Vajda Miklós: A Warburg dinasztia
A Warburgok elődei a mórok elől menekülve Spanyolországban telepedtek le. Majd, amikor a keresztény spanyol hadak visszafoglalták Hispániát a móroktól, Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella üldözése elől Lombardiába vándoroltak ki. Azért kellett menekülniük, mert a mór hódítás idején együttműködtek a megszállókkal. A Warburg dinasztia már a 16. század elején megalapozta óriási gazdagságát. Ekkor még Velencében élt a família, hiszen ez a térség számított a fűszer, valamint a drogkereskedelem világcentrumának. Del-Banco néven ambíciózus bankárként kezdte meg figyelemre méltó pályafutását a család, melynek tagjai már ebben az időszakban a leggazdagabb velenceiek közé tartoztak.
Amikor azonban a helyi zsidó közösséget korlátozó szabályokat vezettek be a tartományban, akkor először Bolognába, onnan pedig Németországba menekültek.
A család egyik őse Simon von Cassel 1559-ben engedélyt kapott arra, hogy Westfália Warburg nevű városában letelepedjen. Hamarosan felvette a Warburg nevet. A városi nyilvántartás szerint az első Warburg foglalkozását tekintve pénzkölcsönző és kereskedő volt. A bankári tevékenységet először Jakob Samuel Warburg kezdte el, aki 1668-ban Altonába költözött. Az ő dédunokája Markus Gumprich Warburg aztán továbbköltözött 1774-ben Hamburgba, ahol fiai 1798-ban megalapították a híressé vált Bank M. M. Warburg és Társai nevű pénzintézetet. Később ennek a városnak a nevét vették fel. Ügyesen megvetették a lábukat német földön is, majd 1798-ban, Hamburgban létrehozták az M. M. Warburg & C.o. immár német nevű társaságot.
Idővel a Warburgok az egész világra kiterjedő pénzügyi műveleteket hajtottak végre. Már 1814-ben kapcsolatba léptek a Rothschild ház londoni részlegével. A Warburgok egyenrangúaknak tekintik magukat a Rothschildokkal, az Oppenheimerekkel és a Mendelsohnokkal. E családok között hagyomány, hogy gyermekeiket egymás között taníttatják azért, hogy elsajátítsák a többi bankárcsalád pénzügyi technikáit. A Warburgok is csak a gazdag és előkelő családok tagjaival házasodnak. Így kerültek rokoni kapcsolatba a szentpétervári Gunzbergekkel, a kijevi Rosenbergekkel, és a németországi Oppenheimekkel, valamint Goldschmidtekkel. Később ugyancsak rokonságba kerültek a dél-afrikai Oppenheimerekkel és a New Yorki Schiffekkel. A dinasztia legismertebb tagjai Max Warburg, Paul Warburg és Félix Warburg voltak. Max Warburg (1867–1946) a londoni Rothschildoknál tanult. Nemcsak fontos szerepe volt a német bankvilágban, hanem a nemzetközi pénzügyek egyik legjobb szakértőjének számított. Max Warburg a politikában is aktívan részt vett. 1903-tól gyakran találkozott a német császárral, mert Bernhard von Bülow kancellár arra kérte, hogy pénzügyi kérdésekben legyen a császár tanácsadója. Ezen túlmenően Max Warburg volt a német titkosszolgálat főnöke is. Amikor Lenin és felesége 1900-ban Svájcba költözött, az orosz kommunista házaspár cselekedeteiről Wartburg mélyreható információkkal rendelkezhetett. 1918. november 11-én – az I. világháborút lezáró fegyverszünet idején – őt nevezte ki a német kormány a Versailles-i béketárgyalásokon résztvevő német küldöttség vezető pénzügyi tanácsadójának. Max Warburg tagja volt a német központi bank, a Deutsche Reichsbank igazgatóságának. Korábban részt vett a Japán és Oroszország között kitört háború finanszírozásában.
Paul Warburg – Max fiatalabb testvére – öccsüknek, Félixnek a New York-i esküvőjén megismerte Salamon Loeb tekintélyes bankár legfiatalabb leányát, Ninát, akit feleségül vett. Ezt követően kivándorolt az Egyesült Államokba, és bekapcsolódott a Kuhn, Loeb és Társai nevű New York-i bankház vezetésébe. Paul Warburgot tekintik a Federal Reserve System "atyjának", mivel a londoni Rothschild-ház megbízásából az ő feladata volt a Federal Reserve System részletkérdéseinek a kidolgozása, és az elfogadtatására irányuló politikai kampány irányítása Amerikában.
Félix Warburg, aki Jacob Schiff lányát vette feleségül, számos jótékonysági és kulturális egyesület vezetője volt. A Közös Palesztinai Felmérő Bizottság (Joint Palestine Survey Commission) tagjaként 1928-ban részletes szakvéleményt készíttetett Palesztina kiépítéséről. (Apósa Jacob Schiff volt az, aki 20 millió dollárral – mai értéke 2 milliárd dollár – finanszírozta Trockij és munkatársai tevékenységét és Oroszországba való visszatérését, azért, hogy vegyék át a hatalmat az akkor Oroszország élén álló Kerenszkij kormánytól. Mindezt Jacob Schiff fia is megerősítette.)
