Vajda Miklós: Viganò érsek: A Nyugat a pusztulás szélén áll
Viganò érsek: A Nyugat a „hitehagyás”, és a „kultúra tönkretétele” miatt a pusztulás szélén áll
2021. július 26. (LifeSiteNews) – Carlo Maria Viganò érsek a következő beszéddel nyitotta meg a Velencei Konferenciát.
Kedves barátaim,
Dicsértessék Jézus Krisztus.
Ezt a konferenciát az a megtiszteltetés érte, hogy egy dicsőséges múltú városban rendezik, amelynek uralkodói a kormányzásban mindig követték a bibliai útmutatásokat.
A „Serenissima” egyesítette a köztársaság, a monarchia, az arisztokrácia és a demokrácia minden pozitív aspektusát egy olyan rendszerben, amelyet a vallás gyakorlásának, polgárainak őszinte jólétének, a művészet és a kézművesség fejlődésének, a kereskedelem népszerűsítésének előmozdítására szántak és terveztek.
Amíg Velence figyelemmel kísérte magas hivatását, minden téren virágzott. Amikor az utolsó dózséi (kormányzói) megengedték maguknak, hogy a szabadkőművesség és a felvilágosodás hamis filozófiája megtévessze, néhány év alatt elsüllyedt.
A Serenissima történetéből nagyszerű tanulságot vonhatunk le a jelenre és súlyos figyelmeztetést kapunk hazánk és általában a nemzetek sorsára. Ami egy birodalom elvesztését jelzi, azt a nagyszerű eszmék elárulása, a tekintély elferdülése, a hatalom korrupciója és az emberek lemondása kíséri.
Soha, korábban, nem láttuk, hogy az egész világ, – és különösen Európa és a nyugati nemzetek – sorsát a kultúra, a civilizáció, a tudás és a művészetek elárulása a hitehagyásban nyilvánul meg, abban, hogy elutasítja a kereszténység két évezredét, és még a történelmi emlékét is el akarja távolítani a „kultúra eltörlésével”.
A hatalom elferdülése azt jelenteti, hogy a népek vezetői mind a polgári, mind a vallási szférában, késznek bizonyultak arra, hogy eladják magukat a legmagasabb ajánlatot tevő, Isten ellen lázadók számára, akiket képviselnek.
A demokrácia, a szabadság és a népszuverenitás ígéreteit elárulták, a polgári erkölcs, és a kötelességtudat hiányában. A szabadkőművesség által ihletett forradalmi alapelvek, a "modern állam" fogalma, kolosszális megtévesztésnek bizonyult.
200 év után megértjük, hogy miként hozták létre azt a csalást, hogy a tömegekkel elhitessék, hogy a puszta numerikus többség alapján meg tudják határozni, hogy mi a jó és mi a rossz, tekintet nélkül a természeti törvényre és a parancsolatokra, amelyeknek az Úr a bölcs szerzője.
Carlo Maria Viganò
Ezt a Bábel tornyának összeomlása mutatja, éppen abban a pillanatban, amikor a leghatalmasabbnak és a legpusztítóbbnak tűnik, és ez reményt jelent számunkra.
Az egyenlőség bálványa is összeomlik, az ember egyéniségének és egyediségének istenkáromló tagadásában, ahol a tudást gyanakvással fogadják, a szakmai kiválóság fenyegetés, a kötelességtudat pedig gyűlöletes akadály.
Ebben a kézzelfogható rácsok nélküli szürke börtönben a véleménynyilvánítás szabadságát üldözik, a bűnözést, a tudatlanságot ismerik el, mert ami minden emberben egyedi, ami különlegessé teszi, ami az alaktalan tömeg fölé emeli, az számukra elviselhetetlen, mint Isten mindenhatósága, teremtésének végtelen bölcsessége, kegyelmének ereje, munkájának páratlan szépsége.
Mindezt felváltotta a luciferi parancs, miszerint egyrészt Isten nemlétét és az emberiség üdvösségére való haszontalanságát kell demonstrálni, másrészt a Teremtő által megállapított örök szabályok tagadását.
Ma az ész büszkesége hatalomra és pénzre szomjazó szörnyeket szül, méghozzá a világ népességének megtizedelése árán.
A liberalizmus és a kommunizmus hamis ideológiáinak összeomlása máris óriási politikai, társadalmi és gazdasági katasztrófákban érhető tetten, és egyesül az új világrend őrült projektjében.
Inspiráló elvek és értékek hiányában a politikai pártok új gazdáikhoz fordultak, azokhoz, akik finanszírozzák őket, azokhoz, akik meghatározták a vezetőiket, és cselekvésre kényszerítették őket a saját akaratuk alapján.
Az államok törvényeit nem a közjó, hanem egy korrupt világhatalom fenntartása és a nemzetállamok megszüntetése inspirálja. Ahol Isten törvényét tiltják a bíróságokon ott az, igazságtalanság van érvényben. Az őszinteséget büntetik, a bűncselekményeket és a vétségeket díjazzák. Az igazságszolgáltatást nem Isten nevében hajtják végre.
Az információszabadság összeomlik, megmutatva a szolgák és az udvaroncok pusztító sokaságát, akik készek elhallgattatni az igazságot, cenzúrázni a valóságot, a pártpolitikai érdekek, az öngazdagodás iránti vágyak, mulandó láthatóságát. De ha az újságírónak, nincs megváltoztathatatlan elve, amely inspirálja őt, amely az élő és igaz Istenben megtalálja a tévedhetetlen paramétert, akkor a hatalomnak való engedelmesség válik követendővé, és a hamisság az egyetemes normává.
A valótlanságok, a megtévesztések, a tisztességtelenség, a borzalmak és a csúfságok egész világa összeomlik, amely több mint két évszázadon át ránk kényszerített mindent, ami modellként Isten és krisztusellenes.
Az antikrisztus királysága, amelyben a transzhumanizmus kihívja az eget és a természetet, az ellenség örök kiáltásában: „Non serviam.” (Nem fogok szolgálni). Amit ma a szemünk előtt látunk, egy őrült és pokoli projekt lényegét képezi, amely ontológiailag kudarcra van ítélve, és ez olyan hanyatlás, amely a történelem során sokszor megtörtént sok olyan birodalommal, amelyeket saját romjai alatt temettek el. Ez egy olyan kor, amely fellázadt Isten ellen, és amely feltételezi, hogy képes felülbírálni és megdönteni Őt. Olyan kor, amely azt képzeli magáról, hogy képes Istent kiiktatni nem csak a jelenből és a jövőből, hanem a múltból is.
Egy olyan korszak, amelyet Isten ellenségei a szabadkőműves szektáktól származó szolgái alakítottak ki, a hatalmi lobbiktól kezdve a gonoszig.
Ez egy határozottan apokaliptikus vízió a jelenről és arról, ami ránk vár, az utolsó idők víziója, amelyben a jóhoz hűséges keveseket száműzik, üldözik és megölik, ahogyan Urunkat is üldözték és megölték, miként a vértanúkat a keresztény korszak elején. Ezzel az őrültséggel szemben az emberi ideológiák válaszai nem elégségesek, ahogy a transzcendenciától mentes tekintet sem.
Ez a lázadó és az ördögnek rabszolgájává vált világ – különösen azokban, akik hatalommal és pénzzel kormányozzák – hadat indít ellenünk, és heves és kíméletlen csatára készül, miközben sok szövetségest kíván maga köré gyűjteni. Mindegyiküknek jutalmat ígér, olyan jutalmat biztosít, amellyel eléri a harctól való tartózkodást a mi oldalunkon A gazdagság, a hatalom ígéretei, mindig sokakat csábítottak és tettek megvesztegetetté a történelem során.
Az árulónak mindig készen áll 30 ezüstpénz, és ami még jelentősebb, hogy míg az ellenség nyíltan kijelenti ellenségességét, azok közül, akiknek a mi szövetségeseinknek, sőt tábornokainknak kellene lenniük, megtagadják fegyvereiket és leteszik azt.
Az értelmetlen pacifizmus nevében aláássák az igazi társadalmi békét, amely a rend alapja.
Engedjék meg, hogy sürgessem önöket, hogy ne adják fel, ne hagyják magukat elcsábítani azoktól, akik az ellenállást „összeesküvés-elméleteként” felróják.
Ha konkrét veszély fenyegeti az egyének és az emberiség üdvösségét, ha van elme e tagolt és szervezett projekt mögött, ha a végrehajtók cselekedete egyértelműen a gonoszságra irányul, akkor az ész és a hit arra késztet, hogy leplezzük le őket, akadályozzuk meg őket céljaik elérésében. Mert ha a fenyegetésnek ellenére tehetetlenek maradunk, és megpróbáljuk azt tagadni, akkor a gonosz cinkosai és együttműködői leszünk, és nem teljesítenénk kötelességünket az igazság és a szeretet testvéreink felé.
Ha fennáll ez a fenyegetés, az igaz emberek felett, akik továbbra is hűek maradnak Urunkhoz, akkor az is igaz, hogy ez a fenyegetés természeténél fogva nem csak az embereket kérdőjelezi meg, hanem magát Istent, az egész égi udvart, az angyalok és szentek seregét és az egész teremtést.
Igen, még a természet, Isten csodálatos munkája is fellázad ezen erőszak ellen. Ne gondoljuk, hogy ebben a konfliktusban csak emberi eszközökkel kell megszerveznünk magunkat; ne legyünk meggyőződve arról, hogy ellenségünk lenyűgöző ereje elegendő ok ahhoz, hogy legyőzzenek minket és megsemmisítsenek.
Kedves testvérek, ebben a harcban nem vagyunk egyedül. Mert ez Isten fensége elleni háború. Ő nem fog megtagadni minket egy olyan ellenféllel szemben, amely nem mást merészelt kihívni, mint a Mindenhatót, A Seregek Ura felsorakozott a csatában, akinek a nevén megremegnek az univerzum alapjai.
Álljunk a kereszt dicsőséges zászlaja alá, egy elképzelhetetlen nagy győzelemben, Olyan győzelemben, amely a föld minden gazdagságát elhomályosítja. A nyeremény halhatatlan és örök, a menny dicsősége, az örök boldogság, a végtelen élet és a Szentháromság jelenléte.
Azok a fegyverek, amelyeket ebben az időben meg kell élesítenünk, hogy készen álljunk az Isten kegyelmében való csatára, a szentségek gyakorisága, a megváltoztathatatlan "depositum fidei" iránti hűség, az ima, különösen a Szent Rózsafüzér, az erények, a bűnbánat és a böjt gyakorlása, valamint a szeretet testi és szellemi művei, hogy távoli vagy langyos testvéreinket megnyerjük Istennek.
"Pax Christi in Regno Christi".
Ahogyan a velencei szenátus ünnepelte a törökök felett aratott lepantói győzelmet, hálát adva a győzelmes Szűzanyának, úgy ma is bátran kell bíznunk Krisztus evangéliumában.
Az ember- és keresztényellenes társadalom romjai, amelyek bemocskolták a történelem utolsó évszázadait, súlyos figyelmeztetést jelentenek azok számára, akik becsapják magukat egy ház építésében anélkül, hogy azt az Úr oltalma alá helyeznék:
„Nisi Dominus ædificaverit domum, in vanum laboraverunt qui ædificant eam. Nisi Dominus custodierit civitatem, frustra vigilat qui custodit eam ” (Zsoltárok 126: 1).
Ez a ház, ez a város csak akkor születhet újjá, ha Jézus király és a mindenható Szűz Mária kegyelme uralkodik benne. Ők voltak a dicsőséges Velencei Köztársaság igazi uralkodói, akik előtt a Dózse és a magisztrátusok térdre borultak, a keresztény vallási és társadalmi rend tanúbizonyságára.
Érsek Carlo Maria Viganò
Forrás:
Comments