Vezérkari főnök a végzősöknek: Nagy valószínűséggel háborút fogunk vívni Oroszországgal és Kínával
–
Amerikai vezérkari főnök a West Point végzőseinek: Az USA nagy valószínűséggel háborút fog vívni Oroszországgal és Kínával
Gyermekkoromban „mindent olvasó voltam”. Ahogy elkezdtem a ZTE kosárlabda kollégiumába járni, hazafelé menet minden péntek délután bementem a könyvesboltba és megvettem az általam érdekesnek talált (és megfizethető) új könyveket. Nem voltak műfaji megkötések. Az új ismeret volt a lényeg és nem számított, hogy az egy fontos tény vagy egy új ötlet, esetleg csak egy érdekes feltételezés.
1988-ban olvastam J. T. Chipendale: KEEC – A Nagy Világ-Regatta c. könyvét, ami egyben tekinthető a magyar kolonizációs sci-fi előfutárának, de akár társadalmi drámának, vagy komédiának is. A szerző nem vállalta a valódi nevét, tartva az esetleges „ponyva” megbélyegző hatásától. Bencsik András műve 34 év után felidézve is nagyszerű, figyelmet érdemlő sci-fi, igazi kaland. Ez a sci-fi megállja (megállná) a helyét a nemzetközi színtéren is! Számunkra azért is volt különösen izgalmas, mert magyar írók idézeteivel, magyar viccekkel és magyar főszereplőkkel találkozhattunk a műben. Bencsik András sci-fijének mondanivalója összecseng Orson Scott Card 1985-ben kiadott Végjátékával, amelynek mondanivalóját jobb, ha Tisztelt Olvasó nem a 2013-ban készült film alapján értékeli.
Bencsik művében az emberiség végül tehetséges gyermekeket használ fel egy Föld elleni invázió elhárítására. Gyerekeket, akik azt hiszik, hogy játszanak, közben valójában űrhajókban harcolva megmentik a világot. A történet örökre beivódott a gondolataimba, és később is sokszor eszembe jutott. Hogyan kezelne az emberiség egy igazán komoly válsághelyzetet? Csúnyán, erkölcstelenül, önfeláldozással, a probléma elől elmenekülve öngyilkosságokkal, tönkrement sorsokkal. Az író úgy látta 1988-ban, hogy az emberiség még a saját utódait is hajlandó „öngyilkos drónként” bevetni önmaga megmentése érdekében.
Ma szépen, lassan kirajzolódik előttünk az emberiség egy lehetséges végjátéka. Nincs szükség külső idegenek támadására, mert úgy tűnik, hogy valójában az ember képes a számára legidegenebbül ható szándékokat saját maga is kitermelni. Nincs szükség embertelen földönkívüliekre, mert az igazán embertelenséget és az emberi élettel össze nem egyeztethető gondolatokat maga az emberiség vajúdja ki magából.
Louis-Vincent Gave most a Gavekal Researchen keresztül azt mutatja be nekünk, hogy ebben az „új embertelenségben” már csak annak a dolognak van értelme, amelyből fegyvert lehet alkotni. A jelenünk az életellenes ideológiákról, a fiatalok által vezérelt olcsó drónokról és a pénzügyi rendszert fegyverként alkalmazó, „földön belüli, földönkívülieket megszégyenítő” szándékokról szól. Ezek az „emberi alapértékeket nélkülöző földönkívüliek” bármekkora számú „földlakót” hajlandóak feláldozni céljaik elérése érdekében.
Mark Milley tábornok nemrégiben figyelmeztette a West Point végzett hallgatóit, hogy az USA nagy valószínűséggel háborút fog vívni Oroszországgal és Kínával. A vezérkart irányító amerikai tábornok szerint a jelenlegi szabályokon alapuló nemzetközi rendet Oroszország és Kína fenyegeti. „Jelenleg, ebben a pillanatban alapvető változás megy végbe a háború jellegében” – mondta május 21-én Mark Milley tábornok, a vezérkari főnökök egyesített tanácsának elnöke. „Jelenleg két globális hatalommal állunk szemben: Kínával és Oroszországgal, amelyek mindegyike jelentős katonai képességekkel rendelkezik, és mindkettő teljes mértékben meg akarja változtatni a jelenlegi szabályokon alapuló rendet.” – „Robottankokkal, hajókkal és repülőgépekkel fogtok harcolni… És ez a potenciál növekszik, nem csökken." A tábornok emlékeztette a kadétokat, hogy Oroszország Ukrajna elleni inváziójának legfontosabb tanulsága az volt, hogy „a válasz nélkül hagyott agresszió csak felbátorítja az agresszort”.
