Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (73) – Zelenszkij hátrahagyása
- szilajcsiko
- júl. 5.
- 4 perc olvasás
Ted Snider:
Zelenszkij hátrahagyása
A legutóbbi hágai NATO-csúcstalálkozó megnyitásakor Mark Rutte NATO-főtitkár sajtótájékoztatót tartott Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel. Rutte elmondta Zelenszkijnek, hogy az Ukrajnával kapcsolatos jelenlegi döntések „valóban a tavalyi washingtoni csúcstalálkozón hozott döntéseken alapulnak, ahol úgy döntöttünk, hogy Ukrajna számára ez a NATO-ba vezető út visszafordíthatatlan”. Ezt követően homályos biztosítékot adott, hogy „éppen most építjük azt a hidat”. Rutte hozzátette: „Természetesen nem árulhatok el semmit a csúcstalálkozó nyilatkozatáról.”
Zelenszkij, mintha nem hallotta volna ezt a korlátozást, azt mondta:
„A tavalyi washingtoni csúcstalálkozó döntése nagyon fontos, fontos, hogy ez az irány nem változik.”
Zelenszkij nyilvánosan fenntartja, hogy az irány nem változik.
De már megváltozott. A NATO továbblépett, Zelenszkij nem. A visszafordíthatatlan út visszafordul.
Zelenszkij Hágába utazott, és továbbra is a NATO-tagságért lobbizott. De a NATO-nak nincs meg a szükséges egyhangúsága ahhoz, hogy ezt megadja, és
Trump amerikai elnök már kizárta ezt a lehetőséget. Az ukrán NATO-tagság kérdése még az idei NATO-csúcstalálkozó napirendjén sem szerepelt.
Zelenszkij, akit Oroszország inváziója óta minden NATO-csúcstalálkozón „VIP-ként kezeltek”, a The Washington Post szerint „háttérbe szorult”. A The New York Times egyetért ezzel:
„Nem ünnepelték úgy, mint az elmúlt években. Még csak nem is ő volt a figyelem középpontjában.”
A csúcstalálkozó közeledtével még az sem volt biztos, hogy Zelenszkij részt vesz-e. Részt vett a holland király által rendezett hivatalos vacsorán a NATO-vezetők tiszteletére, de idén nem hívták meg a plenáris ülésre. Az államfők számára tervezett Ukrajna–NATO tanácskozást, amelyen az Oroszországgal folytatott háborúról tárgyaltak volna, alacsonyabb szintre, külügyminiszteri szintre minősítették vissza.
Az Egyesült Államok Trump hivatalba lépése óta nem jelentett be új katonai segítségnyújtást Ukrajnának, és ellenállt a nyomásnak, hogy új szankciókat vezessen be Oroszország ellen.
Június 25-én Marco Rubio amerikai külügyminiszter úgy tűnt, hogy kizárja az új szankciók bevezetését a közeljövőben, mivel azok bevezetése esetén az Egyesült Államok elveszítené tárgyalási képességét, „a tűzszünetről való tárgyalás képességét”.
Végül a hágai csúcstalálkozó nyilatkozata alig említette Oroszországot vagy az Ukrajnával folytatott háborúját. Míg a 2024-es washingtoni nyilatkozat kimondta, hogy „Oroszország viseli a kizárólagos felelősséget Ukrajna elleni agresszív háborújáért”, a 2025-ös hágai nyilatkozat nem tulajdonított ilyen felelősséget. Míg a 2024-es nyilatkozat kimondta, hogy „továbbra is támogatni fogjuk [Ukrajnát] a teljes euroatlanti integráció, beleértve a NATO-tagságot is, felé vezető visszafordíthatatlan útján”, a 2025-ös hágai nyilatkozat egy szót sem ejtett Ukrajna NATO-csatlakozásáról.
A rövid 2025-ös nyilatkozat csak homályosan utalt Oroszországra, mint „az euroatlanti biztonság hosszú távú fenyegetésére”. Nemcsak hogy a „visszavonhatatlan út a NATO-tagság felé” kifejezés kimaradt a nyilatkozatból, de még az Ukrajnának nyújtandó katonai támogatás sem kapott külön szakaszt. Az Ukrajnának nyújtandó támogatás a tagállamok által a GDP 5%-ának védelemre fordítására vonatkozó vállalásról szóló szakaszba került.
És még itt is a megfogalmazás csapást jelentett Ukrajnára. A nyilatkozat kimondja, hogy „a szövetségesek megerősítik tartós szuverén kötelezettségvállalásukat Ukrajna támogatására, amelynek biztonsága hozzájárul a miénkhez”.
A finomság itt a „szuverén” szó beillesztése. A szó beillesztése megváltoztatja a kötelezettségvállalás formáját: a NATO-szintű kötelezettségvállalásból egyedi, tagállamonkénti döntéssé válik.
Ian Proud, aki 2014 és 2019 között a brit moszkvai nagykövetség gazdasági tanácsadója volt, így magyarázta nekem:
„A csúcstalálkozók közleményeinek szövegét hetekig finomítják, a delegációk olyan szövegmódosításokra törekednek, amelyek kívülállók számára apró változtatásoknak tűnhetnek. Ezért a 'szuverén' szó beillesztése a rövid hágai NATO-csúcstalálkozó közleményébe szándékos és jelentőségteljes volt. Ha ezt a szót elhagynák, az 'A szövetségesek megerősítik elkötelezettségüket Ukrajna támogatására' mondat azt jelentené, hogy Ukrajna támogatása NATO-szintű kötelezettségvállalás. Ha viszont benne marad, a mondat teljesen új jelentést kap, amely minden NATO-tagállamra vonatkozik, és egyértelműen arra utal, hogy a támogatás nemzeti döntés kérdése.”
Proud hozzátette, hogy a nyilatkozat „kötelezettségvállalások” megfogalmazása végső kivezető utat biztosít a Trump-kormány számára, hogy ne kelljen további pénzügyi támogatást nyújtania Kijevnek, miközben az európaiak fokozzák erőfeszítéseiket.
A pillanat szomorúsága abban rejlik, hogy a valóságban fennálló veszély, miután Zelenszkij narratívája háttérbe szorult, továbbra is fennáll.
A NATO már túllépett Ukrajna tagságának kérdésén, de Zelenszkij nem módosította Ukrajna követeléseit és tárgyalási pozícióját, hogy alkalmazkodjon a valósághoz. A NATO-tagság iránti folyamatos követelés a tárgyalások végét jelenti. Az Egyesült Államok egyértelműen kijelentette, hogy nem fogja megadni. A NATO cselekedeteivel egyértelműen jelezte, hogy nem fogja megadni. Oroszország pedig soha nem fogja megadni: ez az oka annak, hogy háborút indított.
A 2025-ös NATO-csúcstalálkozó nyilatkozata egyértelműen kijelenti Ukrajna NATO-tagsági törekvéseinek végét, legalábbis a belátható jövőben. Zelenszkij ragaszkodása ahhoz a hithez, hogy a NATO „irányvonala nem változik”, csak a háború folytatását hozza Ukrajnának, anélkül, hogy bármit is nyerne.
A csúcstalálkozó egyértelmű jelzés Zelenszkijnek, hogy Ukrajna túlélése és prosperitása érdekében le kell mondania Ukrajna NATO-tagsági törekvéseiről. A hágai csúcstalálkozón kialakult új helyzet nagyon széles körű következményekkel jár Ukrajnára és nyugati partnereire nézve. Richard Sakwa, a Kent Egyetem orosz és európai politika emeritus professzora elmondta nekem, hogy „a legutóbbi NATO-csúcstalálkozó rámutatott az egyre növekvő szakadékra Ukrajna jelenlegi vezetésének törekvései és a Nyugat hajlandósága, illetve képessége között”. Ezt követően a tágabb összefüggéseket is elmagyarázta.
„Ez nem csak az Ukrajna NATO-tagságának kilátásairól szóló, a 2024-es washingtoni jubileumi csúcstalálkozón elhangzott határozott támogatáshoz képest meggyengült nyilatkozatra vonatkozik, hanem Ukrajna európai uniós tagságára is. Egyre több tagállam érez kényelmetlenséget az ötlettel kapcsolatban. Ez arra utal – mondja –, hogy a hidegháború vége óta tartó politikai Nyugat terjeszkedése elérte természetes határait, miközben a politikai Nyugat egyre inkább széttöredezik.”
A NATO-csúcstalálkozó csalódást okozott Ukrajnának, amelynek vezetői oly sok ígéretet kaptak, ha a Nyugat érdekében szembeszállnak Oroszországgal.
Ukrajnának azonban most alkalmazkodnia kell az új helyzethez, fel kell adnia NATO-tagsági törekvéseit, és arra kell összpontosítania, hogy olyan kérdésekről tárgyaljon, amelyek életben tartják reményeit a túlélésre, a biztonságra és a jövőbeli prosperitásra.
Ted Snider rendszeres rovatvezető az amerikai külpolitikáról és történelemről az Antiwar.com és The Libertarian Institute oldalakon. Gyakran publikál a Responsible Statecraft és The American Conservative magazinokban, valamint más médiumokban.
