Vukics Ferenc utolsó üzenete ‒ a Specialista a patriótákhoz... 2026. július 3‒5.: Magyarok Országos Gyűlése Ópusztaszeren
- dombi52
- 2 nappal ezelőtt
- 2 perc olvasás
Szenteben mellett a kőhegy tetején áll egy zászlóród, amelynek talapzatán a következő felirat látható.
Ahogy egymással bánunk, az a hazánk.
A Patriótánál egy kiváló csapat gyűlt össze. Nekem külön örömet jelentett, hogy igazi bajtársak módjára bántak egymással, ezért a csatorna ennek az emberi légkörnek köszönhetően egy kicsit a szűkebb hazánk is lett.
Megköszönöm a Sorsnak, hogy megismerhettem az itt dolgozókat és barátokra lelhettem bennük. Köszönöm a műsorvezetőknek, szerkesztőknek, operatőröknek, vágóknak, hangmérnököknek, gyártásvezetőknek a támogatást, a rengeteg munkát és az odafigyelést, és hogy bevezettek egy számomra korábban nem ismert munka kulisszatitkaiba. A specialista valójában életünk egy darabja is. Nekünk, akik készítettük, és azoknak is, akik megtekintették. Életidőt áldoztunk és adományoztunk egymásnak, vagyis a legtöbbet, amit egymásnak adhattunk. Köszönet érte.
Jó, ha tudjátok, annak ellenére, hogy úgy tűnik, hogy a Patrióta csatornát és az itt dolgozókat mintha elfelejtették volna, ez a közösség nem szeretné elveszíteni az elmúlt évek eredményeit, s
aktívan dolgoznak azért, hogy a csatorna tovább működhessen. Ebben a munkában próbálok segíteni nekik én is.
Szóval, ilyen furcsa, amilyen magyaros elköszönés ez. Nehezen engedjük el egymást, ha egyszer már kialakult az a bizonyos kapocs. Az angol köszönés nélkül távozik. A magyar sokszor távozás nélkül köszön. Na, ha ilyenkor fordul elő, hogy a végén, az előszobában, aztán a kertkapuban, végül az utcán több időt töltünk el a beszélgetéssel, mint az asztal mellett.
Várlak benneteket július 3. és 5. között, Ópusztaszeren, a Magyarok Országot Gyűlésén, hogy szerét ejtsük dolgainknak.
Úgy tűnik, nagyon sokan leszünk. Ott megtapasztalhatod, hogy nem vagy egyedül. Bárhogy alakul is a világ dolga, mi, magyarok maradjunk szövetségben önmagunkkal.
Mikszáth Kálmán így írta egykor:
„Ki tudja, mikor látlak. De a gondolatom mindig veled lesz, s akárhova vet a sorcs, őrködök feletted, még ha a sírba jutok, onnan is.”
Hölgyeim és Uraim, kedves Patrioták, ez volt a Specialista. Én pedig Vukics Ferenc alezredes voltam, vagyok, és talán még leszek is egy ideig.