A második világháború kezdete előtt Max Warburg már az Interessen Gemeinschaft Farben, vagyis az IG Farben igazgatótanácsában dolgozott. Németországban ekkor az egyik legnagyobb befektetőnek minősült. A Warburgok Hitler hatalomra jutását is segítették. Ebben az óriási német vegyipari cégben termelték a náci internáló táborokban használt Zyklon B gázt is.
Ugyanebben az időszakban Max testvére, Paul Moritz Warburg az IG Farben amerikai leányvállalata igazgatóságának volt a tagja. A vállalkozó szellemű Paul Moritz ugyanis 1902-ben áttelepült az USA-ba, és társtulajdonosa lett a Kuhn and Loeb amerikai banknak, mivel Salamon Loeb gyermekével, Ninával kötött házasságot.
Később Max és Paul testvére, Felix Warburg is kivándorolt az USA-ba, és feleségül vette Jacob Schiff bankár Frieda nevű lányát. Ezáltal még szorosabb kötelék alakult ki az európai és az amerikai vezető bankárcsaládok között, sőt a hatalmuk is jelentősen koncentrálódott. Ezt mégsem érezték elegendőnek, így a bankárok mesterséges pénzügyi válságot produkáltak 1907-ben, majd úgy érveltek, hogy ha lenne egy központi bank, akkor ilyesmi a jövőben nem fordulna elő.
Figyelemre méltó tény, hogy Paul Warburg tervei alapján hozták létre az amerikai magánbankokból álló, ma is korlátlan hatalommal bíró Federal Reserve Systemet, vagyis azt a amerikai központi bankot, amely 1913 óta kizárólagosan nyomtathat bankjegyet az Egyesült Államokban, és a kormányzatnak kamatot kell fizetnie a saját pénzének a használatáért. Az ötlet valóban óriási, hiszen így lényegében folyamatosan dől a pénz a tulajdonosokhoz.
Paul Warburg 1932 januárjában meghalt, mielőtt Hitlert kancellárnak választották volna. Ám testvére még aktívan tevékenykedett Németországban. Max Warburg 1933-tól kezdődően a náci Reichsbank igazgatótanácsában dolgozott, Hjalmar Schacht irányítása alatt. Nem elhanyagolható tény, hogy Schacht bankár szerezett pénzt az Egyesült Államokban Hitler hatalomra juttatásához. (Hjalmar Schacht a nürnbergi perben a vádlottak padjára került, de minden vádpontban felmentették.)
Végül Max Warburg is emigrált az USA-ba 1938-ban. Gyakorlatilag ekkorra a német Warburg család minden tagja elmenekült az Egyesült Államokba vagy Nagy-Britanniába.
A második világháború után Max fia, Eric Warburg visszatért Németországba, (A háborút vesztett Németországban a Marshall segély felhasználásának idején a németek hírnevének helyreállítását tűzte ki célul a nemzetközi üzleti kapcsolatain keresztül. Eric fia, Max, jelenleg a MM Warburg & CO vezetője.
Nem elhanyagolható tény, hogy Angela Merkel 2008-ban az Egyesült Államokban megkapta az Eric M. Warburg díjat eddigi áldásos tevékenységéért.
Paul Warburg és Nina Loebl fia, James Paul Warburg 1950. február 17-én az USA szenátusában a következőket mondta: "Világkormányra van szükségünk, akár akarják, akár nem. Az egyedüli kérdés csak az, hogy a Világkormányt hódítással vagy beleegyezéssel érjük-e el." (Ezt a kijelentést másoknak is tulajdonítják.)
Napjainkban körvonalazódik előttünk szavainak valódi tartalma.
A FED – az USA központi bankja, amely a pénzkibocsátást kontrollálja – magánbank, amely nyolc család tulajdonában van, ezek közül a Warburg, a Rothschild és a Rockefeller közel van a világhatalom csúcsaihoz. A FED-et 1913. december 23-án alapították, az amerikai kormány és néhány nagyon jómódú ember heves tiltakozása ellenére.
Benjamin Guggenheim, egy nagyon befolyásos, a bányaiparban érdekelt család tagja. Isidor Strauss, a Macy’s áruházlánc tulajdonosa és politikus. John Jacob Astor üzletember, feltaláló. Hármójuk vagyona abban az időben kb. 500 millió dollár volt, ami ma kb. 11 milliárd dollárnak felel meg. Annyira gazdagok voltak, hogy nem lehetett őket megvásárolni, semmiféle bank által.
1912. április 15-én mindhárman rajta voltak a Titanicon, amikor az jéghegynek ütközött és elsüllyedt az óceánban. (Az utaslistán ellenőrizhető) A Titanic katasztrófája nagyon jókor jött a FED kitervelőinek. A maradék ellenzéket ezután könnyen háttérbe szorították.
Az amerikai kongresszust megkerülték, a FED-et illegálisan és alkotmányellenesen hozták létre.
