Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (156) ‒ Milyen császár lesz Trump?
- dombi52
- 2 nappal ezelőtt
- 4 perc olvasás
Milyen császár lesz Trump?
Az élet nem gyakran ad a nemzeteknek valódi második esélyt, amikor nagy dolgokról van szó, de Amerika esetében ez megtörtént. Az egyetlen reményem, hogy nem pazaroljuk el... vagy pontosabban, remélem, hogy Donald Trump nem pazarolja el.
A 2026-os félidős választásokra kevesebb mint egy év van hátra. Ezért rendkívül fontos, hogy Trump mit tesz a következő hat-nyolc hónapban. A lényeg az, hogy hatással akar lenni, vagy csak ismertté válni?
Julius Caesar az egyik legismertebb ember a történelemben, de vajon tényleg olyan nagy hatással volt? Az igazság az, hogy nem. Caesarral kapcsolatban többet tudunk, mint bármelyik másik rómairól, de nem azért, mert megváltoztatta a világot, hanem mert zseniális propagandista volt, és rengeteget – és jól – írt a tetteiről. A valóság az, hogy Caesar csak egy újabb ‒ bár nagyszerű ‒ római tábornok volt, aki belekeveredett a köztársaság irányításáért folyó, egymást gyilkoló háborúk menetébe.
Augustus, az örökbe fogadott fia, aki sokkal kevésbé ismert a történelemben, sokkal jelentősebb volt, mivel a köztársaságot egy birodalommá alakította, amely vitathatatlanul további 1500 évig fennmaradt.
Donald Trump Caesar vagy Augustus lesz? Olyan elnök lesz, aki átrendezi a Titanic fedélzetén a napozóágyakat, és csak lassítja a hajó végső ütközését a jégheggyel? Vagy át fogja kormányozni a veszélyes vizeken, és biztonságban ki fogja vezetni a másik oldalra?
Amikor Trump tavaly novemberben megnyerte az újraválasztást, biztos voltam benne, hogy miután nyolc éven át elviselte a legkeményebb támadásokat, amelyeket amerikai politikus valaha is elszenvedett, visszatér Washingtonba, és metaforikus értelemben fejek fognak hullani.
Valóban, a mély állam megsemmisítésének gondolatával indult a választásokon.
Most, egy évvel a választások után, már nem vagyok ennyire biztos benne. Bár a bevándorlással kapcsolatos legtöbb lépését üdvözlöm, különösen a legutóbbi döntését, hogy megszünteti az összes bevándorlást a harmadik világ országaiból,
két elem aggodalomra ad okot.
Az egyik az H1B vízumprogram támogatása. Ha vannak olyan munkák, amelyeket amerikaiak nem tudnak betölteni, akkor a szükséges képességekkel rendelkező külföldi munkavállalók behozatala értelmes lépés az amerikai ipar termelékenységének fenntartása érdekében.
De nem ez történik. Több százezer külföldi munkavállalót, elsősorban indiaiakat hoznak be, hogy helyettesítsék azokat az amerikai munkavállalókat, akiket a vállalatoknak általában többet kellene fizetniük, hogy megtartsák vagy felvegyék őket.
Nincs hiány amerikai STEM-munkavállalókból; csupán trillió dolláros technológiai, tanácsadó és egyéb vállalatok vannak, amelyek egyszerűen csak alacsonyabb béreket fizetve külföldi munkavállalóknak akarják növelni nyereségüket.
Ehhez hozzátéve, hogy félmillió diákot (vagy kémet) engedett kommunista Kínából amerikai egyetemeken maradni, az ember elgondolkodik, hogy vajon kinek a fizetési listáján állnak Trump tanácsadói.
Egy másik terület, ahol Trump nem felelt meg az elvárásoknak, az a baloldali összeesküvés elleni küzdelem, amely az elmúlt évtizedben a nemzetet a katasztrófa szélére sodorta. Barack Obamától Hillary Clintonig és az antiamerikai árulók hadseregéig, akik Trump, szövetségesei és az amerikai nép ellen dolgoztak,
Trumpnak létre kellene hoznia egy munkacsoportot, amelynek kifejezett célja az lenne, hogy kivizsgáljon minden egyes kormánytagot vagy NGO-tagot, valamint minden finanszírozót, aki bármi köze volt a Russiagate-hez, a 2020-as puccs leplezéséhez és az abból következő J6-üldözésekhez.
Az amerikaiak tudják, mi történt. Valós időben néztük végig. Molly Ball dicsekedett vele a TIME magazinban, olvastunk róla Mollie Hemingway Rigged című könyvében, majd később követtük, ahogy Emerald Robinson húzta a szálakat...
de ami hiányzik, és amire szükségünk van, az az árulás teljes ügyének feketén-fehéren történő bemutatása, majd a bűnösök bíróság elé állítása és megbüntetése.
Ahogyan az OJ-perben mindannyian megtanultuk, az esküdtekben nem mindig lehet megbízni, de legalább az információkat az amerikai nép elé kell tárni, hogy azok ennek megfelelően szavazhassanak.
A washingtoni csőbomba-gyanúsított nemrégiben történt letartóztatása és Kash Patel bejelentése, hogy ez az FBI négy évig visszatartott információin alapult, azt mutatja, hogy az információk rendelkezésre állnak; csak egy elég bátor kormányra van szükség, hogy azokat nyilvánosságra hozza.
Az árulás büntetlenségének engedélyezésével párhuzamosan Trump nem tett erőfeszítéseket a SAVE törvény elfogadásának biztosítására. Valóban,
New England, amelynek körülbelül 40%-a republikánus, 21 képviselőházi helyet rendelkezik, és ezek 100%-a demokrata. Ez nem jó. A demokraták csalással nyernek. Pont.
A Safeguard American Voter Eligibility Act (amerikai választói jogosultság védelméről szóló törvény) előírná a választói személyazonosító és az amerikai állampolgárság igazolását, és betiltaná a legtöbb postai szavazást. A republikánusok által elvileg ellenőrzött Kongresszust rákényszeríteni a SAVE törvény elfogadására többet tenne a köztársaság megmentése érdekében, mint szinte bármi más, amit Trump tehetne.
Ha Trump meg akarja őrizni a republikánusok ellenőrzését a Kongresszus felett, és esélyt akar magának adni az ország rendbetételére, akkor most kell rendbe tennie a szavazási rendszert, mert tudjuk, hogy amint a SAVE törvényt elfogadják, egy áruló szövetségi bírákból álló hadsereg fogja megpróbálni megakadályozni a demokrácia érvényesülését.
Ezzel eljutunk az utolsó kritikus kérdéshez: a bírói hatalomhoz. 2015 óta az ország egész területén a szövetségi bírák hátvédként működnek Obama tervében, amelynek célja „az Amerikai Egyesült Államok alapvető átalakítása” egy baloldali nirvánává.
Az országos végzések kiadásától az ügyek elutasításán át a végrehajtói hatalom gyakorlásáig
a szövetségi bírói hatalom már nem kötődik az alkotmányhoz.
Az ilyen túlkapások hagyományos kezelési módja az, hogy az ügyek fellebbviteli eljáráson mennek keresztül, és a Legfelsőbb Bíróság végül orvosolhatja vagy nem orvosolhatja a problémát. De ez a rendszer nem működik megoldásként, amikor közelednek a kormány irányvonalát meghatározó választások. A Kongresszusnak cselekednie kell, hogy kezelje ezt a bírói túlkapást.
Ennek megfelelően Trumpnak együtt kell működnie a Kongresszussal, hogy a III. cikkelyben foglalt hatáskörüket felhasználva orvosolják ezt a helyzetet. Két lehetséges megoldást javasolnék:
A Kongresszus megszünteti a Legfelsőbb Bíróság alatti teljes igazságszolgáltatási rendszert, és egy sokkal korlátozottabb, alkotmányos igazságszolgáltatási rendszert hoz létre.
A Kongresszus létrehoz egy külön, párhuzamos szövetségi bírósági csatornát, amely kizárólag a választásokkal és a végrehajtó hatalommal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik, hogy azok időben megvitathatók legyenek, és jóval azelőtt megoldódjanak, hogy értelmetlenné válnának.
Évtizedekkel később Donald Trumpra emlékezni fognak. A kérdés az, hogy híres elnökként fogják-e emlékezni rá – aki nagy figyelmet vonzott magára, és egyszerűen csak lassította a nemzet összeomlását, miközben az nagy kormányzás és nagy kiadások által vezérelt, kudarcba fulladt disztópiává szilárdult –, vagy hősi, mitikus alakként fogják-e emlékezni rá, aki visszaverte a baloldali áradatot, és visszatette Amerikát a szilárd, korlátozott kormányzású, alkotmányos alapokra, valódi esélyt adva neki arra, hogy további 250 évet túléljen?
Azt hiszem, meglátjuk…
