VASÁRNAP (Fucskó Miklós verse)
Az van már csak, ami elmúlt,
mert múlhatatlan minden volt-idő.
Belénk petézik és kikél a jelen-lét,
amikor végképp a nagy Semmi jő.
A nagy Semmi-Minden, az ismeretlen,
ami nincs, mert emléktelen, néma,
bár bennünk él a vég kezdetétől,
s létünk hozzá a csigalétra –
– míg keringünk teremtő bűvkörében
ujja óvón mellkasunkon koppan,
virágvasárnapos szívvel nagypénteken
már fölragyog fénye a csillagokban.
Minden, mi volt, elmúlhatatlan,
ami lesz, az mind kételyként lep el,
összesereglenek múltjaink a mában,
s a nincs-jövő rajtuk a titok-lepel.
A kép forrása:
