Varga Domokos György: Tisztelgő levél L. Szőke Máriának, az IL hírportál főszerkesztőjének
Mint a Szilaj Csikó főszerkesztője mindenekelőtt ország-világ előtt kinyilvánítom, hogy elmondhatatlanul fontosnak ítélem és nagyra becsülöm azt a szerkesztői és újságírói munkát, amelyet Ön a kovidhazugságok leleplezéséért, az igazság kiderítéséért végez fáradhatatlanul. Szinte nem is telik el nap, hogy az újságjában megjelent írások valamelyikét ne szemléznénk itt, a Szilaj Csikóban.
Ezért fájlalom is annyira, hogy nagy tudású szerzőpárosunk cikke (Cser–Darai: Nincsen olyan részecske az oltóanyagban, amely összeállhatna bennünk „nanotechnológiává”) ennyire felháborította Önt, és ennyire a becses személye elleni támadásként fogta fel. Kérem szépen, ne tegye! Szó sincs erről! Egy olyan tudományos kérdésben fogalmaztak meg az Ön álláspontjától – sőt, a Szilaj Csikón korábban megjelentekhez képest is – eltérő véleményt, amelynek tisztázása minden igazságkereső, tisztán látni vágyó számára fontos kell legyen.
Kedves Mária!
A minap volt egy nagyon szomorú tapasztalatom. Az egyik – az igazságok kutatása és hirdetése dolgában amúgy elég vehemens – jobboldali portál törölte a neki nem tetsző hozzászólásaimat. Holott amikor ellátogatunk az oldalukra, akkor ez a felhívás ugrik fel: „Iktassa ki a cenzorokat, kérjen értesítést a fontos (...)-hírekről”. Szerkesztőként én nagyon nem szeretnék egy olyan ostoba helyzetbe belemenni, hogy a szólásszabadság és az igazság nevében egyfelől számon kérném másokon, hogyan merészelnek cenzúrázni, másfelől viszont fenntartanám magamnak a jogot, hogy csikónkon csak olyan írásoknak engedjek teret, amelyek nem kritizálják az amúgy nekem rokonszenves, sőt sokra tartott szerzők nézetét.
Én még abban a meggyőződésben élek, hogy a tisztességes ellenvélemények hasznosabbak, mint a kritikátlan bólogatás; s ezt még a magam írásaira nézvést is így gondolom. Legutóbbi cikkemnél két munkatársam is jelezte, hogy néhány kérdésben nagyon nem értenek egyet velem. Rögtön megkértem őket, hogy véleményük hadd láthasson napvilágot mindjárt az én eszmefuttatásom alatt. Ha már mi magunk nem tudunk egyezségre jutni, legalább dönthesse el az olvasó, kinek ad inkább igazat.
Ugyanis számunkra az igazság kiderülése – a lehetőség, hogy kiderülhet – mindig fontosabb kell legyen, mint hogy éppen melyikünknek van igaza.
S ugyanebből a megfontolásból biggyesztem ide, kedves Mária, az Ön írásának elérhetőségét:
S biztatom arra minden olvasónkat, ne legyen rest odalátogatni. Ki tudja, hátha csakugyan Önnek van – vagy lesz – igaza, s ha valóban, mindannyian csak gazdagodunk vele, ha magunkhoz vesszük.
Tiszteletteljes szeretettel:
Varga Domokos György
főszerkesztő
