Vukics Ferenc: Afrika mást gondol Oroszországról, és nem hisz a tündérmesékben...
Véleménybuborékokban élünk. A fősodratú sajtó egész Európában ugyanazt a mantrát tolja. Ehhez képest hazánkban sokkal körültekintőbb írások jelennek meg az orosz-ukrán konfliktus kapcsán. Ilyenkor látszik igazán annak a folyamatosan ismételgetett nyugati állításnak a „hazugsága”, hogy Magyarországon nincs demokrácia és a sajtó nem szabad. Ilyenkor látszik igazán, hogy hova is süllyedt a nyugati sajtó. Az ötvenes évek kommunista valósága köszön vissza a „fejlett demokráciák” világából.
A „transzatlanti véleménybuborékban” el akarják velünk hitetni, hogy az egész világ hasonlóan gondolkodik az eseményekről, mint ők. Rober C. Castel izraeli biztonságpolitikai szakértő többször is felhívta a magyar közvélemény figyelmét arra, hogy a világ nem a csak a NATO és nem csak az EU. Nemcsak Izrael, de az arab országok, India, Kína, Pakisztán is másképp vélekedik a történésekről. Mindenki felismerte a saját érdekeit és nem érzik úgy, hogy az európai államokhoz hasonló módon el kellene játszania a „totális partner” szerepét.
A háborúban nem árt, ha nem csak az érzelmek, de a hideg logika is jelen van. Az európaiak elkényelmesedtek és évtizedek óta nem találkoztak a háború nyers valóságával. Nem tudják, hogy hogyan kell kezelni a háborúk történéseit, állandóan téves következtetéseket vonnak le. Az európai emberek nem értik úgy a „háború logikáját”, mint pl. az izraeliek, a szerbek vagy az afrikaiak.
Habár a nyugati sajtó mellett rendszeresen figyelemmel követem a kínai, az indiai, az orosz sajtót is, őszintén be kell vallanom, nagyon ritkán fordul elő, hogy afrikai véleményeket is meghallgassak.
Afrika a kihívások, a lehetőségek és a jövő kontinense, Magyarország nemzeti érdeke pedig az, hogy béke, jólét és erőszakmentesség honoljon ezen a kontinensen
tudomásul kell venni, hogy a jövő Afrikában fog eldőlni, csak az a kérdés, milyen jövő lesz.
Úgy vélte, van, aki a veszélyeket – a túlnépesedést, a klímaváltozás hatásait, a gazdaság fejetlenségét, az ebből fakadó fegyveres összetűzéseket, konfliktusokat, a vallás elleni erőszakot, keresztényüldözést – látja Afrikában, és aggodalommal tekint rá. Megjegyezte: a következő évtizedekben az óvatos becslések szerint az afrikai kontinens lélekszáma több száz millióval nő, de a gazdasági fejlődés várhatóan nem tud ezzel lépést tartani, hacsak nemzetközi összefogásban ezt nem tudják felgyorsítani. Azt mondta,
ha bekövetkezik a népességrobbanás, az potenciálisan több száz millió Európába kívánkozó, oda elinduló embert jelent, és „nincs az a határvédelem, ami több száz millió embert meg tud állítani”.
Azbej Tristan szerint mások a lehetőséget látják Afrikában, és úgy vélik, a népességrobbanás és a helyi gazdaságok viszonylagos fejletlensége következtében Afrika „újra letarolható, kiszipolyozható kontinens, amit egy modern kori gyarmatosítással el lehet foglalni”.
Miközben a fejlett, nagy tartalékokkal rendelkező nyugati gazdaságok éppen azon törik a fejüket, hogy hogyan lehetne olyan szankciókat alkalmazni Oroszországgal kapcsolatban, amely az „oroszoknak fáj jobban és nem nekünk”, addig a működőképesség határán tengődő afrikai országok rémülten figyelik az európai szankciókat. Jól látható, hogy a „totális partnerré alacsonyodott Európa” még a saját érdekeit sem gondolja át az egyes döntések során, arra pedig még inkább képtelen, hogy felismerje, intézkedéseinek milyen hatása lesz Afrikában.
Az afrikai problémák nem az USA-ban fognak lecsapódni.
Alesya Miloradovic, a Hongkongi Stratégiai Tanulmányok Intézetének vezető szakértője és a Geopolitikus – Francia Geopolitikai Intézet kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy
az Ukrajnával túlságosan elfoglalt Franciaország elvesztette Afrikát.
A cikkre Szilágyi Kálmán hívta fel a figyelmemet. Nagyszerű cikk, köszönjük szépen!
„Az oroszok voltak az egyetlenek, akik végrehajtották a dekolonizációt Afrikában. És Afrika emlékszik erre. Mint ahogy az európai atrocitásokra is emlékezik” – írja Alesya Miloradovic.
„Európát lenyűgözik az Ukrajnából érkező katonai hírek, de előfordulhat, hogy onnan is érkeznek majd ugyanilyen tartalmú tudósítások, ahonnan nem várja. Március 12-én a párizsi Cercle des Nouveaux Mondes vitaklubban voltam egy összejövetelen, amelyet Lionel Zinsou, Benin volt miniszterelnöke, a Francia Politikatudományi Felsőiskola egykori hallgatója, pénzember és a Rothschild-csoport egyik vezetőjének tiszteletére tartottak. A pazar Salon Fochban, a rue Faubourg Saint-Honoré 33. szám alatt többnyire „a Rothschild-fészek fiataljai”, bankárok, diplomaták és néhány megbízott miniszter gyűlt össze.”
„A házigazda köszöntéssel fordult a vendégekhez, és a »jelenlegi politikai divat szabályait« betartva, kötelességtudóan támogatásának adott hangot »Ukrajna szerencsétlen népe« iránt. Majd átadta a szót a díszvendégnek, aki miatt tulajdonképpen az egész rendezvényt megtartották. És akkor valami elromlott. Az ünnepelt Lionel Zinsou az ukrán válságot is megemlítette:
»Most csak ezt a válságot halljuk, az oroszellenes szankciókat, olajat, gázt… Értitek, mit jelent ez a válság például Afrika számára? Oroszország lát el bennünket gabonával és kukoricával! Minden logisztika a Fekete-tengeren keresztül megy! Az afrikai világ megdermedt a rémülettől, és döbbenten figyeli, hogy mi történik. Egész Afrika megrémült az Egyesült Államok és az Európai Unió lépéseitől.«
»Az afrikaiak nem veszik meg a demokráciáról szóló történeteiteket. Ezek csak a ti tündérmeséitek belső fogyasztásra. Az afrikai elit többsége a Szovjetunióban tanult – orvosok, mérnökök, pilóták, tanárok, tudósok. Az oroszok az egyetlen európaiak, akik dekolonizálták Afrikát. És Afrika emlékszik erre a tettre. Ahogy Afrika emlékszik az európai atrocitásokra is. Ha észrevettétek, akkor láttátok, hogy az afrikai országok nem támogatták az ENSZ Oroszországot elítélő határozatát. És soha nem fognak támogatni semmilyen Oroszország elleni határozatot. Minden afrikai elméjébe belevésődik, hogy Oroszország jó, bármit is gondol róla a mostani időszak.«
»Egész Afrika figyeli a Közép-afrikai Köztársaságot és Malit. Amit az európaiaknak évtizedekig nem sikerült elérniük, azt az oroszok egy év alatt teljesítették. Korábban a Közép-afrikai Köztársaság helyén bandák működtek, míg ma ott igazi állam van.
Tudom, hogy vannak itt diplomaták, külügyminisztériumi alkalmazottak. Önökhöz fordulok, a francia diplomáciához: mielőbb keressenek megoldást a problémájukra, mert ha a konfliktus egy hónapon belül nem ér véget, Afrika kitör. Számotokra az energiaproblémák mindig az elsők. A legrosszabb esetben kevesebb meleged lesz és kevesebbet jársz majd az autóddal, míg mi Afrikában éhezünk! Figyeljen jól mindenki a szavamra! Egy új afrikai válság Európa pusztulását jelenti.«
»Térjetek észhez, keressetek diplomáciai megoldásokat! Ne felejtsétek el, hogy az olyan országok, mint India és Kína támogatják Oroszországot. Afrika is támogatja Oroszországot.«
»Nem akarok demokráciáról beszélni, és nem fogok rávenni engem, afrikai embert, hogy könnyeket hullassak a szerencsétlen Ukrajnáról szóló történetek és az emberiességre való felhívások miatt. A nyugatiak demokráciája a nyugatiak dolga. Nem szükséges ránk erőltetni a ti elképzeléseiteket arról, hogy mi, afrikaiak hogyan éljük az életünket.«
»Megismétlem újra! Keressetek kompromisszumokat, hagyjátok, hogy a diplomaták végezzék a dolgukat. Az idő ellenünk dolgozik. Harminc napunk van! Harminc! Nem több!«”
Viharos taps!
„A francia főváros legpompásabb utcájában, a Salon Fochban összegyűlt emberek sokat tudnak a pénzről. A tisztviselőkkel ellentétben ők megértik, hogy nagy francia vagyonok származtak Afrikából. Tisztában vannak azzal, hogy Afrika stratégiailag fontosabb Franciaország számára, mint Ukrajna Oroszország számára. Afrika Franciaország tárháza, Franciaország gazdagsága, számlája egy svájci bankban. Ez a francia ipar vére.”
Sidney Cabessa, a Rothschild bankcsoport vezető tanácsadója úgy véli, hogy a dolgokat józan ésszel kell megvizsgálni:
„A francia cégek elhagyják Oroszországot, elveszítik kapcsolataikat, tőkéjüket, hírnevüket, ugyanakkor Afrika elvesztését is kockáztatják. Mert Franciaország jelenleg a Száhel-övezet legsúlyosabb válságával néz szembe. A franciabarát Ibrahim Boubacar Keita és Roche Marc Christian Kabore bukása tarthatatlanná tette a francia politikát a Száhel-övezetben. Politikai válság van Csádban, Szudánban, Guineában. Franciaországot kiutasították Maliból. A Közép-afrikai Köztársaságot helyrehozhatatlanul elvesztettük. Mindez kirántja a lábunk alól a szőnyeget, és nagyban megnehezíti a francia jelenlétet az afrikai kontinensen. Nagyon kicsi az esélye annak, hogy a francia üzlet újra fellendüljön, miután egyszerre két – az orosz és az afrikai – piacot is elvesztette. Irán kapcsán tértünk észhez, amikor az Egyesült Államok arra kényszerítette Franciaországot, hogy leállítsa az ottani befektetéseit.”
Csatlakozik a beszélgetéshez Christine – egy befektetési bankár, a casablancai és rabati bankok alapítója: „És tudod, az oroszok a nyakunkba lihegnek. Afrikában csak arról beszélnek, hogy Oroszország visszatért. Ott várják az oroszokat.”
Szavait Sonia Dellal, a franciaországi Kenya Kereskedelmi és Iparkamara (Chambre de commerce et d'industrie du Kenya) alelnöke is megerősíti.
„Ezek a szankciók aláássák a francia üzleti élet évszázados hírnevét. Az emberek félnek; úgy néznek ránk, mintha őrültek lennénk, akikkel veszélyes üzleteket kötni, akikben veszélyes megbízni, akikkel veszélyes projekteket fejleszteni. De készen állunk az oroszokkal való együttműködésre…” – mondja Sonia.
Az Ukrajna és az ukrán menekültek támogatása a média nyomására a franciák emlékezetében a kongói mészárlást, Líbia bombázását, törvényesen megválasztott, Afrikában népszerű és szeretett vezetőjének brutális meggyilkolását idézi fel.
Luc Michel emberi jogi aktivista szerint: „Az európaiak azt mondják, hogy büntetőeljárást indítanak Oroszország Ukrajna elleni »bűntettei« miatt, de a Nemzetközi Büntetőbíróság még nem indított vizsgálatot a líbiai és szíriai mészárlások és afrikaiak kifosztása miatt. Azt mondják nekünk, hogy Európa felszámolta a rasszizmust, de ma azt látjuk, hogy mindenhol virágzik. Szélesre tárják az ajtókat az ukránok előtt, Párizs polgármestere, Hidalgo azt ígéri, iskolát nyit ukrán gyerekeknek, Calais-ban pedig továbbra is sátortáborokban ülnek Afrikából és a Közel-Keletről érkező menekültek. A jemeni háború hét éve tart, már 340 ezer áldozata van, és egyetlen tüntetés sincs Jemen mellett. Miért rosszabb a jemeni az ukránoknál? Bőrszín? A franciák csak tettették, hogy toleránsak, rasszisták voltak és azok is maradtak!”
„– Szerinted Putyin abbahagyja? – kérdezi tőlem Luke, és aztán válaszol a saját kérdésére. – Nem, nem áll meg, hanem végigmegy a megkezdett úton.”
Forrás:
