Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (268) – Az ukránok szerint nincs külön megállapodásunk Magyarországgal

Strana:

Az ukránok szerint nincs külön megállapodásunk Magyarországgal – szerintük meggyőzték a TISZA-kormányt arról, hogy magyar kisebbség jogai „már eddig is elegendő mértékben biztosítottak voltak Ukrajnában”

https://strana.news/articles/analysis/507334-o-chem-dohovorilis-venhrija-i-kiev-po-povodu-zashchity-prav-natsmenshinstv.html

A magyar példa ragályos. Milyen változásokat ígért Kijev Budapestnek a nemzeti kisebbségek jogai terén

Magyar Péter bejelentette, hogy megállapodás született Ukrajnával a kárpátaljai magyarok jogairól. Ukrajna és Magyarország megállapodott Kijev politikájának megváltoztatásáról a kárpátaljai magyar közösség tekintetében. Erről a magyar miniszterelnök egy videóüzenetben számolt be, amelyet többek között a Facebook-oldalán is közzétett. Magyar szavai szerint Budapest cserébe beleegyezett abba, hogy megnyissák Ukrajna számára az első „Alapok” nevű tárgyalási klasztert, amelyre az első csatlakozási konferencián került sor.

Magyarországon belül a Kijevvel kötött megállapodásokat komoly eredményként tüntetik fel.

Nyilatkozatában Magyar Péter „történelmi jelentőségűnek” nevezte a két ország közötti megállapodást „a Kárpátaljai Magyar Közösség oktatási, kulturális, nyelvi és politikai jogairól”.

A vezető magyar médiumok is hasonló hangnemben kommentálják a témát.

Ezzel a hangnemmel azonban ellentétben állnak az ukrán fél nyilatkozatai. Ezek szűkszavúak, és inkább az adott megállapodásoknak az Ukrajna európai integrációjára gyakorolt következményeire helyezik a hangsúlyt.

Elterjedt az a vélemény, hogy az ukrán vezetés nem akar feleslegesen beszélni erről, hogy elkerülje a nacionalisták kritikáját, miszerint meghátrált a mai Ukrajna ideológiai beállítottságai szempontjából legkényesebb kérdésben, a nemzeti kisebbségek jogainak kérdésében.

A magyar példa pedig más szomszédos országokat is hasonló lépésekre ösztönözhet, amelyeknek „saját” közösségeik vannak Ukrajna területén.

De a lényeg nem is ez: a nacionalista körökben felmerülnek az aggodalmak, hogy az „EU-ban hivatalosnak” minősülő nyelveknek (ez az ukrán jogszabályok megfogalmazása) tett engedmények után ugyanazok az európai tisztviselők felvethetik az orosz nyelv státuszának kérdését Ukrajnában, amelyet továbbra is milliók beszélnek.

Különösen akkor, ha véget ér a háború Oroszországgal, és az EU továbbra is az európai szabványokhoz igazítja Ukrajnát. Többek között a nemzeti kisebbségek jogai tekintetében is.

Ezért az ukrán hatóságok meglehetősen vonakodva nyilatkoznak a Budapesttel kötött megállapodások lényegéről.

Kijev beleegyezett

A Kijevvel elért megállapodást kommentálva a magyar miniszterelnök kijelentette, hogy az ukrán fél „vállalta, hogy teljesíti az összes pontot (a Magyarország által Ukrajnának támasztott 11 követelésből álló listát – Szerk.), és ezt a megállapodást (Magyarországgal – szerk.) beemeli az EU nemzeti kisebbségek jogainak védelmére vonatkozó „Cselekvési Tervébe”.

Magyar „Tisza” pártjának győzelme, amely véget vetett Orbán „Fidesz” nevű pártjának hosszú évekig tartó uralmának, lehetővé tette az Ukrajnával való kapcsolatok újraindítását, amelyek a magyarországi heves parlamenti kampány idején jelentősen megromlottak, mivel Orbán politikai kommunikációja megpróbálta kihasználni az ukrajnai helyzetet.

A párbeszéd helyreállítása mindkét fél érdeke volt.

Kijev szerette volna feloldani az Orbán-kormány vétóját az Ukrajnának nyújtandó 90 milliárd eurós hitel, a katonai programok kiegészítő finanszírozása és az euróintegráció folytatása ügyében.

Magyarnak pedig rendbe kellett hoznia a kapcsolatot az Európai Bizottsággal (EB), amely ugyan nem mondta ki nyíltan, de egyértelművé tette, hogy Ukrajnával való kompromisszum nélkül nehéz lesz megegyezni az új magyar vezetést érdeklő kérdésekben, például a Budapestre járó, de az előző kormány politikája miatt ki nem utalt mintegy 16–17 milliárd eurós uniós források felszabadításában.

Az ukrán és a magyar vezetők személyes találkozója még mindig nem került sorra, de az események alakulása alapján távollétükben is megtalálták a közös hangot, és

egy idő után mindketten győzelmet hirdettek a két ország közötti tárgyalásokon.

Miről beszélt Magyar Péter? Említette a „Cselekvési tervet”, amelynek teljes neve: „Az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségekhez (közösségekhez) tartozó személyek jogainak védelmére irányuló intézkedési terv”.

Ez egy kormányzati dokumentum, amelyet az Európai Unió tagállamainak (elsősorban Magyarországnak) az oktatás, a nyelvpolitika, a kultúra, az anyanyelvi információhoz való hozzáférés stb. területén megfogalmazott igényeire való válaszul dolgoztak ki. Éppen ebbe a tervbe került be – szavai szerint – az a 11 követelés, amelyeket Orbán már 2024-ben támasztott az ukrán kormánnyal szemben.

Magyar szerint Ukrajna beleegyezett azok teljesítésébe.

Az ukrán média, valamint Anita Orbán magyar külügyminiszter szerint a jelenlegi változatban a főbb követelések a következők:

1. Azok az intézmények, amelyekben a nemzeti kisebbség nyelvén folyó oktatást biztosító osztályok vagy csoportok működnek, „nemzeti kisebbségi iskola” státuszt kapnak. Ezekben a diákok nemcsak az órák alatt, hanem máskor is saját nyelvükön kommunikálhatnak egymással és a tanárokkal, használhatnak feliratokat és egyéb formátumokat, az intézmény vezetőjének pedig kötelező lesz ezt a nyelvet beszélnie. Ha azonban a szülők kétharmada kéri, az iskolákban több tantárgyat fognak ukrán nyelven tanítani.

2. Lehetőség nyílik arra, hogy a külső független értékelést (VNO)/nemzeti többtantárgyi tesztet (NMT) a saját nyelven tegyék le (az ukrán nyelv és a történelem tesztek kivételével), és az oktatási okmányokat is ezen a nyelven kapják meg.

3. A helyi hatóságok megkövetelhetik alkalmazottaiktól a nemzeti kisebbségek nyelvének ismeretét; ezeket a nyelveket a helyi hatóságokkal való kommunikáció során is használhatják. Kötelezővé válik a nemzeti kisebbségekkel folytatott konzultáció a jogi státuszukat érintő törvénytervezetekről.

4. A diaszpóra képviselői nemcsak szóban és írásban, hanem elektronikus formában is használhatják saját nyelvüket.

5. A nyilvános rendezvények – például a választókkal való találkozók vagy a nemzeti kisebbségek számára szervezett sportversenyek – a kisebbségek nyelvén is lebonyolíthatók. A helyi önkormányzati szervek épületein a hivatalos neveket feltüntető táblák használata megengedett.

6. A választási kampány, a szavazási rend magyarázata és a szavazólap szövege több nyelven is megjelenhet.

7. Az utcák, terek, parkok és egyéb helynév-objektumok nevei párhuzamosan szerepelhetnek. A nemzeti kisebbségek szimbólumai felhasználhatók hivatalos állami rendezvényeken, de nem dominálhatnak vizuálisan az ukrán szimbólumok felett, és nem állhatnak ellentétben Ukrajna jogszabályaival.

A „Suspilne” televíziós csatorna információi szerint az egyetlen kérdés, amelyben a felek nem jutottak megállapodásra, a magyar kisebbség képviselőjének helye a Rada-ban. Ettől függetlenül

Magyar ragaszkodik ahhoz a kijelentéséhez, hogy Kijev készen áll Magyarország összes feltételének teljesítésére.

Akárhogy is legyen, Anita Orbán magyar külügyminiszter kijelentette, hogy „Ukrajna európai útja csak akkor lehet meggyőző, ha teljes mértékben biztosítja a területén élő nemzeti kisebbségek jogait, beleértve a Kárpátaljai magyarokat is”. 

És ha Kijev megtagadja a követelések listájának teljesítését, akkor Budapest – szavai szerint – leállítja a csatlakozási tárgyalásokat.

Érdemes megjegyezni, hogy az ukrán vezetés ebben a helyzetben csak általános nyilatkozatokkal elégedett meg.

„Új fejezetet nyitunk az ukrán–magyar kapcsolatokban – egy olyan fejezetet, amely a kölcsönös tiszteleten, a bizalmon és közös európai jövőnkön alapul” – áll Andrij Sibiha ukrán külügyminiszter nyilatkozatában, aki egyúttal megköszönte Budapestnek, hogy beleegyezett az „Alapok” klaszter megnyitásába Ukrajna számára.

Kicsit konkrétabb információkat adott Taras Kacska, az európai és euroatlanti integrációért felelős miniszterelnök-helyettes a képviselőkkel folytatott beszélgetés során. A kormányzati órán a Rada-ban feltett kérdésekre válaszolva hangsúlyozta, hogy a magyar kormánnyal kötött kompromisszum „a nemzeti kisebbségek jogainak védelméről szóló hatályos jogszabályokon alapul, kiegészítő pontosításokkal és továbbfejlesztésekkel a tavaly májusban az ukrán kormány által jóváhagyott »Cselekvési terv« keretében”.

„A korábbi magyar kormány nem volt hajlandó… általános terveken keresztül haladni, hanem kétoldalú szerződést követelt. Ezért végül meggyőztük a magyar kormányt arról, hogy »az általunk másfél évvel ezelőtt benyújtott intézkedési terv megfelelő védelmet nyújt a nemzeti kisebbségek jogainak és érdekeinek.

Nincs külön megállapodásunk Magyarországgal, hanem az Európai Unióval van megállapodásunk a nemzeti kisebbségekre vonatkozó politika további fejlesztéséről általában” – jelentette ki Kacska.

Biztosítja, hogy sikerült meggyőzni a Magyar-csapatot arról, hogy még a „cselekvési terv” nélkül is a magyar kisebbség jogai „már elegendő mértékben biztosítottak Ukrajnában: nekik (a kárpátaljai magyaroknak – szerk.) elegendő lehetőségük van mind az oktatásra, mind a nyelvi jogok érvényesítésére”.

A többi pont, például az utcanevek párhuzamos feltüntetése a kisebbségek tömeges lakóhelyein, valamint a nemzeti kisebbségek szimbólumainak használata „emléknapok alkalmával”, a „Cselekvési terv” végrehajtásával párhuzamosan valósul meg. 

Ugyanakkor pontosította, hogy a magyar fél ragaszkodik ahhoz, hogy a diákok szünetekben anyanyelvükön kommunikálhassanak, amit ő „szinte az egyetlen érdemi kérdésnek” nevezett.

Ismét törvénymódosítások

Ha azonban az ukrán hatóságok valóban beleegyeztek a fent említett pontokba, akkor

komoly változtatásokat kell végrehajtani a jogszabályokban – például az ukrán nyelv államnyelvként való működéséről, az oktatásról, a nemzeti kisebbségekről, valamint a középfokú általános oktatásról szóló törvényekben.

Ez elkerülhetetlen, ha a jogszabályokban rögzíteni kell a magyar nyelvű oktatást biztosító „nemzeti kisebbségi iskolák” létezését. Jelenleg hivatalosan csak olyan iskolák léteznek, amelyek osztályai (csoportjai) az Európai Unió hivatalos nyelvei közé tartozó nemzeti kisebbségi nyelveken folyó oktatást biztosítanak, és ezeket „az állami (ukrán) nyelv mellett” használják.

Ahhoz, hogy a tisztviselőknek megfeleljenek a magyar nyelv ismeretére vonatkozó követelményeknek, és azt a helyi tanácsok ülésein is használhassák, valószínűleg módosításokra lesz szükség a helyi önkormányzatokról és a nemzeti kisebbségekről szóló jogszabályokban. Ha a választásokon és népszavazásokon a szavazólapok kettős megjelölésére kerül sor, akkor valószínűleg módosítani kell a választási törvénykönyvet, valamint – ismét – az ukrán nyelv állami nyelvként való működésének biztosításáról szóló törvényt is.