Ami Kínát illeti, Milley rámutatott, hogy a kommunista rezsimnek „revizionista külpolitikája” van, és most „egy egyre növekvő képességű hadsereget” épít. Kína növekvő katonai képességeinek részleteit ismertette a Nemzeti Hírszerzési Igazgató Hivatala márciusban közzétett éves fenyegetésértékelési jelentésében (pdf). Aggodalomra ad okot, hogy Kínában több száz új interkontinentális ballisztikus rakétasilót építenek.
Milley szerint nyugtalanító, hogy Kína az űrkapacitások fejlesztésére törekszik, hogy „semmivé akarja tenni az amerikai hadsereg információs előnyét”. A jelentés állítja, hogy a kommunista rezsim „új, pusztító és roncsolásmentes földi és űralapú műholdellenes fegyverek fejlesztésén dolgozik”.
John Aquilino az Egyesült Államok Indo-Csendes-óceáni Parancsnokságának parancsnoka a május 17-i kongresszusi meghallgatásra készített nyilatkozatában (pdf) figyelmeztetett arra a veszélyre, amelyet Kína légierejének, haditengerészetének és rakétaerejének bővítése és modernizálása jelent. Kína várhatóan 420-ra növeli hadihajói számát 2025-re és a parancsnok szerint a kommunista rezsim már jelenleg is a világ legnagyobb haditengerészetével büszkélkedhet. Kína olyan hiperszonikus rakétákat épít, amelyeket úgy terveztek, hogy elkerüljék az Egyesült Államok rakétavédelmét – tette hozzá.
Milley szerint a háború jellege a felhasznált fegyverek fajtáiban is megváltozott.
„A ma létező vagy a fejlődés előrehaladott szakaszában lévő különféle technológiák fejlettsége már most lehetővé teszi, hogy ezek kombinációival megváltoztassák a háború jellegét" – mondta Milley.
„Robottankokkal, hajókkal és repülőgépekkel fog harcolni” – tette hozzá. „Tanúi lehettünk az egyre halálosabb fegyverek és a precíziós lőszerek forradalmának. Ami egykor az Egyesült Államok hadseregének kizárólagos képessége volt, az most a legtöbb nemzetállam rendelkezésére áll és készen áll hozzá a megszerzésükhöz szükséges pénz és akarat is.” Milley szerint minden technológia anyja a mesterséges intelligencia (AI), amely „a legmélyebb változást eredményezi majd az emberiség történetében”.
Az elmúlt években a Kínai Kommunista Párt (KKP) többször jelölte meg a mesterséges intelligenciát nemzeti fejlesztésének egyik legfontosabb prioritásaként. Ez volt az egyik kulcsfontosságú iparág, amelyet Kína „Made in China 2025” néven ismert ipari ütemtervében körvonalaztak. Két évvel később Peking bevezette az „Új generációs mesterséges intelligencia fejlesztésének” programját, amely stratégiai célokat határoz meg 2020-ra, 2025-re és 2030-ra.
A Kongresszusi Kutatási Szolgálat áprilisban közzétett jelentése (pdf) szerint Peking mesterséges intelligencia-eszközöket fejleszt a kiberműveletekhez és különféle típusú légi, szárazföldi, tengeri és tenger alatti autonóm katonai járművekhez. „Kína aktívan követi azokat a rajtechnológiákat, amelyek felhasználhatók az ellenfél rakétavédelmi elfogóinak kiiktatására” – tette hozzá a jelentés. A rajintelligencia azt jelenti, hogy a gépek kommunikálnak és együttműködnek egy bizonyos cél elérése érdekében.
Milley emlékeztette a kadétokat, hogy az Egyesült Államok veszít katonai jelentőségéből. „Bármilyen túlerőben voltunk is mi az elmúlt 70 évben katonailag, ez az állapot gyorsan megszűnik” – mondta.
„A kadétoknak fel kell készülniük a múltbéli tapasztalatoktól jelentősen eltérő jövőre” – hangsúlyozta Milley.
„Tehát röviden, a következő 20 vagy 25 év nem lesz olyan, mint az elmúlt 20 vagy 25” – mondta. „Globálisan nő a nacionalizmus és a tekintélyelvű kormányok befolyása, a regionális fegyverkezési versenyek, a megoldatlan területi követelések, az etnikai és felekezeti viták. Egyes országok arra törekednek, hogy visszatérjenek a 18. századi, befolyási övezetekkel rendelkező hatalmi egyensúly koncepciójához”
– tette hozzá Milley, anélkül, hogy egyetlen országot is megnevezett volna.
***
Európa ebben a feszült helyzetben kezdte el saját maga felszámolását. Nehezen tudom elképzelni, hogy van olyan erő, ami megállíthatná a lejtőn.
Nemrégiben az a súlyos gyanú fogalmazódott meg bennem, hogy már a Brexit „megálmodásának” idején is létezett mindannak a pontos menetrendje, ami most körülöttünk zajlik. Az USA-t magánhadseregként használó erők valójában „kimentették” az európai szövetségből a briteket, akiknek további fontos részfeladataik lesznek az Orosz Föderációt, Európát és Kínát felszámolni akaró akcióban. Ők nem bukhattak együtt Európával. A „hírszerző” angolszász hatalmaknak fontos feladatuk van a pénzügyi rendszer fegyverként való alkalmazásában is.
Mi éppen nem mondjuk fel a kötelező leckéket, hanem elképesztjük a világot makacsságunkkal. Nyugaton ezt természetesen úgy tárják a közvélemény elé, hogy Mészáros Lőrinc és társai zsarolják őket. Úgy tűnik, hogy ebben a sok fronton zajló háborúban minden az időzítésen múlik. Aki időt nyer, akár életet is nyerhet. Jó lenne, ha előre láthatnánk, hogy a világ meddig képes az őrületben előre menni és milyen áldozatot akar kicsikarni az egyszerű emberekből!
***
Orson Scott Card Végjátékának alapja Card azonos című elbeszélése, amely az Analog 1977-es augusztusi számában jelent meg, és Hugo-díjra jelölték. A történet a jövőbeli, túlnépesedett Földön játszódik, és egy csodagyerekről szól, akit a katonaság elszakít családjától, hogy az idegen lények elleni harcra nevelje. A Végjáték így egyszerre fejlődéstörténet, katonai sci-fi, de moralitása az átlag háborús sci-fi regények fölé emeli. Sikerére és Card írói kvalitásaira mi sem jellemzőbb, mint az a tény, hogy a regény folytatása, A holtak szószólója is elnyerte a science fiction irodalom két legrangosabb díját. Azóta a Végjáték sorozattá terebélyesedett, hiszen jelenleg 11 regény tartozik az Enderverse-be, és nemsokára megjelenik a következő kötete is. Nyugati víziónk tehát van arról, hogy mire lenne is képes az emberiség egy végjáték során.
Én azonban jobban örültem volna egy magyar víziónak. Ha 1985-ben felfedezik és kellően kidomborítják az erényeit, ha ajánlásaikkal sikerkönyvvé teszik J. T. Chipendale regényét, akkor ma a magyar sci-fi-irodalom nyilván gazdagabb lenne néhány jó regénnyel és (talán) a magyar kultúra is büszkélkedhetne még egy nemzetközileg is elismert íróval. Bencsik András sajnos csak egyetlen könyv erejéig változott át J. T. Chipendale-lé, de talán még rá lehetne venni, hogy kielégítse utópisztikus kíváncsiságunkat, hiszen a könyv ezzel a sokat mondó biztatással zárul: (Vége az első könyvnek.)
