Vukics Ferenc: Adj esélyt a háborúnak – Amerika szerint nem kell félni az atomháborútól
–
Nemrégiben Jack Rasmus, a kaliforniai Saint Mary’s College professzora 10 pontban szedte össze, hogy az amerikai politikai elit és a hadiipar miért örülhet az ukrán-orosz háborúnak. Az amerikai média, a Biden-adminisztráció és a kongresszusi háborúpárti politikusok azt állítják, hogy megpróbálták eltántorítani Putyint és Oroszországot a megszállástól, de nem feltétlenül vannak összhangban az állításaik és az érdekeik- írja Rasmus saját blogjában. Számos bizonyíték utal leírása szerint arra, hogy az USA és a NATO jó része nem bánta a konfrontációt, amíg az egy proxy háborút, amelyet ukrán földön vívnak, hogy aztán tétlenül álljanak és fegyverekkel támogassák az ukránokat, amivel elérhetik az USA-NATO biztonságpolitikai céljait. Az amerikai professzor 10 pontban szedte össze a lehetséges okokat:
A NATO újraegyesítése és az Egyesült Államok hegemóniájának újbóli megerősítése.
Rávenni Németországot, hogy törölje az Északi Áramlat 2 orosz gázvezeték projektet; rávenni Európát, hogy helyette amerikai gázt vásároljon; növelni az amerikai földgázexportot Európába, és ezáltal ellátási hiányt teremteni az USA-ban, hogy igazolható legyen az amerikai belföldi gázár-emelkedés és az amerikai profit.
Ürügyet teremt arra, hogy még több csapatot és fejlett fegyverzetet küldjenek a Baltikumba (Észtország, Lettország, Litvánia) és Kelet-Európába (Lengyelország, Románia).
Több gazdasági engedményt kapjon Ukrajnától az amerikai vállalkozások számára, több és jobb amerikai/NATO-fegyverekért cserébe. 5. Növelni az USA politikai támogatását Moldova ellen, hogy kiűzzék az orosz támogatókat és amerikai bábkormányt állítsanak az egész ország élére.
Igazolja az USA további erőfeszítéseit és finanszírozását Fehéroroszország és Kazahsztán destabilizálására.
Jelentős külpolitikai figyelemelterelés a Demokrata Párt számára a 2022. novemberi félidős választások előtt.
A kongresszus jóváhagyja az USA védelmi költségvetésének további növelését a már elfogadott 778 milliárd dolláron felül.
Kifogás, hogy az oroszbarátok ellen forduljanak: Venezuela, Nicaragua és Kuba.
A legújabb amerikai fegyverek hatékonyságának tesztelése az orosz erők ellen és az orosz fegyverek hatékonyságának tesztelése az USA ellen anélkül, hogy közvetlenül konfrontálódnának Oroszországgal; rávenni Oroszországot, hogy felfedje kiberképességeinek állapotát.
Jack Rasmus szerint az imént felsorolt okok ugyan előnyöket jelentenek az USA számára, azonban mindennek az árát az ukránok fogják megfizetni. Az USA és vállalatai gazdasági és stratégiai előnyökhöz jutnak a háború által. Európa a kettő között fog vergődni, bizonytalanul a konfliktus gazdasági hatásait illetően, illetve a konfliktus rosszul alakulása esetén nagy politikai kockázattal.
Az amerikai érdekeltségek elmúlt két hónapban tanúsított magatartása egyre inkább azt sugallja, hogy a nyílt ukrajnai konfliktus az USA-nak kedvez. Stratégiailag, belpolitikailag és gazdaságilag is sokat nyerhet az Egyesült Államok.
Ugyanezt a megállapítást teszi Matthew C. Taibbi amerikai író: Adj esélyt a háborúnak c. írásában, ahol a szerző valójában Robert Kagan, neokonzervatív író, Victoria Nuland helyettes külügyminiszter férjének „A hegemónia ára” címmel a Foreign Affairsben megjelent cikkére válaszol:
„Egyre többször mondják nekünk, hogy a háború nem csak szükséges és helyes, hanem az is, hogy ez lesz az, ami megoldja Amerika egzisztenciális problémáit.”
„Kagan… ahelyett, hogy…. az „amerikaiak jólétének javítására” összpontosítana, ehelyett arról beszél, hogy az Egyesült Államok kormánya nem tesz mást, mint megfelelően felismeri a szuperhatalommal járó felelősséget. Tehát bár Oroszország inváziója valóban előrelátható következménye lehetett annak, hogy az USA mindent megtett hegemón hatókörének kiterjesztésére, most, hogy itt vagyunk, már csak egy lehetőség maradt. Úgy tűnik, hogy teljes az elkötelezettség a háború mellett.”
„Kagan írja: „Jobb, ha az Egyesült Államok megkockáztatja a hadviselő hatalmakkal való összecsapásokat, amikor még az ambíciók és a terjeszkedés korai szakaszában vannak és nem vár addig, amikor már jelentős eredményeket értek el. Oroszország birtokolhat egy félelmetes nukleáris arzenált, de a veszélye annak, hogy Moszkva felhasználja, most nem nagyobb, mint 2008-ban vagy 2014-ben lett volna, ha akkor a Nyugat közbelép. És valljuk be, ennek az esélye mindig is rendkívül kicsi volt…”
A kritikus Taibbi így folytatja:
„Egy hónappal Putyin ukrajnai inváziója után úgy tűnik, hogy a vér rossz helyre zúdul a közösségi médiában és a sajtóban. Az amerikai kormányzat komolyan megkezdte azt a kiszámítható folyamatot, amely során arra kéri a nyilvánosságot, hogy utasítsa el a nukleáris harctól való félelmeket.”
Seattle Times: „Az atrocitások megváltoztatják a nukleáris fegyverek számítását”.
Szabad Európa Rádió: „A NATO egykori parancsnoka szerint az atomháború miatti nyugati félelmek megakadályozzák a megfelelő működést”.
Fox News:
„Azok az országok, amelyek rendelkeznek atomfegyverrel, megijedhetnek attól, hogy bevessék őket, és ezt látjuk most saját országunknál is”.
„Elképesztő megtapasztalni, hogy ez milyen gyorsan vált ez az eszme kétpárti konszenzussá. Nézzük csak meg meg a republikánus Adam Kinzinger kommentjét: 'Ha hagyjuk, hogy az atomfegyverek megakadályozzanak bennünket a cselekvésben, akkor szó szerint minden ország megpróbál majd atomfegyvert szerezni a következő években'.
„Rengeteg ilyen gondolattal találkozhattunk a 9/11 után is. A világuralom szószólóit, akiket évek korábban simán kinevettek a találkozókon, most az egyik napról a másikra komolyan veszik. Jingoisztikus (A sovinizmus, illetve nacionalizmus azon szélsőséges változata, mely militáns, agresszív külpolitikát, nemzetközi konfliktusokba való beavatkozást sürget.) hevülettől vezetve, hirtelen mindenhol megjelentek az újságokban és a tévékben. Az ilyen emberek ezekben a pillanatokban mindig a vita előterébe rohannak, és mindig meghallgatják őket… most ebben a pillanatban el kellene gondolkodnunk azon, hogy ezek az emberek most tényleg megőrültek?”
Irodalom:
