Virág a roncstársadalomra – Benke László válogatott versei (10)

Sorozatunk az  április 24-i könyvbemutatón, a budapesti Galéria Klubban elhangzott verseket tartalmazza. A verseket előadta Benke László és Szöllősy Dávid. Házigazda volt  és a beszélgetést vezette Földesdy Gabriella kritikus, színháztörténész. A kiváló tördelés és a szép borító Benke Attila munkája. A Hét Krajcár kiadványa.

 Mint ősember a sötétben 

Mint ősember a sötétben

ahogy barlangom vackára lefekszem,

kattog.

Nincs kinek elmondjam,

nincs kihez szóljak: hallod?

Pár nélkül is ember az ember

a vackon,

legfeljebb nyúl, bölény, vagy ordas,

tutul, béget vagy hallgat.

Műanyag hangon hűl képernyőre a lélek.

Most lőtték el éppen

Szentlászló tornyát,

aknavetőkkel a falut

földig lerombolták.

Hol vagy, László király!

Gyerekek, féltek?

„Idvezlégy kegyelmes Szent László kerály!

Magyarországnak édes oltalma,

szent kerályok közt drágalátos gyöngy,

 csillagok között fényességes csillag.” 

Golyózápor veri a sírod.

Szomszédomé is

édes hazám!

Jajgatni szégyen.

Munkácson is lóg már a háború lába.

Viszik Ukrajnáért halni a magyart.

Rosszkor születtem.

Rossz kor.

Párnámon párom

amikor volt még,

megosztottam volna

vele az álmom.

De hol van?

S hol van az álmom?

Édes lehetne vele az estém,

elhessenthetné éjjeli lepkém,

csak jönne már!

Dúdolna csacska altatódalt,

hajolna rám,

vidítaná fel vackom!

Ne kellene

továbbadni a kattogást.

Ne mondaná farkas fiam,

ne mondaná nyuszi fiam:

– Hallod?

– Te is hallod?

Agyunk áramkörébe kapcsolt

számítógéped faggat

s valahol valakik röhögnek rajtad.

S a költő bűnösen hallgat.

Arcomba vágják hamarosan:

ez se énekelt

boldog dalokat;

szégyellte magát?

Szégyelli magát.

Vágják arcomba már

a bizonyítékaikat!

Győztek.

Hát igazuk van.

Láthatják vackomat.

Asztalon maradt morzsa az ember

egyedül,

külön-külön és ketten

és többen és millió-annyian is morzsa.

Tétova Jancsi is Hamlet a kirakat előtt,

öklében bár ott lapult a kő

csak nézte a tükörben kivérzett képet

s hazavitte

és megette az öklét.

Látod, farkas fiam?

Látod, nyuszi fiam?

A forradalom ára,

a háború ára

tegnapról mára

elérhetetlen

magasba szökkent.

Mit ad az Isten,

a programok istene?

Éjjel is kattog intelligensen.

Mit meg nem tesznek a

fürtökben lógó aranykezűek!

Szégyellhetjük magunkat,

ácsolhatjuk keresztünket!

És te, farkas fiam,

és te, nyuszi fiam,

kis amatőr emberevők,

magán magyar csillagaim!

Szégyenkezni jó?

Fújhatjátok az üstökötöket,

festegethetitek a léggömböket,

sírhatsz, Andromédám,

tündökletes szemed fénye is kattog.

A teleírt papír is magán,

az üres is magán,

a kiürült képzelet,

a forrás, a pohár, a csillagos ég is

MAGÁN zavarba hullva kattogja, hogy

magán a TULAJDON,

magán a sír, magán a sár, magán a sírbeszéd is,

egyre megy, hogy ember vagy sakál vagy költő

tutul vagy némul a vackon.

                                                (1991-2023)