Vukics Ferenc: A pápa maga cáfolta meg a nyugati média hazugságait. Tisztelt Olvasó!
Aki ebben a korban él, és kísérletet tesz arra, hogy tájékozódjon a nem éppen hiteles hírek útvesztőjében, az biztosra vehette, hogy a pápa magyarországi látogatásában a különböző politikai érdekek csak egy alkalmat láttak, hogy hazánkba, vagy a jelenlegi kormányba belerúghassanak.
Szinte biztos voltam benne, hogy az antiszemitizmus veszélyeiről, a befogadásra képtelen magyar társadalomról, a határkerítésről, a transzneműek korlátozásáról, a nacionalizmus következményeiről és a jogállamiság sokat mondó, de keveset jelentő tartalmairól fognak majd harsogni a határon túli „független sajtó” és a külföldi politikai és gazdasági érdekeket támogató hazai proxy-hadsereg.
Hívő ember vagyok. Ennek a hitnek az alakulására, fejlődésre a magyar műveltség minden eleme és népünk történelmi tudata egyaránt hatott: természetes módon magyar és még természetesebb módon egyedi lett. Elődeim példáját követve természetesen keresztény lettem. A hallhatatlan mesterek festményeit vizslató művészettörténészekhez hasonlóan, a Teremtett Világ működését figyelve próbálom megérteni az „Élet” és az „Emberi Élet” lényegét.
A Teremtő úgy akarta, hogy végigjárjam Európa nagy zarándokközpontjait. A magyar küldöttség tagjaként két Katolikus Világifjúsági Találkozón is személyesen találkozhattam II. János Pál pápával. Párizsban a Mars-mezőn én vihettem fel azt a máriás országzászlót, amit az egyház feje csókkal illetett. Nekem Ő volt az az ember, akit – „tamáskodó lelkületem” ellenére – el tudtam fogadni lelki és szellemi vezetőnek. Az utódok már nem tettek rám ilyen hatást. Az igazat megvallva, ez egyfajta igazságtalanság a részemről, mert magyar patriótaként könnyebb volt elfogadnom egy lengyel pápát, mint egy németet vagy egy argentínt. Kelet-Európa: történelem és sorsközösség. Tudtam, hogy a pápa érzi és érti mindazt, ami velünk történik. Az sem túl igazságos elvárás a részemről, hogy egy nagy formátumú személyiség után hasonló teljesítményt várok el az utódoktól.
Ennek fényében tekintettem az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal kapcsolatos pápalátogatására is. A látogatást jó alaposan „átpolitizálta” a forrongó globalista propaganda. Ezeket olvashattuk nap mint nap: „El sem jön, nem kíván a magyar vezetőkkel találkozni, a pápa gyűlöli Orbánt és bandáját.” És nem volt köszönet a látogatást követő híradásokban sem.
Le Figaro: „A pápa féken akarja tartani Orbánt a budapesti átutazás során, mert kifejezésre kívánja juttatni, hogy a migráció ügyében nem ért egyet a magyar politikával. A Vatikán még soha nem sértett meg ilyen mértékben egy megválasztott kormányfőt, amikor gyakorlatilag megtagadta, hogy állami rangra emeljék a látogatást, és pár óra múltán már tovább is megy Pozsonyba. A Vatikán még soha nem sértett meg ilyen mértékben egy megválasztott kormányfőt, amikor gyakorlatilag megtagadta, hogy állami rangra emeljék a látogatást.”
„A pápa megalázta Magyarországot. Ferenc pápa gyűlöli a jobboldali nacionalista politikát, különösen Orbán Viktor magyar miniszterelnököt. A pápa gyűlöli a jobboldali nacionalista politikát, különösen Orbán Viktor magyar miniszterelnökét. A kubai vezetéshez például egészen másképp viszonyul, otthonában is meglátogatta Fidel Castrót, de szimpatizál Kínával is, mélyen hallgatva az emberi jogok megsértéséről Hongkong kapcsán. A pápa nem akart tehát közel kerülni Budapesten ahhoz a politikushoz, aki vállalja kereszténységét, és katonákkal zárta le határát a 2015-ös menekültáradat elől.”
Washington Post: „Magyarországra készül a pápa, és ott politikai ellenpontjával találkozik. Hogy kettejük felfogása mennyire különbözik fontos kérdésekben, annak igazolására a lap felsorolja, hogy amikor Magyarország hat éve befejezte a kerítés építését, Ferenc arra figyelmeztetett, hogy aki falakat emel, az nem keresztény. Egy évvel később az egyházfő Rómában letérdelt, hogy megmossa migránsok lábát, a magyar vezető egyidejűleg közbiztonsági, illetve terrorveszélyt látott minden egyes menekültben. Legutóbb pedig, miközben még jobban épült le a magyar demokrácia, benne a szabad sajtó elhallgattatásával és az igazságszolgáltatás átpolitizálásával, Orbán pedig részben antiszemita lózungokkal ismét nyert, a Szentatya kijelentette, hogy óvakodni kell a nacionalizmustól, továbbá, hogy manapság bizonyos beszédek arra emlékeztetnek, amit Hitler mondott még 1934-ben.”
Süddeutsche Zeitung: „A pápa nem akarja, hogy Orbán Viktor tőkét kovácsolhasson a budapesti útból. Az elején még az sem volt biztos, hogy találkoznak, mivel sokszor ütközik a Vatikán és Magyarország véleménye a migráció és a kisebbségekkel szembeni bánásmód kapcsán. A populista és nacionalista kormányfő számára az egyházfő túl liberális.”
HVG – Gábor György: „A pápa keresztényellenesnek tartja Orbánt és rendszerét. A vallási érzület nem válhat politikai erőforrássá, a populista törzsi katolicizmustól óvakodni kell, vallja a katolikus egyház feje. Budapesten komoly áldozat lesz tőle az a fél óra a törzsfőnökkel.”
Amerikai Népszava: „Ferenc pápa nem tartja kereszténynek Orbánt, sem a rendszerét. Kidobott közpénznek bizonyulhatnak az Eucharisztikus Kongresszusra fordított tízmilliárdok, mert az esemény a NER-propaganda szempontjából öngól. Ferenc pápa nem hajlandó találkozni sem Orbán Viktorral, sem Áder Jánossal. Márpedig az Orbán-rezsim mindent a legitimáció és a propaganda szempontjából értékel, a pápai elutasítás pedig ítélet Orbán és Orbán államának “keresztény” jellege fölött. A pápa nem legitimálja az Orbán-rezsimet, mint “keresztény” államot. Ilyen súlyos elutasításban Orbánnak még nem volt része, az Orbán-rezsimet ilyen nyilvánvalóan még nem ítélték el soha. A helyzetet súlyosbítja, hogy a katolikus egyház feje vonja meg Orbántól a legitimációt, miközben Orbán a kereszténységgel azonosítja a gyűlöletre, kirekesztésre és antiszemitizmusra épített fasiszta diktatúráját. Ferenc pápa elutasítása azt jelenti, hogy a legnagyobb egyház feje szerint sem Orbán, sem a rendszere nem keresztény, hanem hamis csalás, amihez nem adja az egyháza nevét.”
Gondoltam, mielőtt sértettségünkben azonnal megalapítjuk a Független Magyar Katolikus Egyházat, érdemes lesz kivárni, hogy hogyan is értékeli az egyházfő saját maga a magyarországi látogatást. Ferenc pápa a Szlovákiából a Vatikánba visszatartó repülőúton az őt kísérő újságírókkal folytatott kötetlen beszélgetést. A jó hangulatú eszmecsere során beszámolt a budapesti találkozókról, hangsúlyozta az oltakozás fontosságát, és érintette az egyház álláspontját is a melegházasságokról. Az első kérdésre, amely a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus vasárnapi zárómiséjére vonatkozott,
Ferenc pápa kifejtette, hogy megérintette őt a magyarok mély ökumenikus szellemisége. Félreértésnek nevezte, hogy egyesek szemére vetették a budapesti látogatás rövidségét. „Nem volt jól érthető, hogy miért megy a pápa csak a zárómisére, és miért nem tesz hosszabb látogatást a magyaroknál; volt, aki rosszra gondolt, de én elmagyaráztam, hogy a szlovákiai út már korábban meg volt szervezve" – jelentette ki Ferenc pápa.
Hozzátette, hogy harmadik alkalommal találkozott Áder Jánossal, és nem zárta ki egy jövőbeli magyarországi látogatás lehetőségét. „Megígértem az államfőnek, hogy megnézem, el tudok-e újra menni (Magyarországra) jövőre, vagy egy másik évben” – mondta. Emlékeztetett, hogy 2019-ben Csíksomlyón misét mutatott be, amelyet nagyon szépnek nevezett.
Az Áder Jánossal és Orbán Viktorral folytatott találkozóról elmondta, hogy kiemelten beszéltek a környezetvédelemről: „Kalapot emelek a magyarok ökológiai tudatossága előtt”– mondta.
Hozzátette, hogy témaként szerepeltek a magyar családvédelmi intézkedések is, amelyeket példaértékűnek tekint.
Hangsúlyozta, hogy a szerinte „elég hosszú” beszélgetésen a migrációról nem esett szó.
„Hazudtunk reggel, éjjel meg este”
Akkor most mi is lesz? Az a közel kétszáz lap és hetven TV-társaság majd megteszi a helyreigazítást? Számít, hogy 800 millió embert félrevezettek a látogatással kapcsolatban? Nem. Ez soha nem fog bekövetkezni. Folytatni fogják az eredeti történetbe jobban illeszkedő hazudozást.
Igaza van Kohán Mátyásnak:
„Baj van a nyugati médiában. Azért van baj, mert elfoglalták azt az aktivisták: Németországban a zöldek, Amerikában a BLM-esek – és nekik bizony előbb van narratívájuk, mint kérdéseik. Még ott van a főnöki székekben egy újságíró-generáció, amely vaskos telefonkönyveivel és évtizedes firkászi tapasztalatával egyben tartja a címlapokat, de az utánpótlás műveletlen politikai droidokból áll, akik előbb vagy utóbb el fogják veszíteni az olvasók bizalmát.” „Ha még akarunk minőségi magyar sajtót, nekünk a magunk hasábjait tőlük kell igazán megvédenünk – az üresfejű aktivistáktól, akik csak úgy tudnak írni, ahogy rólunk Nyugaton írnak. Amikor a rólunk írt nyugati szemetet felháborodottan visszaküldjük a tisztelt feladóhoz, tegyünk arról, hogy az elérhető legmagasabb mércét mi magunk képviseljük, szaktudásban, stílusban, telefonkönyv-vastagságban, mindenben. Mindenki értsen ahhoz, amiről ír. Ha a New York Times és a BBC képtelen betartani ennyit, hát tartsuk be mi tízszeresen, százszorosan – mert ha az olvasó nyugaton nem követi a kedves kollégákat a végtelenségig a tengermély hülyeségbe, nálunk sem fogja. A fű nem kék, Budapest nem Bukarest, a New York Times már nem újság – az aktivista pedig nem újságíró, és nem is lesz az soha, soha, soha.”
Még inkább meglepő, hogy a magyar jobboldali média is döntően a Reuters tudósításokat vette át. Hamis közléseket adtak tovább. A tehetségük arra korlátozódott, hogy próbáltak mindent más színben megvilágítani. Szégyenteljes.
Mi pedig magyar emberként nem tehetünk mást, mint hogy várjuk a személyes találkozót jövőre Ferenc pápával. Ott majd megtapasztalhatjuk, hogy mire megyünk egymással.
Forrás:
