Vukics Ferenc: Még egyszer a megvett újságírókról

Tegnap és ma több tucat üzenetet kaptam „Az újságírókat megveszik, ugye...” c. cikkemmel kapcsolatban). A legtöbben azt szeretnék, hogy írjak többet a titkosszolgálatok és az újságírók együttműködéséről. Ahogy elnézem az üzeneteket, minden embert leginkább ennek a folyamatnak a gyakorlata érdekel. Nagy valószínűséggel egy hosszú könyvet nem olvasnának el ezzel kapcsolatban, de továbbra is javaslom, hogy aki tudja, olvassa el Udo Ulfkotte Gekaufte Journalisten (Megvásárolt újságírók) c. könyvét, amelyben a Frankfurter Allgemeine Zeitung egykori szerkesztője elég részletekbe menően lerántja a leplet erről az összefonódásról. Az íróval volt szerencsém elbeszélgetni magyarországi látogatása során, megoszthattuk egymással tapasztalatainkat. Akkor bemutattam neki, hogy minden híreszteléssel ellentétben, a populáris médiafelületek döntő többségét még mindig az ellenzék birtokolja hazánkban.

Arról beszélt, hogy felkészült a halálra, és most már csak arra összpontosít, hogy minden általa ismert ügyről beszámoljon, mielőtt eltakarítanák az útból.

Csak hogy egy kis időre bepillantsunk ennek a hálózatnak a működésébe, érdemes a néhai német újságíróval készült magyar riport néhány részletét feleleveníteni.

„Igaz, hogy a könyvemet a média bojkottálja, de csak Németországban. Nemzetközi szinten más a helyzet. Számos újság számolt be róla a világ több nagy országából. A világ minden tájáról kapok meghívást különféle tévéműsorokra. Hazámban még nem döntötték el, mit gondoljanak rólam, mert számtalan újságírót neveztem meg, akik együttműködnek a CIA-val, vagy intim kapcsolatban állnak más titkosszolgálatokkal. Az érintett újságírók nagy valószínűséggel megdöbbenve látják, hogy saját nevüket egy bestsellerben nyomtatják. De mit tehetsz? Olyan ember vagyok, aki rengeteg idézetet, hivatkozást használ, és minden bizonyíték a birtokomban van.”

„Olyan világos, mint a nap, hogy ezeknek a szolgálatoknak az ügynökei a Frankfurter Allgemeine központi irodáiban voltak, azon a helyen, ahol 17 évig dolgoztam. A nevem alatt többször megjelentek olyan cikkek, amelyek nem a saját szellemi termékem voltak. Egyszer megkeresett valaki a német titkosszolgálattól, hogy írjak Kadhaffiról. Hogyan próbált meg titokban vegyifegyver-gyárat építeni Líbiában. Erről nem volt információm, de bemutattak különféle dokumentumokat, csak a nevemet kellett feltüntetnem a cikkben. Szerinted ezt lehet újságírásnak nevezni? Azt hiszem, nem. Ezzel árulják el azokat az olvasókat, akik azt hiszik, hogy a pénzükért valódi információkhoz juthatnak, de valójában csak propagandaanyagokat vásárolnak.”

„Az összes újságírót, aki erről a témáról beszél, azonnal kirúgják. Hatszor házkutatást tartottak otthonomban, három szívrohamot kaptam, de nincs gyerekem, akire gondolnom kellene. Szabad vagyok minden anyagi megkötés nélkül. Tiszta lelkiismerettel akarom elhagyni ezt a világot, és nem akarom, hogy a hazugságok tovább nehezítsenek. Mélységesen szégyellem azt az úgynevezett munkát, amit a Frankfurter Allgemeine-nek végeztem. Szégyellem magam miatta. Azok, akiknek dolgoztam, mindent tudtak, amit csináltam. És az igazságnak ki kell derülnie. Nem csak a Frankfurter Allgemeine-ről van szó, ez az egész rendszer velejéig korrupt.”

„Újságírótársaim nem reagáltak semmit a könyvemre, és soha nem kerestek meg. Még a könyv megjelenése előtt értesítettem őket, és akkor azt mondták, hogy beperelnek. Nagyon jó, perelj be, mondtam. Ha Németország nem banánköztársaság, az igazság a bíróságokon is kiderül, és a végén nyer. Eddig senki sem mert beperelni. Úgy gondolták, hogy a hallgatás hasznosabb lesz.”

„Könyvedben megemlíted Soros Györgyöt, akit nagyon vitatott figurának tartanak Magyarországon. Vannak, akik úgy gondolják, hogy alapítványai és adományai révén a humanizmus önzetlen hirdetője. Mások úgy vélik, hogy álszent üzenetek mögé bújó szervezetein keresztül az Egyesült Államok érdekeit képviseli külföldön. Melyik nézet áll közelebb az igazsághoz szerinted?"

„Az úgynevezett Alfa-újságírók – akik nagyon szoros kapcsolatban állnak a nyugati politikai elitekkel – csak azt írják, amit írnak nekik, ezért Magyarországnak nem lehet pozitív tudósítása. Mivel a magyarok nem hajlandók vakon az Egyesült Államok és az Európai Unió érdekeit szolgálni, Magyarország destabilizálása a cél, és bizonyos politikai érdekek állnak a háttérben. Sajnos ez az eredmény, ha egy ország nem akarja, hogy az Egyesült Államok vagy az Európai Unió gyarmati függelékeként kezeljék.”

„A német sajtó tele van antiszemitizmusról, rasszizmusról és a magyarországi szélsőjobb felemelkedéséről szóló cikkekkel. Bár fontos témákról van szó, a cikkek apokaliptikus hangvétele és gyakorisága érthetetlen azok számára, akik ismerik a magyarországi helyzetet. Ha a német olvasók valóban ennyire érzékenyek, és érdeklődnek az antiszemita és rasszista kijelentések és kérdések iránt, miért nem foglalkozik a német média sok hasonló és gyakran sokkal súlyosabb esettel más országokban?”

Mindez valójában azt mutatja, hogy a „negyedik hatalmi ág” nemcsak elveszett a demokrácia számára, hanem egyenesen a háborús küszöb alatt működő hibrid hadviselés része. A demokratikus működést és a nemzetállamokat háborús támadás érte, aminek az intenzitása folyamatosan nő. A magyar média döntő többsége is (ellenzéki és – bármilyen furcsának tűnik – a kormánypárti egy része is) része ennek a hazánk elleni műveletnek, amelynek célja Magyarország felszámolása.

Ez az élet minden színterét áthatja. Óriási károkat okoznak Magyarországnak. Egy külföldi polgár ezekből a tudósításokból tudja meg, hogy milyen is Magyarország, és milyenek is a magyarok.

2012-ben a Bloomberg újságírója azt kérdezte tőlem, hogy milyen az élet egy fasiszta diktatúrában. 2013-ban, a veronai barantás bemutatónk után ugyanerről érdeklődött az összes olasz baloldali újság.

(Ennek ellenére óriási sikerünk volt. Még a Hellas Verona–Juventus meccs szünetében is barantás fiaink ostoroztak.)

Az ellenpropaganda átformálja az embereket, és ez még egy kézilabda mérkőzés kimenetelére is hatással lehet. A tegnapi napon a női válogatott Németországgal játszott. Igen kiélezett küzdelemben a németek 25-24 re nyertek, így ők lettek a csoportelsők, és vittek 4 pontot a középdöntőbe. Mindkét csapat sok hibával játszott. Ilyenkor nagyon fontos, hogy a bírók ne hibázzanak. Nem azt állítom, hogy a bírók szándékosan a németeket támogatták a mérkőzés kulcspillanataiban, de mégis megtörtént. A mérkőzést spanyol (Álvarez, Bustamante) bírók vezették. Az ő országukban Magyarország Észak-Korea szintű hatalomnak (önkényuralomnak) van beállítva. Nap mint nap olvashatják azokat a híreket, melyek szerint nemcsak a vezetők tehetők felelőssé a magyarországi fasiszta állapotokért, hanem a lakosság is, lévén rasszista, idegengyűlölő. Ez az érzés ott dolgozik a bírók lelkében, és a kritikus pillanatokban felvetődhet bennük az az érzés, hogy a „gonosz” nem győzhet. Ez az érzés kerített hatalmába akkor, amikor 2053 néző, a technikai személyzet, a lassítást végző szakemberek közül mindenki látta, hogy a német játékos a kipattanó labdát úgy szerezte meg és lőtt gólt, hogy közben kétszer is belépett a hatoson belülre. Érdekes volt nézni a gólt dobó játékos reakcióját. Lehajtotta a fejét. Látszott a szemében, hogy teljesen tisztában van azzal, hogy szabálytalanul lőtt gólt. Ha az a gól nincs, akkor minimum döntetlen lesz a mérkőzés végeredménye.

A hazánk ellen folyó hibrid háború következményeit minden bennünket képviselő és megjelenítő embernek el kell viselni. Gyorsan az oroszok sorsára juthatunk. Minden tiszteletem az orosz sportolóké. Azt elviselni, ami velük történik, ahhoz bizony nagyon keménynek kell lenni.

Aki figyelte az elmúlt évek történéseit, az láthatta, hogy a gazda cseréje a „hűtlen kutyákat” nem viselte meg. Az egyik nap még a Fidesz, a másik nap a Jobbik, aztán megint a Fidesz, később pedig az ellenzéki koalíció szekerét toló újságírókban nincs hiány hazánkban. Még a Fidesz által ellenőrzött lapoknál, televízióknál is a patrióta érzéseket megfogalmazó kollégákat igyekeznek elüldözni, és nekik az a véleményük, hogy munkatársaik többségét csak az anyagi érdek tartja ezeknél a felületeknél. Utálják a Fideszt. Olyan is van közöttük, aki valójában folyamatosan szivárogtat ki híreket az ellenzéknek, és reméli, hogy kormányváltás esetén a szolgálatait megjutalmazzák. A megvett újságírók hazánkban is hozzájárultak a hazánk elleni műveletek sikereihez, és elérték, hogy a társadalmi kohézió és a válságokkal szembeni ellenállóképességünk csökkenjen. Hazaárulásuk életveszélyes minden magyar polgárra nézve. Önmagukra is.

A magyar állapotokról az is sokat elmond, hogy a Szilaj Csikóhoz hasonló médiafelületekhez csatlakozó fiatalok már csak álnéven mernek írni.

Az emberek többsége már nem nagyon meri felvállalni a véleményét, mert fél attól, hogy a bal- meg a jobboldali trollok s a hatóságok ellehetetlenítik. Nagyon kemény tapasztalás az, amikor valaki karaktergyilkosság áldozatává válik. Ebből a helyzetből nem mindenki képes ép lélekkel kikerülni.

Az egyik munkatársam azt mondta, hogy ma már mindenkinek megvan az ára. Nekünk is megvan az árunk, de azt Szent Péter fillérekben fizeti ki.

Forrás: