Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (125) ‒ A laptop, amely elvette gyermeke osztálytermét
- dombi52
- nov. 16.
- 6 perc olvasás
The New York Times:
A laptop, amely elvette gyermeke osztálytermét
A szerző: Dr. Twenge a San Diego State University pszichológiaprofesszora és a „10 szabály a gyerekek neveléséhez a high-tech világban” című könyv írója
Az amerikai diákok standardizált tesztjeinek eredményei évtizedekig emelkedtek. Aztán elkezdtek csökkenni, és 2023-ban és 2024-ben a legalsó szintre estek az elmúlt két évtizedben.
Ez a probléma nem csak az Egyesült Államokra korlátozódik.
Világszerte a 15 évesek teljesítménye matematikában, olvasásban és természettudományokban 2022-ben érte el mélypontját.
Ezek a siralmas eredmények legalább részben a Covid-19-járvány következményei. Az azokban az években elmulasztott oktatás még mindig hatással lehet az iskolai teljesítményre.
De ez csak a történet egy része. A tesztpontszámok csökkenése jóval a világjárvány előtt, 2012 körül kezdődött.
Az egyik nyilvánvaló bűnös az okostelefonok elterjedése, amelyek éppen akkor váltak népszerűvé, amikor a tesztpontszámok csökkenni kezdtek.
2017 óta kutatom az okostelefonok mentális egészségünkre gyakorolt hatását, és nemrég elkezdtem tanulmányozni, hogyan befolyásolják az iskolai teljesítményt.
Az okostelefonok tanulásra gyakorolt negatív hatása az egyik oka annak, hogy sok iskolakerület bevezette az okostelefonok teljes tilalmát a K-12 oktatásban, beleértve az összes állami iskolát New York államban, ahol
a diákok személyes laptopjait, táblagépeit és okosóráit is betiltották.
Ez előrelépés, különösen akkor, amikor egy nagy szakszervezet által megkérdezett K-12-es tanárok 83 százaléka úgy gondolja, hogy az okostelefonok betiltása jó ötlet.
De ez nem teljes megoldás, mert a telefonok nem az egyetlen elektronikus eszközök, amelyeket a diákok az iskolában használnak. Manapság szinte minden közép- és középiskolás diák – és jó néhány általános iskolás is – laptopot vagy táblagépet visz az iskolába, és otthon is használja házi feladatokhoz.
Ezeket az eszközöket többnyire az iskolák biztosítják. Gondolhatnánk, hogy ezek az iskolák által kiadott eszközök csak korlátozott számú funkciót engedélyeznek, például a Canvas osztálytermi oldalak és a Google Docs elérését. Ha ezt gondolnánk, tévednénk.
Sylvie McNamara, egy washingtoni kilencedikes diák szülője, a Washingtonian magazinban írta, hogy fia minden óráját tévéműsorok nézésével és játékokkal töltötte az iskolától kapott laptopján.
Gyakran fogalma sem volt arról, hogy milyen témákat tanítanak az órákon. Amikor megkérte az iskola vezetőségét, hogy korlátozzák fia laptophasználatát, azok ellenálltak, mondván, hogy az eszköz szerves része a tananyagnak.
A nonprofit Common Sense Media által amerikai tinédzserek körében végzett felmérésben a válaszadók egynegyede elismerte, hogy iskolai napokon pornográf tartalmakat nézett.
Ebből a csoportból csaknem a fele iskolai eszközön nézte azokat.
Az, hogy a diákok pornót néznek az órán, nem csak őket érinti – képzeljük el, hogy egy tinédzser matematikaórán próbál koncentrálni a szinuszra és a koszinuszra, miközben egy ilyen képernyő előtt ül. Ez több szempontból is zavaró.
Még ha a laptopok visszaélésszerű használata nem éri is el ezt a szintet, akkor is jelentős mennyiségű tanítási időt vesz igénybe.
Egy tanulmány a Michigan State egyetem hallgatóiról – akik szinte mindannyian nagykorúak, és feltehetően jobban tudják összpontosítani a figyelmüket, mint a fiatal tinédzserek – megállapította, hogy
az órákon töltött idő közel 40 százalékát a közösségi médiában böngészéssel, e-mailek ellenőrzésével vagy videók nézésével töltötték a laptopjaikon – minden mással, csak a tananyaggal nem.
Az iskolai laptopok otthon is elterelik a figyelmet. Sokuk korlátlan hozzáférést biztosít a YouTube-hoz, ami arra csábítja a diákokat, hogy a házi feladatuk helyett végtelenül videókat nézzenek.
A minap a lányom elmondta, hogy otthon az iskolai laptopján nézte a „The Rookie” című erőszakos rendőrségi sorozatot. Nyilvánvalóan a készülék nem blokkolta a Disney+ streaming szolgáltatáshoz való hozzáférést.
Hogyan várhatjuk el 13 éves gyerekektől, hogy a feladataikra koncentráljanak, amikor egy hatalmas szórakoztató videotartalom-könyvtár csak egy kattintásra van tőlük?
Nevetségesnek tűnik ezt mondani, de a digitális zavaró tényezők rettenetesen rontják a tanulmányi eredményeket.
Minél több időt töltöttek az egyetemisták a laptopjukon más dolgokkal az órákon, annál alacsonyabbak voltak a vizsgaeredményeik, még akkor is, ha figyelembe vették a képességeiket.
Ez vonatkozik a világ minden táján élő tinédzserekre is. A 2023-as UNESCO-jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a készülékek túlzott használata ronthatja a tanulmányi eredményeket, főleg azért, mert növeli a zavaró tényezőket és a nem tanulmányi tevékenységekben való részvételt.
A The Journal of Adolescence folyóiratban októberben megjelent tanulmányomban azt találtam, hogy a matematika, az olvasás és a természettudományok standardizált tesztjeinek eredményei jelentősen rosszabbak voltak azokban az országokban, ahol a diákok több időt töltöttek elektronikus eszközök használatával szabadidős célokra az iskolai nap során, mint azokban az országokban, ahol kevesebb időt töltöttek ezzel.
A helyzet Finnországban, amely egykor a világ egyik legjobb iskolarendszeréről volt ismert, sokatmondó.
2022-ben a finn tinédzserek bevallották, hogy az iskolai nap során közel 90 percet töltenek nem oktatási célú eszközhasználattal.
Talán ennek eredményeként a finn diákok tesztjeinek eredményei 2006 és 2022 között zuhanásszerűen romlottak.
Azokban az országokban, mint Japán, ahol a diákok az iskolai nap során kevesebb mint fél órát töltenek szabadidős eszközhasználattal, a tanulmányi eredmények meglehetősen stabilak maradtak, különösen matematikában és természettudományokban.
Ha a táblagépek és a laptopok akár csak kis részben is felelősek az iskolai teljesítmény romlásáért, akkor a szülőknek és a pedagógusoknak együtt kell megoldást találniuk.
Jelenleg a szülők gyakorlatilag tehetetlenek: nem telepíthetnek szülői felügyeleti szoftvert az iskolai eszközökre. Ennek ellenére sok körzet megpróbálja a felelősséget visszaterelni a szülőkre azzal, hogy ahogyan az én gyermekeim körzete is teszi, azt mondja nekik, hogy „a szülői felügyeletet semmi sem pótolhatja. Legyenek tisztában azzal, hogy gyermekük milyen weboldalakat látogat az interneten.”
Hogyan is tehetnénk ezt, ha nem telepíthetünk felügyeleti szoftvert, és nem lehetünk minden percben a tizenéves gyermekeink mellett?
Ha az iskolakerületek javítani akarnak a vizsgaeredményeken – és a legtöbbjük ezt nagyon szeretné –, akkor elengedhetetlenül fontos, hogy megváltoztassák a diákok iskolai eszközök használatának módját.
Először is, az iskolák informatikai részlegeinek sokkal biztonságosabban kellene lezárniuk az eszközöket, hogy a diákok ne tudják azokat tévéműsorok nézésére, játékokra vagy folyamatos videónézésre használni. Bármilyen erőfeszítéseket is tesznek jelenleg az iskolák ebben az irányban, a technológia iránt érdeklődő diákok gyakran kijátszák azokat.
Körzeti szintű szabályoknak kellene létezniük, amelyek kifejezetten tiltják az ilyen típusú felhasználást, és utasítják a tanárokat, hogy oktatási videókat ágyazzanak be az osztálytermi oldalra, ahelyett, hogy korlátlan hozzáférést biztosítanának a diákoknak a YouTube-hoz.
A körzeteknek és a tanároknak azt is fontolóra kellene venniük, hogy csökkentsék azoknak a feladatoknak a számát, amelyek elvégzéséhez eszközre van szükség. A papír alapú matematikai feladatlapok vagy a kézzel írt válaszok az olvasási feladatokra egy lehetőséggel kevesebbet jelentenek a gyerekek számára, hogy digitális zavaró tényezőkkel teli eszközöket használjanak, és egy lehetőséggel kevesebbet, hogy kimásolják és beillesszék a ChatGPT által írt esszéket.
A szülőknek is lehetőséget kellene biztosítani, hogy kilépjenek. Sok szülővel beszéltem, akiknek gyermekei nehezen tudnak koncentrálni laptop használata közben, de az iskola vezetői azt mondják nekik, hogy az eszközök használata kötelező.
Angela Arsenault, Vermont állam képviselője, olyan törvényjavaslatot tervez benyújtani, amely lehetővé tenné a szülőknek, hogy gyermekeiket kivonják az iskolai eszközök használatából. A törvényjavaslat egy változata először 2015-ben került benyújtásra, ami jól illusztrálja, hogy ez a kérdés már régóta aktuális.
Az iskolák akár teljesen megszüntethetik az elektronikus eszközök használatát. Sok szülő és tanár tiltakozhatna, hogy ez kedvezőtlenül hatna a tanulásra, vagy előnyben részesítené azokat a gazdagabb diákokat, akik saját eszközökkel rendelkeznek, de több tanulmány is arra utal, hogy ez inkább javíthatja a tanulást.
Egy tanulmány, amelyben közel 300 000 negyedik és nyolcadik osztályos tanulót vizsgáltak az Egyesült Államokban, megállapította, hogy azok a diákok, akik több időt töltöttek digitális eszközök használatával a nyelvtanórákon, rosszabb eredményeket értek el az olvasási teszteken.
Egy 2018-as metaanalízis megállapította, hogy a papíron való olvasás, összehasonlítva a digitális olvasással, jelentősen jobb szövegértést eredményezett a diákok körében, az általános iskolától az egyetemig.
24 tanulmányban azok a főiskolai hallgatók, akik kézzel írt jegyzeteket készítettek, 58 százalékkal nagyobb valószínűséggel kaptak ötöst a kurzusokon, mint azok, akik laptopon gépeltek jegyzeteket. Ezzel szemben azok a diákok, akik gépeltek jegyzeteket, 75 százalékkal nagyobb valószínűséggel buktak meg a kurzuson, mint azok, akik kézzel írtak.
Bár egykor jó ötletnek tűnt, hogy minden gyermeknek saját eszközt adjanak, egyértelmű, hogy ezek a politikák kudarcot vallottak. Lehetséges, hogy az iskolai eszközök erejét körültekintőbben lehetne kihasználni, ha az alsóbb osztályokban alig vagy egyáltalán nem használnák az eszközöket, a középiskolásoknak pedig szigorúan csak a releváns alkalmazásokhoz korlátozott laptopokat adnának.
Mehetnénk még tovább, és teljesen eszközmentes iskolákat hozhatnánk létre, ritka kivételekkel a speciális igényű diákok számára.
Visszatérnénk a korábbi korszakok tankönyveihez, papírjához és ceruzájához – amikor a legjelentősebb zavaró tényező az osztályteremben az volt, hogy a diákok jegyzeteket adtak át egymásnak.
Sok felnőttnek nehézséget okoz a munkára koncentrálni, amikor a közösségi média, a vásárlás és a filmek csak egy kattintásra vannak.
Képzeljük el, mennyivel nehezebb egy 16 évesnek, nemhogy egy 11 évesnek, ugyanebben a helyzetben koncentrálni.
Ha a diákoktól azt kérjük, hogy a sok digitális zavaró tényező közepette a tanulmányi feladataikra koncentráljanak, az nemcsak a vizsgaeredményeikre van rossz hatással, hanem a tanulásnak is ellentmond.
És alapvetően igazságtalan a gyermekeinkkel szemben.
