top of page

Vukics Ferenc: A kíméletlen háború művészete (1)





„Mert jegyezd meg, hogy csak az élhet, aki teljesen el van készülve a halálra, s mi, ostobák, azért halunk meg, mert csak az életre készültünk el, és mindenáron élni akarunk. A rend, melyet magad körül látsz, voltaképp rendetlenség, s a rendetlenség az igazi rend. A világ vége pedig a világ kezdete. Ezt akartam közölni veled.” ‒ Kosztolányi Dezső: Világ vége

 

Meg kell, hogy valljam, hogy jó érzés megtapasztalni, amikor az ember azt látja, hogy azokat a tényeket, amelyeket két éve próbál megértetni szakértői körökben (sokszor teljesen reménytelenül), a Royal United Services Institute (RUSI), a világ legrégebbi, az Egyesült Királyság vezető védelmi és biztonsági kutatóközpontjának tudósai is megerősítik. Amikor azt tapasztaljuk, hogy tudósok, agytrösztök, szakértői csoportok már nem értékelnek, számolnak, következtetnek, a világot kritikusan szemlélő ember elbizonytalanodik, hogy talán lehet, hogy ő téved, és amikor az autópályán szinte mindenki szembe jön, akkor valahol ő választott rossz felhajtót.  Aztán az idő előrehaladtával egyre több információ kerül nyilvánosságra, egyre több előrejelzésünk igazolódik be és a szakértők közül is egyre többen csatlakoznak a véleményünkhöz. Ezzel persze még nem jött el a béke, a világ nagy dolgai nem rendeződtek el, de már az is eredmény, hogy bátran tovább haladhatunk a megkezdett úton: valahogy megtalálni a világban zajló konfliktus megoldását.


Alex Vershinin cikkének, A háború kíméletlen művészete: az Ukrajna elleni orosz háború tanulságai c. elemzésének olvasása akár egyfajta sebtapasz is lehetne eddigi intellektuális sebeinkre, de valójában továbbra sem tudok napirendre térni a hazai szakértők nagy részének „elemzései” fölött. Az én ellenállásom alapja az volt, hogy nem tudtam megtagadni korábbi tanulmányaimat, és leginkább az keserít el, hogy másoknak ez milyen könnyedén sikerült. Nekünk sincs kisebb küldetésünk, mint a RUSI-nak: tájékoztassuk az embereket, befolyásoljuk és erősítsük a nyilvános vitát, hogy segítsük egy biztonságosabb és stabilabb világ felépítését. Ezt „harminc ezüst pénzért” nem lehet csak úgy odadobni a disznók elé.


David P. Goldmann: Amerikának nincs Ukrajnára vonatkozó B terve, csak még több háború c. írása azonban erre a kérdésre is megadja a választ.


Goldmann a múlt hétvégén néhány tucat volt kabinet-tag, magas rangú katonatiszt, akadémikus és különféle agytrösztöket képviselő elemző találkozóján (Chatham House Membership) vett részt, hogy értékeljék a világ katonai helyzetét.


 

 

Jelenleg ott tartunk, hogy az európai kormányoknak semmilyen beleszólásuk sincs a válság alakításába, minden újságíró, agytröszt és jól fizetett politikus annak érdekében került mozgósításra, hogy támogassák az ukrán proxy-háborút, azzal a szándékkal, hogy meggyengítsék az orosz fegyveres erőket, és végül rendszerváltást kényszerítsenek ki Oroszországban.


„A legkiválóbb résztvevők ‒ a védelmi és nemzetbiztonsági tárcát korábban vezető emberek ‒ üzenete az, hogy a NATO továbbra is eltökélt abban, hogy mindenáron győzni akar.”  „A kérdés az, hogy Oroszország képes-e stratégiai tartalékokat létrehozni" ‒ mondta az egyik előadó  „A tisztikara 50%-os létszámú, és a tiszthelyettesek száma meglehetősen alacsony".


"Az oroszok hatalmas veszteségeket szenvednek el, havi 25-30 ezer főt" ‒ tette hozzá a ez a volt tisztviselő. „Nem tudják fenntartani a harci akaratot a csatatéren. Az oroszok közel vannak a törésponthoz. Fenn tudják-e tartani a nemzeti akaratukat? Nem, ha a [Vlagyimir Putyin e havi] manipulált választások bármit is jeleznek. A gazdaságuk valóban sebezhető. Meg kell dupláznunk a szankciókat és az Oroszországba irányuló szállítások pénzügyi tilalmát. Az oroszok a saját katonai erejükről csak szélhámos állításokat tesznek."

A fenti állítások mindegyike bizonyíthatóan hamis, és a szóban forgó előadó is tudta, hogy hamis. 

Az az elképzelés, hogy Oroszország havonta 25-30 ezer áldozatot szenved el, nevetséges. A tüzérség mindkét oldalon az áldozatok 70%-ért felelős, és minden becslés szerint Oroszország ötször vagy tízszer annyi lövedéket lő ki, mint Ukrajna. Oroszország gondosan elkerülte a frontális támadásokat, hogy megőrizze az emberi erőforrásokat.


A legfontosabb tény Putyin újraválasztásával kapcsolatban az, hogy az oroszok 88%-a szavazott, ami sokkal magasabb részvételi arány, mint bármely nyugati demokráciában. Az oroszok talán nem nagyon válogathattak a jelöltek között,

de választhattak, hogy szavaznak-e vagy sem. A hatalmas részvételi arány összhangban van Putyin 85%-os támogatottságával még a független Levada-felmérés szerint is.

Oroszország ahelyett, hogy összeomlott volna, a globális ellátási láncok és finanszírozásuk átszervezésének középpontjába került, és gazdasága növekszik, ahelyett, hogy a felére zsugorodott volna, ahogy azt Biden elnök 2022 márciusában ígérte.


Ukrajnában elfogynak a katonák, és nem tudnak megegyezni az új sorozási törvényről. Egy neves hadtörténész kifakadt:

„Bárhová mész Ukrajnában, mindenhol fiatal férfiakat látsz lógni, akik nem viselnek egyenruhát! Ukrajna nem hajlandó teljes mértékben bevonulni".

Oroszország négyszer-hétszer több tüzérségi lövedéket gyárt, mint Ukrajna. Ukrajna légvédelme kimerült, mivel a régi, szovjet korabeli légvédelmi rakétákat kilőtték, a NATO Patriot rakétakészletei pedig kifogyóban vannak.


Oroszországnak kimeríthetetlen készlete van olcsó irányítórendszerrel felszerelt, szovjet korabeli nagyméretű bombákból, amelyeket 60 mérföld (96,5 kilométer) távolságban álló orosz repülőgépekről pontosan lőnek ki ukrán célpontokra.

Ukrajna népességszámának ötszörösével Oroszország nyeri a másik fél kimerítését előirányzó háborúját.

A hétvégi ülés egy másik előadója elítélte Olaf Scholz német kancellárt és más európai vezetőket, amiért túlságosan aggódnak a "nukleáris küszöb" miatt ‒ az eszkalációs pont miatt, amely után Oroszország atomfegyvereket vethet be. Követelte, hogy Németország szállítsa le Ukrajnának a nagy hatótávolságú Taurus cirkálórakétáját, amely 1000 kilométeres hatótávolsággal és kétfokozatú robbanófejjel rendelkezik, és alkalmas nagyobb infrastruktúrák megsemmisítésére is.

A német légierő magas rangú tisztjei a múlt hónapban egy titokban rögzített és az orosz média által közzétett beszélgetés során arról tárgyaltak, hogy 20 Taurus rakétát használnának a Krímet az orosz szárazfölddel összekötő Kercsi híd megsemmisítésére. A beszélgetésből az is kiderült, hogy több száz brit és más NATO-alkalmazott van jelen Ukrajnában.

A háborúnak az orosz anyaországba való átvitele és a jelentős infrastruktúra lerombolása az egyik módja annak, hogy az Ukrajnával folytatott proxy-háborút általános európai háborúvá alakítsák át. A másik lehetőség a NATO-katonák Ukrajnába telepítése, amit Emmanuel Macron francia elnök már felvetett (de szinte biztosan nem szándékozik megtenni).


Figyelemre méltó, hogy egy szó sem esett a konfliktus lehetséges tárgyalásos megoldásáról.

Bármilyen tárgyalásos eredmény ebben a helyzetben Oroszországnak juttatná az általa annektált kelet-ukrajnai területeket, és valószínűleg a Dnyeper keleti partjáig terjedő pufferzónát adna Oroszországnak ‒ amit a Nyugat-Európával való gazdasági kapcsolatok normalizálása követne.

Oroszország győztesen kerülne ki, és az amerikai eszközök Nyugat-Európában leépülnének.

A hatás Amerika világviszonylatban elfoglalt helyére nézve pusztító lenne: Mint azt több résztvevő is megjegyezte, Tajvan aggódva figyeli, mi történik az amerikai partnerekkel.

A találkozó szabályai miatt nem mondhatok többet, de szabadon beszámolhatok arról, amit az összegyűlteknek mondtam:


Az Oroszország elleni szankciók szánalmasan kudarcot vallottak, mert Oroszország korlátlan mennyiségű kínai (valamint indiai és egyéb) importhoz jutott hozzá, közvetlenül és számos közvetítőn keresztül, beleértve Törökországot és a volt szovjet köztársaságokat.

De Oroszország gazdasági ellenállóképessége az állítólag pusztító szankciókkal szemben csak egy tükörképe a világkereskedelem nagy átalakulásának.

Kína exportja a globális délre az elmúlt három évben megduplázódott, és

Kína ma már többet exportál a délre, mint a fejlett piacokra. Kína példátlan exportsikere viszont a kínai ipar gyors automatizálásának köszönhető, amely ma már évente több ipari robotot telepít, mint a világ többi része együttvéve.

Ez nyilvánvaló ‒ tettem hozzá ‒ Kína újonnan felfedezett dominanciájában a világ autóipari piacán, de ennek kritikus katonai vonatkozásai is vannak. Kína azt állítja, hogy olyan automatizált üzemei vannak, amelyek napi 1000 cirkálórakétát is tudnak gyártani ‒ ami nem lehetetlen, tekintve, hogy napi 1000 EV-t vagy több ezer 5G bázisállomást is képes gyártani.

Ez azt jelenti, hogy Kína képes egy hét alatt legyártani Amerika 4000 cirkálórakéta készletének megfelelő mennyiséget, miközben az amerikai védelmi vállalkozóknak évekre van szükségük ahhoz, hogy kézzel összeszereljék azokat.

Senki sem vitatta az általam bemutatott adatokat. És senki sem hitte el, hogy Oroszország havonta 25 000 áldozatot szenved el.

Nem a tényekről volt szó: Az összegyűlt méltóságok, a külpolitikai intézményrendszer szellemi és végrehajtó vezetésének reprezentatív mintája egyszerűen nem tudtak elképzelni egy olyan világot, amelyben már nem Amerika adná ki a parancsokat. Hozzászoktak ahhoz, hogy ők irányítják a dolgokat, és a világot is eljátszanák, hogy megőrizzék pozíciójukat.”

 

Magam is hasonló tapasztalatokat szereztem idehaza…


(holnap innen folytatjuk)

631 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK