Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (95) ‒ Miért nyeri mégis Ukrajna a háborút?

Yuval Noah Harari:

Miért nyeri Ukrajna a háborút? Oroszország nem tudta elérni fő célját – az ukrán nemzet megsemmisítését…

https://www.ft.com/content/2a4d7883-e9b5-4a98-b245-76232e70d3df

Yuval Noah Harari történész szerint a nyugati közvélekedéssel ellentétben Ukrajna eddig is győzelmeket aratott az Oroszország elleni háborúban, és minden esélye megvan arra, hogy végül meg is nyerje azt. Már a háború kezdetén, 2022 februárjában Oroszország teljes inváziót indított, célja Ukrajna elpusztítása és független államiságának megszüntetése volt. A legtöbb elemző és maga Moszkva is néhány nap alatt várt teljes orosz győzelmet, de ez nem következett be, írja Harari az FT-n megjelent véleménycikkében.

A történész szerint, ha Ukrajna a kezdetektől teljes támogatást kapott volna, akkor 2022 végére vagy 2023 nyarára megnyerhették volna a háborút, mielőtt Oroszország újjáépíthette volna hadseregét és háborús gazdaságát, és 2025-ben Ukrajna védelmének leggyengébb láncszeme továbbra is nyugati barátai gondolkodásmódjában rejlik. A szerző szerint Európa legnagyobb katonai erőforrása az ukrán hadsereg lesz.

A véleménycikket olvasva úgy gondoltam, hogy talán nem is az a lényeg ebben az írásban, ami benne van, hanem az, ami nincs: az, hogy ez a háború mibe is került Ukrajnának és hogy ezen erőforrások elvesztése mellett, hogyan is maradhat fenn a jövőben. Hararival ellentétben én úgy gondolom, hogy a nemzeteket „földdarabok és vércseppek” is alkotják.

Az „emberek fejében élő történetek, képek és emlékek” még nem biztosítanak egyértelmű jövőt egy nép számára, mert ha ezek az emberek meghalnak, akkor ezek is elvesznek.

A cikk a nyugati gondolkodás látlelete, amelyben a nagy eszmék és a geopolitikai vágyálmak mellett nincs helye az egyszerű emberek méltó emberi életre való törekvésének.

Lássuk a cikk tartalmát!

„Az orosz propaganda által terjesztett narratívával ellentétben Ukrajna eddig nyeri ezt a háborút. Még Donald Trump amerikai elnök is, aki 2025 februárjában arra intette Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy engedjen az orosz követeléseknek, mert 'nincs esélye', a héten kijelentette, hogy „Ukrajna az Európai Unió támogatásával képes harcolni és NYERNI”.

Amikor a konfliktus 2014-ben kezdődött, Ukrajna teljesen tehetetlennek tűnt az orosz agresszióval szemben, és az oroszok könnyedén elfoglalták a Krím-félszigetet és Ukrajna keleti részének más területeit.

A háború 2022. február 24-én lépett egy intenzívebb fázisba, amikor Oroszország teljes erővel támadást indított, amelynek célja Ukrajna egészének leigázása és független nemzetként való létezésének véget vetése volt.

Akkoriban az orosz vezetés és sok megfigyelő szerte a világon azt várta, hogy Oroszország néhány napon belül elfoglalja Kijevet és döntő vereséget mér az ukrán hadseregre.

Még Ukrajna nyugati támogatói is annyira bizonytalanok voltak Ukrajna ellenállási esélyeiben, hogy felajánlották Zelenszkij elnök és csapata evakuálását, és segítséget nyújtottak nekik egy száműzetésben működő kormány felállításában. Zelenszkij azonban úgy döntött, hogy Kijevben marad és harcol, és állítólag azt mondta az amerikaiaknak: „Lőszerre van szükségem, nem fuvarra”.

A fegyverzetben alulmaradt ukrán erők megdöbbentették a világot azzal, hogy visszaverték az oroszok kijevi támadását.

Az ukrán hadsereg ezután 2022 nyár végén ellentámadást indított, két jelentős győzelmet aratott Harkiv és Herszon régiókban, és felszabadította az oroszok inváziójuk első szakaszában meghódított területek nagy részét.

Azóta, mindkét oldal korlátozott eredményei ellenére, a frontvonal nem sokat változott. Az oroszok azt a benyomást próbálják kelteni, hogy könyörtelenül előrenyomulnak, de a valóság az, hogy 2022 tavasza óta nem sikerült meghódítaniuk egyetlen stratégiailag fontos célpontot sem, mint például Kijev, Harkiv vagy Herszon városait.

2025-ben, mintegy 200 000–300 000 halott és sebesült katona árán az orosz hadsereg eddig csak a határvidék egy kis részét sikerült elfoglalnia, amely a legmegbízhatóbb források szerint Ukrajna teljes területének körülbelül 0,6 százalékát teszi ki.

A 2025-ös ütemet figyelembe véve elméletileg körülbelül 100 évbe és több tízmillió áldozatba kerülne az oroszoknak Ukrajna többi részének meghódítása. Valójában 2025 augusztusában Oroszország kevesebb területet ellenőrzött Ukrajnában, mint 2022 augusztusában.

A helyzet az első világháború nyugati frontjára emlékeztet, amikor kegyetlen tábornokok több tízezer katonát áldoztak fel néhány kilométernyi sáros romért.

A hazafias újságok gyakran elrejtették az ilyen ostobaságok mértékét azzal, hogy olyan térképeket nyomtattak, amelyek állítólag jelentős előrelépéseket mutattak. De ezeken a térképeken a legfontosabb adat a méretarány volt.

Ahogy Toby Thacker történész megjegyezte, az első világháborús újságok gyakran szándékosan nagy méretarányt használtak, „ami a „előrelépéseket” felszínesen lenyűgözőnek mutatta, de minden éles szemű olvasó láthatta, hogy... azok jelentéktelenek voltak.

Sok újságban a pontos földrajzi adatok egyértelműen ellentmondtak a folyamatos „győzelmekről” és „előrelépésekről” szóló riportoknak”.

Ugyanez a helyzet a legújabb orosz előrelépésekkel is. Ukrajna számára katonai szempontból ésszerű taktikai visszavonulást végrehajtani, megőrizni erejét és katonáinak életét, miközben hagyja, hogy az oroszok kimerüljenek a jelentéktelen eredményekért folytatott költséges támadásokkal.

Az igazság az, hogy Ukrajnának sikerült Oroszországot patthelyzetbe kényszerítenie.

Ahogy a nyugalmazott ausztrál Mick Ryan vezérőrnagy nemrég írta, ez olyan, mintha az Egyesült Államok 2003-ban, több mint három évvel az iraki invázió után, csak az ország 20 százalékát tudta volna elfoglalni, miközben 1 millió áldozatot szenvedett el. Vajon bárki is ezt amerikai győzelemnek tekintené?

A tengeren az ukrán eredmények ugyanolyan lenyűgözőek. 2022. február 24-én az orosz Fekete-tengeri Flotta teljes tengeri fölényben volt, és úgy tűnt, hogy Ukrajnának nincs esélye ellene.

Aznap az egyik leghíresebb incidens a Kígyó-szigeten történt.

Az orosz Fekete-tengeri Flotta zászlóshajója, a Moszkva cirkáló rádióüzenetet küldött a kis helyőrségnek, amelyben azt írta: „Orosz hadihajó vagyok. Javaslom, tegyék le a fegyvereiket és adják meg magukat, hogy elkerüljék a vérontást és a felesleges áldozatokat”. Válaszul a helyőrség a következő üzenetet küldte: „Orosz hadihajó, baszd meg”.

Bár a Kígyó-szigetet az oroszok gyorsan elfoglalták, 2022 júniusának végén az ukránok visszahódították a szigetet. Addigra a Moszkva és számos más orosz hajó a Fekete-tenger fenekén feküdt.

A rakéták és drónok innovatív használatával az ukránoknak sikerült semlegesíteniük Oroszország tengeri fölényét, megváltoztatniuk a tengeri hadviselés természetét, és a Fekete-tengeri Flotta maradékát arra kényszeríteni, hogy a fronttól távol eső biztonságos kikötőkben keressen menedéket.

A levegőben is kudarcot vallott Oroszország.

Míg Izrael a 2025 júniusában Irán ellen vívott 12 napos háborúban körülbelül 36 óra alatt megszerezte az iráni légtér feletti ellenőrzést anélkül, hogy egyetlen pilóta nélküli repülőgépet is elvesztett volna, Oroszország eddig nem tudta megszerezni az ukrán légtér feletti ellenőrzést.

Az orosz légierő súlyos veszteségeket szenvedett – nem utolsósorban az ukránok júniusban az orosz stratégiai bombázóflotta ellen indított támadásában. Oroszország erre úgy reagált, hogy hosszú hatótávolságú rakétákkal és drónokkal terrorizálta az ukrán városokat.

Ukrajna tartózkodott a hasonló válaszadástól, és nagyrészt elkerüli az oroszországi polgári célpontok támadását, de az ukrán drónok jelentős képességet mutattak repülőterek és infrastruktúra, különösen olajfinomítók támadására, több száz kilométerre Oroszországon belül.

Az ukránok mindezt külső közvetlen katonai beavatkozás nélkül érték el. Eddig az egyetlen harmadik fél, amely közvetlenül beavatkozott a háborúba, Észak-Korea, amely több mint 10 000 katonát küldött Oroszország mellé harcolni. 

A NATO-országok hatalmas támogatást nyújtottak Ukrajnának fegyverek és egyéb erőforrások formájában, de a NATO-csapatok hivatalosan nem vettek részt a tényleges harcokban. Meg kell jegyezni azt is, hogy 2022. február 24. előtt és még hosszú ideig utána a NATO-országok megtagadták Ukrajnától számos típusú, kifinomultabb nehézfegyver szállítását, és korlátozták más fegyverek használatát.

Ezen korlátozások egy része még mindig érvényben van. Ennek következtében 2022-ben az ukránok csak korlátozott fegyverzettel nyerték meg a kijevi, harkivi és herszoni csatákat. Ha a kezdetektől teljes támogatást kaptak volna, akkor 2022 végére vagy 2023 nyarára megnyerhették volna a háborút, mielőtt Oroszország újjáépíthette volna hadseregét és háborús gazdaságát. 

2025-ben Ukrajna védelmének leggyengébb láncszeme továbbra is nyugati barátai gondolkodásmódjában rejlik.

Mivel Oroszországnak nem sikerült légi és tengeri fölényt szereznie, illetve áttörnie az ukrán szárazföldi védelmet, az orosz stratégia az amerikaiak és az európaiak akaratát támadva igyekszik megkerülni az ukrán pozíciót.

Azzal a propagandával, hogy az orosz győzelem elkerülhetetlen, az oroszok remélik, hogy az amerikaiak és az európaiak elbátortalanodnak, visszavonják támogatásukat Ukrajnától, és kényszerítik azt a megadásra. 

Ha ennek a propagandának engednek, az nemcsak Ukrajna számára lesz katasztrófa, hanem a NATO-országok számára is, amelyek így elveszítenék hitelességük nagy részét, valamint a növekvő orosz fenyegetésekkel szembeni legjobb védelmüket.

Miközben Oroszország tovább bővíti katonai erejét és háborús gazdaságát, Európa igyekszik újrafegyverkezni, de addig is a legnagyobb és legtapasztaltabb harci erő, amely az orosz hadsereg és Varsó, Berlin vagy Párizs között áll, az ukrán hadsereg.

A lengyel, német és francia hadsereg mindegyike körülbelül 200 000 katonával rendelkezik, akik többségük soha nem vett részt harci cselekményekben. Ezzel szemben az ukrán hadsereg körülbelül 1 millió katonával rendelkezik, akik többsége tapasztalt veterán.

Miután két héten át orosz repülőgépek hatoltak be Észtországba, és orosz drónok repültek Lengyelország és Románia (és talán Dánia) felett, az európaiaknak el kell gondolkodniuk azon, hogy ha Oroszország holnap megtámadja Európát, és az Egyesült Államok úgy dönt, hogy nem avatkozik be a harcba, akkor Európa legnagyobb katonai erőforrása az ukrán hadsereg lesz.

Az amerikai hadseregnek is sokat kell tanulnia Ukrajna harctéri tapasztalataiból és csúcstechnológiás fegyveriparából. 

Különösen a drónháború területén Ukrajna innovációi és adatbázisa világszerte vezető szerepet biztosítanak az országnak. 

Valószínűleg ez is az egyik oka annak, hogy Trump elnök az utóbbi időben egyre inkább támogatja Ukrajnát. Szereti a győzteseket támogatni. Lehetetlen megjósolni, hogyan fog alakulni a háború, mivel ez a jövőbeli döntésektől függ.

De egy fontos szempontból az ukrán győzelem máris döntő és visszafordíthatatlan. A háború a politika más eszközökkel való folytatása. A háborút nem az a fél nyeri, amelyik több területet hódít meg, több várost pusztít el vagy több embert öl meg. A háborút az a fél nyeri, amelyik politikai céljait eléri. 

Ukrajnában pedig már most egyértelmű, hogy Putyin nem érte el fő háborús célját: az ukrán nemzet megsemmisítését. Számos beszédében és esszéjében Putyin azzal érvelt, hogy Ukrajna soha nem volt igazi nemzet.

Ez volt például a fő üzenete annak a hosszú esszéjének, amelyet 2021 júliusában publikált „Az oroszok és ukránok történelmi egységéről” címmel. Putyin szerint Ukrajna egy hamis entitás volt, amelyet külföldi hatalmak ösztönöztek Oroszország gyengítésére. Putyin azért indította el a háborút, hogy bebizonyítsa a világnak, hogy az ukrán nemzet nem létezik, hogy az ukránok valójában oroszok, és hogy ha csak egy kis esélyt kapnak, az ukránok örömmel beolvadnának Anyácska Oroszországba.

Senki sem tudja, hány ember fog még meghalni Putyin téveszméi és ambíciói miatt, de egy dolog világosan kiderült az egész világ számára: Ukrajna egy nagyon is valós nemzet, és több millió ukrán hajlandó minden erejével küzdeni azért, hogy független maradjon Oroszországtól.

A nemzeteket nem földdarabok vagy vércseppek alkotják. Az emberek fejében élő történetek, képek és emlékek alkotják őket. Bárhogyan is alakuljon a háború az elkövetkező hónapokban, az orosz invázió, az orosz atrocitások és az ukrán áldozatok emléke továbbra is táplálni fogja az ukrán patriotizmust a következő generációk számára.