Szibéria Nyugat-Európába és Eurázsiába – egyenesen Ukrajnán keresztül.

Washington agresszív közép-ázsiai politikájának kimondatlan programja a Szovjetunió összeomlása után egyetlen fázisban foglalható össze: az energia ellenőrzése. Mindaddig, amíg Oroszország képes volt stratégiai ütőkártyájával – hatalmas olaj- és gázkészleteivel – gazdasági szövetségeseket szerezni Nyugat-Európában, Kínában és másutt, addig nem lehetett politikailag elszigetelni. A különböző színes forradalmak helyszínének közvetlen célja Oroszország körülzárása és exportvezetékeinek bármikori elvágása volt. Mivel Oroszország dollár-exportbevételének több mint fele az olaj és gázexportból származik, az ilyen bekerítés azt jelentené, hogy az Egyesült Államok vezette NATO gazdasági fojtogatást jelentene Oroszországban.

Oroszország volt az egyetlen hatalom, amely elegendő stratégiai nukleáris elrettentő potenciállal, valamint elegendő energiatartalékkal rendelkezett ahhoz, hogy hiteles ellensúlyt teremtsen az Egyesült Államok globális katonai és politikai nukleáris elsőbbségével szemben. Ráadásul Kína és Oroszország, valamint a szövetséges eurázsiai államok (főleg közép-ázsiai) eurázsiai kombinációja még nagyobb ellensúlyt jelentett az Egyesült Államok egyoldalú dominanciájával szemben. Az 1998-as ázsiai pénzügyi válságot követően Peking és Moszkva kölcsönös biztonsági megállapodást kötött a környező államokkal, Kazahsztánnal és Tádzsikisztánnal. 2001 júniusában Üzbegisztán csatlakozott, és a csoport átnevezte magát Shanghai Együttműködési Szervezetre vagy SCO-ra. Ez volt az a katalizátor, amely arra kényszerítette a Rockefeller Birodalmat, hogy végrehajtsa a szeptember 11-i terrorcselekményt, hogy igazolja a Közép-Ázsia elleni inváziót – a szövetség megzavarása céljából.

Az amerikai globális fölény egyik vezető szószólója – Rockefeller stratégája és közeli barátja – Zbigniew Brzezinski 1997-es The Grand Chessboard című könyvében leírta Ukrajna kulcsfontosságú jelentőségét.

„Ukrajna, az eurázsiai sakktábla új és fontos tere, geopolitikai jelentőségű, mert független országként való létezése önmagában is hozzájárul Oroszország átalakulásához. Ukrajna nélkül Oroszország megszűnik eurázsiai birodalom lenni… Ha Moszkva visszaszerzi az irányítást Ukrajna felett, a maga 52 millió lakosával és jelentős erőforrásaival, valamint a Fekete-tengerhez való hozzáférésével, Oroszország automatikusan újra visszaszerzi a lehetőségeket, hogy Európán átívelő hatalmas birodalmi állammá váljon. és Ázsia…”

Brzezinski, a Halford Mackinder geopolitika hallgatója leírta a „pivot” államok szerepét:

„A geopolitikai forgópontok azok az államok, amelyek fontosságát nem a hatalmuk és a motivációjuk, hanem inkább az érzékeny elhelyezkedésük adja… ami bizonyos esetekben különleges szerepet ad számukra a fontos területekhez való hozzáférés meghatározásában, vagy abban, hogy megtagadják a forrásokat egy jelentős szereplőtől…”

„Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy Ukrajna nélkül Oroszország megszűnik birodalom lenni, de Ukrajna alárendeltségével, majd alárendeltségével Oroszország automatikusan birodalommá válik”

Ukrajna, mint néhány más eurázsiai ország, sajátos földrajzának terméke, hiszen egyedülállóan terpeszkedik keleten és nyugaton. Ezt nevezte Halford Mackinder, a geopolitika – a politikai hatalom és a földrajz viszonyának tanulmányozása – brit atyja „forgóállamnak”. Ukrajna egyedülálló módon átalakítja Oroszország geopolitikai helyzetét, jóban vagy rosszban.

A Szovjetunió 1991-es összeomlásával Washington mindent megtett, hogy támogassa az Oroszország és Ukrajna közötti szakítást. A cél az volt, hogy Ukrajnát pufferként használják fel az Oroszország és Európa, különösen Németország közötti szorosabb integráció megakadályozására.

Ukrajna maga egy történelmi anomália. Majdnem 1000 évvel ezelőtt a Kijevi Rusz Nagy Vlagyimir alatt a mai Ukrajna, Oroszország és Fehéroroszország keleti szláv népeinek birodalma volt. A Dnyeper folyótól keletre fekvő Kijevi Rusz több mint 350 éve, az Orosz Cári Birodalom része volt. 1795 után Ukrajnát a Lengyelország felosztását célzó háborúk eredményeként felosztották az Orosz Ortodox Cárság és a Habsburg Ausztria Római Katolikus állama között.

Ukrajna története ilyen forradalmi államként tragikus volt. 1922-ben a Vörös Hadsereggel vívott véres háború után kénytelen volt a Szovjetunió egyik alapító köztársaságává válni. Az 1930-as években Sztálin hátborzongató fejezetet indított el az orosz, de különösen az ukrán történelemben, amely máig ég a leszármazottak emlékezetében az Ukrajnától nyugatra fekvő katolikus vidéki mezőgazdaságban. 1932-ben és 1933-ban Ukrajnában emberek milliói, főként parasztok haltak éhen a politikailag előidézett éhínségben, a holodomorban. Sztálin „a kulák osztály felszámolása” miatt a többé-kevésbé független gazdálkodók a mezőgazdaság kényszerű kollektivizálását vezették be. Ebben az időszakban, a Szovjetunióban mintegy 6-8 millió ember halt éhen, ebből legalább 4-5 millió ukrán volt. Ironikus módon Nyikita Hruscsov, az az ember, aki az 1950-es években kezdeményezte a desztalinizációt, 1935-ben az Ukrán Kommunista Párt vezetője volt, és felügyelte Sztálin holodomorját.

Sztálin halála után, immár a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetőjeként Hruscsov 1954-ben úgy döntött, hogy a Krímet adminisztratívan a Szovjetunión belüli Ukrajnához adja át, bár a krími lakosság túlnyomórészt orosz nemzetiségű volt.

Ukrajna nagyrészt mezőgazdasági övezetében, Európa híres „kenyérkosarában” a lakosság történelmileg római katolikus, évszázadokra visszamenőleg. Ukrajna keleti részei – Donbász, Donyeck, Krím – történelmileg keleti ortodox vallásúak és orosz nyelvűek. Kelet egyben a legtöbb ukrán ipar központja a katonai gyártástól az acélig, a szénen át az olajig és a gázig.

A 2014-es Majdan államcsíny

2013-ban heves vita folyt a kabineten belül. A kérdés a csapongó Ukrajna gazdasági jövője volt – akár keleten Oroszországgal együtt az új Eurázsiai Közös Piacba Fehéroroszországgal és Kazahsztánnal együtt, vagy nyugaton egy „különleges” társulással (még nem is valódi teljes jogú tagsággal) az Európai Unióval.

Janukovics 2013 novemberében az ingadozások időszaka és Oroszország végső gazdasági ajánlata után azt mondta az EU-minisztereknek, hogy Ukrajna elhalasztja az EU-társulással kapcsolatos tárgyalásokat, és csatlakozik az orosz Eurázsiai Gazdasági Unióhoz, ami sokkal vonzóbb Ukrajna számára.

Ekkor, Janukovics bejelentése után néhány percen belül megindult Ukrajna „második színes forradalma”. A tiltakozások 2013. november 21-én este kezdődtek. Jacenyuk Twitteren keresztül, tiltakozásra hívott fel, amelyet Euro-majdannak nevezett el a Majdan téren, a kormánynak a fő épületei előtt.

Ami ezután Ukrajnában történt, az a mai napig szinte teljesen ismeretlen Nyugaton. Az ok a teljes médiazárlat, amelyet a CNN, a BBC, a New York Times és a Washington Post vezet. Ez egy de facto NATO háborús sajtócenzúra volt, amely Washingtonból indult ki a legmagasabb szinteken.

A kijevi puccs rezsim 2014. február 22. után folytatta a háborút a kelet-ukrajnai orosz ajkúak megsemmisítéséért és etnikai megtisztításáért, amelyet nagyrészt a Pravy Sektor (jobboldali szektor) szó szerinti neonácikból álló magánhadserege vezetett. Ugyanazok, akik biztonsági szolgálatot teljesítettek a Maidan téren, és rémuralmat indítottak az oroszul beszélő ukránok ellen. A zászlóaljak neonáci zsoldosokból alakultak. Hivatalos állami státuszt kaptak, mint „Ukrán Nemzeti Gárda” katonák, az Azov zászlóalj, amelyet az ukrán maffiafőnök és milliárdos oligarcha, Igor Kolomojsky, Zelenszkij elnöki pénzügyi támogatója finanszírozott.

2021 végére hatalmas katonai felvonulás ment végbe Kelet-Ukrajnában. A cél az volt, hogy szétzúzzák, megöljék és elpusztítsák a Donbass régiót és polgárait. A CIA számítása szerint Putyin kénytelen lesz belépni Ukrajnába, hogy ez a konfliktus ne kerüljön be Oroszországba.

2021 utolsó negyedévében az orosz hadsereg hadgyakorlatot tartott Ukrajnával közös határain. Felszereléseket és csapatokat szállított nyugati frontjára. Putyin hírszerző szolgálataitól jelentéseket kapott az ukránok közelgő támadásáról a Donbass térsége ellen.

November végén Putyin nyilatkozatot intézett Washingtonhoz, hogy a békéhez Washington garanciáira van szükség. Ukrajna semleges állam legyen. Ukrajnában nem lesz nukleáris rakéta. Ukrajna nem lesz a NATO tagja. Hetek teltek el, de Washington nem válaszolt. Szándékuk az volt, hogy Putyint arra kényszerítsék, hogy lépjen be a Donbassba az ottani orosz ajkúak támogatására.

Február 17-től, az ukrán hadsereg gyakorlatilag megállás nélkül megkezdte a Donbass ágyúzását. Néhány nappal később Putyin hírszerzési értesüléseket kapott, hogy Ukrajna egy „piszkos nukleáris bombát” készített, és kész volt bevetni. A fordulópont az volt, amikor megerősítették, hogy Washington nukleáris végű rakéták telepítésére készül (ami 5 percet vesz igénybe a kilövéstől a célpontig – ami azt jelenti, hogy nincs elég idő az orosz hadsereg számára az ellenintézkedések észlelésére, megerősítésére és elindítására) Moszkva Lengyelországból, vagy Nyugat-Ukrajnából. Február 19-én a müncheni Biztonsági Tanács ülésén (ahol Putyin 2007-ben sokkolta a világot) Zelenszkij ukrán elnök azzal fenyegetőzött, hogy nukleáris fegyvereket telepít Ukrajna területére. Ezt az 1994-es Budapesti Memorandum egyoldalú visszavonásaként fejezte ki. bár Ukrajna nem volt aláírója a megállapodásnak. Két nappal később, február 21-én este Putyin beszédében elismerte a Donyecki és Luganszki Népköztársaság szuverén függetlenségét, valamint az ukrajnai hadjárat kezdetét. Kifejezetten hivatkozott Zelenszkij müncheni nukleáris fegyverekre vonatkozó ígéretére: „Ez nem üres bravúr” – hangsúlyozta beszédében Putyin. Másnap reggel Oroszország megkezdte különleges hadműveleteit azzal, hogy Kelet-Ukrajnába vonult, és megszüntette az Oroszországot fenyegető veszélyt.

---

Forrás:

https://healthimpactnews.com/2022/has-russia-already-won-is-it-game-over-for-the-rockefeller-empire/