A helynevek nemzeti kisebbségek nyelveire történő átírásának rendjét jelenleg többek között a Minisztertanács 2024. évi határozata szabályozza, amelynek címe: „Az ukrán nemzeti kisebbségek (közösségek) nyelveinek használatára vonatkozó módszertan azokban a településeken, ahol hagyományosan nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek élnek (közösségek) tagjai, vagy ahol ezek a személyek a lakosság jelentős részét teszik ki” című rendeletében. Ugyanakkor például a „Földrajzi nevekről” szóló törvény kimondja, hogy a párhuzamos megjelölés kérdését az államnyelvről szóló törvény szabályozza.

Teljesen elképzelhető, hogy a kormány által benyújtott törvényjavaslatok elfogadása után ez a lista bővülni fog. A képviselői körben beszélgetőpartnereim úgy vélik, hogy a jelenlegi, e változtatások helyességét érintő kérdések mellett „más, harmadik kérdések” is felmerülhetnek.

„Úgy vélem, mi (ez a Rada-összehívás – Szerk.) már háromszor szavaztunk a nemzeti kisebbségekről szóló jogszabályok módosításáról, szóval nem vagyunk hozzá szokva.

De természetesen meg kell nézni a szöveget. Az alapján, amit ma olvasok, viták biztosan lesznek. Olyan dolgokról van szó például, amelyek messze túlmutatnak a nemzeti kisebbségek kulturális életén. Például a magyar zászlók és egyéb nemzeti szimbólumok az ukrán kormány által finanszírozott iskolákban furcsán hatnának. A magyar fél követelései, amelyek egy sor törvény elfogadása után merültek fel, jóval túlmutatnak a 2014-es eseményeken. És hogyan lehet ezt összeegyeztetni azzal, hogy a jogszabályokban nem konkrétan a magyarokról lesz szó, hanem azokról a nemzeti kisebbségekről, amelyek országai az EU tagjai? De ha kicsit távolabb lépünk, és alaposabban megvizsgáljuk ezt a vitát, láthatjuk, hogy Ukrajna nem annyira egységes állam, mint ahogyan azt szoktuk gondolni” – mondja a „Népszolgák” (SN) frakcióban befolyásos népképviselő.

Egy másik szempontra is felhívja a figyelmet: ha Ukrajnában a magyar nyelv számára ilyen könnyítéseket biztosítanak, más nemzeti kisebbségek nyelvei számára viszont nem, akkor ez hogyan illeszkedik az európai normákhoz?

Egyébként máris felmerült az a lehetőség, hogy Magyarország után Bulgária, Románia és más országok is követelhetik honfitársaik érdekeinek figyelembevételét.

„A magyarok bebizonyították, hogy ha keményen ragaszkodnak az álláspontjukhoz, akkor Kijevet rá lehet venni az álláspontjának megváltoztatására. A lengyelek is hasonlóan viselkednek, bár más ügyben, de a nyelvkérdésbe is bekapcsolódhatnak. 

Az ukrán vezetés saját magát sodorta ebbe a helyzetbe. Nem kizárt, hogy dilemmával szembesül: az európai szomszédos országok nyomására komolyan megváltoztatja ideológiai beállítottságát, vagy problémái lesznek az EU-ba való belépéssel. 

A modernizált nacionalizmus modelljével való csatlakozási kísérletek ott nem fognak megértésre találni” – kommentálja Andrej Zolotarev politológus a „Strana” számára. 

Összességében a szakértő heves vitát vár a jogszabály-módosítások körül, de végül a képviselők mindannyian megszavazzák azokat.

„Természetesen lesznek »Zrada!« kiáltások, és azzal fogják vádolni Zelenszkijt és a »szolgákat«, hogy csak úgy tesznek, mintha ukrán patrióták lennének. De ők valószínűleg egyértelműen felvetik a kérdést: ha ellenzed a változásokat, az azt jelenti, hogy ellenzed az EU-ba vezető utat. És ez sok kritikusot arra ösztönöz majd, hogy szavazzanak” – jósolja Zolotarev.