Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (37)

Sumantra Maitra:

Trumpnak csak ki kellene tűznie egy ukrajnai tűzszüneti időpontot

https://www.theamericanconservative.com/trump-should-just-set-a-ukraine-ceasefire-date/

Az elnököt láthatóan frusztrálja, hogy az európai államok szabotálják az Oroszországgal folytatott békefolyamatát. Erre van egy egyszerű megoldás.

Közvetlenül a müncheni biztonsági konferencia előtt a Trump-kormányzat olyat tett, ami csendes diplomáciai bravúrnak tekinthető. Levelet küldött az európai fővárosoknak, amelyben két konkrét kérdést tett fel nekik: Mit lennének hajlandóak nyújtani Ukrajnának, hogy hozzájáruljanak a tárgyalási folyamathoz, és hogy – saját szavaikkal élve – ők legyenek a felnőttek a szobában? És mit lennének hajlandóak tenni, ha a háború véget ér, feltéve, hogy az USA nem hajlandó békefenntartó erőket biztosítani a béke fenntartására Ukrajnában?

Az eredmény kaotikus volt, az amerikai izolacionizmusról és egyoldalúságról szóló európai lekezeléstől – még ha ezek némileg ellentmondanak is egymásnak – az európai kísérletig a „készségesek koalíciója” elnevezésű, a fegyverszünet utáni ukrajnai békefenntartó erők biztosítására szolgáló botcsinálta erő felé, amely

eddig nem valósult meg, annak a kisebb, de figyelemre méltó hátránynak köszönhetően, hogy az amerikaiak nem hajlandók felügyelni a folyamatot.

Pedig az európaiaknak eddig is sikerült valamit tenniük a békefolyamat tönkretételéért. Bár háborút nem tudnak vívni, de tökéletesen képesek továbbra is finanszírozni az ukrán háborús célokat, és eddig ezt tették is, meghiúsítva az Oroszországgal való nagy alkura irányuló amerikai kísérleteket. Ezt a feszültséget mutatja be az Economist nemrégiben megjelent riportja.

Az idők másik jele, hogy

a Pentagon illetékesei nemrégiben megkérdezték az egyik szövetségest arról, hogy miért szállít még mindig fegyvereket Ukrajnának – a kihívást figyelmen kívül hagyták.

Washingtoni diplomaták arról is beszámolnak, hogy

Trump egyes segítői négyszemközt azt mondják, hogy „elegük van” az Ukrajna megerősítésére irányuló európai erőfeszítésekből.

Ennek nem kellene így lennie, de így van, több okból is. Az adminisztráció könnyű győzelmet akart Ukrajnában, de az elnököt ebben az esetben két egymással versengő érdek gátolja. Saját kabinetjében J.D. Vance alelnökön és Steve Witkoff különmegbízottján kívül senki sem osztja az Oroszországgal való nagy alku és az Európától való elzárkózás iránti vágyát. 

Sőt, újra és újra úgy tűnik, hogy Marco Rubio külügyminisztertől kezdve Mike Waltz nemzetbiztonsági tanácsadón át Keith Kellogg különleges megbízottig mindenki ellene szegül, akik szinte mindannyian héjább magatartáúak  Oroszországgal kapcsolatban, mint az elnök.

A kereskedelemmel kapcsolatos, Európával szembeni bellum omnium contra omnes támadás sem segített. A botokat általában répának kell kísérnie. Ehelyett a vámellenessége csak botok voltak, de répa nélkül, és azt eredményezte, hogy

Európa összefogott, hogy meghiúsítsa az Oroszországgal kapcsolatos békekezdeményezését.

Végül pedig az oroszok amúgy sem bíznak az amerikaiakban, és joggal aggódnak az amerikai belpolitikai ingatagság volta és a közhangulat miatt; bármilyen, e kormány által kialkudott békemegállapodást a következő kormány kongresszusi aktus nélkül elvethet. 

Ahogy Hans Morgenthau megjegyezte,

egy nagyhatalom racionális nagystratégiája nem egyeztethető össze a közvélemény szenvedélyeivel. 

Az autokratikus államok nem szembesülnek ezzel a problémával, és meghatározhatják hosszú távú nagyhatalmi stratégiájukat anélkül, hogy aggódniuk kellene a közvélemény miatt. A demokratikus államok ezt nem tehetik meg szerződés vagy törvényhozási aktus nélkül. Trump tehát hátrányos helyzetben van, mert feudális módon, de egy törvényhozó demokrácia keretei között próbál navigálni a diplomáciában.

Mindazonáltal van kiút. Két logikus út van a béke lendületének visszaszerzésére.

Az első a jelenlegi megközelítés, amelyben a tárgyalások folynak, miközben a háború folytatódik. A végeredményt illetően nem lehetünk túl optimisták. A folyamatban túl sok a szakács, aki elronthatja a levest. 

Egyszerűbb megoldás a tűzszünet időpontjának kitűzése – a koreai háború vagy az első világháború béke modellje. Trump elnöknek győzelemre van szüksége az időközi választások előtt.

Utasíthatja követeit, hogy küldjenek újabb levelet az európai fővárosoknak, Kijevnek és Moszkvának, amelyben tűzszüneti időpontot jelölnek ki. Július 4., az amerikai függetlenség napja jó dátum.

A folyamat egyszerű. Lesz tűzszünet és csapatkivonás mindkét oldalról, ami egy de facto DMZ-t (fegyvermentes övezetet) hozna létre az érintkezési vonal mentén. Az Oroszország által megszállt területek úgy maradnak, ahogy vannak.

Az USA leállít minden további támogatást, legyen az katonai vagy pénzügyi, Ukrajnának. A háború az első világháborúhoz hasonlóan egy meghatározott időpontban véget ér, és a tárgyalások utána folytatódnak egy jövőbeli rendről és a békefenntartásról. Ha akár Európa, akár Oroszország nem hajlandó végigcsinálni, az USA követni fogja az ország egyik legnagyobb IR-nagystratégájának, Kelly Clarksonnak a tanácsát, és „egyszerűen elsétál” .

A strukturális valóság a következő: Európa nem képes Amerika nélkül folytatni a háborút, Amerika nélkül pedig az európai egység kettészakad. Ha az európaiak mégis megpróbálják folytatni a háborút, akkor a békefolyamat terheit is nekik kell viselniük. Másrészt Oroszország képtelen egész Ukrajna meghódítására.

Nem amerikai dolga minden felet az asztalhoz ültetni és kielégíteni szeszélyeiket és változó háborús céljaikat.

Az amerikai elnök úgy került hatalomra, hogy elkötelezte magát az ukrajnai béke mellett, de ennél is több volt az elkötelezettsége, hogy kivonja Amerikát az európai és közel-keleti konfliktusokból. Itt nincs potenciális veszteség számára.

Ha tűzszünet lesz, azt állíthatja, hogy ígéretének megfelelően elérte a békét, és a tűzszünet esetleges későbbi megszakadása nem rajta fog múlni. Ha nem lesz tűzszünet, akkor is Európát és Oroszországot hibáztathatja, amiért nem fogadják el a békeajánlatát. 

1904-ben Theodore Roosevelt elnök „semlegességi nyilatkozatot” tett az Oroszország és Japán közötti háború idején, azzal érvelve, hogy „az Egyesült Államok baráti és baráti viszonyban áll mindkét szembenálló hatalommal”.

Ez egy szép és jól végrehajtott stratégia volt; végül arra kényszerítette Japánt és Oroszországot, hogy amerikai irányítást kérjen a békefolyamatban. De ahhoz, hogy eljussanak erre a pontra, az Egyesült Államoknak előbb hagynia kellett, hogy egy ideig beavatkozás nélkül háborúzzanak. 

Itt az ideje visszatérni ehhez a bölcs bölcsességhez. Csak javasoljon egy meghatározott dátumot és időpontot a tűzszünetre, és aztán lépjen le, elnök úr.

Dr. Sumantra Maitra az American Ideas Institute kutatási és tájékoztatási igazgatója, valamint a The American Conservative vezető írója. Emellett a londoni Királyi Történelmi Társaság választott, társult tagja.