Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból ‒ Jacob Rees-Mogg gyáva (285)
The Peacemonger: Jacob Rees-Mogg szerint a briteknek teljesíteniük kell a kötelességüket, és be kell vonulniuk az Oroszország elleni harcra
Ian Proud egykori brit diplomataAzért tartóztatnának le, mert a békét hirdetem?
Jacob Rees-Mogg szerint a briteknek teljesíteniük kell a kötelességüket, és be kell vonulniuk Oroszország ellen
Jacob Rees-Mogg azt akarja, hogy a britek teljesítsék a kötelességüket, és tartsák magukat. De ő soha nem szolgált a hazájának. Én viszont igen, és ő azt akarja, hogy az olyan embereket, mint én, tartóztassák le, mert a békéről beszélünk.
Szeptember 21-én Jacob Rees-Mogg GB News című műsorának egyik vendége, amikor arról vitáztak, hogy a britek készek lennének-e harcolni Oroszország ellen, a következőket mondta:
„Egyébként néhány embert be kellene zárnunk. Néhány oroszbarát hangot. Azokat, akik azt mondják, hogy nincs fenyegetés, ne harcoljatok a hazátokért, ne menjetek háborúba Burnhamért. Be kellene zárnunk őket.”
Egy másik videómonológjában Rees-Mogg arról beszél, hogy az embereknek harcolniuk kell, és ha szükséges, meg kell halniuk a hazájukért, mert
„ha az emberek nem hajlandók teljesíteni a kötelességüket, akkor az országot végül, így vagy úgy, egy másik ország fogja átvenni. Ez is az egyik oka annak, hogy az ókori Róma bukott.”
De a lényeg a következő. Én harcolnék, és készen állnék arra, hogy meghaljak a hazámért, ha Oroszország megtámadná Nagy-Britanniát.
Nem félnék megölni egy betörő ellenséges katonát. Hogy megvédjem a gyermekeimet, a feleségemet, a szomszédaimat és azokat, akik velem együtt harcoltak.
Jacob Rees-Mogg az én oldalamon harcolna? Döntsék el maguk.
Én szolgáltam a hazámat. Helmand tartományban, amikor a brit hadsereg az afganisztáni háború során a legmagasabb veszteségszámot szenvedte el.
Moszkvában, a salisbury-i idegméreg-incidens idején, amikor az FSZB folyamatos, mindenre kiterjedő ellenséges megfigyelés alá vett.
Hol volt Jacob Rees-Mogg? Elmondom: milliókat keresett a feltörekvő piaci részvényekkel való kereskedéssel.
Szóval bocsássanak meg nekem, ha nem fogadok el tőle előadást a közszolgálatról.
Mert én mindent megtennék, ami tőlem telik, hogy megvédjem Nagy-Britanniát a megszállástól, még akkor is, ha ezzel az életemet kockáztatom.
De nem fogunk megszállás alá kerülni.
Minden olyan háborúpárti, mint Rees-Mogg, folyton azt hajtogatja, hogy Oroszország vesztésre áll. „Oroszország egyetlen célját sem érte el” – dicsekednek. „Kevesebb ukrán területet ellenőriz, mint 2022-ben” – gúnyolódnak. „Ukrajna nyer” – kiáltják.
És mégis, a következő pillanatban azt mondják nekünk, hogy Oroszország esetleg megtámadja Nagy-Britanniát, és hogy az olyan embereket, mint én, be kellene zárni, mert tagadjuk azt a nyilvánvaló igazságot, hogy ez meg fog történni, és talán nagyon hamar.
Biztos vagyok benne, hogy jelenleg Moszkvában sokan mélyen megvetik azokat, akik az országunkat irányítják. Moszkvában sok háborúpárti van, akik alig várják, hogy elpusztítsák Nagy-Britanniát, ahogyan Rees-Mogg is alig várja, hogy elpusztítsa Oroszországot.
De Oroszország nem fog támadni.
Ha nem hiszed el, milyen fantasztikus ötlet ez, csak nézz a térképre.A donyecki harctéren elért előrenyomulás naponta tíz méterben mérhető.Kramatorszk és Calais között háromezer kilométer van.
Így van. Háromezer kilométer.
Én már autóval is megtettem az utat Ukrajna keleti részétől Calais-ig, és nagyon hosszú út.
Nos, akkor csak a vita kedvéért: talán Oroszország megkönnyíthetné a dolgot azzal, hogy elkerülné Ukrajnát, és Litvánián keresztül támadna be, mivel Fehéroroszországon keresztül szabad útjuk lenne, és órák alatt uralmuk alá vonhatnák azt az országot.
Végül is Minszket úgy tervezték, hogy széles sugárutak haladjanak át a központján, hogy a szovjet tankok könnyedén eljuthassanak az európai határokig.
Nincs bizonyíték arra, hogy Oroszország egyszerűen azzal a módszerrel akarna háborút indítani a NATO ellen, hogy megszáll egy NATO-tagállamot, még ha az kicsi és gyenge is.
De tegyük félre az összes stratégiát, ésszerűséget és bizonyítékot, és tegyük fel, hogy mégis megszállja Litvániát.
Az orosz hadseregnek még mindig kétezer kilométert kell menetelnie Calais-ig.
Át kell, hogy haladjon Lengyelországon, amelynek nagy, jól felszerelt hadserege van. Át kell, hogy haladjon Németországon.Át kell, hogy haladjon Hollandián.Át kell, hogy haladjon Belgiumon. Át kell, hogy haladjon Franciaországon.
Ez messzebb van, mint a náci Németország előrenyomulása a Szovjetunióba a második világháború alatt.
Aztán hajóra kell szállniuk és/vagy meg kell ostromolniuk a Csatorna-alagutat, hogy a 21 mérföldes átkeléssel elérjék a brit partokat.
Gondolkodjunk el egy pillanatig ezen.
Ha kitör a harmadik világháború, és abban a fantasztikusan hihetetlen forgatókönyvben Oroszország úgy rohan át Európán, ahogyan az Ukrajnában nem volt lehetséges, akkor mindannyian már szembesülnénk egy atomháborúval, mire az oroszok elérnének minket.
De, látjátok, Rees-Mogg folytathatná.
„A gazdaság jelenleg szörnyű helyzetben van, és ezek a munkásosztálybeli fickók nem teszik a dolgukat, hanem túl sok időt töltenek azzal, hogy a kórházakra és az iskolákra vonatkozó szükségletekről panaszkodnak. Berty, akivel szívesen iszom egy sherryt a Pratt’s-ben, azt mondja, hogy ez így nem mehet tovább.”
A felsőosztály utálja azt a gondolatot, hogy a munkásosztálybeli emberek tétlenül ülnek, és megpróbálják a legjobbat kihozni az életükből, miközben távoli földeken csatákat kell vívni.
Látod, én is munkásosztálybeli vagyok. Lehet, hogy nem úgy nézek ki. Lehet, hogy nem úgy hangzik. De az apám egy szénbányászfaluban nőtt fel, és tizenöt évesen gőzmozdonyokon kezdett dolgozni, mielőtt bevonult a hadseregbe. Anyám apja egy szerény asztalos volt, és miután fiatalon elhunyt, anyám mostohaapja napszámos rakodómunkás volt a southamptoni kikötőben.
Egyszerűen csak rohadt keményen dolgoztam, mert tudtam, hogy az államtól nem számíthatok semmiféle kedvezményre.
Ha a munkásosztálybeli emberek elkezdnek rám figyelni, talán elkezdenek majd kérdezni, hogy miért hirdetnek olyanok, mint Jacob Rees-Mogg, mindenféle szemfényvesztést és ostobaságot arról, hogy le kell mondanunk az élet alapvető kényelmeiről, hogy harcolhassunk az oroszok ellen.
Talán azt kérdeznék – Isten ments –, „miért nem élhetünk egyszerűen békében?” És talán azt is: „nem kaphatnánk olyan kormányt, amely az ő igényeinket helyezi előtérbe?” Béke? A béke azt jelenti, hogy kedveled Putyint! A béke azt jelenti, hogy oroszbarát vagy.
De valójában én britbarát vagyok. Bármelyiknek, aki megpróbálja megtámadni az otthonomat, felmutatok két ujjat. De Oroszország nem támadja meg az otthonomat.
Oroszország nem támadta volna meg Ukrajnát, ha a Jacob Rees-Mogg-féle emberek nem biztatták volna folyamatosan őket, hogy harcoljanak egy sokkal nagyobb szomszéd ellen, abban a biztos tudatban, hogy mi nem fogunk az oldalukon harcolni.
Hogy Oroszország miért támadott, és kinek volt a hibája, az egy teljesen külön vita tárgya, bár tudjátok, mi a véleményem.
De miután Ukrajnát ebbe a zűrzavarba sodorták, a nyugati hatalmak folyamatosan két választás előtt álltak, és mindkettőt elkerülték: vagy a háborút választják, és csatlakoznak a harcokhoz – a nukleáris megsemmisülés nyilvánvaló kockázata ellenére –, vagy felismerik, hogy ennek a helyzetnek a végére csak a békéhez vezető párbeszéd vethet pontot.
Ahogy már annyiszor elmondtam, a nyugati politika továbbra is ott ragadt, hogy sem a háborút, sem a békét nem akarja, miközben Ukrajna és Oroszország vérrel és anyagi áldozatokkal fizeti meg az árát.
A nyugati vezetők nem akarnak háborút, mert gyávák.A nyugati vezetők nem akarnak békét, mert gyávák. Jacob Rees-Moggot gyávának tartom.
Ha ő és az agyatlan műsorvendégei rendőrt akarnak küldeni, hogy bilincset tegyenek rám és elhallgattassák a hangomat, hát legyen úgy.
De ne felejtsék el: ha börtönben leszek, akkor talán nekik kell majd a helyemben harcolniuk.
