Vukics Ferenc: A világ jakobinus pillanata és a „háttérZay”

A The Wall Street Journal (WSJ) egy angol nyelvű amerikai nemzetközi napilap, amely különösen nagy hangsúlyt helyez a gazdasági és üzleti hírekre. Az újság a legnagyobb példányszámban kiadott lap az USA-ban. Közel kétmillió előfizetője van. A napilapnak öt éve meglehetősen szigorú fizetőkapuja van, és csak előfizetéssel lehet a tartalomba beletekinteni. Régebben egyszerűen megoldottam, ha az évi 200 dolláros előfizetési díj helyett ingyenesen akartam elérni a napilap legfrissebb híreit. A Google segítségével kicseleztem a rendszert. Elegendő volt kimásolni a „fizetős” cikkek ingyenesen látható bevezető szövegét (leadjét) a Google-be, és így végül ingyenesen el lehetett olvasni annak tartalmát. Ma várnom kell arra, hogy egy-egy cikket „felszabadítsanak” a nagyközönség számára.

A lap nagyon ritkán foglalkozik hazánkkal, de ettől még fontos olvasni, mert a gazdasági elit véleményét tükrözi. Ha jól emlékszem, utoljára 2002-ben kerültünk a címlapra, amikor WSJ meglepő részletességgel számolt be az akkor zajló hazai ügynökbotrány Medgyessy Péter egykori miniszterelnököt és Járai Zsigmond volt MNB elnököt is érintő eseményeiről.

A lapot olvasva jól láthatóvá válik, hogy a korábbi gazdasági elit évek óta komoly aggodalmakkal figyeli a „cancel culture” és a „woke” jelenséget, s ez azt jelenti, hogy új csapat van a láthatáron, amelynek sikerült megkerülnie a korábbi elit által telepített ellenőrző posztokat. Ennek egyik fontos határköve volt, amikor tavaly nyáron megjelent a szerkesztőség által közösen jegyzett Amerika jakobinus pillanata c. cikk.

A szerkesztőség nem kevesebbet állít, mint, hogy a George Floyd meggyilkolása utáni időszak valójában egy kulturális puccs, amely az USA-t megtestesítő intézmények ellen zajlik, és gyökeresen szembemegy az eredeti liberális értékekkel. A WSJ szerint a politikai és kulturális erők az elmúlt időszakban egészségtelen formát öltöttek, és a politikai konformitás ádáz kampánya végigsöpört a teljes amerikai közéleten.

„Ez a kényszerítő kulturális fordulat azzal fenyeget, hogy felfalja azt, ami Amerika polgári összetartozásából megmaradt, és lehetetlenné teszi a tartós társadalmi fejlődést. Ezt jakobinus pillanatként írjuk le, mert benne van a forradalmi elme buzgalma és válogatás nélküli ítélete. A guillotine nincs használatban, de a karrier, a megélhetés és a hírnév megsemmisítésére irányuló impulzusok ugyanazok. A lemondások, kirúgások, elutasítások és kényszerbocsánatkérések hulláma olyan nagy sebességgel halad, hogy szinte lehetetlen követni a változásokat. A közgazdászok korábban ellenállóbbak voltak az ideológiai ortodoxiával szemben, mint más értelmiségiek. Most már ez sem igaz.”

„Ezeknek a kampányoknak néhány célpontja talán esetlenül beszélt vagy cselekedett. Nem biztos, hogy tökéletesen reagáltak, de az „eltörlés kultúrájának” bocsánatkérői bármikor találhatnak okokat arra, hogy valakit megbélyegezzenek vagy száműzzenek. Egyesek számára olyan fontos társadalmi vívmányok, mint az akadémiai szabadság és a politikai pluralizmus megsemmisítése csupán járulékos kár, ha a célt igazságosnak tekintik. Nem hisszük, hogy az amerikaiak többsége egyetért ezzel a megbocsáthatatlan és büntető megközelítéssel a kulturális változásokkal kapcsolatban, de a forradalmárokat ez nem érdekli igazán, ők csak bosszút akarnak állni.”

„Nem fogják abbahagyni, mert kampányuk lényegében a hatalomról és az ellenőrzésről szól. Új gazemberekre van szükségük. Ám miközben liberális intézményeken taposnak, semmivé teszik a liberális értékeket, a szólásszabadságot, a demokratikus vitát és a kulturális toleranciát.

Ezt valakinek meg kell állítania, és ez mindenekelőtt a liberális berendezkedést fontosnak tartó emberek mozgósítását jelenti. Az egyetemek, alapítványok, múzeumok, a médiacégek és a vállalatok vezetőinek támaszkodniuk kell megmaradt erkölcsi tekintélyükre, hogy a valódi liberális társadalom mellett álljanak ki. Fennáll annak a veszélye, hogy bárki, aki bármennyire is megszólal, a csőcselék célpontjává válik. De ha egy-két hiteles személy felvállalja a vezetést, talán mások is követik. A polarizált társadalom elköteleződése egy eszme mellett nem érhető el kényszerítéssel és küzdelemmel. Ha a liberálisok nem fogják megállítani a jakobinus baloldalt, akkor számítsanak a negatív politikai hatásokra, a társadalom szerkezetében létrejövő törésekre, amelyek olyan állapotokat teremthetnek, amelyhez képest Donald Trump elnökségének időszaka csak egy könnyed délutáni teázást jelent.”

Ahhoz, hogy a jelenleg zajló eseményeket, a uralkodó elitek lecserélődésének folyamatát igazán megérthessük, egy kis gazdaságtörténeti utazásra kell indulnunk. A globális gazdaság uralma jelenleg négy nagy korszakra osztható. A negyedik korszak még épp csak bekukkantott a mindennapjainkba, de máris olyan mértékben rázta meg a világot, hogy már nemcsak a WSJ szakértői, de az átlagemberek is aggódva figyelik a napi történéseket.

A globális gazdaság első korszakát a távíró és az óceánjáró gőzhajó technikai újításával megjelenő új lehetőségek sokasága teremtette meg, és a szabad kereskedelem eszméje mozgatta. A gazdag nyugat tőkéje a nyersanyagtermő- és lelőhelyek felé, az ott termelt termény és kibányászott anyag pedig a fejlett ipari központok felé áramlott. A világháborúk és válságok után a globális és térségi kereskedelmi egyezmények stabilizálták ezt a rendszert, az alacsony vámok és a biztonságos tőkebefektetések intézményi háttere alapozta meg a második korszakot.

Ez a rendszer a nyolcvanas években érte el a csúcspontját: a nemzetközi beruházások 1986-ban, a nemzetközi kereskedelem 1987-ben tetőztek.

A kilencvenes évekre alakultak ki a keretei a harmadik korszaknak, amely most ér lassan véget. Ez az óriáshajók, hosszú vasúti szerelvények és kamionokon szállított konténerek a globálisan szervezett ellátási láncok világa volt. Ebben a jó 30 éves korszakban nem a nyersanyagok, hanem a világ különböző részein gyártott termékek (ruhák, alkatrészek, félkész termékek) szállítása mozgatta a világot, a tőke pedig ennek a globális termelési hálózatnak a kiépítését finanszírozta. Az olcsó szállítás és a távolról irányítás lehetővé tette, hogy a termelés kilépjen a nemzeti vagy regionális keretekből. A jól szervezett, fegyelmezett munkaerővel rendelkező, de szegény országok a működő tőke célpontjai lettek, a termelésüket optimalizáló cégek Kínába, Mexikóba, Törökországba, a volt szocialista országokba telepítették gyáraikat.

A most kibontakozó negyedik korszak sem küldi nyugdíjba a konténerszállító hajókat, a globális brandek termelési hálózatai, a magyar városok határában működő könnyűszerkezetű gyárak sem fognak bezárni. Csak ez a világ is elérte a csúcspontját. A termékeket, offline szolgáltatásokat előállító szektorok gazdasági súlya, foglalkoztatási szerepe és hatalma csökken. Ma a termékek gyártása és szállítása helyett digitális szolgáltatások finanszírozása, előállítása és közvetítése szervezi a világot. A hagyományos gazdaságpolitikai eszköztár, az azokat uraló erők lassan ellehetetlenülnek. Az online térben nincsenek határok, kikötők, megszámlálható konténerek. Az export és az import nem értelmezhető, ahogy a működő tőke mennyisége sem. Amikor több országban egyszerre dolgoznak különböző emberek egy projekten, nincs az a hivatal, amely meg tudja mondani, hogy oszlik meg az egyes országok között a projektet megalapozó beruházások, költségek, hasznok értéke.

Ilyen körülmények között nehezen működtethetőek mind a fejlesztési célú támogatások, mind a munkahelyeket, iparágakat megvédő vámok, a teljesítményhez köthető adók. A fejlesztést ott jelenítik meg a könyvelésben, ahol támogatást adnak, miközben ott valósítják meg, ahol az a leggazdaságosabb.

A digitális termékek nem állíthatóak meg a határon, a termelés és a fogyasztás helye sem értelmezhető pontosan. A világot korábban szervező termelés és szállítás már nem számít – csak az értékesítés, a termékfejlesztés és pozicionálás fontos.

Az új korszak szakértői csak mosolyognak azon az elavult gazdaságföldrajzi értékelésen, amely még mindig ott tart, hogy az ásványkincsekben gazdag, jó termőföldű országokat tartja gazdagnak.

A pénz a virtuális világban, annak szereplői között keletkezik és kering, a valós világban csak ott nyer értelmet, ahol az emberek azt offline célokra használják: élnek, fogyasztanak, építenek. Az a földrajzi hely lesz gazdagabb, ahol több pénzt csatornáznak ki a virtuális valóságból a fizikaiba.

Az egyének és közösségeik a virtuális világban betöltött szerepük és pozíciójuk révén lesznek szegények vagy gazdagok. Azaz mind az egyes embereknek, mind a közösségeknek meg kell tanulniuk, melyek a virtuális világban értékes ismereteik és képességeik, és hogyan lehet az azon belüli pozícióikat építeni és megvédeni.

Egy ilyen világban a játékszabályokat a fizikai valóság már nem nagyon korlátozza. Egy üzemben a technológia optimális működéséhez igazodik a szervezet. Hasonlóképpen egy termék előállításának és fogyasztókhoz jutásának szervezését a gyártás és az értékesítés logisztikai jellemzői határozzák meg. A digitális korban a valóság már nem korlátoz, nem stabilizál és nem is inspirál.

Kizárólag az egyéni és közösségi szándékok, megszokások, viszonyok, döntések, megegyezések, hitek és normák határozzák meg a világ működésének szabályait. Az ideológiák, eszmék, kapcsolati hálók világalkotó ereje megnő.

A világ új urai óriási mennyiségű pénzt halmoztak fel versenytársaikkal szemben. A világjárvány sem állította meg a gyarapodásukat. Korábbi vetélytársaik egy része eltűnt a válság gazdasági csapásai alatt, így nem kérdés, hogy kinek az érdekét szolgálhatta a járvány kitörése.

A világ új urai pontos információkkal rendelkeznek az egyének és a csoportok szokásairól. Bár az egyén magától nem is tudja, de a „nagy testvérek”, az „új gazemberek” pontosan tudják, hogy kivel szerveződne közösségbe, ha a hétköznapok embere nem szokott volna le erről a fontos szociális képességéről.

A GAFAM és a BATX (A BigTecheket (Tech Giants, Big Four, Big Five, GAFAM és BATX) érdekes összetételűek. A GAFAM az amerikai BigTech cégek összefoglaló neve, ők a Google, az Amazon, a Facebook, az Apple és a Microsoft. A BATX a Baidu-Alibaba-Tencent-Xiaomi négyest rövidíti, ezek a vállalatok Kína legnagyobb technológiai cégei.) elképesztő mennyisségű információval rendelkezik az állampolgárok, a fogyasztók és közéletet formáló emberek szokásairól. Ezen cégeknek rendelkezésükre áll a mesterséges intelligencia (AI) is, amelyek biztosítják a számukra azt, hogy személyre szabott szolgáltatást nyújtsanak, és személyre szabottan végezzék el az adott ügyfél kulturális, ideológiai, politikai és gazdasági befolyásolását. Ilyen versenyelőnyök mellett természetes, hogy uralni akarják a gazdaságot, a kultúrát és a politikai rendszereket.

A GAFAM és a BATX már elérte, hogy amerikai és az európai uniós szabályozás is őket segítse, hiszen a PSD2 irányelv és az „open banking” szabályozás értelmében számlainformációs, fizetéskezdeményezési és biztosítási szolgáltatásokat is nyújthatnak. A „nagy testvérek” nem bíznak semmit a véletlenre. Egy kézben szeretnék tudni a társadalom minden intézményét és eredményét.

Teljes mértékben megszűnik a fékek és ellensúlyok rendszere. Locke, Montesquieu és Constant a mérsékelt kormányzással kapcsolatos elképzelése a történelem szemétdombjára kerül.

Az államhatalom fő funkciói egy kézbe kerülnek. A bankkártyánk politikai állásfoglalásunk, börtönünk és kínzóeszközünk is lesz egyben.

A harmadik korszak hatalmasai még harcban állnak a negyedik korszak új uraival. Hosszú és elhúzódó csatározásra számíthatunk. A hadjárat részleteiről pedig nem a magyar médiában fogunk értesülni, hanem a harmadik korszak szócsövéből.

A hónap elején a Wall Street Journal közölt oknyomozó cikket arról, hogy az Instagram belső kutatása alapján a cégnél tudtak arról, hogy a szolgáltatás káros a fiatalok egészségére. Akkor a Facebook azzal reagált, hogy a lap félreértelmezte a kutatási eredményeket, azokból egyszerűen nem következik, hogy az Instagram toxikus lenne a tinédzserlányok számára. A Facebook amerikai idő szerint szerda késő este két pdf-et osztott meg oldalán. Nem sokkal később a Wall Street Journal további négy belső dokumentumot is bemutatott.

A harc még folyik. Nagy kérdés, hogy ebben a küzdelemben maradt-e egy kicsi epizódszerep nekünk is. A tavalyi WSJ cikk hozzászólói sérelmezték, hogy egy ilyen fontos írást csak az előfizetők között osztottak meg, mert ezt Amerikában mindenkinek olvasnia kellene. Én annyit tennék hozzá, hogy az ilyen írásokat az egész világnak látnia kell.

A világ jakobinus pillanata tehát itt van a nyakunkon. Már csak az a kérdés, hogy ki játssza el Saint-Just, Dumas, Mirabeau, Robespierre, La Fayette, Duport, Barnave, Lameth vagy Mao szerepét.

2018-ban a világ legtekintélyesebb amerikai lapja, a New York Times (meg a Washington Post, a Guardian, a Reuters, a Deutsche Welle, a Spiegel, a Kurier, a Die Presse, a Kronen Zeitung, a Tagesspiegel, az AFP, a BBC, a Politico, a Bloomberg, az Euronews, a Le Figaro, a Le Monde, a Le Soir, a La Libre, a Le Temps, a La Vanguardia, a Jutarnji List stb.) arról tudósított, hogy egy kicsi európai ország negyvenezer főt számláló városában ki is nyerte meg a polgármester-választást.

Egy olyan mozgalom vezetője érdemelte ki ezt a figyelmet, amelynek taglétszáma ma sem éri el azt a számot, amelyet az egykori Magyarok Szövetsége Mozgalom (amelyről híradás még a magyar médiában sem volt) az indulás utáni első hetében produkált.

Gondolom, a hasonló népességszámmal rendelkező madagaszkári Ambatondrazaka városának polgármester- választását is ilyen figyelemmel követik majd. Alig várom a híreket.

Az „Alföld Párizsában” lakó barátaimmal beszélgetve akkor arra jutottunk, hogy nehezen elképzelhető, hogy ezt a médiatámogatást egy polgármesteri szék miatt mozgósították a nagy vezető nyugati lapok. Nagyobb és hosszabb távú elképzelések állnak e mögött. Tegnap ugyanez a lap (és a fentebb felsorolt hálózat) egy vásárhelyi polgárt is megszólaltatott tudósításában, miután Márki-Zay Péter nyert a miniszterelnök-jelöltek előválasztási versenyében.

Szombat reggel jelent meg egy cikk a 168ora.hu-n „DK: Soros György áll Márki-Zay mögött” címmel, melyben az állt, hogy a lap információi szerint péntek délután szűk körben értékelte az előválasztás eddigi eredményeit Gyurcsány Ferenc a DK stábjával, és Gyurcsány ekkor kijelentette, hogy Soros György állt be Márki-Zay mögé, a hódmezővásárhelyi polgármester ennek köszönheti sikereit.

A cikk szombat kora délutánra eltűnt, a 168 Óra honlapján sem lehet semmiféle, a cikkel kapcsolatos utalást találni, de a Google webcache funkciója révén még meg lehetett találni, és átvette azt a CivilHetes nevű felület, ott egy ideig olvasható volt, amíg el nem tüntették.

A 168 Óra később megjelentetett egy közleményt, eszerint bár az értesülésüket két független forrás is megerősítette, a cikk megjelenése után azt "az érintettek hitelt érdemlően cáfolták", ezért "a cikk közlését haladéktalanul felfüggesztettük". Az a szerencsénk, hogy az ellenzék „szakemberei” is legalább annyira amatőrök, mint mi. Mindenesetre nem kérdés, hogy ezek után mit is gondoljunk erről.

Azt se felejtsük, hogy a hódmezővásárhelyi polgármester előtérbe helyezése miatt visszalépni kényszerült Karácsony Gergely félmilliárd forintot költött el a „semmit el nem érő kampányára”. Honnan volt ennyi zsebpénze, ha nem a főváros költségvetéséből vette ki? A támogatást a Budapest Global platformnak köszönhette, amelynek több milliárdos és multi is tagja lett a főpolgármester mellett.

Karácsony Gergely „politikailag független szakmai szervezetét” olyan gazdasági szereplők támogatják, mint Csányi Sándor OTP-vezér, Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója, Árvai Péter, a Prezi társalapítója, Vinnai Balázs, az IVSZ elnöke (meglepő módon a Mészáros-féle Bankholding egyik vezetője), vagy az a Varga Zoltán (a Centrál Médiacsoport tulajdonosa), akit állítólag lehallgattak a Pegazus kémszotfverrel. Támogató még a Budapest Airport, az ELTE, a Graphisoft, az IKEA és a Vodafone is.

Nekem kicsit „Woke” csapatnak tűnik ez a szerveződés.

Lesz ott még többször félmilliárd is a „mi egy csapat vagyunk” kampányfinanszírozására. De kivel is foglalkozik ebben a történelmi időben a WSJ? A tekintélyes amerikai napilap talán nem elég naprakész és ezért szemlézhette a Mandiner Cristopher DeMuth-tal, az amerikai Hudson Intézet szakértőjével készült, október 7-i lapszámában megjelent interjúját. DeMuth többek között az amerikai életmód változásairól, a woke ideológia térhódításáról és arról is beszélt, miért volt igaza Orbán Viktornak az európai integrációt illetően.

Ami nekem annyit mond, hogy a Bogár tanár úr által emlegetett „háttérZay” nem a leköszönő harmadik korszak vezetőinek köszönhető. A filantróp és a Facebook kapcsolata a „tényellenőrökről” szóló vita óta nyilvánvaló. A RealClearInvestigations nevű amerikai oknyomozó portál azonban a grémium-tagok szakmai múltjának alaposabb vizsgálata során azt találta, hogy húszból tizennyolc tag előéletében van egy közös tényező: valamilyen formában kapcsolatban álltak/állnak a Soros-alapítvánnyal vagy a magyar származású adományozó által alapított valamely intézménnyel.

A portál egy rövid felsorolást hoz az FB-bizottsági döntéshozók említett kapcsolatrendszeréről.

Az úgynevezett Nemzetközi Tényellenőrző Hálózat (International Fact-Checking Network (IFCN)) által minősített független szervezetek jelentkezhetnek partnereknek e tevékenység végzésére. Az IFCN-t a Soros György-féle Foundation to Promote Open Society (FPOS) pénzeli.

Én azon sem lennék meglepődve, hogyha kiderülne:

Márki-Zay Pétert egy a lehetséges választók adatait figyelő és összehasonlító mesterséges intelligencia választotta ki, és ennek a vizsgálatai alapján került a süllyesztőbe Karácsony Gergely. És erről még tudnia sem kell…

Forrás:

Vukics Ferenc: A világ jakobinus pillanata és a „háttérZay”

Kommentarer

Blogos rovatok

KIEMELT CIKKEK