Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (128) ‒ Trump ajánlata, amelyet Putyin nem utasíthat vissza
- dombi52
- 6 nappal ezelőtt
- 5 perc olvasás
Trump ajánlata, amelyet Putyin nem utasíthat vissza
„Nehéz megjósolni, hogy az ukrán hadsereg még meddig tud kitartani. Lehet, hogy hónapokig vagy egy évig, de lehet, hogy csak hetekig.”
„Kijev egyetlen reális győzelmi esélye jelenleg az, hogy kiterjeszti a konfliktust, legalább Európa egy részét, de lehetőleg az egész NATO-t bevonva a harcokba.”
„Az Atlanti-óceán mindkét oldalán folytatódnak a 'nagyobb nyomás Moszkvára' iránti felhívások. Ez eddig is vesztes stratégia volt, és ezután is az marad. Trumpnak merészebb lépéseket kellene tennie.”
Minden fenyegetés kudarcot vallott, és már túl késő, hogy az Egyesült Államok egyszerűen „kilépjen” az ukrajnai háborúból. De Washingtonnak van valamije, amit Oroszország nagyon szeretne.
Ukrajna keleti frontvonalán a kérdés nem az, hogy Oroszország megszerzi-e a teljes ellenőrzést Pokrovszk felett, amely Ukrajna „erődövezetének” kulcsfontosságú helyszíne, hanem az, hogy mikor.
A város bukása stratégiai veszteség lesz Ukrajna számára és taktikai győzelem Oroszország számára, de nem fogja közelebb hozni a háború végét. Ennek oka, hogy egyik kulcsfontosságú érdekelt fél sem áll készen a harcok befejezésére.
Sőt, a következő hónapok lehetnek a háború legveszélyesebbjei, mivel a kétségbeesés bekúszik Kijev felső vezetésébe, és az Egyesült Államok és Oroszország egyre inkább fegyverkezik.
A Trump-kormány számára ez rossz hír.
Az a szűk lehetőség, hogy egyszerűen, feltételek nélkül kivonuljon Ukrajnából, már megszűnt, és most a kétoldalú diplomácia Oroszországgal megrekedt.
Bár Donald Trump elnök ragaszkodik ahhoz, hogy ez még mindig „Biden háborúja”, közel egy évvel hivatali ideje kezdete után, a konfliktus végső kimenetelének következményei – jók vagy rosszak – minden bizonnyal az ő felelősségét fogják jelenteni.
Washingtonnak azonban új stratégiára lesz szüksége, ha meg akarja menteni a béke elérése érdekében tett erőfeszítéseit.
Ennek az új stratégiának a kiindulópontja annak elfogadása kell, hogy legyen, hogy nincs olyan nyomás, amely arra késztetné Vlagyimir Putyin orosz elnököt, hogy leállítsa a háborút, mielőtt minimálisan elérte volna céljait. Ehelyett Trump elnöknek a megállapodás elérésére a legjobb esélye az lenne, ha kihasználná legerősebb kártyáját: azt a tényt, hogy Putyinnak szüksége van az Egyesült Államok részvételére politikai céljainak eléréséhez, és sokkal jobban érdeklik a megállapodás részletei, mint az amerikai elnököt.
Sok szempontból a Pokrovszkért folyó csata a háború mikrotükrévé vált, és jól mutatja, milyen nehéz megoldani a közel négy éve tartó konfliktust. A harcok áldozatainak száma ellenére egyik fél sem tűnik hajlandónak letenni a fegyvert, de az okok nem is lehetnének különbözőbbek.
Moszkva hajthatatlansága a visszavonulásról a határozottság jele, és emlékeztető arra, hogy Oroszország nagyrészt érzéketlen a Nyugat által kiszabott és a csatatéren felmerülő költségekre.
Putyin, aki úgy véli, hogy katonai előnyben van, Trump békére irányuló felhívásaira tovább nyomulással válaszolt, és ott tovább nyomul, ahol Ukrajna védelme összeomlás szélén áll.
A stratégia veszteségei magasak, de fenntarthatók és elfogadhatók, tekintettel a háború kimenetelének tétjére Putyin és rezsimje számára.
Másfelől Kijev makacssága gyengeséget, nem pedig erőt jelez.
Ukrajna vezetői elismerik, hogy az országnak tűzszünetre van szüksége, de attól tartanak, hogy mi következik a tűzszünet elfogadását követően.
Sok ukrán szemében a most Oroszországgal kötött békeegyezmény csak ideiglenes lesz. Jól vagy rosszul, de úgy vélik, hogy Putyin addig nem lesz elégedett, amíg Oroszország nem ellenőrzi Ukrajna egész területét.
A mai választás tehát nem a béke és a további háború között zajlik, hanem a mostani és a későbbi oroszországi harcok között. Ezzel a dilemmával szembesülve
Kijev a gyors kapituláció helyett a lassú csatatéri vereséget választotta. Ez érthető, de veszélyes stratégia, amely az ország túlélését a penge élére helyezi.
Moszkva és Kijev nem az egyetlenek, akik hajlandóak hagyni, hogy a háború elhúzódjon.
Európa-szerte alig van igény az ukrajnai konfliktus gyors befejezésére, annak ellenére, hogy a feltétel nélküli fegyverszünetet hangosan követelik. Európa arra irányuló kérései, hogy Ukrajna folytassa a harcot, igazságosság és méltányosság nyelvébe burkolózhatnak, de éppúgy pragmatizmus vezérli őket, mint az állítólagos értékek.
Először is, a hosszabb háború időt ad Európának a saját katonai felkészüléséhez.
Amíg Oroszország Ukrajnában harcol, addig korlátozott a képessége, hogy fenyegesse a NATO területét. De a háború befejezése után sokan Európában úgy vélik, hogy Oroszország újjáépíti katonai erejét, és figyelmét nyugatabbra fordítja.
Másodszor, Európa vezetői tudják, hogy amint az ukrajnai fegyverek elhallgatnak, ki kell találniuk, hogyan teljesítsék háború utáni ígéreteiket, hogy finanszírozzák Ukrajna újjáépítését és intézményesítsék kapcsolatait Európával.
Washingtonban Trump őszintén szeretné „megállítani a gyilkolást”. De kormányában alig van sürgető igény arra, hogy ennek érdekében határozottan cselekedjenek.
Miután Ukrajna felfegyverzésének költségeit és felelősségét nagyrészt Európára hárította, a Trump-kormány politikai és pénzügyi szempontból elhárította a háborút, és úgy tűnik, hogy nagyjából elégedett a várakozással.
„Néha hagyni kell őket harcolni” – mondta Trump nemrég.
Ennek a „várjunk és nézzük meg” stratégiának vannak hátrányai. Két rémálomszerű forgatókönyv lehetséges: Ukrajna összeomlása, vagy a helyzet eszkalálódása, ami az Egyesült Államokat még mélyebben belerángatja a háborúba.
Nehéz megjósolni, hogy az ukrán hadsereg még meddig tud kitartani. Lehet, hogy hónapokig vagy egy évig, de lehet, hogy csak hetekig.
Ha Ukrajna védelme összeomlik, Washingtonnak három rossz lehetőség közül kell választania: növelni a támogatást és ezzel az Egyesült Államok költségeit, elfordulni és hagyni Kijev bukását, vagy Ukrajnát kedvezőtlen megállapodás aláírására kényszeríteni.
A hirtelen eszkaláció esélyét sem lehet kizárni.
Kijev egyetlen reális győzelmi esélye jelenleg az, hogy kiterjeszti a konfliktust, legalább Európa egy részét, de lehetőleg az egész NATO-t bevonva a harcokba.
Ahogy Kijev egyre kétségbeesettebbé válik, Moszkva pedig egyre pimaszabbá, úgy nőhet ennek a bonyodalmas helyzetnek a kockázata, akár az egyik fél szándékos cselekedetei, akár véletlen tévedések miatt.
Trumpnak jó oka van arra, hogy elege legyen az ukrajnai kudarcokból. De ez lenne a legrosszabb időpont a visszavonulásra. Ugyanakkor
a diplomáciai előrelépés beindításához új stratégiára van szükség, amely nem a botot, hanem a répát használja Putyin számításainak megváltoztatására.
Trump elnök legerősebb befolyási eszköze, hogy ő sokkal kevésbé törődik a fegyverszünet tényleges feltételeivel, mint orosz kollégája. Trump számára bármilyen eredmény, amely véget vet a harcoknak, elegendő.
Putyin viszont nagyon törődik a részletekkel, és az Egyesült Államok bevonására van szüksége ahhoz, hogy kedvező feltételekkel véget vessen a háborúnak.
Oroszország természetesen az Egyesült Államok részvétele nélkül is elérheti katonai céljait, például erőszakkal elfoglalva a Donbasz többi részét.
De az Egyesült Államok beavatkozása nélkül Putyin politikai és gazdasági céljai elérhetetlenek maradnak, ideértve olyanokat is, mint a NATO-szövetség keleti terjeszkedésének leállítása és az orosz gazdaságra vonatkozó szankciók enyhítésének ígérete.
A Trump-kormánynak ki kellene használnia ezt az egyensúlytalanságot, és jeleznie kellene Moszkvának, hogy hajlandó tárgyalni a Putyint jelenleg leginkább érdeklő nagyobb politikai és gazdasági kérdésekről, de ez a hajlandóság időben korlátozott és egyre csökken.
Washingtonnak egyértelművé kell tennie, hogy egy bizonyos határidő lejárta után (a háború befejezése után) továbbra is segíteni fog a két harcoló fél közötti korlátozott megállapodás közvetítésében, de a nagy politikai vagy gazdasági alkuk már nem lesznek napirenden, és az európai jövőbeli biztonsági struktúra átfogó felülvizsgálatának lehetősége is elszáll.
Ezekkel a lehetőségekkel szembesülve Putyin kénytelen lenne választani a kijelentett céljai között: a háború folytatásával elérhető területi nyereség és a Washingtonnal kötött megállapodás által elérhető politikai, gazdasági és státuszbeli előnyök között.
Lehet, hogy úgy dönt, folytatja a harcot, de lehet, hogy nem. Ez legalábbis egy kipróbálásra érdemes javaslat.
És ha mégis folytatná a háborút, akkor azt tudva kellene tennie, hogy a csatatéren töltött további idő megakadályozhatja a „gyökér okok” megoldását, és korlátozhatja a győzelem édességét.
Az Egyesült Államok számára ez a stratégia nagy előnyökkel és alacsony kockázatokkal jár.
Nem kötelezné Washingtonot konkrét engedményekre, és nem fokozná a feszültséget Oroszországgal. Az Egyesült Államok továbbra is támogatná Ukrajnát, de jelezne Brüsszelnek és Kijevnek, hogy nem érdekelt a részvételének kiterjesztésében vagy fokozásában.
A legfontosabb, hogy az Egyesült Államok és Oroszország közötti bármely kétoldalú politikai vagy gazdasági megállapodás végleges végrehajtását az Ukrajnára vonatkozó kérdések megoldásától függővé téve, ez a megközelítés ösztönözhetné a háború befejezése felé vezető valódi előrelépést.
Az Atlanti-óceán mindkét oldalán folytatódnak a „nagyobb nyomás Moszkvára” iránti felhívások. Ez eddig is vesztes stratégia volt, és ezután is az marad. Trumpnak merészebb lépéseket kellene tennie.
Dr. Jennifer Kavanagh a Defense Priorities vezető kutatója és katonai elemzési igazgatója. Korábban a Carnegie Endowment for International Peace vezető kutatója és a RAND Corporation vezető politológusa volt. Emellett a Georgetown Egyetem adjunktusa is.
