A megfázás elleni fokozott immunitás megvédheti a gyermekeket a COVID-19-től címmel jelent meg egy új tanulmány a Nature-n december 22-én. A tanulmány újabb bizonyítékokat szolgáltatott azzal kapcsolatosan, hogy a gyermekek korábbi megfázásos megbetegedései előkészíthetik a gyerekek szervezetét arra, hogy sikeresen megküzdjenek az koronavírus bármely változatával. Korábban először a Berlini Orvosi Egyetem Charité klinikájának és kutatóközpontjának és a Max Planck Intézet molekuláris genetikai intézetének munkatársai mutatták ki, hogy
bizonyos koronavírusok által okozott megfázások erősítik az immunrendszer válaszát a SARS-CoV-2 fertőzésre. A Science folyóiratban publikált kutatás szerint ennek a keresztimmunitásnak a hatása az életkor előrehaladásával csökken.
A torokfájással és fokozott orrváladék-termeléssel járó megfázást több száz különböző vírus okozhatja, elsősorban rhinovírusok, adenovírusok, enterovírusok és koronavírusok. A német kutatók először mutatták ki, hogy a világjárványt okozó koronavírusoknál jóval ártalmatlanabb megfázást okozó koronavírus fajjal való fertőződés gyakorlatilag felkészültebb immunrendszert eredményezett. A immunrendszer memóriájaként működő T-sejtek számára a nyilvánvaló strukturális hasonlóság (és a tüskefehérje) miatt felismerték és támadni kezdték a SARS-CoV-2 vírusokat. A Jason J. Lavinder és Gregory C. Ippolito. nevével fémjelzett tanulmány (Nature Immunology volume 23, 8–10. 2022) adatai azt mutatják, hogy
a SARS-CoV-2-vel fertőzött gyermekek esetében a korábbi, általában náthás megbetetegedést okozó koronavírusok ellen kialakult immunitás keresztreaktív módon előnyös lehet a SARS-CoV-2-vel szemben. Ha másnak nem, de ennek az eredménynek következményekkel kellene járnia a gyermekgyógyászati vakcinázási stratégiákban.
A tanulmány szerint az egyén biológiai életkora az elsődleges kockázati tényező a SARS-CoV-2 fertőzés klinikai súlyosságával kapcsolatban. Bár a társbetegségek (például a szív- és érrendszeri betegségek és az elhízás) az életkor előrehaladtával felhalmozódnak, és ezáltal növelik a súlyos betegségek vagy halálos kimenetelű betegségek esélyét, az orvostudomány arra még nem tud magyarázatot adni, hogy az életkor növekedése miért független kockázati tényező. Még nem értik pontosan annak a folyamatát, hogy az idősek miért hajlamosak a SARS-CoV-2 fertőzésre, miközben a gyermekek és a fiatal felnőtteknél enyhe vagy akár tünetmentesen átesnek azon.
Ezen életkorral összefüggő különbségek mélyebb megértése javíthatja a SARS-CoV-2 elleni immunválasz általános megértését, és meghatározhatja a gyermekek SARS-CoV-2-specifikus válaszainak profilját a természetes fertőzést követően.
Dowell és munkatársai egy, a SARS-CoV-2 fertőzésen enyhe tünetekkel vagy tünetmentesen áteső, 91 gyermekből és 154 felnőttből álló csoportban vizsgálta a SARS-CoV-2-re adott lábadozó szerológiai (antitest) és celluláris (T-sejtes) immunválaszokat.
A szerzők bizonyítékot szolgáltattak arra vonatkozóan, hogy a gyermekek a felnőttekhez képest kivételes immunválaszt fejtenek ki, és már meglévő immunitásuk keresztreakciós a megfázást okozó más humán koronavírusokkal (HCoV).
Dowell és munkatársai feltételezik, hogy ezek a fokozott immunválaszok a korábbi HCoV-expozícióból származnak, és azt mutatják, hogy a SARS-CoV-2 fertőzés ezt „felerősítette”. Az életkor kockázati tényezőként való fontosságát alátámasztják azok a korai 2020-as becslések, amelyek szerint a 65 év felettiek a kórházi kezelések 80%-át tették ki, és 23-szor nagyobb volt a halálozási kockázatuk, mint a 65 év alattiaknál. Ez a tendencia a világjárvány során végig fennmaradt, és a legutóbbi számítások szerint az Egyesült Államokban (2021. október 27-én) az összesített ~737 000 haláleset csaknem 76%-a 65 év feletti volt.
Figyelemre méltó, hogy ebben a korcsoportban a kórházi kezelések vagy halálozási arány körülbelül 1000–8000-szer magasabb, mint a 0–17 éves referenciacsoportban.
„Egy mérföldkőnek számító elemzésben a fertőzések miatti halálozási arányt a gyermekek (5–9 évesek) körében számították a legalacsonyabbnak. Ezek a megfigyelések elvezetnek bennünket ahhoz a kérdéshez, hogy a SARS-CoV-2-re adott immunválasz hogyan különbözhet a gyermekek és a felnőttek között.” „Bár a SARS-CoV-2 egy új koronavírus, amely az emberi populációban kering, az emberek többsége élete során antigénekkel összefüggő szezonális endemikus HCoV-knak volt kitéve, és kimutatható HCoV-specifikus humorális, B-sejtes és T-sejtes immunválaszaik vannak. A szorosan rokon endemikus koronavírusok, a HKU1 és az OC43, kiterjedt szekvenciahomológiát mutatnak a SARS-CoV-2-vel.” „Kimutatták, hogy ezekre a HCoV-kra adott adaptív immunválaszok keresztreakcióba lépnek a SARS-CoV-2 antigénekkel, beleértve az immundomináns tüskefehérjét. Tehát mi lehet az immunológiai kapcsolat az endemikus HCoV-kra és a SARS-CoV-2-re adott válaszok között, és hogyan befolyásolhatja az ilyen keresztreaktivitás a betegségek kimenetelét vagy az életkorral összefüggő különbségeket?” „Az elektronikus orvosi feljegyzések egyik vizsgálata arra utalt, hogy a közelmúltbeli HCoV-fertőzések a COVID-19 súlyosságának csökkenésével járnak, s ennek alapján feltételezhető, hogy az endémiás HCoV-kra adott, már meglévő immunválasz mérsékelheti a SARS-CoV-2 fertőzés kimenetelét.”
E kérdések megválaszolásához Dowell és mtsai jól kontrollált adathalmazt állítottak össze életkoruk szerinti fertőzött és nem fertőzött gyermekekről és felnőttekről. Ennek a kohorsznak a felhasználásával a szerzők számszerűsíthették a keresztreaktív antitestek és sejtes immunválaszok felidézését, és azt, hogy ezek miként térhetnek el az adatok a két korcsoport között.
Minden vizsgálati önkéntesnek csak enyhe vagy tünetmentes fertőzései voltak. A 3–11 éves gyermekeket (medián 7 év), a 20–71 éves felnőttekkel (medián 41 év) összehasonlítva, a gyermekek humorális és celluláris immunitása statisztikailag eltérő immunológiai profilt mutatott.
Dowell és munkatársai először megállapították, hogy a SARS-CoV-2-vel fertőzött gyermekek és felnőttek egyaránt képesek robusztus antitestválaszokat produkálni (a várakozásoknak megfelelően) a SARS-CoV-2 tüskefehérje ellen.
Ami a HCoV-ellenanyag-szintet illeti, a HCoV-k elleni titerek nyilvánvalóak voltak a SARS-CoV-2 szeropozitív gyermekek és felnőttek körében, ami megemelkedett a megfelelő szeronegatív csoportokhoz képest. Mind a négy HCoV elleni antitestszint a SARS-CoV-2 szeropozitív gyermekeknél emelkedett leginkább, és statisztikailag szignifikánsan a HKU-1 és az OC43 esetében érte el.
Fontos, hogy nem mutattak ki szignifikáns változást a nem rokon légúti vírusok (azaz influenza A vírus és RSV) elleni antitest-titerekben, ami azt mutatja, hogy ez a hatás a HCoV-kra specifikus.
Ezek az adatok azt mutatják, hogy a gyermekek SARS-CoV-2 fertőzése specifikusan és jelentősen megnöveli a már meglévő immunitást az OC43 és a HKU-1 ellen. Ezen túlmenően a szerzők kvantitatívan bizonyítják, hogy a szeropozitív gyermekeknél a SARS-CoV-2 fertőzés által felerősített OC43 és HKU1 plazma antitest túlnyomórészt keresztreaktív a SARS-CoV-2 S2 doménnel, ami megmagyarázza a magasabb SARS-CoV-2-specifikus titert gyermekeknél.Dowell és társai kimutatták, hogy a tüskefehérje-specifikus humorális immunválasz tartóssága gyermekeknél a fertőzés után ≥12 hónappal robusztus, és mennyiségileg jobb, mint a felnőttek antitestválaszai.
A felnőttekkel összehasonlítva, a gyerekek magasabb szinten tartják fenn a Wuhan SARS-CoV-2 alapító vírushoz és az aggodalomra okot adó variánsok szélesebb csoportjához (VOC) való kötődést. Bár a gyerekek antitestjei jobban kötődnek a variánsok tüskefehérjéihez, a vírussemlegesítő képesség ennek ellenére egyenértékű felnőtteknél és gyermekeknél.
A humorális immunválaszon kívül Dowell és munkatársai összehasonlították a gyermekek és a felnőttek T-sejt-válaszait. Az antitestprofilokat tükrözve,
a gyermekekben robusztus sejtes immunválasz alakult ki a tüskefehérjére a SARS-CoV-2 fertőzést követően. A SARS-CoV-2 szeronegatív önkéntesek és a pandémia előtti negatív önkéntesek kombinációjával a szerzők dokumentálták a keresztreaktív T-sejtes válaszok fokozott jelenlétét a gyermekek nagy részében.
Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a CD4 + T-sejtek, a CD8 + T-sejtek és az antitestek (semlegesítő és nem semlegesítő) mind hozzájárulnak a SARS-CoV-2 fertőzés és betegség kollektív kontrolljához. „A HCoV-k és a SARS-CoV-2 közötti immunológiai keresztreaktivitás, valamint a SARS-CoV-2 klinikai kimeneteleinek életkorral összefüggő eltéréseinek hátterében álló folyamatos tanulmányozás a pánkoronavírus elleni terápiák vagy vakcinák ésszerű megtervezéséhez vezethet. Tömeges szerológiai szinten Dowell és mtsai kimutatták, hogy a poliklonális plazma antitestek készlete gyermekekben gazdagodik a HCoV és a SARS-CoV-2 tüskeglikoproteinek (különösen az S2 alegység) között hasonlóság miatt. Ez a tulajdonság közvetve a keresztreaktív antitestek szerepére utal a SARS-CoV-2 vírusfertőzés feloldásában. A tüskefehérje szekvencia átfedése az alfakoronavírusok és bétakoronavírusok között a vírus tüskeproteinjének S1 alegységének receptorkötő doménjére és N-terminális doménjére korlátozódik. A SARS-CoV-2 S2 alegysége azonban erősen konzervált az általánosan keringő endemikus koronavírusokkal szemben. Ennek eredményeként az S2-specifikus immunválaszok a SARS-CoV-2-vel szemben gyakran keresztreaktívak a bétakoronavírus-kládon keresztül, ami azt jelzi, hogy egyes egyének, különösen a gyerekek, akik magas szintű immunitást mutatnak ezekkel a gyakori vírusokkal szemben előnyben vannak a SARS-CoV-2 elleni megfelelő immunitás megszerzésében és ennek megfelelően robusztusabb keresztreaktív antitest- és T-sejtes választ termelnek.
Forrás:
