Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (146) ‒ Amerika marxista színes forradalma
- dombi52
- dec. 7.
- 6 perc olvasás
Michel Flynn tábornok:
Stratégiai értékelés az Amerikát célzó marxista stílusú színes forradalomról
Az amerikai nép most vett először mély levegőt, miután túlélte a köztársaság megfojtására irányuló kísérletet, amelyet marxista ihletésű kulturális kampány keretében hajtottak végre, főként az adminisztratív állam, a média, az akadémiai körök és a nemzetbiztonsági bürokrácia politizált elemei.
A legtöbb polgár nem vette teljesen észre, miközben ez zajlott.
A hírszerző közösség sok tagja vagy passzívan elfogadta, vagy aktívan elősegítette ezt. A projekt megalkotói még nem fejezték be munkájukat, de erőfeszítéseiket megakadályozták és késleltették. Csak Isten kegyelmének köszönhető, hogy az ország eddig kitartott.
Az amerikai kulturális forradalom eltér a 20. században Kínát sújtó maoista modelltől.
Nem egyetlen karizmatikus forradalmi személyiség köré szerveződött, hanem a bürokrácia, a felsőoktatás, a vállalati struktúrák és az aktivista hálózatok artériáin terjedt el.
Az Antonio Gramsci által leírt hosszú menetelés az intézményekben vált a működési sablonná.
Az Egyesült Államokban nem a Vörös Gárda töltötte meg az utcákat egy azonosítható legfőbb vezető parancsára, hanem az
ügynökségek, nem-kormányzati szervezetek, alapítványok, médiumok és aktivista frontok összehangolt támadása, amelyek mind ugyanazt az ideológiai projektet vitték előre különböző címkék alatt.
Mivel a szövetségi ügynökségek méretük, küldetésük, kultúrájuk és belső ellenállásuk tekintetében nagyban különböznek egymástól, ez a forradalom egyenetlenül zajlott le. Soha nem érte el a teljes dominanciát egyetlen döntő csapással. Ehelyett apróbb győzelmekkel haladt előre, és apróbb vereségeket szenvedett. Ahol az ideológiai projekt meghódította a HR-osztályt, a képzési csatornát, az állami iskolarendszert vagy a központi médiaplatformot, ott ellenállásba ütközött az állami kormányzatok, a független média, az egyes bíróságok és a polgárok hálózata részéről, akik nem voltak hajlandók engedelmeskedni. A végrehajtás ilyen apránkénti jellege lassította az összeomlást, és időt adott az amerikai népnek, hogy lássa, mi történik, és reagáljon. Még akkor is, amikor ezek a csaták nyilvánosan zajlottak, a felszín alatt sötétebb áramlatok mozogtak.
Jelenleg úgy értékeljük, hogy több ezer vallásos és konzervatív szövetségi alkalmazottat csendben azonosítottak és egy kevéssé ismert szövetségi szervhez, a Pre-Trial Services Agency-hez utaltak.
A beszámolók és a kezdeti dokumentáció arra utalnak, hogy ezt a szervet kizárólag ideológiai és vallási meggyőződés alapján, január 6-át és a vakcinával kapcsolatos nem megfelelést ürügyként felhasználva használhatták fel az egyének katalogizálására.
Úgy tűnik, hogy a szándék nem csupán adminisztratív eltávolítás volt, hanem potenciális büntetőjogi felelősségre vonás is. Ez az ügy azonnali, átlátható vizsgálatot igényel minden olyan jövőbeli kormányzat részéről, amely komolyan veszi a jogállamiságot.
A tágabb kontextus megértéséhez meg kell határoznunk, mit értünk a jóléti állam fogalmán.
Nem csupán a hagyományos szociális programokat írjuk le. Inkább egy olyan, teljes mértékben finanszírozott professzionális aktivista csoportok konstellációjára utalunk, amelyek különálló ügyeket képviselnek, de valójában egyetlen forradalmi blokkot alkotnak.
Az elmúlt évtizedben az antifasizmus, a faji igazságosság, a radikális feminizmus, a kérésre történő abortusz, bizonyos LGBTQ plusz frakciók, a környezetvédelmi szélsőségesség és a fegyverviselés-ellenesség zászlaja alatt álló szervezetek figyelemre méltó összetartást mutattak.
Megosztják egymással adományozóikat, személyzetüket, narratív kereteiket és utcai taktikáikat. Tagságuk átfedésben van. Üzeneteik szinkronizáltak. Gyorsan támogatják egymás kampányait és tüntetéseit.
Ezek a csoportok magukat grassroots (alulról jövő) mozgalmakként mutatják be. A valóságban azonban sokkal inkább professzionális forradalmi kasztként működnek. Magjukat nem hétköznapi polgárok alkotják, hanem képzett aktivisták, akik az agitációt teljes munkaidős foglalkozásként kezelik.
Finanszírozásukat magánalapítványok, gazdag adományozók, valamint egyes esetekben szövetségi és állami források biztosítják. Egy szélesebb ideológiai projekt utcai és digitális karjaként szolgálnak, amelynek célja nem a reform, hanem az átalakulás.
Őket egy kifejezetten forradalmi és rejtett módon marxista világnézet köti össze, még akkor is, ha sok katonájuk nem használja ezt a nyelvet. Ezen a struktúrán belül a sokszínűség, az egyenlőség és a befogadás központi szerepet játszik. A DEI nem egy ártalmatlan vállalati divat. Ez egy kulturális és pszichológiai fegyverrendszer.
A gyakorlatban a DEI képzés és végrehajtás viselkedéskondicionáló mechanizmusként működik, bűntudatot, küzdelmes üléseket és a társadalmi vagy szakmai büntetés állandó fenyegetését használva az egyének engedelmeskedésre késztetésére.
A mikroagressziók, a kiváltságok és a rendszerszintű elfogultság nyelve egy ideológiai rendőrség enyhe formájaként működik.
Arra kényszeríti az embereket, hogy figyeljék a beszédüket, megkérdőjelezzék az ösztöneiket, és alávessék magukat a folyamatosan bővülő tiltott szavak és kötelező rituálék sorozatának.
Ez nem befogadás. Ez erénynek álcázott kényszerű alkalmazkodás. Az intézményekben ez félelmet, hallgatást és öncenzúrát eredményez.
Az emberek gyorsan megtanulják, hogy bizonyos kérdéseket nem lehet feltenni, bizonyos tényeket nem lehet kimondani, és bizonyos nézőpontokat nem lehet elismerni anélkül, hogy kockáztatnák a karrierjüket. Ez nem véletlen mellékhatás. Ez a lényeg.
Ha rákényszerítheti az embereket, hogy nyilvánosan hazudjanak a nyilvánvaló valóságról, akkor az övéik lesznek.
A DEI-t ezért leginkább a politikai átnevelés hazai alkalmazásaként lehet megérteni, összhangban a marxista és neomarxista kulturális változási megközelítésekkel.
A „red washing” [vörösmosás] az a kifejezés, amelyet a marxizmus történetét, taktikáit és következményeit feltáró anyagok szisztematikus eltüntetésére használunk.
Amikor a polgári ismeretek és a hagyományos amerikai történelem eltűnik a tantervekből, és helyette sérelmekről szóló narratívák kerülnek be, megteremtődik a talaj egy új ideológia számára.
Amikor a szocialista atrocitásokról szóló feljegyzéseket eltemetik vagy elutasítják, egész generációk elveszítik azt a képességüket, hogy felismerjék azokat a mintákat, amelyeket nagyszüleik azonnal észrevettek volna.
Ez nem véletlenül történt.
A felsőoktatás, a média és a szórakoztatóipar lett az elsődleges célpontja ennek a memória átírásának.
2020-ra az Egyesült Államok évtizedekig tartó kulturális átalakításnak volt kitéve. Az ország már meggyengült és megosztott állapotban lépett be ebbe az évbe. A globális járvány, a Kínai Kommunista Párt információs kampánya és a példátlan polgári zavargások együttes hatása kimerítette az országot.
A rendfenntartó erők létszáma nem volt elegendő, és demoralizáltak voltak. Az egészségügyi rendszer a határainak végéig feszült. Az iskolák minden szintjén bezárták az intézményeket, vagy a tanítást online formában folytatták. Az első világ országait megkülönböztető alapvető funkciók ostrom alá kerültek.
Ezek a körülmények ideálisak voltak azoknak a forradalmi szereplőknek, akik megértették a bolsevikok szikra koncepcióját.
Mao Kínájában a rendőrség hatalmának megvonása és a hagyományos struktúrák gyengülése után a ifjúsági brigádok a káosz eszközeivé váltak. Az Egyesült Államokban a rendőrség finanszírozásának megszüntetését és delegitimálását szorgalmazó politikák, valamint a zavargók politikai védelme hasonló eredményt hoztak.
A 2020-as zavargások nem spontán kitörések voltak. Ezek egy előkészítő fázis voltak, amelynek célja a közbizalom aláásása, a baloldali politikai erőszak normalizálása és az érzelmi alap megteremtése egy célzottabb válsághoz.
Ez a válság január 6-án következett be. Itt elengedhetetlen a mérsékelt erőszak doktrínájának megértése.
Ez a taktika arra törekszik, hogy az ellenfelet kétségbeesett vagy meggondolatlan cselekedetre provokálja, amelyet aztán fegyverként lehet felhasználni a megtorlás igazolására.
Egy éven át az amerikaiak nézték, ahogy városaik lángokban állnak, és azt mondták nekik, hogy ez többnyire békés.
Aztán egy nap alatt a Capitolium előtti tüntetést felkelésnek, a „demokrácia” egzisztenciális fenyegetésének és egy évekig tartó letartóztatási, megfigyelési és üldözési kampány morális alapjának állították be.
A baloldal zavargásai azonnal abbamaradtak. A narratíva egyik napról a másikra megváltozott. Ez a hirtelen változás nem véletlen, hanem tervszerű.
Január 6. volt a tervezett fordulópont, amely lehetővé tette a bürokraták és aktivisták szövetségének, hogy nyílt vadászatot hirdessenek a konzervatív és vallásos amerikaiakra.
Ez lett az a lencse, amelyen keresztül minden ellenzéki véleményt veszélyesnek és hűtlennek lehetett bélyegezni. Azok az emberek, akik aznap beléptek a Capitoliumba, sokan közülük békésen és zavartan, ürügyül szolgáltak egy szélesebb körű projekthez, amelynek célja a nemzetbiztonsági apparátus belső átalakítása volt.
Ami ezután következett, túllépett az utcai aktivizmuson és a kulturális elfoglaláson. Beépült a nemzetbiztonsági állam véráramába.
A január 6-i események, Afganisztán összeomlása és a szövetségi oltási kötelezettség együttesen egy példátlan kísérletet eredményeztek a szövetségi munkaerő átalakítására kényszer, megfélemlítés és ideológiai tisztogatás révén.
A CIA-n belül és a nemzetbiztonsági apparátus egészében a belső forradalom elérte csúcspontját, majd saját ellentmondásai miatt megkezdődött a szétesés.
A társadalmi összeomlás soha nem egyedi esemény. Ez egy folyamat.
Zerohedge kommentár:
A „színes forradalom” keresési kifejezés a főáramba került. A Google Search Trends szerint a kifejezés a legmagasabb szintre emelkedett, mióta a marxista BLM-lázadók 2020-ban elkezdték felgyújtani a demokraták által irányított nagyvárosi területek egyes városrészeit.
A múlt hónapban Michael Flynn nyugalmazott altábornagy Alex Jonesnak elmondta, hogy a Trump-kormánynak szólnia kell a nemzethez arról, amit ő gonosz rezsimváltási összeesküvésnek nevezett, amely milliárdosok által finanszírozott nem kormányzati szervezeteken keresztül működik.
„Az embereknek meg kell érteniük, hogy ha ez a művelet sikerrel jár, a dolgok gyorsan fogynak – Trump szinte azonnal eltűnne a színről. Az elit dezertálása nem a puccs előtti figyelmeztető jel; hanem annak utolsó szakasza” – figyelmeztetett nemrég a DataRepublican, hozzátéve: „Ezért kell a „felforgató hatosnak” a törvény által megengedett legszigorúbb büntetést kapnia.”
Összefoglalva: az amerikai nép most először kezd megismerni azokat a rezsimváltási törekvéseket, amelyeket a demokraták és a milliárdosok által finanszírozott NGO-hálózatuk az elmúlt évtizedben folytatott. Ez nem más, mint színes forradalom.
Ideje reformokat végrehajtani, különösen a nonprofit világban.
