Vajda Miklós: Trianon titkai 9. – A dokumentumok eltüntetése

Európa első világháborús történelmi dokumentumainak az ellopására irányuló törekvést a megőrzés emberbaráti köntösébe bújtatták. Arra hivatkoztak, hogy ezeket a pótolhatatlan bizonyítékokat szakszerűen megőrzik a jövő történészei számára. Nem a véletlen diktálta, hogy csak a háború előkészítésére és kirobbantására, valamint a Belga Segélyszolgálatra vonatkozó dokumentációt kellett összegyűjteni. Sem a brit, sem a francia, sem az amerikai kormány nem adta a dokumentumok gyűjtéséhez a hozzájárulását. Az egész úgy zajlott le, ahogyan éjszaka a rablók behatolnak. Herbert Hoover, amerikai elnök meghívta a Stanford egyetem történész professzorát, Ephraim Adams-t Párizsba, hogy koordinálja a nagyszabású álcázott rablást, és adjon neki tudományos látszatot.

A háborút szervező elitnek arra is kiterjedt a figyelme, hogy a háború után minden dokumentumot, amely a tevékenységét leleplezhetné, eltüntessen. Egy több ezer főből álló ügynökhadsereg, tagjai között John Pershing amerikai tábornok Herbert Clark Hoovernek, (1874-1964, aki az Egyesült Államok 31. elnöke lesz, és a Rothschild-ok bizalmi embere, egy rendkívül durva, erőszakos ember, aki a gátlástalanságával nagyon sok profitot hozott a Rothschild-oknak, eredetileg bányamérnök) kérésére 15 történész professzort, egyetemi tanárt és kutatót átirányított az Európában működő Amerikai Expedíciós Erőkhöz. Ezek nem csak átnézték, de el is lopták az archívumokban talált és számukra fontos iratokat. A háború végén összeszedték az ANTANT országoknak a kormányzati, állami, diplomáciai és a katonai vezérkarainak a dokumentumait. A brit és a francia anyagok összegyűjtése csaknem semmilyen akadályba sem ütközött. Az orosz bolsevikok pedig – személyesen Lenin és Trockij – 25 vagon titkos dokumentumot adtak át.

Ezek a dossziék a cári diplomáciának és az orosz vezérkarnak az archivált iratait tartalmazzák. Ebben voltak gondosan titkolt információk a Ferenc Ferdinánd ellen 1914. június 28-án Szarajevóban elkövetett merényletről, amelyben Szentpétervár aktív szerepet játszott. Egyértelműen kiderült, hogy a háború kiprovokálásában Oroszország általános mozgósítása Németország keleti határán döntő szerepet játszott.

Első látásra különösnek tűnik, hogy a bolsevikok mennyire előzékenyen együttműködtek Hoover ügynökeivel. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a szuper-gazdag nyugati bankárok finanszírozták Leninnek és Trockijnak a visszatérését Oroszországba, valójában a bolsevik forradalom feletti ellenőrzést gyakorolták.

A magyar küldöttség aláírja a trianoni „békeszerződést”.

Ugyanezeknek a dokumentumoknak a megszerzése Németországból valamivel nehezebb volt. 15 tehervagonnyi anyagot gyűjtöttek össze, amely tartalmazta a Német Legfelsőbb Háborús Tanács titkos jegyzőkönyveit. Ez Friedrich Ebertnek, a háború után létrejött Német Köztársaság elnökének önkéntes adománya volt. Hoover szerint Ebert azért volt ilyen nagylelkű, mert radikális politikusként nem érdekelték elődjei tettei és munkái.

Hoover csapatának sikerült megszereznie 600 000 kötet német dokumentumot, amelyek teljes mértékben tartalmazzák mindazt, amit II. Vilmos a háború előtt és a háború alatt a Német Birodalom irányítójaként tett.

Az elmúlt száz évben nem volt olyan brit történész, aki komoly kutatásokat végzett volna annak kiderítésére, hogy mi történt azzal a rengeteg dokumentummal, amelyek hiányoznak a brit archívumokból. Ezeknek a hiányzó dokumentumoknak döntő szerepük lehetne annak kiderítésében, hogy ténylegesen kik, miért és hogyan készítették elő és robbantották ki az I. világháborút? A brit történészeknek már legalább annyit szóvá kellett volna tenniük, hogy mintegy 1 200 000 dokumentum hiányzik, és ezek nélkül nem lehet hitelesen megírni az I. világháború történetét.

Az államok feletti hatalom elitjéhez igazodó udvari történészek, ha tényleg tudni akarnák, hogy kik voltak a háború igazi előkészítői és kirobbantói, akkor ezeket a dokumentumokat kellene kutatniuk. Ezek az udvari történészek a mai napig nem követelték a dokumentumok kutathatóvá tételét. Ha pedig azok, akik az iratokra rátették a kezüket, találtak volna olyan információkat, amelyekből arra lehetne következtetni, hogy Németország felelős a háborúért, akkor a kópiákat azonnal elküldték volna a pénzuralmi elit tulajdonában lévő tömegtájékoztatásnak, amely az egész világon terjesztette volna.

A titkos elit számára a német archívumok anyagainak az összegyűjtése és elrejtése rendkívül fontos volt, mert azoknak a nyilvánosságra kerülése cáfolhatatlanul bizonyította volna, hogy Németországnak nem állt érdekében a háború, és hogy bizonyíthatóan nem ő robbantotta ki, ezért nem is őt terheli a felelősség, az összes következményeivel.

Herbert Hoover Belgiumban vezetett egy olyan kirendeltséget, amely a legnagyobb amerikai pénzembere- ket, fegyvergyárosokat tömörítette. Azon a címen működött, hogy a szegény kis Belgium semlegességét az agresszív Németország a sárba tiporta, ezért meg kellett segíteni azt. Majd Belgiumból mentek az Amerikából átszállított nyersanyagok Németországba, hogy az harcképes maradjon. Mert addig harcolnia kellett, amíg meg nem semmisíti a cári Oroszországot.

Herbert Hoover volt megbízva a dokumentumok összegyűjtésével és hajóval történő elszállításával a Kaliforniában – San Francisco közelében, a Stanford egyetem egyik campusában - lévő Hoover War Institut nevű kutatóintézetbe, ahol óriási mennyiségű dokumentum van. De a legtitkosabb iratok ennek a közelében, egy szupertitkos helyen vannak, a Hoover Institut for war revolution and peace nevű raktárban.

A Hoover War Library 1926-ban már úgy volt ismert, hogy itt van az I. világháborúra vonatkozó legnagyobb dokumentumgyűjtemény. Valójában ez nem könyvtár, hanem egy hatalmas raktár, ahol a dokumentumokat külön őrzik, és csak különleges engedéllyel rendelkező kutatók kapnak belépési lehetőséget a helységekbe.

Ott több millió eredeti dokumentum van, amelyek nem kutathatók. De működik ott egy kutatócsoport, amely szelektálja az iratokat, és ma is a legkompromittálóbbak mennek a megsemmisítésbe. A dokumentumok másik része a kiválasztottaknak - száz év múltán – kutatható, de több millió irat még mindig ott van érintetlenül. Hajók tömkelege szállította a dokumentumokat, és még 375 ezer dosszié is van, a mai napig érintetlenül. Csak Németországból 15 vagonra való dossziét vittek el.

A tengeri szállítást úgy oldották meg, hogy a háború után azok az amerikai hajók, amelyek a Belga Segélyszolgálat számára, az élelmiszer szállítmányokat hozták, visszafelé vitték az összegyűjtött dokumentumokat.

Londontól észak-nyugatra, kb. egy órányi autóútra (kb.140 km) egy sűrű erdő közepén van a Hanslope ne- vű falu. Ebben van egy hatalmas (Kb 800 m hosszú) épületkomplexum, ahol szintén milliós nagyságrendben őriznek titkosított dokumentumokat, és ugyanazt teszik velük, mint a Hoover Intézetben. Ez a Hanslope Park. Az objektumot 2.14 méter magas lánckerítés őrzi, amely után a 3.05 méter magas borotvaéles fémkerítés húzódik. Néhány méterenként zártláncú televízió kamerák és reflektorok vannak elhelyezve. A Hanslope Parkban több millió szigorúan titkos brit állami dokumentum van elraktározva, jelentős részük még az I. világháború előtti időszakból

Jan Cobain tényfeltáró oknyomozó újságíró, tevékenysége nyomán a londoni The Guardian című lapban bizonyos dokumentumokat mégis csak kutathatóvá kellett tenni, mert erre bírósági ítélet kötelezte a Hanslope Park vezetőit.

Az így előkerült dokumentumok a brit gyarmati uralom számos szörnyűségéről tájékoztattak.

A maláj függetlenségi háborúról a dokumentumokat például Kuala Lumpurból elszállították Singapore-ba, és ott megsemmisítették.

A Kew-nál lévő Brit Nemzeti Archívumban számos olyan jegyzőkönyv található, amely bizonyítja, hogy a szégyenletes dokumentációs anyagokat világszinten megsemmisítették. Számos levél és távirat számol be ezeknek a dokumentumoknak az elégetéséről. Külön igazolásokat kellett írni a gyarmati tisztségviselőknek, hogy a megjelölt dokumentációt elégették. A cél az igazság megsemmisítése volt. Erre a sorsra jutottak azok a terhelő dokumentumok is, amelyek alátámasztották Nagy Britannia felelősségét az I. világháború kirobbantásában.

Az oxfordi egyetemen van a Bodleian Library Archive, ahol szintén a szupertitkos dokumentumokat őrzik, de csak azokat, amelyekhez bizonyos kiválogatott, a hivatalosan a főáramlathoz tatozó történészeknek szigorú feltételek mellett már van hozzáférésük, és kutathatják azokat.

Ugyanezek a történészek viszont elutasítják a közvetett bizonyítékokat és ragaszkodnak az egyenes, direkt dokumentumokhoz. A titkos elit ellenőrzi az Oxfordi Egyetemen a történelem kutatását és oktatását. Angliában kevés történész meri vállalni, hogy véleményével ellentmondjon az angol ortodox történetírásnak és meg merje kérdőjelezni az oxfordi professzorok véleményét. Az általuk összetákolt történelem mindenben megfelel a titkos elit igényeinek.

Szintén vannak dokumentumok a washingtoni Congress Library-ban is, amelynek több mint 120 ezer magyar könyve van.

De London mellett van a Cooper Archive Library, amely talán a legkisebb, az összes közül, de még így is hatalmas objektum.

Olaszországban, Padova mellett is van egy titkos archívum, amely nem kutatható. Számunkra ez azért érdekes, mert olyan dokumentumok, is lehetnek ott, amelyek már közvetlenül is érinthetik Magyarországot.

Carroll Quigley is The Anglo-American Establishment című könyvében bírálja az All Souls College-t, mert túlságosan a befolyásuk alatt tartják a történelemírást és az oktatást.

„Nem szabad, hogy egy ország, amely fontosnak tartja biztonságát, megengedje azt, amit a Milner csoport megvalósított a saját korában. Emberek egy kis csoportja képes legyen olyan tökéletesen monopolizálni a történelemírást és az oktatást, ahogy ő tette.”

Gerry Docherty és Jim MacGregor a Hidden History-ban (betiltott történelem) azt bizonyítják, hogy az I. világháború (1914-1918) mai hivatalos története szándékosan kiagyalt hazugság. Az, hogy kik, miért és mikor kezdték el megszervezni, és miért lett szükségtelenül és szándékosan hosszú időre elhúzva, még száz év után is gondosan el van titkolva. Egy szakszerűen meghamisított történelem íródott annak az eltitkolására, hogy nem Németország, hanem Nagy Britannia, azon belül is egy államok feletti titkos hatalom a felelős a háborúért.

Ez az igazság természetesen nem derülhetett ki 1918 után, mert a következményei végzetszerűek lettek volna az akkor még működő Brit Világbirodalom és a már működő, de még gondosan rejtve maradt államok feletti pénzuralmi világrend számára.

A győztesek természetesen gátlástalanul követelőztek és zsebelték be a hadizsákmányt. Ezt tanulmányozni lehet az óriási bankok és pénzintézetek számláin.

Versailles-ban felrúgták az európai hagyományokon alapuló vesztfáliai békerendszert, és 1919-ben Nagy Britannia, Franciaország és az Egyesült Államok önkényesen Németországot tette felelőssé a háború megtervezéséért, szándékos kirobbantásáért és azért, hogy az ANTANT országok valamennyi békeajánlatát és közvetítését elutasította.

Kormányzati és vezérkari dokumentumok millióit gyűjtötték össze, semmisítették meg, és rejtették el, vagy hamisították meg azért, hogy igazolják a velejéig hazug ítéletüket.

Németország természetesen tiltakozott ez ellen az igazságtalan megítélés ellen. Arra hivatkozott, hogy Oroszország haderejének mozgósításával kényszerítette rá a háborút.

Miután Versailles-ban a győztesek a német küldötteket megszállással, az ország feldarabolásával és a lakosság kiéheztetésével fenyegették, kénytelenek voltak elfogadni ezt a velejéig hazug álláspontot. Az egyedüli háborús felelősség elvállalása egyben azt is jelentette, hogy kötelesek óriási mértékű háborús jóvátételt is fizetni. Számos politikus, közgazdász és tekintélyes lap állapította meg, hogy a Versailles-i szerződésvalójában egy nemzetközi bűncselekmény volt, mert olyan teljesíthetetlen feltételeket kényszerített Németországra, amelyek szükségszerűen egy újabb nagy háborúhoz vezettek.

A londoni titkos elit (City of London) tervének a második része az volt, hogy meg kell semmisíteni a folyamatosan erősödő gazdasági versenytársat, Németországot.

Ezeket a tényeket Carroll Quigley tárta fel, aki hosszabb időn át kutathatott a szuper-gazdag pénzdinasztiák magán archívumaiban is. A kutatásának eredményeit összegezte a Tragedy and Hope című 1300 oldalas könyvében.

Quigley egyik legfontosabb megállapítása, hogy a pénzvagyon tulajdonosoknak és hálózatuknak a célja:

„…nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi ellenőrzés olyan magánkézben lévő világ- rendszerét, amely képes uralni valamennyi ország politikai rendszerét és a világgazdaság egészét. Ezt a rendszert a világ központi bankjai feudális módon kontrollálnák, összhangban azokkal a titkos megállapodásokkal, amelyeket a rendszeresen tartott találkozókon és konferenciákon elfogadnak.”

Quigley meg is nevezi azokat a szuper-gazdag pénzembereket és bankárokat, akik a háborút kirobbantó titkos elit mögött álltak. Közéjük tartozott N M Rothschild, Baring, Hambros, Lazard Brothers and Morgan Grenfell Londonban. A Wall Streeten pedig J.P. Morgan, Kuhn-Loeb &Co, J.D. Rockefeller és Brown Brothers and Harriman. A londoni titkos elit legszűkebb döntéshozói Alfred Milner, William Stead, Lord Esher, és Lord Nathaniel Rothschild voltak. De részt vettek az irányításban a befolyásos arisztokrata családok is, élükön VII. Edward brit uralkodóval.

Drábik János szerint a történelem sorsfordító eseményeinek hátterét a szabadságharctól, Trianonon át a világháborúk létrehozásáig, és a jelenlegi világ eseményeit, benne Magyarország borotvaélen táncolását, harcát, a nemzet megmaradásáért, nem lehet megérteni a Talmud ismerete nélkül.

Mert ezek az erők mostanáig sem változtak meg. Ahogy Szakács Árpád szokta megfogalmazni: „Ezek még mindig ugyanazok!” A tisztánlátás viszont a jövőt határozza meg és a nemzet sorsát dönti el.

Folytatjuk.

Forrás:

Vajda Miklós: Trianon titkai 9. – A dokumentumok eltüntetése

Blogos rovatok

KIEMELT CIKKEK