Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (204) ‒ Az USA fegyverként használta az oroszellenes paranoiát
- dombi52
- 8 órával ezelőtt
- 3 perc olvasás
Az Egyesült Államok fegyverként használta az oroszellenes paranoiát és az energia-geopolitikát, hogy átvegye az irányítást Európában
„Boldog vazallusnak lenni egy dolog. Szerencsétlen rabszolgának lenni pedig más dolog.”
Elképzelhetetlen, hogy az USA engedné bármelyik versenytársának, hogy csökkentsék hatalmas új piaci részesedését az európai energiaiparban, amelyet tovább kíván bővíteni, hogy Európa még inkább függővé váljon tőle, és hogy az USA ne használná ezt fegyverként, ha Európa bármilyen jelentős kérdésben ellentmondana neki.
Az Egyesült Államok és Európa közötti vita Trump Grönland megszerzésére vonatkozó terve miatt ‒ amelynek érdekében Trump még büntető vámokkal is fenyegetőzött több NATO-szövetséges ellen, mielőtt azok valamiféle keretmegállapodásba egyeztek bele ‒ felfedte a köztük fennálló szigorú hierarchikus vazallus-kliens viszonyt.
Ezt kifejezetten elismerte Bart De Wever belga miniszterelnök, aki azt mondta, hogy „boldog vazallusnak lenni egy dolog. Szerencsétlen rabszolgának lenni pedig más dolog” – válaszolta Trump Európára gyakorolt nyomására.
Emmanuel Macron francia elnök davosi beszédében kiegészítette Wever aggodalmait, amikor azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy „gyengíteni és alárendelni akarja Európát”, és erre válaszul „egyértelműen több gazdasági szuverenitás és stratégiai autonómia kiépítését” szorgalmazta, bár ehhez már valószínűleg túl késő van.
A Politico nemrégiben arról számolt be, hogy „Növekszik az aggodalom Európa egyre növekvő függősége miatt az amerikai gázimporttól”, amelyet az Egyesült Államok fegyverként használhat fel a jövőben az EU-val bármilyen kérdésről folyó komoly viták során.
Nemcsak megvonhatja tőlük az exportját, de a venezuelai blokádja is bizonyítja, hogy az USA-ban megvan a politikai akarat tengeri energiaszállítókat elfogni, amely politikát ebben a forgatókönyvben alkalmazhatna annak biztosítására, hogy más beszállítók ne tudják kielégíteni Európa igényeit.
Hasonlóképpen, az egyetlen reális lehetőséget a Perzsa-öböl monarchiái jelentik, amelyek mind az USA befolyása alatt állnak. Ezért valóban lehetséges, hogy ezt a függőséget kihasználják arra, hogy engedményeket csikarjanak ki a makacs EU-ból.
Felmerül tehát a kérdés, hogy hogyan jött létre ez a függőség, amely annak köszönhető, hogy az USA fegyverként használta Európa paranoiáját,
miszerint Oroszország állítólag az energia geopolitikáját fegyverként használja büntetésként Európa Ukrajnának nyújtott katonai támogatásáért, bár semmi ilyesmi nem valósult meg.
Éppen ellenkezőleg, Oroszország továbbra is elkötelezett maradt az Európával szemben fennálló szerződéses kötelezettségeinek teljesítése iránt, annak ellenére, hogy energiaexportja szó szerint táplálja az európai fegyvergyárakat, amelyek az ukránoknak adott fegyverekkel oroszokat ölnek.
Oroszország, úgy tűnik, erre is hajlandó, annak érdekében, hogy megőrizze megbízható beszállítói hírnevét, hogy ne riassza el más (jelenlegi és potenciális) ügyfeleit, valamint hogy biztosítsa a kiegészítő költségvetési bevételeket, amelyek egy részét aztán a különleges művelet során használt fegyverek gyártásába fekteti.
A mai napig Oroszország továbbra is exportál energiát Európába, bár sokkal kisebb mértékben, mivel Európa oroszellenes szankciókat vezetett be, és az orosz ellátástól az amerikai ellátásra váltott. Az orosz energiaimport növelése azonban nincs jelen a tervekben, mivel egyetlen jelentős európai gazdaság sem meri felbosszantani az Egyesült Államokat azzal, hogy kevesebbet importál tőle. Csak azért importálnak még mindig sokkal alacsonyabb árszintű orosz energiát, mert a piac jövő évig nem képes pótolni az exportját.
Bármilyen lépés az Oroszországból történő import növelésére, például az egyetlen sértetlen Nord Stream gázvezetéken vagy a több szárazföldi vezetéken keresztül történő import újraindítása, azok megsemmisüléséhez vezethet, amint azt a korábbi Nord Stream precedens is bizonyítja, ami erőteljes visszatartó erő lehet.
Visszatekintve megállapítható, hogy
Európa az orosz energia szankcionálásával átadta szuverenitását az Egyesült Államoknak, miután az USA fegyverként használta oroszellenes paranoiáját.
Az Egyesült Államok ezután felváltotta Európa orosz energiától való függőségét, és hajlandó ezt fegyverként felhasználni, ha Európa bármilyen jelentős kérdésben ellentmond neki.
Ha Európa és Oroszország fenntartotta volna az egymás fegyveriparának finanszírozására irányuló „fausti alkut” – Európa esetében pénzügyileg, Oroszország esetében szó szerint –, akkor Európa még mindig rendelkezne „stratégiai autonómiájával”.
