Vukics Ferenc: Gyártott világválság – háború az utolsó ukránig
Llewellyn H. Rockwell, Jr. alabamai politológus, a Mises Institute alapítója és elnöke, a LewRockwell.com szerkesztője és a Fasizmus versus kapitalizmus című könyv szerzője a következőket mondja: „...nagyon úgy néz ki, hogy a Biden-kormányzat az utolsó ukránig akar harcolni Oroszországgal…”
Tisztában vagyunk azzal, hogy az Egyesült Államok gazdaságát és hadseregét egy „nem amerikai érdekek szerint működő” erő irányítja, de fel szeretnénk hívni a Kedves Olvasó figyelmét, hogy minden látszat ellenére Amerikában még mindig nagyon erős a „be nem avatkozás” hagyományos stratégiai elve. Az „önkéntes elkülönülésnek”, a globalizáció ellenességének, a protekcionizmus előtérbe helyezésének és a bevándorlásellenes politikának nemrégiben „elnöke is volt” az USA-ban.
Rockwell meglátásai is alapvetően különböznek a globalizációpárti, szabadpiac-párti és bevándorláspárti amerikai elit felfogásától, és egy „másik Amerika” lehetőségét hordozzák. Érdemes tehát nekünk is észben tartani, hogy
a Biden-kormányzat nem egyenlő az Egyesült Államokkal.
Így ír az alabamai politológus az ukrán válsággal kapcsolatban:
„Ma kevesen teszik fel a legfontosabb kérdést az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktusról. Sokan szeretnék, ha Amerika kimaradna a harcból, de még ők sem teszik fel a létfontosságú kérdést. Miért van ma válságban a világ? Miért fajult odáig az Oroszország és Ukrajna közötti határvita, hogy az embereknek az atomháborútól kell rettegniük?
A válasz egyszerű. Amerika, az agyhalott Biden és az őt irányító erők 'vezetése' alatt a világot a katasztrófa szélére sodorta. Mint mindig, a nagyszerű Dr. Ron Paulnak is igaza van: 'Három hete ebben a szörnyű háborúban az Egyesült Államok nem folytat tárgyalásokat Oroszországgal.' Ahogy az Antiwar.com nemrégiben beszámolt, ahelyett, hogy támogatná az Ukrajna és Oroszország közötti tárgyalásokat, amelyek a tűzszünetet és a vérontás befejezését céloznák meg, az Egyesült Államok kormánya valójában fokozza a helyzetet, ami csak nagyobb vérontást eredményez.
Az Egyesült Államok (és szövetségesei) fegyvereinek Ukrajnába történő folyamatos áramlása és az általános népfölkelésről szóló szóbeszéd nem úgy tűnik, hogy képes lenne Ukrajnát győzelemre vezetni a csatatéren, hanem inkább csak arra törekszik, hogy Oroszországot abba a helyzetbe hozza, amit Blinken külügyminiszter 'stratégiai vereségnek' nevezett.
Borzasztóan hangzik, mintha a Biden-kormányzat az utolsó ukránig harcolva akarja legyőzni Oroszországot. Valójában az Egyesült Államok egyetlen helyes megoldása a konfliktusból való kilépés lenne. Az oroszok és az ukránok ekkor tudnának megegyezni. Ez azt jelenti, hogy Ukrajna nem lesz soha NATO tagállam, és nem lesz amerikai rakéta Oroszország határaihoz közel? Na és akkor mi van! Vessünk véget a háborúnak, majd pedig a NATO-nak.”
Nézzünk egy analógiát, amely segít megérteni Dr. Paul álláspontját.
Az ukrán kormány évek óta támadott egy olyan területet a Donbász térségében, amely elszakadt Ukrajnától, és független, oroszbarát köztársaságot hozott létre. Közvetlenül azelőtt, hogy Putyin megindult volna Ukrajna ellen, az ukránok fokozták a szakadár köztársaságok elleni katonai nyomásukat.
Rick Rozoff így tudósított erről akkoriban:
„Az ukrán hadsereg katonáinak kétharmadát a donbászi érintkezési vonal mentén gyűjtötték össze. További három dandár van úton [Donbász felé], ami 20–25 000 katonával több. Az összlétszám eléri a 150 ezret, a nacionalistákról nem is beszélve. Ez az ukrán fegyveres erők állományának körülbelül kétharmada”.
Ukrán csapatok állomásoznak a 320 kilométeres arcvonal mentén – mondta Eduard Basurin, a magát Donyecki Népköztársaságnak (DPR) kikiáltott milícia szóvivője. Akkor – a most történtekkel ellentétben – az ukrán támadás nem vezetett Ukrajnával szembeni amerikai szankciókhoz. Az ENSZ nem tartott olyan ülést, amely elítélte volna az ukrán agressziót. Világháborúról szó sem volt.
Éppen ellenkezőleg, az ukrán kormány amerikai fegyvereket használt támadása során, és további fegyvereket kért Amerikától a támadás folytatásához.
Hallgassuk meg újra Rick Rozoffot:
„Az ukrán fegyveres erők a Javelin amerikai páncéltörő rakétarendszert használták a donbászi hadműveletekben. Ezt Kirill Budanov, az ukrán védelmi minisztérium Hírszerzési Főigazgatóságának vezetője jelentette be egy interjúban. Budanov azt mondta, hogy ideális esetben az Egyesült Államok további katonai segélyekkel és fokozott diplomáciai és gazdasági nyomással segítene megakadályozni az orosz behatolást, beleértve az Oroszország elleni szankciókat, valamint az orosz bankszámlák lefoglalását és zárolását.
A már megígért és leszállított amerikai segélyeken kívül, beleértve a Mark VI járőrhajókat, a Javelin páncélelhárító rendszereket és az AN/TPQ-53 könnyű elhárító radarrendszereket, Ukrajna további légi-, rakéta- és drónvédelmi rendszereket és elektronikus zavaró eszközöket kér – mondta Budonov. A Patriot rakétaütegek, tüzérségi és aknavető rendszerek szerepeltek Ukrajna kívánságlistáján.
Az AN/TPQ-53 rendszereket nagy hatékonysággal használták és a török gyártású drónokkal együtt, amelyeket az orosz kötődésű szeparatista tüzér csapatok ellen használnak, jelentős lélektani elrettentő hatást értünk el – mondta Budanov.
Miért a különbség a két akció kötött? Úgy gondoljuk, hogy az Egyesült Államoknak nem kellett volna fegyvert szállítania Ukrajnába. Ezzel rontott a helyzeten. A lényeg az, hogy mivel nem volt nemzetközi felháborodás és szankciók sem, az ügy egyszerű helyi konfliktus maradt. Ha az agyhalott Biden és bandája ugyanígy reagált volna az úgynevezett orosz 'invázióra', akkor ez is egy helyi háború maradt volna. Oroszország és Ukrajna később megegyezhetett volna egymással.
A 'neokon háborús uszítók' és a 'demokrácia' más 'védelmezői' sajnos meggyőztek néhány megtévesztett 'libertáriust' is. Kötelességünk ellenállni minden 'agressziónak'? A válasz egyértelmű: nem, nem. Nem kötelességünk minden külföldi konfliktust értékelni és felmérni, hogy ki a hibás. El kell utasítanunk a 'kollektív biztonság' hamis doktrínáját, amely minden határvitát világháborús szintre emel. A nagy amerikai történész, Charles Beard már az 1930-as években felismerte, mi a baj a 'kollektív biztonsággal'. A 'Kedvező elmék és idegen konfliktusok' cikkében ezt kérdezte:
»Mire kell az Egyesült Államok külpolitikájának alapulnia? Íme, egy válasz, amelyet egyetlen professzori tanulmány sem fejt ki és a politikai agitátorok sem beszélnek róla. Ez az a doktrína, amelyet George Washington fogalmazott meg, kiegészítve James Monroe-val, és amelyet az Egyesült Államok kormánya követett egészen a tizenkilencedik század végéig, amikor is a „külföldi kalandozás nevű őrület” kitört az országon. Ez a doktrína egyszerű. Európának vannak 'elsődleges érdekei', amelyek alig vagy egyáltalán nem kapcsolódnak hozzánk. Az Egyesült Államok egy kontinentális hatalom, amelyet széles óceán választ el Európától. A távolság a hadviselés minden változása ellenére még mindig a védelem erőteljes eszköze. Az európai politika hétköznapi vagy rendszeres konfliktusait az Egyesült Államoknak nem szabad állandóan lereagálni. Elő kell mozdítanunk a kereskedelmet, de nem kell kikényszerítenünk a 'semmit'. Kerülnünk kell a gyűlöletet és a szerelmeket. Korrekt és formális kapcsolatokat kell fenntartanunk minden kormánnyal, tekintet nélkül azok formáira vagy vallásaira, legyen az keresztény, mohamedán, sintó vagy mi. Beard így válaszolt azoknak, akik a 'kollektív biztonságra' hivatkozva el akarták vetni hagyományos be nem avatkozási politikánkat:
„A világ többi részén, ezen a féltekén kívül az érdekeink elenyészőek, és az akaratunk érvényesítésére való képességünk viszonylag is csekély. Semmi, amit az európaiakért teszünk, nem fogja jelentősen növelni a kereskedelmet, vagy a jólétünket. Semmi, amit az ázsiaiakért teszünk, nem fogja jelentősen növelni a kereskedelmet, vagy a jólétünket. Európa és Ázsia minden országával kapcsolatainknak formálisnak és korrektnek kell lenniük. Egyébként megengedhetjük magunknak a gyűlöletet és a szerelmet is, de az Egyesült Államok kormánya viharos tengerre indul, amikor elkezdi szeretni az egyik hatalmat, és hivatalosan gyűlölni a másikat.”
Ma is hallgatnunk kellene Beard bölcsességére. Ellenkező esetben a világ lángba borulhat.«
Forrás:
