Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (109)
- dombi52
- okt. 19.
- 4 perc olvasás
Miért utálják Tolkient
Szegény J.R.R. Tolkien. Az angol irodalom titánja és a high fantasy nehézsúlyú alakja alig tud öt percet eltölteni anélkül, hogy rasszistának, szélsőjobboldalinak vagy más módon gonosznak bélyegeznék.
A szokásos gyanúsítottak rendszeresen azzal vádolják Tolkien A Gyűrűk Ura franchise-át, hogy a szélsőjobboldali szélsőségességet és a keresztény radikalizmust népszerűsíti, és azzal fenyegetnek, hogy eltávolítják a fantasy kánonból.
A legutóbbi támadás Tolkien ellen a Nottinghami Egyetemről érkezik, konkrétan egy „Tolkien és társai dekolonizálása” című kurzus keretében. A történész és író Dr. Onyeka Nubia által vezetett modul célja, hogy feltárja a Tolkien és C.S. Lewis fantasy klasszikusaiban feltételezett faji előítéleteket. Emellett arra is törekszik, hogy megtanítsa a hallgatókat, hogyan „népességesítsék újra” a brit irodalmi kánont. Nubia ezt többek között azzal kívánja elérni, hogy a fiataloknak azt tanítja, Tolkien könyveiben démonizálja a „színes bőrű embereket”.
A kurzus egyik kulcsfontosságú szövege azt állítja, hogy az orkok – Tolkien által teremtett szörnyű, gonosz csatlósok – és más gonosz, sötét bőrű lények az „etnikai sovinizmus” eredményei.
Dr. Nubia azt is állítja, hogy a Középfölde keleti fajai – a keletiek, a déliek és a haradi emberek – azért vannak sötétebb bőrűnek ábrázolva, mert Tolkien azt akarta, hogy őket kevésbé erkölcsösnek és erényesnek tekintsük, mint a nyugati világ világos bőrű embereit, tündéit és törpéit.
Dr. Nubia szerint mindez a nyugati kánonban régóta fennálló „afrikaiellenes ellenszenv” része, amelyben az afrikaiakat „a fehér ember természetes ellenségeinek” ábrázolják.
Ha szerinted ez őrültségnek hangzik, az azért van, mert az is.
De mit is várhatnánk Dr. Nubia-tól? Végül is ő az a férfi, aki egyszer a BBC-nek írt, azt állítva, hogy a középkori Angliában „sokszínű népesség élt, és afrikaiak is laktak ott”, de a korabeli irodalom „etnikai sovinizmust” tartott fenn, például John Milton Elveszett paradicsom című művében.
Hasonló panaszai vannak William Shakespeare műveivel kapcsolatban is, aki szerinte „kitalált, monoetnikus angol múlt” képét terjesztette, mivel darabjaiban „nincs közvetlen utalás az Angliában élő afrikaiakra”.
Valószínűleg a költőnek eszébe sem jutott, hogy több száz évvel halála után az emberek rasszizmussal vádolják majd azért, mert nem említette kifejezetten minden etnikai kisebbséget, függetlenül attól, hogy azok milyen elenyészően kicsinyek voltak, akik az ő írásainak idején Angliában éltek.
A Gyűrűk ura gyermekbarátabb unokatestvére, C. S. Lewis Narnia krónikái című műve sem kerülheti el a dekolonizáció árnyékát.
Dr. Nubia kurzusának szerint ez a homályos fantasy-mesék a varázslatról és a beszélő állatokról szintén tele van rasszizmussal.
A modul kritizálja a kitalált Calormen népet, mert káros sztereotípiákat terjeszt, mivel ezt a kitalált emberi fajt „kegyetlen” embereknek írja le, akik „hosszú szakállal” és „narancsszínű turbánnal” rendelkeznek.
Csakúgy, mint barátja, Tolkien, Lewis is gyakran a woke-unatkozók áldozata, műveit rendszeresen reakciósnak és szélsőségesnek bélyegzik.
Spiked’s Georgina Mumford emlékeztet bennünket arra, hogy a Prevent, az Egyesült Királyság terrorizmusellenes programja egykor Lewis és Tolkien műveit is felvette a radikalizálódást ösztönző könyvek listájára.
Philip Pullman, a kifejezetten ateista His Dark Materials sorozat szerzője pedig nem fogja vissza magát, amikor a Narnia krónikáit „az egyik legcsúnyább és legmérgezőbb dolognak” nevezi, amit valaha olvasott, „vallási propagandának”, „rasszistának”, „nőgyűlölőnek”, „aljasnak”, „életgyűlölőnek”, „undorító hablatynak”, „undorítónak”, „undorító”, és „olyan szörnyű és kegyetlen, hogy alig tudom magam visszafogni, amikor rágondolok”.
Ne felejtsük el, hogy egy gyermekkönyvsorozatról beszél, amelyben a szereplők egy szekrényen keresztül menekülnek egy varázslatos földre.
Miért vált ki Tolkien és Lewis fantasztikus világa ilyen dühöt és utálatot kulturális elitünk körében? Ennek egy része biztosan a „férfi, sápadt és elavult” szerzők által alkotott művekkel szembeni ösztönös ellenreakció.
Folyamatosan azt látjuk, hogy egykor szent intézményeink ma már hajlamosak felháborodni a hagyományos brit kánonon (régimódi, elavult, amivel nem lehet azonosulni), és helyette bármilyen ostobasággal helyettesíteni, amit csak találnak, amit nem bináris, fogyatékkal élő, poliamorikus hidzsábosok írtak (modern, inkluzív, amivel rendkívüli módon lehet azonosulni).
Ez részben magyarázza a Tolkienre és Lewisra oly gyakran vetett bizarr és őszintén szólva alaptalan rasszizmusvádakat.
Természetesen, ami konkrétan Tolkienet és Lewist illeti, műveik tartalma is szerepet játszik. Nevezetesen, keresztény hitük áll a történeteik középpontjában.
Ez leginkább Narnia-ban nyilvánvaló, ahol Aslan, az oroszlán Krisztus szerepét tölti be, meghal, majd később feltámad. A Gyűrűk Urában pedig a megváltás, a kísértés és a jó és a gonosz küzdelme dominál.
Tolkien maga úgy írta le, hogy „természetesen alapvetően vallási és katolikus mű; eleinte tudat alatt, de a átdolgozás során már tudatosan”. A Narnia és a Gyűrűk ura erős erkölcsi üzenetei nem is lehetnének jobban helyénvalóak a modern fantasy műfajban, amely tele van olyan művekkel, mint Pullman militáns ateista His Dark Materials és George R.R. Martin cinikus és „kemény” A jég és tűz dala sorozata.
De Tolkien és Lewis még egy másik, még nagyobb bűnt is elkövetnek: a bocsánatkérő hazafiságot.
Az Észak-Írországban született Lewis nagyra becsülte a „sör, tea és kandalló, fülkés vonatok, fegyvertelen rendőrség és minden más” Nagy-Britanniáját. Tolkien hasonlóan megragadja az angol vidék varázsát és melegségét a Shire hobbit-odvaiban, pipafűben és második reggeliben.
Ma ezt, a helyi értékek dicsőítését összekeverjük a külvilággal szembeni gyűlölettel.
A modern gondolkodásmódban lehetetlen szeretni a saját hazánkat anélkül, hogy másokét gyűlölnénk. Ez nyilvánvalóan nem igaz.
Tolkien és Lewis művei azonban egy olyan időre utalnak vissza, amikor még nem volt tömeges migráció és globalizmus, amikor ez az ország csendesebb, biztonságosabb és megbízhatóbb volt – egy olyan elképzelés, amely ma már csak fantázia.
Nem hagyhatjuk, hogy a cenzúrázó, éber kritikusok bemocskolják Nagy-Britannia legnagyobb íróit. A Gyűrűk ura nem rasszista, és Narnia sem szélsőjobboldali. Tolkien és Lewis nem szélsőségességet kínál, hanem jó művészetet jó erkölcsökkel. Az egyetlen radikális dolog itt a kulturális elitünk csúfsága ellen irányul.
Lauren Smith londoni újságíró, a europeanconservative.com
