VÁNDORUTUNK KÖZBEN (Deli Mihály Odú-sorozatából)
VÁNDORUTUNK KÖZBENVándorutunk közben
egy szent emberrel találkoztunk
Nevetett, jókedvűen tett-vett, táncolt is
Kerek, logikus, biztonságos világot tárt elénk
Mindennek helye és magyarázata volt
Mindenre megválaszolt
Minden tudatlanságot átvilágított
A kételyeket hatástalanította
Lelki fájdalmakat türelmesen és okosan meggyógyított
Végtelen alázata utolérhetetlennek bizonyult
Határtalan szeretete beláthatatlannak tűnt
És egyfolytában adakozó mosoly bujkált az arcán
Nem fáradt el, nem aludt, éjjel-nappal éberen várakozott
Gyötrelmeiről beszélve kivirult
Ragyogott benne az élet
Fénylett körülötte a levegő
Közelebb is volt Istenhez, mint bárki más
(vagy az Isten őhozzá?)
Állandó kapcsolatban lehetett vele
Beléköltözött
(vagy az Isten ő belé?)
Boldogsága sugárzóan pompázott előttünk
Küzdelmekben megérett lelke
bölcsen és gyöngéden hívogatott
Karjaiban örök ölelés
Hát, nem is tudom…
Jó volt a közelében lenni, vele nevetni
Magunkba engedni kalandozó tekintetét
Szívünk partjára heverni
Örültünk, hogy boldog
Önzetlen ajándékait alig tudtuk viszonozni
épp csak egy derűs pillantással
figyelmes némasággal
kimondhatatlan kérdéseink száraz virágcsokrával
De… mennünk kellett tovább
Pawel Kuczynski alkotása
(A kép forrása: itt)
