Vudu (Gavallér János verse)

 Vudu

Púderozott tükörben

mosolygó mostoha kéz

cicomázza létünk,

érzünk, félünk,

egymásrautaltságban fosztogatjuk a szemben lévőt,

– mi, szegény, agyon szurkált rongybabák,

vétkeinket palástolva szúrjuk a tűt

egy másik babába.

Skatulyákba zárt identitás

feszíti szét burkát:

Hullámrobbanás száguld végig az idegpályákon,

s hol ott, hol itt, csapódik ki

az ego-referendum hit.

Büszkén alázó gőg a sikk.

Végrehajtó intéző lett mindenki, mindenki.

Annyi, annyi árva gondolat

mezteleníti le a királyokat,

és mégis fátyol mögött

virágzik a kisördög.

2021.02.21.