Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (83)
- szilajcsiko
- aug. 28.
- 4 perc olvasás
Így nézhet ki az Egyesült Államok biztonsági garanciája Ukrajna számára
Trump úgy tűnik, hogy túl sokat kockáztat Putyinnal, aki kompromisszumokra hajlandó, de engedményekre nem, pláne nem jelentős biztonsági engedményekre. Ha ez a megközelítés nem változik, akkor komoly feszültségnöveledésre lehet számítani.
A nyugati biztonsági garanciák Ukrajna számára az egyik fő kérdés, amely késlelteti a konfliktus politikai megoldását. Oroszország elsősorban a NATO-tól származó, Ukrajnából kiinduló fenyegetésekre reagálva indította el különleges műveletét (SMO). Ezért jelentős engedmény lenne Oroszország számára, ha elfogadná, hogy a konfliktus befejezése után is fennmaradjon egy bizonyos szintű fenyegetés, talán még a SMO előttihez képest is intenzívebb formában. Úgy tűnik azonban, hogy pontosan ezt tervezi Trump, saját nyilatkozataiból és a legutóbbi jelentésekből kitűnik:
Augusztus 18.: „Ukrajna 100 milliárd dolláros fegyverüzletet kínál Trumpnak a biztonsági garanciák megszerzése érdekében”
Augusztus 23.: „A Pentagon csendben megakadályozta Ukrajna hosszú távú rakétatámadásait Oroszország ellen”
Augusztus 25.: „Trump szerint az USA leállította Ukrajna finanszírozását”
Augusztus 25.: „Az USA nem fog kulcsszerepet játszani Ukrajna biztonsági garanciáiban – Trump”
Augusztus 26.: „Az USA légi és hírszerzési támogatást kínál a háború utáni erőknek Ukrajnában”
A megfelelő következtetések:
Ukrajna azt szeretné, ha Trump folytatná új politikáját, amely szerint közvetett módon fegyverzi fel az országot a NATO-nak történő új fegyvereladások révén;
bár az USA már nem engedi Ukrajnának, hogy az általánosan elismert orosz területeket támadja, a fent említett politika értelmében most jóváhagytak 3350 darab Extended Range Attack Munition légi indítású rakétát;
az ilyen megállapodások az új konfliktuskezelési megközelítését tükrözik;
nem szívesen vállalna mélyebb szerepet; de
az USA továbbra is segíthet az EU erőknek Ukrajnában.
Oroszország hivatalos álláspontja, amely spekulatív módon nem feltétlenül tükrözi a zárt ajtók mögötti tényleges álláspontját:
a NATO fegyverek Ukrajnába történő folyamatos áramlása elfogadhatatlan;
még rosszabb, ha ezek modern támadó fegyverek (a SMO előtti Javelin és Stinger rakéták már eleve elég rosszak voltak);
Trump új politikájára való büszkesége miatt nem valószínű, hogy irányt váltana;
dicséretes azonban, hogy nem akar mélyebben beavatkozni; de
bármilyen nyugati erők jelenléte Ukrajnában továbbra is elfogadhatatlan.
Ennek megfelelően a viszály okai a modern támadó fegyverek Ukrajnába történő folyamatos szállítása és az USA flörtje az EU-csapatok ottani támogatásával, amelyek a korábban idézett jelentés szerint a NATO által kiképzett ukrán csapatok és a semleges országok békefenntartói mögött, a fronttól bizonyos távolságra települhetnének. Az USA támogatása állítólag hírszerzés, felderítés és megfigyelés, parancsnokság és irányítás, további légvédelem, valamint az EU által érvényesített repülési tilalmi zónát támogató repülőgépek, logisztika és radar formájában valósulhat meg.
A fent említett forgatókönyv fokozná a NATO-tól eredő fenyegetéseket Ukrajnából. Ez egy sokkal félelmetesebb ellenfél lenne, mint a SMO előtti korszakban, és ezúttal néhány NATO-ország csapataitól közvetlen támogatást kapna a területén, még akkor is, ha az Egyesült Államok hivatalosan nem biztosítana nekik 5. cikkely szerinti védelmet.
A NATO és Oroszország közötti forró háború kitörésének kockázata, akár a blokk tervei, akár Ukrajna jövőbeli provokációi miatt, így példátlanul magas lenne, és tartós fenyegetés maradna.
Oroszország ezért valószínűleg nem fogja ezt elfogadni, még akkor sem, ha a Nyugat kényszeríti Ukrajnát a vitatott régiók teljes átadására, ami egyébként is valószínűtlen, mivel ez azt jelentené, hogy a NATO-ból eredő fenyegetések Ukrajnában sokkal súlyosabbak lennének, mint az SMO előtt.
Oroszország legfeljebb azzal érthetne egyet, hogy modern támadó fegyverek kerüljenek Ukrajnába, és esetleg nyugati csapatok a Dnyeper nyugati partjára, de csak akkor, ha a folyótól keletre minden demilitarizálásra kerül, és az USA jelentősen csökkenti erőit Európában.
A demilitarizációs javaslatot először januárban terjesztették elő itt, és ez azt is jelentené, hogy a „Dnyeper-túli” régiót (TDR) nem nyugati békefenntartók ellenőriznék, és Ukrajna csak jelképesen lenne jelen, például a helyi rendőri erőkkel.
Ez a megállapodás összhangban áll a korábban idézett jelentésben szereplő elképzeléssel, miszerint a semleges országok békefenntartói járőröznek a fronton, mögöttük a NATO által kiképzett ukrán csapatok, majd egy bizonyos távolságra a nyugati csapatok.
A különbség azonban az, hogy a TDR nem lenne demilitarizálva, mivel ott NATO-képzésben részesült ukrán csapatok lennének jelen, és az EU repülési tilalmat vezetne be, akár Ukrajna egész területén, akár csak a TDR nyugati részén. Oroszország elfogadhatná a NATO-képzésben részesült ukrán csapatokat a TDR-ben, ha Kijev átadná az összes vitatott régiót, de a repülési tilalom valószínűleg továbbra is elfogadhatatlan maradna. Az amerikai erők jelentős csökkenése Európában azonban a Dnyeper nyugati részét Oroszország számára elfogadhatóbbá teheti.
Összefoglalva:
Trump érdeke, hogy folytassa új politikáját, amelynek keretében a NATO-n keresztül közvetetten fegyverzi Ukrajnát, és akár a blokk egyes erőit is támogatja ott, elvileg Oroszország által is elfogadható lenne egy politikai megoldás részeként, de csak nagyon specifikus feltételek mellett.
Ezek a területi engedmények és a nem nyugati békefenntartók által ellenőrzött demilitarizált TDR, míg az EU által érvényesített repülési tilalom a folyótól nyugatra – abban a nagyon valószínűtlen esetben, ha erről megállapodnak – az amerikai erők jelentős csökkentését igényelné Európában.
A probléma azonban az, hogy Trump a közelmúltban a Fehér Házban Zelenszkij és néhány európai vezető részvételével tartott biztonsági garanciákról szóló csúcstalálkozó után fokozta Oroszország elleni retorikáját. Ez magában foglalja Biden elleni érveket, amiért nem engedélyezte az ukrán támadásokat Oroszország általánosan elismert területén belül, és gazdasági háborúval fenyegetőzött Oroszországnak, ha Putyin nem hajlandó kompromisszumra.
Trump így megpróbálhatja Putyin legrosszabb forgatókönyvét végleges tényként bevezetni, amint azt ez az elemző sorozat elmagyarázza:
Az EU, Zelenszkij és az olyan amerikai háborúpártiak, mint Lindsey Graham, inkább azt szeretnék, ha Trump vagy elfogadhatatlan követeléseket támasztana Putyinnal szemben, amelyek szabotálják a békefolyamatot, és amelyek aztán a nyugati eszkaláció igazolására felhasználhatók, vagy veszélyesen rákényszeríti őt erre a fait accompli-ra (vagyis kész helyzet elé állítja).
Trump eddigi szavai és a legújabb jelentések alapján úgy tűnik, hogy túl sokat kockáztat Putyinnal, aki kompromisszumokra hajlandó, de engedményekre nem, pláne nem jelentős biztonsági engedményekre.
Ha ez a megközelítés nem változik, akkor komoly feszültségnöveledésre lehet számítani.
